Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. november 27. Régvolt hangulat Á Hímes Egyedül élni Pénz és egyéb Évente 30—35 millió forint az az összeg, amit a városi tanács az idős korú emberek szociális támogatására fordít. A pénz egy jelentős része annak az 1200—1300 nőnek és férfinak jut, akik vagy rendszeres, vagy rendkívüli segélyben részesülnek. Igen nagy összeg, több mint 20 millió forint a szociális otthon 360 lakójának kényelmes, emberi életét biztosítja. Külön összeg áll rendelkezésre a házi betegápolás és gondozás céljaira, fizetik a hivatásos és tiszteletdíjas gondozónőket, fenntartják a ma még öregek napközijének nevezett, január 1-től idős emberek klubja néven futó intézményeket. A számítások szerint a megyeszékhelyen jelenleg ötezer olyan idős ember él, aki ilyen vagy olyan támogatásra szorul. A rászorultságot nem mindig könnyű megállapítani. Ha valakinek nincsen tartásra kötelezett hozzátartozója, nincs jövedelme — az egyszerű, itt nem vitás a döntés. De emberség és jogszabály különös egyeztetése kell minden olyan esetben, amikor azt kell megállapítani, hogy egy-egy ember egyéni, semmihez nem hasonlítható élethelyzete milyen. Egyéni sorson A szociálpolitikával foglalkozók körültekintő, lelkiismeretes, mondhatnék: a szó legjobb értelmében megszállott emberek. Dolguk nem egyszerű. Egyéni sorsokat kell vizsgálni, néha a családi viszályok és bonyolult szálait is ki kell bogozniok. Szembe kell nézni az idős ember érzékenységével, türelmetlenségével, sértődékenységével.“Ügy tűnik, ez Nyíregyházán sikerül, az állam gondoskodására szorulók ügyeit jószerével reklamációmentesen intézik. Ugyanakkor azt is elmondják: igencsak komolyan kell nézni az ügyet, hiszen számos esetben az állam beavatkozása, segítségé nem old meg minden gondot. Felvetik a családok nagy felelősségét, ami bizony gyakorta hiányzik, hiszen sokan úgy vélik, a megöregedett, beteges, anyagi javak nélkül maradt öregek gondozása csak és kizárólag tanácsi feladat. A szociálpolitika szakemberei azt is megjegyzik: sok esetben a pénznél is többet jelent az a figyelem, patronálási mozgalom, mely az utóbbi években mind több és szebb eredményt hoz. A vöröskeresztes aktivisták igen nagy csoportja, a szocialista brigádok, az emberbaráti szeretetből szomszédra, ismerősre figyelők pénzben ki nem fejezhető munkát végeznek. Bebizonyosodott, hogy a szóra éhes ember meghallgatása, kisebb szolgálatok elvégzése, a másikra figyelés lelkileg kiváló hatású, a világgal való kapcsolat talán legjelentősebb láncszeme. Nyíregyházán is, mint más nagy városokban a szociálpolitika nagy gócai a lakótelepek. Itt a nagy sokaságban mindenkinél magányosabbak azok, akik vidékről, vagy kertes városrészből költöztek a betondzsungelbe. A kertvárosokban, tanyákon, a falusi rendszerű részeken, mint Oroson vagy Nyírszőlősön, a Hímesben vagy a Borbányán lehet, hogy az anyagi helyzet nem olyan fényes, de az emberi kapcsolatok rendszere élőbb. Itt majdcsak mindenki ismeri az utcában lakókat, a szomszédokat, így a gondok felderítése könnyebb. Az emberek ugyanis maguk is segítenek, de nem restek, hogy a tanács vagy valamelyik társadalmi szerv figyelmét is felhívják az idős emberek új vagy régebbi gondjaira. Klub a bölcsődében Nem véletlen, hogy a város vezetése ezért éppen a lakótelepeken igyekszik a jövőben olyan körülményeket teremteni az időseknek, ami emberibb, jobb feltételeket kínál. A jövő év őszétől két — sajnos elnéptelenedő — bölcsődében alakítanak ki idősek klubját, biztosítják az idejáróknak az étkezést. Itt is meglesz a szakszerű egészségügyi felügyelet és ellátás. Nyilvánvaló, hogy gyors és hatásos bővítésre