Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

1986. október 7. Kelet-Magyarorszég 3 , i ■< . karnyújtásnyira a várostól * Ezer ingázó faluja A nyíregyházi ember, ha gépkocsival jár be a mun­kahelyére — és közben legfeljebb egy-két üzletet ejt útba — észre sem veszi, máris tíz-húsz kilométert autózott a városban. Újdonságok az iskolákban 3ól kezdődött a tanév Nyírmeggyes csupán hat kilométerre fekszik a város­tól. De ha valaki egy hétvé­gi főzéshez akar bevásárol­ni — esetleg benéz az áru­házba vagy hivatalos elin­téznivalója akad — jó fél napot szánhat egy ilyen ki­ruccanásra. Sorállás a bolt előtt — Nálunk nem ritka eset, hogy Szálkára utaznak vásá­rolni a háziasszonyok. Saj­nos, szegényes az ellátás a faluban — panaszolja Sza­kács Andorné tanácselnök. — Csupán két kis boltocska van Nyírmeggyesen. A leg­fontosabb élelmiszereket ugyan megkapja a lakosság — sőt heti kétszer felvágott, hétvégére pedig tőkehús is érkezik — de nagyon sze­rény a választék. Igaz, hely­szűke miatt lehetőség sincs' rá, hogy minden igénynek megfeleljen a kínálat. Rövid ideje nyílt ugyan két maszek élelmiszerüzlet. Még így is gyakori, hogy szombatonként hosszú sorok kígyóznak a boltok előtt. — Nekem szerencsém van, mert a férjem és a húgom is Mátészalkára jár dolgozni — mosolyog Papp Miklósné. — Ha kell valami, szólok ne­kik és estére vagy másnap­ra meg is hozzák a porté­kát. Nekem nem érné meg az utazás, mert a busz sem olcsó. Ideje sem igen lenne ilyes­mire a fiatalasszonynak. Fő­leg most nem, hogy építkez­nek. Volt nap, mikor 20—22 embert kellett jóllakatni. A főzés persze csak egy kis mellékes foglalatosság a mindennapi tennivalók kö­zött. — Most csak négy disz­nónk van, de korábban tar­tottunk szarvasmarhát is. Itt, a nagyanyámék házánál egy hold, ahol építkezünk, másik 500 négyszögöl föld van. Benne szőlő, kukorica, tök, zöldségfélék, alma. Nekem megváltás lenne, ha dolgoz­ni mehetnék — de akkor mi lenne a családdal, meg a ház körüli munkákkal? Még így is sok a gazdaság, pedig az öregek, hálistennek, igen jól bírják magukat. Mint ahogy a nagyváro­sok körül „alvó” lakótelepek jöttek létre, ugyanúgy „al­vó falunak” számíthatjuk Nyírmeggyest. Helyben egyetlen munkalehetőség a termelőszövetkezet, ahol 350- en keresik a kenyerüket. A munkaképes korúak közül ezernél is több az ingázó. A többség Mátészalkára jár, de néhányan Nyírbátorba, Nyír­egyházára, vagy ettől is messzebbre vetődtek dolgoz­ni. A buszközlekedés jó — na­pi tíz járatpár érinti a tele­pülést. Nem jellemző az el­vándorlás a faluból. Sok az építkezés — Évek óta stagnál a lé­lekszám — mutatja a sta­tisztikát a tanácselnöknő. — Gondolom, sokat elárul, hogy az elmúlt tervidőszakban 125 új ház épült Nyírmeggyesen. De micsoda házak: nagyon sok az emeletes! Most júni­usban újabb 26 telket osz­tottunk ki, sőt már azon gondolkodunk, a falu me­lyik részén lehetne parcel­lázni. Aminek nagyon örü­lünk: nemcsak helybeliek építenek, hanem Szálkáról is több család költözött ide. Városból — falura Mint Oláh Istvánék is, akik kényelmes, összkomfor­tos lakótelepi otthonukat ad­ták fel a falusi házért. — Nem mindegy, hogy a városból járunk a faluba dolgozni