Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. október 7. Aradi üzenet Koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn Aradon. Szűts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári ma­gyar főkonzul és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé hétfőn a Maros-parti városban megkoszorúzta a tizenhá­rom vértanú kivégzésének színhelyén álló emlékosz­lopot. A szomszédos Békés megye lakossága nevében koszorút helyezett el a szabadságharc mártírjai­nak emlékoszlopán a Bé­kés megyeiek küldöttsége, amelyet Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának tit­kára vezetett. Előzőleg megkoszorúzta az emlékművet Gheorghe Burdán, az Arad Városi Néptanács első elnökhe­lyettese és Marian Dinu- lescu elnökhelyettes. A hűvös, napos időben több ezer aradi és kör­nyékbeli lakos gyűlt ösz- sze az aradi vár falaihoz közel eső emlékműnél. Sok magyarországi turista is idelátogatott. ★ ők 13-an azon a 137 év­vel ezelőtti őszí napon Aradon bevégezték. Hóhé­raik örömpoharat koccin­tottak, és éltették a csá­szárt. Megbüntettük a lá­zadókat — mondogatták elégedetten, és nem sejtet­ték: a tábornokok már új csatákra készülnek elle­nük. Pusztítóbbakra, mint valaha, mert immár nem sebezhető katonáknak pa­rancsoltak — kortalan, le­győzhetetlen sereg kezdett gyülekezni táboraikba, zászlóikon a szebb jövő jelszavával. A pribékek, a hatalom törpelelkű szolgácskái ak­kor sem hitték, s azóta sem akarják hinni, hogy az erőszak legkomorabb árnyékában is találkoz­nak azok, akik — mert to­vábblátnak a holnapnál és személyes érdekeik kar­nyújtásnyi horizontjánál — fénylő tekintettel kere­sik egymást. Meggyilkolt tábornokok sírból jövő ve­zényszavára, vagy mág­lyán égett, golyótól pusz­tult, agyonkínzott mártí­rok emlékének csillaga alatt. Mert — mindannyiunk szerencséjére — mindig akadtak (s akadnak) olya­nok, akik a jövőért vállal­ják a legnagyobb áldoza­tot is. Az ilyen emberek tudják: halhatatlanok ak­kor is, ha nevük feledésbe merül. De nem csupán nagy hő­sökből áll a világ. Szükség van névtelen, hétközna­piakra is. Naponta meg kell vívni azokat a csatá­kat is, amelyekben nem lehet szuronyvégre kerül­ni. Konszolidált világun­kat konszolidált háborúk kísérik. Szavak, érvek, idegek fegyvereivel mér­kőznek a távolba látó ér­telem, a becsület és az igazság erői a butaság, a becstelenség és az igaz­ságtalanság ellen. S bi­zony, e harcoknak is van­nak áldozatai, névtelen mártírjai, akiknek neve nem kerül márványtáblá­ra. S mégis, mindig újak és újak állnak a szebb, bol­dogabb jövőért harcolók seregeinek fennen lobogó zászlai alá. Czine Gáspár Az NDK nemzeti ünnepén Harminchetedik alkalom­mal ünnepli a Német Demok­ratikus Köztársaság népe ha­zája megalakulásának évfor­dulóját. Az első német mun­kás-paraszt állam létrejötte történelmi jelentőségű volt. Jelképe a második világhá­ború után kialakult történel­mi helyzetnek, a végbement társadalmi változásoknak, ta­núsága annak, hogy a kiala­kult határok földrészünk bé­kéjét és nyugalmát biztosít­ják. Az eltelt több mint három és fél évtizedben az NDK nagyívű fejlődési utat járt be, bizonyítva ezzel az új tár­sadalom életképességét. A há­borús pusztításokat kihever­ve a világ vezető ipari hatal­mai közé emelkedett. Szerte­ágazó és korszerű termelése, fejlett mezőgazdasága gon­doskodik szorgalmas állam­polgárainak magas életszín­vonaláról. Nem volt könnyű az út, amelyet az NDK népe az el­múlt harminchét esztendő során megjárt. Kezdetben a Nyugat tudomást sem akart venni létezéséről és el sem akarta ismerni a fiatal német államot. Ám az ország kö­vetkezetes