várna a nyugdíjasok háza rendszer is. Egyelőre gondot jelent, hogy a lakástörvény szerint nem kaphat tanácsi lakást, akinek tulajdona van. így a saját házában élő öreg esélytelen. A nyugdíjasház lakása ugyanis tanácsi lakás. Az az elképzelés, miszerint tulajdont jelentő, szövetkezeti formával próbálkozzanak: rossz. A procedura, a hosszadalmas átfutás, a szövetkezeti tulajdonban állami rész létesítésének lehetetlensége, az esetleges örökölhetőség körülötti hercehurca nem idős embereknek Ami a pénznél is többet jelent: gondoskodás és szeretet. való. így' feltétlenül szükséges annak vizsgálata, hogy a jogszabályokat hogyan lehetne az élethez igazítani, hiszen itt az öregek teherbíróképessége éppúgy tényező, mint a rászorultság, a jog tehát rossz, ha sematikus, ha nem tud választ adni sok-sok ember sorskérdésére. Az idősek 'klubja változatlanul az egyik legnépszerűbb forma az öregek között. Különösen jó az, amelyik a nyugdíjasházhoz integrált. De a többi is kedvelt, így feltehetően az új elképzelés, a bölcsődékkel közös is sikert arat. Itt a két nemzedék egy fedél alá kerül, a ház körüli kis teendők elfoglaltságot ígérnek, a tervek szerint a művelődési, szórakozási lehetőségek is csábítóak lesznek. Természetesen mindez csak rész- megoldás. A szociálpolitikai szakgárda Nyíregyházán is úgy vélekedik, hogy a család és lakóközösség szerepe nő. Nemcsak azért, mert a családjogi törvény is pedzette ezt, hanem azért, mert az idős emberek zöme tartozik valakihez. Nem lehet szó nélkül tűrni azt, hogy jól kereső gyermekek elhanyagolják szüleiket, rokonaikat. Aligha bocsátható meg, hogy még az azonos városban lakó hozzátartozók se vetnek pillantást a megöregedettekre. Tisztességtelen elvárni, hogy ezt is az állam és a jószándékú emberek biztosítsák. Mert biztosítják, s ez különösen ilyenkor, a családi ünnepek idején sorsdöntő. Az, hogy brigádok látogatják meg a szociális otthont, az öregek napközijét, hogy szomszéd, ismerős, aktivista csenget be a magukra maradottakhoz jelzi: növekvő felelősségérzet jellemzi az embereket. Ez a magatartás sokkal nagyobb figyelmet, elismerést, erkölcsi megbecsülést érdemelne. Igaz, a humánus tettet végrehajtókat nem ez inspirálja, viszont jó példájuk követendő, s talán lelkiismeretet is mozgató. Mind több az öreg Sok a gondoskodásra szoruló idős ember, ugyanakkor nő, a reálishoz közelíteni igyekszik az anyagi segítség is. A következő évek új és új problémákat jeleznek előre. Az egyik: növekedni fog az idős emberek száma. Ha tnem is jelentkezik annyi segélyre rászoruló, de nem csökken azok aránya, akik otthoni gondozást, segítséget igényelnek. Több olyan helyre lesz szükség, ahol társadalmi életet élhetnek, nap közben biztonságosan tartózkodhatnak, ehetnek, tevékenykedhetnek. Nem csökken a magány, s változatlanul fenyegeti őket az a számos stresszhelyzet, amit mind nehezebben tolerálnak. A nyugdíj után az anyagi helyzet változása miatt is korábbi életformák feladására kényszerülnek sokan. Szorongatja őket az urbanizáció megannyi jelensége, félelmekkel élnek. Éppen ezért úgy ítélik meg az egészségügy és a szociálpolitika mai intézői, hozzáértői, hogy meg kell teremteni az idősek érdekvédelmét is. Szükséges, hogy rendelkezzenek olyan csatornákkal, amelyeken gondjaikat a megfelelő helyre juttatják. Elgondolkodtató, hogy a telefonhelyzet javításánál nem kellene-e figyelni arra, hogy a nyugdíjas öregek is hozzájussanak, hiszen ez a világgal való kapcsolatot, vészhelyzet esetén a biztonságot jelentheti. (A franciák ezt megoldották, minden nyugdíjas telefont kap.) Amint látható: igen fontos ma még, és sajnos jó darabig az is marad, hogy az öregek