vagy a faluból a városba vásárolni? — kérde­zi Oláhné, aki tanárnő. Sze­rinte a pedagógus munkája csak akkor lehet eredmé­nyes, ha ott is él, ahol a ta­nítványai. — Szálkán nem volt állás, ráadásul a gye­rek nehezen viselte a lakó­telepi levegőt. Ezért is dön­töttünk úgy, hogy Nyírmegy- gyesen telepedünk le. A családnak kétségkívül nagy könnyebbséget jelent, hogy a kertben sok minden megterem, ami a. konyhára kell. Ezzel spórolni is tud­nak. Jól érzik magukat, pe­dig a falusi életnek ára van. Néhány dologról — amihez a városban hozzászoktak — le kell mondani. — Mindenünk megvan, amire alapvetően szüksé­günk lehet. Nagy segítség, hogy közel van a város — kerékpárral jó húsz perc alatt ott vagyunk. Ami iga­zán hiányzik, az a szórako­zás. Ebben a város sem tud sokat segíteni, mert egyelő­re áldatlan körülmények kö­zött működik a művelődési ház. Nagy szükség lenne ve­zetékes ivóvízre is. Ez az óhaj hamarosan tel­jesül. A lakosság erre a cél­ra — vagyis a hálózat ter­veztetésére — szavazta meg az 500 forintos településfej­lesztési hozzájárulást. Ettől jóval többet, telkenként 20 ezer forintot kell vállalniuk a helybelieknek a rendszer építésére. Biztató, hogy a dokumentáció elkészült, még az idén megalakul a vízmű­társulat ts. Az építést jövőre szeretnék indítani a község­ben. Házi Zsuzsa Regionális vízmű: URH-val gyorsabb URH-rádió adó-vevő ké­szülékekkel látta el a Sza- bolcs-Szatmár megyei telep­helyeit a Tisza menti Regio­nális Vízmű Vállalat nyíregy­házi üzemigazgatósága. A cég összesen 18 berendezést sze­relt fel, melyek műszaki át­adását október 8-án tartják meg. Az URH rádió adó-ve­vők jelentősen meggyorsít­ják az információáramlást, az emberek, gépek gyors, ru­galmas, pontos és gazdaságos átcsoportosítását. Élgép, Nyíregyháza; Szabvány és biztonság Az Élgép nyíregyházi vil- lamosbiztonság-technikai le­ányvállalata a napokban fe­jezte be a tuzséri hűtőház­ban működtetett villamos be­rendezések szabványossági felülvizsgálatát. Jelenleg ha­sonló munkálatokat többek között a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyíregy­házi körzeti telepein végez. A tevékenysége során a vil­lamos berendezéseket tűzvé­delmi szempontból is felül­vizsgálja. A nevelöhiány ellenére zökkenőmentesen kezdődött a tanév — kaptuk a tájékoz­tatást a megyei tanács mű­velődési osztályán. Az 1986— 87-es tanévvel egyébként az oktatás történetének egy je­lentős szakasza kezdődött el; életbe lépett az új oktatási törvény, melynek legfonto­sabb kérdéseit a megyei igaz­gatói értekezleten ismertet­ték. Ezután került sor a 150— 160 iskolai szaktanácsadó — korábban szakfelügyelő — tanácskozására az oktatási törvény megvalósításából ere­dő időszerű feladatokról. Megtartották a törvény vég­rehajtási rendeletéit ismerte­tő és értelmező városkörzeti megbeszéléseket, a megyei óvónői megbeszélést, ahol fő­ként az oktatási törvény ál­tal megfogalmazott új intéz­kedések keltették fel az óvó­nők figyelmét; a rugalmas is­kolakezdés, az óvónői állások nyilvános közzététele és más kérdések. Minden iskolában tanévnyitó értekezleten fog­lalkoztak az oktatási törvény legfontosabb követelményei­vel, s azok helyes és