békepolitikája megváltoztatta ezt a felfo­gást, megnőtt a nemzetközi tekintélye, így ma már az egész világ elismeri az NDK-t. Az ország vezetése történelmi küldetésének te­kinti, hogy német földről so­ha többé ne indulhasson el háború. A két német állam viszo­nyának alakulása világmére­tekben is meghatározó, de itt, Európában különösen fontos. Az NDK a maga részéről mindig kész volt a kapcsola­tok építésére, a konstruktív együttműködésre a szomszé­dos Német Szövetségi Köz­társasággal, szem előtt tartva a békés egymás mellett élés gondolatát, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok gyümölcsöző együttműködé­sét — egymás szuverenitásá­nak tiszteletben tartásával. Ugyanakkor az NDK gazda­sági és nemzetközi politiká­jának meghatározó eleme a szocialista országokkal foly­tatott együttműködés, ame­lyet a Varsói Szerződés és a KGST keretei biztosítanak. A többi szocialista országgal együtt lép fel a fegyverkezé­si hajsza megfékezéséért, hogy erősödjék az enyhülés, Európa és a világ biztonsága és békéje. Hazánk és a Német De­mokratikus Köztársaság szo­ros baráti viszonyát is a hosszú távú közös érdekek és társadalmi célok határozzák meg. Ez fejeződik ki a ma­gas rangú párt- és állami ve­zetők ismétlődő találkozói­ban — Lázár György kor­mányfő egy hónapja járt Berlinben —, valamint a gaz­dasági, tudományos és kultu­rális szakemberek közvetlen tapasztalatcseréiben, a kétol­dalú idegenforgalom éven­kénti növekedésében. ★ A magyar párt- és állami vezetők táviratban köszön­tötték az NDK vezetőit az or­szág nemzeti ünnepe alkal­mából. VSZ-KÜLÜGY - MINISZTEREK ÜLÉSE A Varsói Szerződés Tagál­lamai Külügyminiszteri Bi­zottságának soron következő ülését október második felé­ben Bukarestben tartják. ELSÜLLYEDT A SZOVJET TENGERALATTJÁRÓ Hétfőn elsüllyedt a Ber- muda-szigetektől körülbelül ezer kilométerre szerencsét­lenül járt szovjet atommeg- hajtású tengeralattjáró. A le­génység és más szovjet ha­jók személyzete három na­pon át küzdött a tengeralatt­járó megmentéséért, de a mentés nem sikerült — je­lentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. A legénység életben maradt tagjait ki­mentették és más szovjet hajókon biztonságba helyez­ték. A tengeralattjárón pén­teken tűz ütött ki. A le­génység három tagja meg­halt, többen megsebesültek. A TASZSZ jelentése szerint újabb áldozatok nincsenek. A reaktort leállították. Szak­értők kizári ák a nukleáris robbanás vagy a radioaktív szennyeződés lehetőségét. ORLOV NEW YORKBAN Vietnami csempészek Az utóbbi évek legsúlyo­sabb csempészési ügyére de­rült fény Vietnamban. A vi­etnami kereskedelmi flotta „Vörös főnix” nevű hajójá­nak huszonhat tagú legény­sége huszonnégy millió dong értékű (hivatalos árfolyamon mintegy negyvenmillió fo­rint) árut próbált becsem­pészni Haipong kikötőjébe. A több tucat motorkerék­párt, varrógépet, video- és tévékészüléket a hajó pa­rancsnoka és párttitkána ve­zetésével szintén kicsempé­szett valutából és kurrens vietnami cikkek illegális ér­tékesítéséből vásárolták. New Yorkba érkezett a Szovjetunióból Jurij Orlov és felesége. A szovjet hatóságok amerikai kérésre járultak hozzá a korábban szovjetelle­nes tevékenységért börtön- büntetésre, majd száműzetés­re ítélt 62 éves egykori fi­zikus távozásához. Az erre vonatkozó megállapodást Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter tárgyalásain alakították ki. 1986. október 7., kedd KOSSUTH RADIO 8,20: Társalgó. — 9,44: Muzsi­ka gyerekeknek. — 10,05: Liszt Ferencről. 