Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
, Liszt Adám az Ester- ercegek szolgálatában aga is muzsikált, s fel- ■ a gyermek zenei te- ■t, hatéves fia első zon- lára volt. A nyolcesz- Liszt már hatalmas si- hangversenyezett, s mi- 10-ban Pozsonyban zon- t, a játékától lenyű- négy magyar főúr hat ösztöndíjat adományo- lulmányai folytatására. >e költözött a család n, hisz Pesten akkorái talált volna megfe- dagógust. Carl Czerny, >en kedvelt növendéke Lisztet tanítványai kö- elismerve ragyogó te- t, csakhamar ingyen a. Beethoven is hallot- i hangversenyét, 1823- tig mindjárt négy tömtem koncerttel mutat- ie Pesten. Az év végén d az európai szellem iba, Párizsba utazott, ervatóriumba ugyan — egen állampolgár — em nyert bebocsátta- B24-től mindazonáltal I. Mivész hazája nagyvilág 1986. KETTŐS EMLÉKÉVE LISZT FERENCNEK: 175 ESZTENDEJE, 1811. OKTÓBER 22-ÉN SZÜLETETT AZ AKKOR SOPRON MEGYEI DOBOK JÄNBAN (MA: RAIDING, BURGENLAND), S 100 ÉVE ANNAK, HOGY 1886. JÜLIUS 31-ÉN, BAYREUTHBAN, HOL HAMVAI MINDMÁIG PIHENNEK, LEHUNYTA A SZEMÉT. meghódította Párizs, majd sorra az európai nagyvárosok közönségét. Liszt előtt kitárul a nagyvilág, s a fényes párizsi zenei élet. Barátságot köt Chopinnel, Berliozzal, a francia irodalom nagyjaival (Victor Hugo, George Sand, Stendhal köréhez tartozott). Forradalmi eszmékkel ismerkedett, átélte az 1830-as júliusi forradalmat, látta a felkelt népet. Különös módon egy hegedűs, Niccolo Paganini volt művészi fejlődésére rendkívüli hatással. 1831-ben hallotta először játékát, hatalmába kerítette a virtuozitás, s ettől fogva zongorájára alkalmazza az „ördög hegedűsének” vívmányait. E vándorévek krónikájához tartozik Liszt első, később oly boldogtalan házassága d’Agoult grófnéval. Ez idő tájt nagyhatású művei .mellett jelentős zeneírói tevékenységet is kifejtett az új irányzatok terjesztéséért. Hangversenyútjai Lisszabontól Pétervárig vezették el. 1838-ban, hírét véve a pusztító pesti árvíznek, elhatározta, hogy jótékony célú hangversenyek sorozatával segíti a károsultakat. Bécs és Pozsony után 1839—40-ben Pesten tölt három hetet Megannyi hangversenye példátlan diadalút. A magyarul egy szót sem beszélő Lisztben felébredt a haza- íiság érzése. Ettől kezdve számos magyar városban fordult meg élete végéig, s muzsikus honfitársaiból, a kor jelentős személyiségeiből népes baráti kört gyűjtött maga köré. Vörösmarty ódát írt Liszt Ferenchez 1841-ben. A fiatal zeneszerző elsősorban önmagának, zongorája számára komponált. Boszorkányos nehézségű etűdöket, megismerve népies műzenénket, írja a Magyar rapszódiák első változatait, s műhelyéből tömérdek átirat kerül nyilvánosságra : népszerű operák szemelvényeinek, szimfonikus műveknek, daloknak zongora- átiratai. Ezekét az átdolgozásokat hosszú ideig mint alkalmi, sikervadász darabokat, igencsak lebecsülték. Zenei értékük, művészi tartalmuk felismerése a legutóbbi években történt meg csupán, miután kiderült, milyen alkotó módon nyúlt Liszt a nagj^ elődök, kortársak zenéjéhez.'Látszólag a nagy utazás'ok élményei jelennek meg a Zarándokévek címmel összefoglalt zongora- ciklusokban. Valójában ezekre a darabokra is érvényes, amit Beethoven írt VI. szimfóniájának kezdetére: „Inkább érzés, mint festészet.” Liszt szabadon fogadja be az őt ért benyomásokat, a tájak, a műalkotások élményét, hogy azoknak varázslatos zenei formát adjon. A nagy zenekari művek, oratorikus alkotások későbbi keletűek. Liszt 1843 végén vállalt Weimarban udvari karmesteri állást, itt szerzett tapasztalatai érlelik majd nagyszabású és nagy előadógárdát felvonultató későbbi alkotásait. DEÁK MÖR Fényes lakat A szerelem fényes lakat! Fényes lakat! Fényes lakat! Bezárja az álmaidat! Az álmokat! Álmaidat! Senkinek sincs kulcsa hozzá! Senkinek sincs! Kulcsa hozzá! Így válik a lakat zárrá! önmagává! önmagává!