anyagi biztonságát, életfeltételeit a tanács — az állam —, biztosítsa. De mind sürgetőbb annak a gyakorlatnak a kidolgozása, amely szociológiailag megalapozottan, arra készül fel, hogy az idős ember lelki, közösségi igényeit elégítse ki. Megnyugtató, hogy az ügyért felelősek Nyíregyházán is tudnak úgy gondolkodni és tervezni, hogy mindkét tényező — anyagi és lelki — az idős ember megnyugvására alakuljon. Bürget Lajos Bár a Hímest csak e napokban kószáltam be úgy istenigazából, s csak most ismerkedtem meg e városrésszel tüzetesebben — mégis megdobban egy picit a szívem, ha hallok róla. Éppen húsz esztendeje, hogy sokat járogattaim arrafelé, s a Rigó utca házai még ma is fel-felvillannak. Változó félben A Hímes maradt, ha változófélben is van manapság. A kis utcák apró házacskái mellett új, nagy házak nőttek ki a földből, de a meleg nyári estéken ugyanúgy susoghatnak a kertek fái, s ugyanolyan csönd ül a iholdfónyben a tetőkön, mint akkor. A Hímes ma Nyíregyháza egyik megöregedett és mégis magifjuló negyede. Milyen múltja van a Hímesnek? Annyit már eleve sejteni engedtek az utcák, a házak, hogy nagy és hősi múltat nem lelek, hiszen nincsenek itt műemlékek, terebélyes és díszes polgárházak, emlékművek vagy más hasonló régiségek. Meg is tudtam: alig félszázados e településrész. 1890-ben Hímeskert néven emlegetik, s ekkoriban bizony „csürhenyomás volt a mostani Hímes helyén” — írja az egyik monográfia. A századforduló előtt pár esztendővel szőlőskerteket telepítettek a valaha volt disznólegelő helyén, és csak századunk harmincas éveinek elején kezdték beépíteni. Ekkortájt, rendelkezett úgy a város vezetése, hogy lakónegyeddé válik e rész — és családi házak sora került ide. A kialakuló új utcák elnevezésénél úgy határoztak, hogy a táj régvolt hangulatát megőrzendő különféle madárnevek kerüljenek a térképre. Így született a Rigó, a Fecske, a Szalonka, a Gém, a Galamb és a Fúrj utca, s lezárásukként délen a Hímes utca — megörökítve a terület nevét is. Sajátos helyzetben van ez a városrész — viszonylag közel esik a központhoz, s mégis távol. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen nemcsak a már emlegetett madárnevű utcák tartoznak ide — az csak a „kis Hímes”, ahogyan errefelé mondják. A „nagy Hímes” délre még tovább nyúlik, s magában foglalja a Városmajor és a Kórház utcát, a Herman Ottó és az Irinyi János utcát, valamint az Ojszőlő utca egy részét. Tulajdonképpen a nagykörútnak köszönhető mindez, hiszen ez választja le nagy kanyarjával a területet a város többi részétől — persze, csak képletesen. De azt mondtam: távol esik a központtól. Ez annyiban igaz, hogy hangulatában, jellegében alaposan elüt az Északi körúttól vagy éppen a Rákóczi utcától, hiszen e negyednek csak a szélén magasodnak több emeletes épületek — beljebb szelíden lejt a háztetők sora, s a tetőtér-beépítéses kétszintes ház a legmagasabb (vagyis: a tetőtérrel együtt tulajdonképpen három lakószinttel rendelkeznek ezek). De az uralkodó a földszintes és a kétszintes épület — ez utóbbiak az újak. Nyíregyházi Rózsadomb Az új családi házakról, az apró épületek mellett felnövőkről eddig elég sokat szóltam — most érdemes hozzátenni: gyönyörű épületek állnak ám itt. És jó drágák! Nemcsak maga a ház kóstál igen sokha — hanem a földdarab is, amin áll. A városrész egyik ismerőjével beszélgetve azt hallottam: négyszáz-ötszázezer forintot is elkérnek egy- egy telekért... Hallottam már úgy emlegetni a Hímest: a város Rózsadombja. Nos, ha domb nem is nagyon van itt (rózsa már inkább), mégis van valami a félig csúfondárosnak, félig irigykedőnek szánt elnevezésben. Csak az az érdekes, hogy nagyon is