10,50: Éneklő if­júság. — 11,07: Komoly zene. — 11,41: Gösta Berling. — 12,45: Offenbach: A férj kopogtat. — 13,30: NDK-költők versei. — 13,50: Thüringiai népdalok. — 14,10: Magyarán szólva. — 14.25: Orvosi tanácsok. — 14.30: Dzsesszmelódiák. — 15,00: A lengyel irodalomból. — 15,15: Operaáriák. — 15,40: Poggyász. — 16,05: Látogatóban. — 17,00: Az NDK nemzeti ünnepén. — 17,30: Végvári Rezső: Táncmo- zaík. — 17,45: A Szabó család. — 19,15: Mosolygó Parnasszus. 20,25: Liszt nyomában. — 21.30: Sokszemközt az egészségről. — 22,20 : Tíz perc külpolitika. — 22,30: Népdalfeldolgozások. — 22,52: Az alkohol. — 23,02: Ren­dezte: Harry Kupfer. A Víg özvegy. — 23,38: Klarinétmu­zsika. PETŐFI RADIO 8,08: Slágermúzeum. — 8,50: Tíz perc külpolitika. — 12,10: Fúvószene. — 12,28: Népzene. — 13,05: Popzene. — 14,00: Wei­martól Weimarig. — 14,45: Hall­gassa a rádiót! — 15,05: Fia­talok muzsikálnak. — 15,20: Könyvről könyvért. — 15,30: Csúcsforgalom. — 17.30: Ön­képzőkör — diáktársaság. — 18,30: Gramofonsztárok. — 19,05: Csak fiataloknak! — 20,00: Nó­ták. — 20,30: Most érkezett, -r 21,05: Pesti nőra-bló. — 21,33: Táncdalok. — 21,50: Népszerű dallamok. — 23,20: Verbunko­sok, népdalok. 3. MŰSOR 9,08: Beethoven kamaramű­veiből. — 10,22: Operafelvételek. — 11,10: Siklósi Vár fesztivál 1986. — 11,40: Kortárs NDK- zeneszerzők. — 12,31: Énekel­jenek a népek. — 13,05: Inter­mikrofon. — 13,20: Zenekari muzsika. — 14,10: Graun: Mon­tezuma. — 15,02: Labirintus. — 15,17: Találkozás a Hangvillá­ban. — 15,32: Hét Bach-toceata. — 17,00: Iskolarádió. — 17,30: Reger: Hegedűverseny. — 18,30: Na maternjem jezyku. — 19,05: In der Muttersprache. — 19,35: A Liszt-zongoraverseny győzte­se játszik. — 21,10: Szimfoni­kus miniatűrök. — 21,50: Dzsessz. — 22,24: „Csütörtök”. Elbeszélés. — 23,00: Zenekari muzsika. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 17,00: Hírek. — 17,05: Jenni­fer Rus énekel. — 17,20: Ti­szántúli kaleidoszkóp. [A tar­talomból: Egészségünkről. Dr. Szőke József előadása. — Kis­iparosbrigádok (Kolláth Ad­rienn). — Mint hal a vízben (Pálfi Balázs). — Műtrágyaak­ció (Bálint István).] — 18,00— 18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelőzetes. MAGYAR TV 8,55: Tévétorna. — 9,00: Isko­latévé. — 9,50: Láthatatlan arcvonal. Koreai film. Lövés a sötétben. — 11,05: Mozgató. — 11,15: Zászlós lakodalom. — 15,55: Hírek. — 16,05: A repü­lés története. Francia filmsoro­zat. 3. rész. — 16,50: Tegeződő. Ifjúsági magazin. — 17,40: Az NDK nemzeti ünnepén. — — 18,05: Diagnózis. A magzat fejlődési rendellenességei. — 18,25: Iparvilág. — 18,50: Mini Stúdió ’86. — 19,10: Tévétorna. — 19,15: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,05: Rabszolga­sors. Brazil tévéfilmsorozat. 6. rész. — 21,15: Kisfilm. — 21,25: Stúdió ’86. — 22,25: Híradó 3. — 22,35: Himnusz. 2. MŰSOR 18,10: Sakk-matt. A Kaszpa- rov—Karpov világbajnoki dön­tőről. — 18,30: Körzeti adások. Budapest, Pécs, Szeged. *- 19,35: Lábas jószág, szárnyak­kal. Osztrák rövidfilm. — 20,00: Stephane Grapelli Bécsben. — 21,00: Híradó 2. — 21.25: Ernst Thälmann. NDK tévéfilm. 1. rész. SZOVJET TV 6,00: Híradó. — 6,40: Hang­verseny. — 7,10: Rajzifilm. — 7,25: DokumentumfiLmek. — 8,15: 4:0 Tányecske jiavára c. film. — 9,40: A Szovjetunió népeinek dáliái és táncai. — — 10,10: J. Iszajev: „A huszon- ötödiik óra” — poéma. — 10,35: Bohócparádé. — 11,00: A Szov­jetunió jégkoronigbajmolkságia. Szpairtak-CSZKA. - 13,00: Po­litikai színház: „Bírök. bíráiik előtt”. Színmű. — 16,00: Szólj, barmónika ! — 17,00: Világhír­adó. — 1.7,15: Saikkműtsor. — 17,20: „A század elején” c. flillim. 