Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET A marosvásárhelyi huszárok jelvénye I. világháborús jelvények a Jósa András Múzeumban A Jósa András Múzeum mintegy ezer különféle első vi­lágháborús jelvényt őriz. A jelvények 'több más tárggyal (képeslapok, plakátok, röplapok) együtt a szerencsi mú- zeumalapi'tó, dr. Petrikovics László ajándékaként kerültek a múzeumba. E tárgyak történeti értékét nagyban növeli az a tény, hogy általuk árnyaltabb ké­pet kaphatunk a „nagy há­borúról”, újabb és újabb adatokat tudhatunk meg egy alakulat történetéről, harca­iról, parancsnokairól. Való­ságos ezredtörténet a csá­szári és királyi 77. gyalog­ezred jelvénye. A babérko­szorúval ékesített jelvényen császári korona és kard utal a regiment „közös" voltára. Leolvasható róla, hogy vi­selője a Fülöp, württember- gi herceg nevét viselő cs. és kir. 77 gyalogezred bakája, aki 1914 és 1917 között a kö­vetkező frontokat, csat at e - reket járta meg: Volhinia, 1914-15 fordulóján a téli és tavaszi csatákat a Kárpátok­ban. Az ezred ott volt Przemysl ostrománál, har­coltak a kraszniki csatában, megjárták Volhinia, Bessz- arábia, Románia harctereit, míg végül Olaszországban az Isonzónál érte őket az 1918-ik év. Ezeket a jelvé­nyeket a katonák a tábori sapka bal oldalán viselték. A jelvények nagy számán már azért sem csodálkozha­tunk, mert az osztrák—ma­gyar haderő békelétszáma 1914 eleién mintegy félmillió főt tett ki. A szárazföldi had­sereget 16 hadtestbe szer­vezték, ehhez 52 gyaloghad­osztály és 11 lovashadosztály tartozott. A gyaloghadosz­tályokból 19 magyarországi kiegészítésű volt, 10 közös és 9 honvédhadosztály. A lo­vashadosztályok közül 2 honvéd és 4 közös hadosz­tály rökrutálódatt Magyar- országról. Az első napokban a hábo­rút, az uralkodót, a szövet­ségesedet éltető és az ellen séget becsmérlő jelvények jelentek meg változatos for­mákban. Ferenc József és II. Vilmos német császár a leggyakrabban ábrázolt ural­kodó. Mellettük néha feltű nik a szövetséges V. Moha­med török szultán és I. Fer­dinand bolgár király is. A szövetség egyik szép jelvé­nye a három hadsereg fejfe­dőit ábrázolja egy sorban, a monarchia katonáinak tölgy­falombbal ékesített kék tá­bori sapkáját, a szürke po­rosz csúcsos sisakot és egy vörös színű török fezt. Jelvényre kerültek a pa ­rancsnokok is: Frigyes fő­herceg, az osztrák—magyar haderő főparancsnoka, Jó­zsef főherceg, hadtestpa­rancsnok. Kövess Hermann tábornok, hadtestparancsnok, Hötzendorfi Konrád tábor­nok, a vezérkar főnöke. Ugyanúgy a jelvényekre ke­rültek azok a porosz tábor­nokok is, akiknek valami­lyen közük volt az osztrák— magyar haderőhöz: az 1915 januári kárpáti téli csatában Hinsingen tábornok egysége! segítették az osztrák—ma­gyar csapatokat. Mackensen porosz tábornok irányította a híres gorlicei áttörést 1915. május 2-án. Ö azonban nem­csak ezért került magyar alakulatok jelvényére. 