--- ■ .... . ■— .. -.. .... Évadnyitó előadás a színházban aktualitása Moliere-darabbal nyitni egy színházi évadot sikerrel biztató vállalkozás. E kiváló szerző komédiáiban az emberek kisebb-nagyobb hibáit figurázza ki, kikacagtatja a nézőkkel szomszédjuk vagy netán önmaguk túlzásait. Mindig a józan ész és a természetes gondolkodás nevében ítélkezik a mindennapok útvesztőiben eltévedt, félrelépett, vagy gondolkodásukban, életvitelükben tévútra került társai fölött. Az Ürhatnám polgár 1370-ben került először színre. Moiliere -királyi elismerést keresve zenés, táncos betétekkel tarkított darabot írt, még egy egzotikus jelenet, egy végletesen nevetséges „török” rész is belekerül, t a legfelső kegy elérésé- órit. A szerző korában ismerős a téma: az egyre gazdagodó polgárság nem akarja a saját életét élni, már nem vállalja évszázadokon át kipróbált, bevált életformáját, hanem mindenáron az irigyelt nemességhez akar hasonlítani. Úgy gondolja: pénzzel mindent meg lehet szerezhi. A polgárok külsőségekhez ra gas zkodn ának: viselkedésben, öltözködésben, szokásokban maguktól idegen manírokat, gesztusokat vesznek fel, „pántfogóik” tanácsára magukra erőszakolnak egy sor feltűnő és idegen nézetet, szólamot, s úgy gondolják, hogy ezekkel a — saját benső énjüktől teljesen különböző — ékítményekkel már tökéletesen át is alakultak. Pedig egyéniségük, műveltségük, hovatartozásuk, kötődésük alapvetően nem változik, legfeljebb felszínesen módosulhat. A tanulság világos: a világban megtalált, kialakított helyünket, nézeteinket nem szabad feladnunk látszólag divatos elképzelések miatt. Ráadásul idős korban a régi élettel való ilyenfajta szakítás már eleve nevetséges buktatókat hordoz magában, esetleg szánalmat is kelthet. Ma is figyelmeztetés az úrhatnám polgár története. Nem lehet életünket, gondolkodásunkat, érzelmeinket vélt értékek pillanatnyi igézetében átformálni. A pénz hatalma igen nagy, sok mindent meg is lehet vásárolni, de ne -higgyük, hagy így egy- csapásra műveltekké, okosakká, intelligensekké válunk, barátaink lesznek nemes emberek egyik napról a másikra, csak azért, mert két kézzel szórjuk a pénzt. Igazi, mély érzelmeket, alapos tudást nem lehet pénzKépünkön: Simor Ottó és Gyu- ricza István a vígjáték egyik viliózó jelenetében. (Cs. Cs. felv.) zel megszerezni, mindehhez sok idő, türelem szükségeltetik. Családunk, gyermekünk életét, érzelmeit sem szabad csak a saját szempontjaink alapján meghatározni. A darab s a Geltért Péter rendezte előadás azokról az értelmiségiekről is szól, akik meglehetősen elvtelenül hízelegnek, nyájaskodnak evvel a buta, hiszékeny polgárral, s saját fontosságukat,— a minimális tolerancia figyelembevétele nélkül — mindennél többre tartják. A pénz minden „tanár” számára vonzó: lettlégyen akár a tánc, a vívás —, a zene mestere vagy a filozófia tudósa, ök Jourdain úr mindenfajta -kívánságát kiszolgálják, sőt ékesszólóan bizonygatják, hogy kenyóradó gazdájuk mennyire tehetséges, milyen nagy szüksége van a sokféle, egyéniségétől -teljesen eltérő „tudományok” ismeretére. A hízelkedők sorában a legnagyobb szélhámos Dorante yrőf, aki a polgár, a nemesség iránti csodálatát kihasználva -rengeteg pénzt kér „kölcsön” tőle, s evvel a maga számára akar egy bájos és gazdag grófnőt megszerezni. Az ő álszent