19,00: Híradó. — 19,40: Ünnepi hangverseny. — 20,55: Világhíradó. — 21,10: „A vörös futárok” c. film. — 22,45: Hí­rek. — 22,50: Sportműsor. — 23,20: Daü — ’86. SZLOVÁK TV 8,50: Hírek. — 9,00: Lskolaté- vé. (Isim.) — 9,25: Csak idős­sebbeknek. Magazin. — 10,05: A lelenc. Tévéjáték. (Ism.) — 11,25: A tévéhíradó sajtóérte­kezlete. (Ism.) — 12,05: A rendőrség nyomoz. (Ism.) — 12,10: A televízió diszpécser­szolgálata. — 12,40: Hírek. — 16,15: Hírek. — 16,20: Iskolaté­vé. — 16,40: Sportrevű. Maga­zin. — 17,10: A jó ötletek stú­diója. — 17,55: Nyug.at-szlová- kiai Magazin. — 18,20: Esti mese. — 18,30: Tudományos és műszaki magazin. — 19,10: Gazdasági jegyzetek. — 19,20: Idő járásjelentés. — 19,30: Té­véhíradó. — 20,00: Emst Thäl­mann. NDK tévéfilm. 2. rész. — 21,20: Ismeretterjesztő mű­sor. — 21,50: Zenei magazin. — 22,40: Hírek. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: A SÁRKÁNY KÖZBELÉP. Béke mozi: de. HALÁL EGYENES ADÁSBAN. Du. KÉPVADASZOK. Móricz mozi: BALEKOK. A szocializmus megújulásának útja (2.) Áz új szakasz Az 1953. júniusi fordulattal nehézkesen és ellentmondá­sos körülmények között kezdődött a szocialista építés új szakasza. Később — ugyan viták után — így jelölték ezt az időszakot, és még a kongresszusi dokumentumokba is ez a fogalmazás került be. Kezdődött azzal, hogy a párt­határozatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Eb­ben a Rákosi-féle vezetésnek az a taktikája jutott kife­jezésre, hogy a mintegy fél évtizedes politikájuknak és irányításuknak személyre is szóló, rendkívül kemény kri­tikáját, felelősségüket az ország ügyeinek alakulásáért el­titkolják, vagy legalábbis erősen gyengítsék. Vagyis a megígért, őszintébb, a tömegek érdekeivel, véleményével jobban számoló új politikai irányvonal érvényesítését a régi, őszintétlen módon kezdték. Az alapvető fordulatot a párt politikai irányvonalában — az addigi gyakorlattól teljesen eltérően — nem a párt-, hanem az állami vezetés, a kormány jelentette be a má­jusi választások után, az országgyűlés alakuló ülésén. Ez a megoldás természetesen kedvére volt az új miniszter- elnöknek, Nagy Imrének, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett fordulat és sok népszerű intézkedés az élet minden területén az ő nevéhez fűződött. A későbbi idők­ben ezt ő és környezete alaposan ki is használta a poli­tikai, majd egyre inkább frakciósnak nevezhető harcok­ban. Nagy Imre természetesen a júniusi párthatározat alap­ján és szellemében mondottá el július 4-i kormányfői expozéját az országgyűlésen, de érthető okokból a párt­vezetés megújításának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette azzal, hogy szűkén bánt a felszabadulás, illetve a fordulat éve óta elért eredmények, a korszakalkotó változások, és ebben a párt érdemei mél­tatásával. Mindez azt a látszatot keltette, hogy az új szakasz po­litikájának megvalósításában kissé hátrébb szorul a párt, és ez bizonytalanságot és tanácstalanságot váltott ki a párttagságban. Tehát már a kezdet kezdetén jelei mu­tatkoztak a pártvezetésben a két irányzatnak, frakciónak, illetve személy szerint Rákosi Mátyás és Nagy Imre elv­telen rivalizálásának. Ezt a benyomást tovább erősítette az, hogy a fordulat bejelentését követő bizonyos ellenséges mozgolódást, más­felől a pártapparátus és a pártszervezetek bénultságát, tanácstalanságát érzékelve, egy héttel az országgyűlési miniszterelnöki expozé elhangzása után, július 11-én bu­dapesti pártaktívát tartottak. Itt Rákosi Mátyás referá­tumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindket­tőnél a júniusi határozat volt az alap. Kiemelték a párt szer ezeti, eszmei egységének létfontosságát, de