1916. augusztus 27-én ugyanis a román királyság is belépett a háborúba és megtámadta a monarchiát. A Románia elleni osztrák—magyar—né­met támadás parancsnokai között ott látjuk Falken- haynt, a korábbi vezérkari főnököt és Mackensent is. Külön csoportba sorolha­tók az alakulatok jelvényei. A különböző fegyvernemek­hez, szolgálati ágakhoz tar­tozó egységek, sőt a hadosz­tályok és hadtestek számára is készítették jelvényeket, néha többfélét is. A somo­gyi bakákból álló 44. közös gyalogezred jelvényén roha­mozó katonákat és piros-íe- hér-zöld szalagban a „44. gyalogezred" feliratot lát­hatjuk. Másik jelvényük ennél sokkal érdekesebb. A jelvény szélein az öt szövet­séges hatalom címere dísze­leg. Középen tölgy- és ba A szegedi huszárok jelvénye A Ludwig-bakák jelvénye bérkoszorúban egy szurony fekszik, két oldalán szöveg­gel. Az agyúik felirait: „Csak előre”, a másik a somogyiak szavajárása: „Rosseb”. Nem véletlen, hogy az egész I. vi­lágháborúban a somogyiakat csak „rosseb-bakáknak” em­legették. A közös hadsereg több ezredének jelvényén az ez­redtulajdonos arcképe lát­ható. Ebben az időben az ezred tulajdonosság már csak kitüntető cím, amit külföldi uralkodóknak, magasrangú tiszteknek adományoznak. Így lett II. Vilmos német császár a debreceni 7. hu­szárezred, Rupprecht bajor herceg a fehértemplomi 43. gyalogezred, Hindenburg a pécsi 69. gyalogezred tulaj­donosa. A huszárezredek jelvé­nyein a visszatérő motívum a patkó és a huszárcsákó. A pápai 7. honvéd huszárezred jelvénye tölgyfalombon egy patkó, benne csákó. _ A sze­gedi 3. honv. huszárezred csákóalakú jelvényén a „Rajta, rajta” felirat olvas­ható, a marosvásárhelyi 9. honv. huszárezred jelvénye pedig egy patkó, benne ki­vont karddal vágtató huszár. A világháborúban a honvéd­huszárok első igazi nagy csatája 1914 augusztusában volt Sztojanovnál, s a vörös ördögök jelzőt akasztották rájuk, amit a huszárság az­után is büszkén viselt, sőt megjelentek az ilyen felira­tú, vágtató huszárt ábrázoló jelvények is. Külön volt jelvénye a tü­zéreknek, híradóknak, szál­lítóknak, sebesültvivőknek, sőt a világháború idején fel­állított teherautós szállító csoportnak, a páncélvonatos alakulatoknak, a kevés szá­mú repülőnek. A tengeré­szek közül a Szent István csatahajó, a Bodrog és a Te- mes monitor jelvényét őrzi a múzeum. Jelvények örökítették meg az egyes frontszakaszok, a nagy csaták emlékét. Súlyos harcok folytak 1914 őszén— telén Galíciában és a Kárpá­tokban. A téli csata emléké­re számos jelvény készült. Az 1915. május 2-i gorlicei áttörés emlékére készült az a jelvény, mely rohamozó német és magyar katonákat ábrázol 30.5-ös mozsár tüzé­nek támogatása mellett. Olaszország hadba lépése után a sok véráldozatot kö­vetelő olasz front minden nagyobb csatájának emléké­re adtak ki jelvényt. Így került a gyűjteménybe az isonzói, a doberdói csatákat, a Dolomitokban vívott üt­közeteket megörökítő jelvé­nyek. Végül szólnunk kell a lö­vészárkokban élő katonák sivár napjait kissé megéde­sítő ünnepekről. Néhány jel­vény a fronton töltött kará­csony emlékét idézi. A fe­nyőágak, a gyertyák, a ha­rang ugyanaz, csak a szám változott mindig: első... második... harmadik... negyedik. Bene János „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!" Az Anyaistennő és a vasnrrú bába Asszony szereplők a népmese világában A természeti népek sehoil- sem tekintik magános