magatartása elnyeri méltó büntetését, megkapja a grófné kezét, van remény, hogy a szépasszony kordában fogja majd tartani. A józanságot, a magunk egyéniségének a hibáinkkal együtt való vállalását a fiatal szerelmesek, a szolgáló- lány és -inas, valamint Jourdain asszony képviselik. Ök azok, akik nem restek állandóan figyelmeztetni a pöf- feszkedő uraságat a realitásra — -igaz -nem sok sikerrel. A darab végén már mintha le ■ is mondanának erről, meghagyják -mániájában: az esküvőket minden ellenkezés és nagyzási hóbort dacára sikerült nyélbe ütői, s most már mindenki örülhet: a i török „méltósággá” avatott j Jourdain úrinak félig komolyan, félig nevetve megadják t a tiszteletet. A rendező -hangulatosan, sok ízléses ötlettel vitte szín- I re a darabot. Az előadás el- I só fele talán kevésbé gördülékeny, a második rósz lényegesen pergőbb. Sikerült a játékteret (Fehér Miklós I díszlete) jól bejátszani: a vereked-éses, mozgalmas je- | lenetek, különösen a beavatási szertartás sok játéka, felszabadult humora igen hatásos. A díszlet már éleve derűs alapítón üst ad az előadásnak: egy óriási paróka a szoba fala és mennyezete, az ajtók keretei is a lokmis haj tincseket-, a művi világot jelképezik. A jelmezek (Mi- alko'oszky Erzsébet munikái) is illúzióit keltőek. Kellőképpen nevetségesek Jourdain j úr „elegáns” ruhái, -különösen megnyerőek a török jelenet kosztümjei. A zene (Melts . László) kicsit gunyqros, ironikus hangjaival jól-szolgálja az előadás egészét. A darab parádés főszerepében Simor Ottót láthattuk. Ez a meggazdagodott polgár minden eszközzel más akar lenni, bár néha felcsillan benne, -hogy igazi énje természetes őszinte és -egyszerű, , de ezt a gondolatot hamar elhessenti magától. Sok humorral, derűv-el jeleníti meg Simor ezt a -buta polgárt. Felesége Máthé Eta a pénzét, lánya -és -nem utolsósorban a saját -boldogságát féltő asszony, aki minden helyzetben ragaszkodik a maga -igazához, földhözragadt, de ’ életrevaló gondolkodásához, i Jók a fiaital szerelmesek: ! Mester Edit, Vajda János s ’ az -inas és a szolgáló: Farkas Ignác és a Nyíregyházán evvel a szereppel bemutatkozó i Simon Mari is. E két -utóbbi fiatal, kapta a nagyobb szerepet, mindketten sokszínű- | en, ügyesen oldották meg feladatukat. Az áiöitözates jelenet Farkas Ignácnak ki- ■ váltképp jó játék!ehetőséget , nyújtott. A jóízű tréfálkozás, j jókedv jellemző a „tanárok” megjelenítőire -is. Gados Béla, Hetey László, Horváth István s különösen a vendég Gyuricza István sok ötlettel, felszabadult együttes bolon- dozássad idézik elénk a — talán — joibb -sorsra érdemes értelmiségieket. Csikós Sándor és Zubor Agnes a gróf és grófné, elegánsan -és mértéktartóan, finomkodó hu- imorral játszanak. A zenei betétek szépen hangzottak, Csorba Ilona hangulatosan, ízlés-sel énekelt. A tánctanár a darab -elején arról szól, hogy „■megdobogtatja a szívemet a taps, művész számára nincsen csábi- I több -babér, mint a megtisztelő és cirógató taps”. Most elégedettek lehetn-ek szíiné- szeinfc, a közönség jól szórakozott, tapsolt is nekik, miközben talán el is gondolkodott a darab -bizony néha igen aktuális .tanulságain. Margócsy Klára Birtalan Ferenc: Orvhalászat Hálóm a Napra kivetettem. Hazavittem a Napot. Hálóm a Holdra kivetettem. Hazavittem a Holdat. Hálómat csillagokra vetettem. Szobámban vannak a csillagok. De láttam, vacog a holnap, jegenyék fázósan csaholnak. Visszaszórtam mindent az égre. Marad a gyerek, ha játszik. Ne haragudjatok érte! estyén Sándor: Dante találkozása Beatricével. 1986. október 4. Az Úrhatnám polgár időtlen