némi hangsúlybeli különbségek azért felfedezhetők voltak a két vezető megnyilvánulásában. Különösen feltűnt, hogy Rá­kosi ez alkalommal nem szólt a párt szűkebb vezetősége által elkövetett hibákról, és az ezekből következő torzu­lásokról. Mindezek közül a hatásában és időbeli kiterjedésében a rehabilitációs ügyek voltak azok, amelyek mintegy gennyes gócként mérgezték a közéletet és a párt életét is. A törvényesség semmibevételével megrendezett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort, Szalai And­rást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül meg­semmisítő, Szakasits Árpádot, Marosán Györgyöt, Kádár Jánost és másokat börtönbe vető — koncepciós pereknek a felülvizsgálata csigalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk László ártat­lanságát, illetve e gyalázatos hamisításban való kezde­ményező szerepét is csak ekkor ismerte be, nagy nyo­másra Rákosi Mátyás. A rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályozták, mert a koncepciós ügyek kezdeményezésében és megrendezésében felelőssé­gük igen nagy volt, és ezt titkolni próbálták. Mindez persze nem változtat a legfontosabbon: az 1953. júniusi fordulat rendkívül nagy jelentőségű volt és ked­vezően alakította a szocialista építést Magyarországon. 1953 második felében a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévinél, és csak­nem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, megközelít­ve ezzel az 1949-es színvonalat. (Ez utóbbi utalás mu­tatja, hogy milyen nehéz helyzetbe jutott a lakosság a megelőző három és fél évben a helytelen gazdaságpoliti­ka miatt!) A parasztság reáljövedelme 1953 második felé­ben a bérből és fizetésből élőkét is meghaladó mérték­ben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális juttatások kedveztek a lakosságnak. A begyűj­tési terhek csökkentése, adóhátralékok és díjak elenge­dése, a tagosítás megszüntetése, a szövetkezeti önállóság érdekében tett lépések, és még sok egyéb, növelte a pa­rasztság érdekeltségét és termelési kedvét. Az iparban is sok fontos intézkedés történt. Mindenek­előtt o feszített és irreális terveket enyhítették, a nehéz­ipari beruházások közül többet leállítottak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta adminisztratív nyomás megszüntetésével, és bizonyos munkavédelmi intézkedé­sekkel is jobb lett a légkör az üzemekben, addig ugyan­is az irreális tervkövetelmények, és a lelketlen paran­csolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Jelentős lépé­sek történtek az államélet normális rendjének, és a tör­vényességnek helyreállítására, megszűnt az internálás, és felállították a legfőbb ügyészséget is. Általában szélese­dett a népi demokrácia tömegbázisa, és erősödött a mun­kás-paraszt szövetség is, nem utolsósorban az addigra már szinte teljesen elsorvasztott népfrontmozgalom éleszt- getése révén. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogma­tikus gondolkodáson is nagy rést ütött a júniusi határozat. Érződött a friss szelek hatása az elméleti munkában, hogy elemezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdé­sét, a marxizmus—leninizmus alkalmazását a magyar vi­szonyokra; s ebben a szovjet tapasztalatok hasznosításá­nak mértékét és mikéntjét tárgyalták. A magyar adott­ságok — állapították meg — lehetővé és szükségszerűvé is teszik, hogy az iparosítás és a kollektivizálás is lassab­ban, a tömegek szükségleteit jobban figyelembe véve ha­ladjon. A párt, sajnos, ezt a felismerést sem tudta a következő években hasznosítani. (Következik: Frakcióharcok.) Nemes János

Next

/
Oldalképek
Tartalom