egységes értelmezésével. Az új tanév megfelelő tár­gyi feltételek között kezdő­dött meg megyénkben. A felújításra, átépítésre szorult iskolai épületek, tantermek — és más létesítmények — néhány kivételtől eltekintve, határidőre elkészültek. Ez 90—95 százalékos készültségi fokot jelentett a tanév kez­detekor. A tankönyvellátással sem voltak az idén gondok. Szeptemberben indult az új profilú középiskolai kép­zés. Néhány középfokú isko­lában — zömében szakmun­kásképző intézetekben — bő­vítették a szakmák körét, két gimnáziumban pedig — Fe­hérgyarmaton és a kisvárdai Bessenyeiben — idegen nyel­vű speciális osztályok indul­tak. A személyi feltételek ala­kulásában nem sok javulás­ról adhattak számot, ugyanis az általános iskolákban száz­zal több nevelő hiányzott, mint előzőleg — részben a gyes, gyed, betegség és egyéb okok miatt — miközben a pá­lyázatos rendszerrel az üres állásoknak csak a 40 száza­lékát tudták betölteni az is­kolák a tanév kezdetekor. A hiányok enyhítésére 26 ta­nárképzős hallgató tagozat­váltással — nappali helyett levelezőn folytatják a tanu­lást — állt munkába, de szük­ség volt 168 nyugdíjas peda­gógus alkalmazására Is. Mindez még így sem bizo­nyult elegendőnek és az új tanévben 205 képesítés nél­külit is alkalmaztak az álta­lános iskolák. A középfokú iskolákban még szorítóbb a pedagógushiány, 109 állást hirdettek meg, de csak 32 helyet sikerült betölteni. El­sősorban a második idegenr nyelvet oktató szaktanárok hiányoznak a szabolcsi kö­zépiskolákból. Itt is 28 nyug­díjas tanárral igyekeztek enyhíteni a hiányt. A megyei tanács művelő­dési osztálya a továbbiakban is figyelemmel kíséri és segí­ti a nevelő-oktató munka szakmai, s egyéb feltételei­nek javítását. A legnehezebb helyzetben változatlanul a távoli kis általános iskolák és kisgimnáziumok vannak, melyek fokozott törődést kí­vánnak a tanév alatt is. Stílus­morzsolás F igyelemre méltó ab­szurd néprajzi ese­mény megörökíté­sét ajánlhatom a színház­ba látogatóknak: Nyíregy­házán, A bolond előadá­sán bárki megláthatja, hogy egy szegény angol asszony kukoricát mor­zsol. Mindebből persze ki­marad — teljes joggal — a darab rendezését, mon­danivalóját (?) esetleg nem értő serdülő ifjúság, aki tanulmányaiból vélet­lenül tudja, hogy a ködös Albion éghajlatánál bi­zony nem terem meg a kukorica. Szerencsére a darab — gyors és utólagos intézkedéssel — a régeb­ben iskolába járt felnőt­teknek szól, így azokat, akik nem átallották gye­rekkel színházba indulni, jegyvisszatérítési sajnál­kozás nélkül hazaküldték. Talán ez is az abszurd stí­lushoz tartozik? (lb) Jogi nap Jogi napot tartottak ok­tóber 6-án a TIT megyei szervezetének jogi szakosztá­lya és a Nyíregyházi Városi Ügyészség rendezésében Űj- fehértón és Érpatakon. Az általános iskolákban és a szaíkkö zépiskol ába n állam­polgári jogok és kötelességek címmel hangzott el előadás. Délután a szülők és a neve­lők a fiatalkorú és az ifjú felnőttbűnözés témájáról, a községi gazdasági szervek és intézmények vezetői pedig a társadalmi tulajdon Védel­mének időszerű kérdéseiről hallottak tájékoztatót. A tekenő- vájó Ö reg, kérges kezű ember ül az udvaron. Alatta ócska nagykabát, mö­götte