lény­nek az istent. Üigy képzelik, hogy van felesége és vannak gyermekei. Az égben lakó is­tenek hétköznapjai sem tel­nek el különféle kalandok nélkül. A kereszténység el­terjedése előtti időkben így volt ez az Európában ólő né­pek vallási felfogásában, nemcsak a görögöknél és a rómaiaknál, hanem a szláv, germán, finnugor és egyéb néptörzseknél is. A görög mitológiátoain Ze­usz felesége Héra, a római Jupiter felesége pedig Juno volt. De rajtuk kívül még sok asszony volt az égben! A görög mitológia 'szerint Erisz, a viszály istennője aranyaimat dob a lakodal­mas nép közé. Kié legyen az alma ? Természetesen: a legszebb istennőé! Igényt tart rá Héra, a legfőbb isten­asszony; Pállasz Athéné, a bölcsesség istennője; s Aph­rodité, a szerelem istennője, Ciprus szülötte. A 'bírásko­dásra felkért Parisz királyfi Aphroditének ítéli az almát. Homérosz azt írja, hogy az aramyalima az dstennők kö­zött olyan nagy viszályt kel­tett, hogy emiatt kirobbant — és 'hosszú időre elhúzódott — a trójai háború. Szeren­csére. a magyar mitológia nem bővelkedik istenasszo­nyokban ! Tény az. hogy igen sok inép 'mitológiájában, vallási el­képzeléseiben az isten mel­lett ott találjuk az anyais­tennőt is. Érthető tehát, hogy a múlt században előbb Ipolyi Arnold, majd Kandra Kabos próbálkozott meg az­zal, hogy a magyar mitoló­giában rendet teremtsen. Akkoriban még kevés for­rásanyag állt a 'kutatók rendelkezésére. De mindket­ten úgy vélték, hogy az Isten (Hadúr. Atyáim Teremtőm, vagy Világ Ura) melllett őse­ink hittek az anyaistennő létezésében is.- De a neve nem 'maradt fenn! Népmesé­inkben öregasszonynak, vas­orrú bábénak. Kendőnek stb. nevezik. Berze Nagy János szerint ennek az eltűnt istennőnek az alakját vala­melyest a Szűz Móriéról szóló népmesék és balladák őrzik. A magyar népmesék sze­rint a Nap, Hold és a Csilla­gok az anyaistennő gyerme­kei. „Az elveszett férj kere­sése" című 'mesetípus ma­gyar változatainak egyik epi­zódja arról szól, hogy a hős — aki nappal állat-, éjjel emberlakban él — feleségül vesz egy királylányt. A férj eltűnik, mivel az asszony el­árulta a titkát, s az áliaitbőrt elégették. Az asszony az el­tűnt férje keresésére indul. Útközben találkozik egy öregasszonnyal, aki nem más, imimt a Nap, Hold és a Csillag fivéreiknek az anyja. Az öregasszony egy kunyhó­ban lakik, a távoli 'erdőben. A három fia egész nap a vi­lágot járja, s ki 'ekkor, ki ak­kor tér haza egy kicsit meg­pihenni. tgy aztán semmi sem történhet a világban, amiről az öregasszony tudo­mást ne szerezhetne. Termé­szetesen az öregasszony a férjét kereső asszonyt is 'he­lyes útra igazítja Arizon és a Világ Ura történetét egy paszabi mesemondóitól hallottam, pontosan 25 évvel ezelőtt. Ebben a me­sében a „Világ Ura” az isten; „Kendő” az anyaisten- mő; „Félkéz’’ pedig a világ legerősebb embere, vagy­is a „Világ Embere”, Ari­zon mesehős a „Világ Embere” akar lenni, de ezt csak Kendő segítségével ér­hette el: „A vénasszony fog­ta a fejrevaló kendőjét, ösz- szecsavarta és három igör- csöt kötött rá: az három vi­lágrész vót!” Arizoinnak Fél­kézzel kell a „világ embere” címért megbirkóznia. Félkéz hasztalan kéri a Világ Ura támogatását: „Én a Kendővel mem kötök ki, mert a kendő négy sarkába a négy világ­rész van, tehát ha a kendő elszakad, a világ leesik és akkor miből fogunk megél­ni ?” Ekkor Kendő listenasz- szony „fogta azt a három görcsöt, kikötötte. Miikor ki­kötötte a kendőbül, akkor szétdobta a viláigba. Ügy el­tűnt a Világ Embere, hogy soha többet a földre mem került.” — A 'mesemondó ■elmagyarázta, ihogy az isten: ,,a Kendővel nem mert fog­lalkozni, hiába ű is szent vót; de ez meg Iki vót ki nem, mint Szűz Mária!" Egy másik népmesében a haldokló ember meghagyja egyetlen fiának, hogy három leányát az első kérőkhöz ad­ja hozzá. Égitestsógorok je­lentkeznek: a Nap, Hold és a Csillag sorban egymás után, akik feleségül veszik a lányokat. Majd a fiú elindul, hogy meglátogassa sógorait. Hosszú út után ©gy nagy er­dőben egy kunyhót, abban egy öregasszonyt talál. „Jó napot, kedves öreganyám!” „Szerencséd, hogy öreg- anyádnák szólítottál, máskü­lönben rögvest meghaltál volna.” A fiú nemcsak iszál- lást, ellátást hanem jó taná­csokat, bűvös tárgyakat is kap az öregasszonytól, me­lyek segítségével oélhoz ér. Meglátogatja sógorait, illetve nővéreit, végül elnyeri egy királykisasszony kezét. Tudnunk keli, hogy a ma­gyar népmesékben a vasorrú bába ©gy segítő öregasszony- .szel lem, aki a tisztességgel köszönő, vándorútjában el­fáradt hőst vendégül látja, s további útjához elemózsi­ával, tanácsokkal ellátja, sőt kísérőt is ad hozzá. A kísérő vagy valamilyen beszélni tudó áMait, vagy valamilyen 'égitest! A boszorkány nem azonos a vasorrú bábáival! A nyugat- európai népmesékben a bo­szorkány általában elvará­zsolt erdőben lakik, aki kővé változtatja a hőst és állatait, a leány-kérő fivérek megöié- sóre törekedik, Jancsit és Ju­liskát hizlalja. Sajnos, a Grimm- mesék „die Hexe” (boszorkány) szavát magyar­ra érthetetlenül „vasorrú bá- bá”-inak fordítják. -De az iro­dalmi műmesékben is 'gyer­mekeinket többnyire a ,jfce- gyetlen” vasorrú 'bábával riogatják. Sajnos, ezek álltai a magyar hagyományokban, közfelfogásban a mesei „vas­orrú bába” alakja negatív színezetet nyert. A magyar népmesékben a vasorrú bába segíti a hőst vándorútjában, akár .távoli országokba, akár az égigérő fa tetejére akar jutni. De miiért mondjuk ezt az öreg­asszonyt vasorrúna'k? Valamikor a samainisztikus felfogású népek, melyékhez a honfoglaló magyarság is tartozott, az 'elhunyt anyák tiszteletére — a halott lelké­nek lakhelyéül — bábukat faragtak. A halottaikat etet­ték ás, azaz a bábu .szája­ihoz, orrához nyomkodták a /vaskanálat. Ez az etetés előbb-utóbb a bábu areélé- nek élik apásához vezetett volna, ha az orrát nem vas­ból (plóhből) formálták vol­na meg! Solymossy Sándor néprajztudós a mesei vasor- nú ibábát ebből a gyakorlat­ból, az anyai ős hajdani tiszteletéből 'eredezteti, s ez­zel teszi számunkra érthető­vé a ijóságos vasörrú bába (ősanya) mesei alakját. * * * * A máig fennmaradt míto­szok, népmesék, illetve az ezekben rejlő anyatisztelet egy ősibb korszakra: a mat- iriarohátusna (az anyajogú társadalomra) emlékeztet­nek bennünket. Erdész Sándor V

Next

/
Oldalképek
Tartalom