vegyes a kép — nem csupa dagadó bukszájú ember lakik itt. Az tény és való: aki itt telket vesz, s épít rá, nem ússza meg oicsón. De nem kevesebb az ilyen „újonnan jöttéknél” az öregek száma sem. Ifjuló, de még mindig az öregek negyede a Hímes — ezt mondta az itt lakó közéleti ember, s azt is hozzáfűzte: a jövőben az eddiginél lényegesen nagyabb gondot kell fordítani a kis vagy nagy házában egyedül, esetleg csak öreg párjával élő idős emberekre. Laknak még itt azok közül, akik annak idején, fél százada látták a házuk épültét a volt szőlőskert helyén — s ők bizony morgolódnak. Azt mondják: negyven évig nem sokat figyelt rájuk a város — s most, mire már történne valami, el kell menniük? ... Van ebben iga_zság, hogyne lenne — de a kérlelhetetlen idő, és az ugyancsak kérlelhetetlen anyagi keretek ellen nincs orvosság. Mert igaz, nagyon is igaz: nem sok minden történt a Hímesben évtizedeken át. A legtöbb helyen ma is igen hasonlók a körülmények, mint régen. Van vízvezeték, de telefonfülke csak egy árválkodik, a Hímes és a Fürj utca sarkán (a legközelebbi másik az új iskola mellett van, már az „új” negyedben). Aszfaltútja van a Hímes, a Városmajor, a Herman Ottó és már a Kórház utcának —, de nincs a többinek, a Szalonka utca és a Gém utca egy rövid szakaszának kivételével. A gázt alig három esztendeje vezették erre — ez nagy dolog. De nincsenek csapadékvíz-elvezető csatornák, s a szennyvízelvezetés is gyerekcipőben jár, pedig itt van egy ugrásra a szennyvíztisztító telep is. A boltba járással is sok-sok gondjuk van — ezen most segít egy épülő új üzlet. Lassan, de biztosan \ Vasárnap délelőtt a tiszta levegőben ko- pácsolás hallik a távolból innen is, onnan is. Ha ágaskodom egy kicsit, a már-már földbe süppedt apró házacska fölött magasodó új tetőket látok, a sárga gerendák közt emberalakok dolgoznak. Emitt a szép, talán ha ötéves családi ház előtt munkálkodik a família apraja-nagyja: szürke betonívek hevernek egymás hegyén-hátán, száraz földbe mélyed az ásó. Árkot ásnak, s azt bélelik ki az elemekkel — az esővíz elvezetésére. Amott öregember csoszog ki a tornácos ház elé, szeme fölé emeli a tenyerét, s kémleli az idegent a halk szavú utcában. Kutyaugatás röppen fel, galambraj szikrázik az égen. Jól eső a séta a nagyot kanyarodó Rigó utcán. Aztán itt a Hímes utca nyílegyenese — jobbra fordulok, és hamarosan a gyéren csörgedező Ér-patak fölött állok. Itt véget ér az aszfaltút, s egy rövid szakaszon földút vezet — egyenest egy drótkerítésnek. Óal- ra ugyan folytatódni látszik az út — de barna vaskorlát zárja el, s csak egy keskeny rés van rajta a gyalogosnak-biciklis- nek. Két magas kerítés közt húzódik a holt út — a távolban kifut a Rákóczi útra. Itt már a város vége van — odébb mozdonysíp sikolt, közel a vasúti sín. A jövő? A formálódó új Hímes a szép és drága házaké. A tanács tervei is ezt mutatják. Lassan, de biztosan átépül az egész — elmennek az öregek, s a régi ház helyén újat épít a gyerek, az unoka. Vagy éppen jó pénzért eladja a telket, s más épít oda. Annyi mindenesetre bizonyos: jellegében nem akarják teljesen átformálni a városrészt. A kertvárosi csendet őrzik a negyed szélén magasodó háztömbök, megszűrve a körút zaját. Talán a Herman Ottó utca hangulatos zegzúgai mutatják legjobban a jövőt — gyönyörű házak, gondos kezek ápolta kertecskék. Nem szóltam még valamiről. Arról, hogy ’ öreg városrész ide vagy óda, régi házak foghíjas cserepű teteje és földút — ápolt, gondozott benyomást kelt a Hímes az arra járóban. Mert az litt lakók mindig ügyeltek arra, hogy „magad uram, ha szolgád nincs”. Tarnavölgyi György Régi házak mögött az új. Ez lesz a Hímes jövője.