hatalmas, leháncsolt farönkök. Nagy munkában van, tekenőt farag. Sózóte­kenőt. Szamoskéren aligha van nála ismertebb ember. De a kör­nyéken is ő a legismertebb a kértek közül. Pályiban. Tu- nyogon, Györteleken, de túl a Szamoson, Panyolán, Sem- jénben és másutt csak a Koszta József faragta teke­nőket használják az asszo­nyok. — Ű, már nem élet e sem, higgyék meg — néz pana­szos, barna szemekkel. — Nincs keletje a jófajta teke­nőnek se. Már ezzel is pia­colni kell, mint a dinnyével. Nem úgy, mint régen... sorban álltak előttem a sze­kerek! Berkeszen, Kanalas János­nál tanulta a mesterséget. Hány éve is annak? Hatvan, vagy tán még annál is több ideje ... ? Félárva volt, apja még az első háborúban ma­radt oda valaAol Doberdó környékén, tízévesen már ke­nyér után kellett nézni. így keveredett át Nyírturáról Berkeszre, aztán megismer­kedett egy panyolai lánnyal. Idén múlt ötven éve, hogy megházasodott. — Nagy lakodalom volt? — Nem volt arra pénz. ho­va gondolnak. örültünk, hogy találtunk egy lyukat, ahol meghúzhattuk magun­kat. Itt Kéren, a faluszélen. A portáról messzire látni. Akadálytalanul siklik a te­kintet az ópályi, a számos- szegi tornyokig, semmi, de semmi se állja a tekintet út­ját. Nem úgy, mint régen. Repül a forgács Amikor hatalmas nyár- meg fűzfák tornyosultak az ég alatt, nem volt gond meg­szerezni a tekenőnek valót. Nem úgy, mint most, hogy rimánkodni kell a téeszek­nek, a vízügynek, hogy adja­nak már el néhány vaskos fatörzset. — Régen...? Lementem a fizesbe, a Szamospartra, egy kis körből öt-hat fát is ki­vághatott az ember. Mert akkor még voltak nagy fák. S nem volt olyan drága, mint most! Egy köbméterért kétezer forintot is kérnek! És korhadt majd mindegyik­nek a belseje. — Mennyiért adja darab­ját? — Már kétezret se adnak érte. Keserves kenyér ez ... többe kerül lassan a fa, mint a tekenő. Régen naponta ki­faragtam egyet, hát most már, hogy megöregedtem, bizony két-három nap is rá­megy. így jár aki megvénül. Koszta József öt gyermeket nevelt fel, de egyik se ma­radt az apjuk nyomdokain. Pesten, Szálkán, városokon élnek. — Nem kell azoknak ilyen nehéz kenyér. Se nekik, se másoknak. Bizony egyedül maradtam a környéken, csak a sógorom él még itt a Sza­mos mentén a tekenővájás- ból. De most már a se vala­mi fényesen. Húsz- harminc éve még könnyebb volt. Ilyenkor ősszel verekedtek az emberek a sózótekenő­kért, jött ugye a disznóölés, tavasszal meg a dagasztó, a mosóteknőket vitték. Repül a forgács, mind mé­lyebbre mar á fába a szer­szám. Amúgy kapocska a neve, és Göneruszkáról ho­zatta Koszta József — jó harmincöt éve. S kibír még ugyanannyit. \ — Csak azt nem tudom, én meddig bírom még. De viszem majd magammal... mert kinek kell énutánnam a kapocska, a tekenő... Balogh Géza Munkaruha Vasmegyerről Egy éve gyártanak férfi munkaköpenyeket a vas­megyeri Micsurin Terme­lőszövetkezet ruhaüzemé­ben (képünkön). A szege­di ruhagyárral kötött tíz­éves szerződés biztosit munkalehetőséget a há­rom község — Tiszarád, Beszterec, Vasmegyer la­kóinak. Az üzem ebben az évben hatmillió forint ér­tékű férfiköpenyt gyárt. (Jávor László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom