Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
2 KeIet-!VÍagyarország — Nyíregyházi Élet 1986. október 23. Értés és szeretet Thália temploma Rendszeres színházi előadásokról a múlt század harmincas éveiiből maradtak fenn adatok. Debreceni, ungvári és más vándor- társulatokon kívül a negyvenes évektől helyi amatőrcsoport is színre lépett. A profik kezdetben a Nagyvendéglőben, a mostani megyeháza mellett, majd a Hársfában, (a mai Dózsa György út Véső utca sarka) a műkedvelők az úgynevezett csizmadia színben szerepelitek (ez utóbbi a mostani könyvtár környékén volt). A Hársfa arénája inkább afféle cirkuszi alkalmatosság lehetett, szétszáradt deszkázata miatt 'kibírhatatlanul járt benne a huzat, a korabeli -sajtó szerint „nátha és reumatenyésző intézet" vblt a 'beceneve. Jöttek a társulatok ■későlbb Miskolcról^ Kassáról, Pozsonyból, Aradról. A krónikákban a kor legkitűnőbb neveit is megtaláljuk, 1880-ban Blaha Lujzának „sikerült lázba hoznia a nyíregyháziakat’'. (A művésznő imádta a Sóstót, kedv-elit szórakozása volt kikocsikázmi és hallgatni, amit Benczi Gyula muzsikált.) 1883-bain Prielle Kornélia, egy évvel később Üjházy Ede, 1890-t>en Jászai Mari vendégszerepelt városunkban. Jászai Mari négy estén lépett a színpadra. A közönség az 'igazán nagy nevekre 'tódult az arénába, egyébként i-gen csdkély volt a színház látogatottsága. A korabeli -kritika állandóan panasszal volt tele, csepüLték kegyetlenül a részvétl-en és közömbös városi polgárokat. A közép, iparos és birtokos osztályt nálunk semmi áron nem lehet színházba csalogatni. A honorácior osztály válogat a színészekben. A harmadik osztály csak az operetteket szereti. Oly osztály, amely a színészetet hazaszeretetből s a nemzeti nyelv fejlesztése és terjesztése végett szeresse: Nyíregyházán ma nincs, hacsak a karzat nem!" (Mily sértés volna manapság hasonló Ikifakadás, -mondjuk egy tél házzal menő darabnál.) A kőszínház felépítésének ötlete Somogyi Gyulától származik, aki a város közjegyzője volt és maga ds műkedvelő színjátszó. A részvénytársaság döntése nyomán ma elképzelhetetlen gyorsasággal -készült el az épület: '1893 tavaszán született meg a döntés, a szímházavatás pedig 1894. február 6«án volt. Imponáló névsor kerekedik, ki mindenki fordult meg a színház falai között a következő évtizedekben: Rózsahegyi, Üjházy, Bajor Gizi, Fedák Sári, Somogyi Nusi, Kiss Ferenc, Lehotay, Mezey Mária, Honthy Hanna, Salamon Béla, Jávor Pál, Törzs Jenő, Latabár Kálmán . . . -Egy -időben Miskolc 'és -még inkább Debrecen tájolt itt rendszeresen, azután a Déryné Színház vette hosz- szú időn át birtokába £ színházat. A színészek jöttek, és alhoigy jöttek, ugyanúgy el is -mentek... Ez a -gondolat kezdte foglalkoztatni a város -és a megy-e vezetőit, amikor vizsgálódásba fogtak, vajon mikor, hogyan, milyen módon lehetne létrehozni egy önálló társulatot? Hogy a művészek az előadás után is itt maradjanak, részt vegyenek a város, a -megy-e szellemi, 'kulturális arculatának formálásában, jelenlétükkel .járuljanak hozzá a megyeszékhely és Szabol-cs-Szatm-á-r művészeti életének gazdagításához. És ami ezután 'következett, az -már egy másféle fejezete a ihelyii színháztörténetnek, mint. a korább iák. Hat évvel ezelőtt, 1980-iban kezdte szervezni a színház önálló társulatát az igazgatóvá kinevezett Bozóki István. Járta az országot, verbuválta a társulatot és közel egy esztendős -előkészítő -munka után sikerült megbirkóznia az eleinte lehetetlennek látszó feladattal. 1981. augusztus 26-án megalakult a Móricz Zsi-gmomd Színház első önálló társulata. Az igazgatóval lapunk akkori, augusztus 20-i ünnepi számában jelent meg az első terjedelmesebb beszélgetés. Ebben fogalmazta meg a nagy nyilvánosság számára az önálló társulat céljait: olyan színházat teremteni, amely kaput nyit a világra. öt évad telt el azóta, és a mostani hatodikban már megvolt három bemutató, öt esztendő, ha szerény jubileum is, alkalmat ad egy rövid áttekintésre, mi történt azóta? Büszkék vagyunk az öt évre, mondta a mostani évadot megnyitó beszédében Léner Péter, színházunk Jászai-díjas igazgatója. Ügy értékelte; az -elmúlt két esztendőben az új vezetés megtartotta azokat a szellemi és személyi értékeket, amelyek a Móricz Zsi-gmond Színház társulatának az országban elismerést -és rangot jelentenek. Erős a társulat, a „tartó pillérek” „viszik” a produkciókat, a jelentős fiatalítás jókedvet, hangulatot hozott. A műsorterv igényességét' a felettes szervek is nagyra -értékelik, továbbra is fontos feladatnak tekintik a kor- itárs magyar dráma szímrevitelét. Ami pedig a technikai-működési feltételeket illeti, a két ütemben tervezett rekonstrukció révén a próbák és előadások .^hátországa” egyre megnyugtatóbban működik, elkészültek a különféle műhelyek, fokozatosan gazdagodnak a 'tárak. Igaz, a távolság azóta sem csökkent Nyíregyháza és a főváros között, amely a művészék ideszerződésónek talán legnagyobb akadálya, de ma már nem csak munkát kínál a színház a színésznek, hanem a kezdetekhez viszonyítva kitűnő 'lakáskörülményeket, önálló műsor esetén megszervezhető fellépési lehetőségekét, tehát egzisztenciális és művészi biztonságot. Hogyan alakult az évek folyamán a színház látogatottsága? Az első évadban több minit 116 ezer néző volt a színházban, a legnagyobb sikerrel az Űri murit és a Csongor . és Tündét játszották. A következő három szezonban a nézőszám valamelyest fokozatosan csökkent, a negyedik szezon végén tízezerrel -kevesebb, mint az elsőben, de az ötödikben több minden addiginál: 117 ezer ötszáz. A bérlők száma közel van a tízezerhez. A -közönség szeretettel fogadta a színházat, és minden olyan produkciót érdeklődéssel kísért, amely nem „vadhajtás” Thá1-ia templomában. Kialakult az a törzsközönség, amelyik a produkciókat nyitottan, ihletettem várja és -maga Is részt vesz az előadás megszületésében. Ha van is példa még arra, 'hogy egyesek csak az új nagyestélyi megsétáltatására használják a színházi nézőteret, ma már egy-re kevesebb az ilyen „divatbemutató”. A kezdeti .'kíváncsiság helyét fokozatosan átvette, -átveszi az érdeklődés, az értés és a szeretet. Emlékezetes élményeket idéz egy röpke felsorolás az elmúlt esztendők itt bemutatott darabjaiból, amelyek -közül -többet .a főváros-bán is nagy sikerrel játszottak. Pygmalion, Rezeda Kázmér, A két Bolyai, A bátor-i advent, Segítsd a királyt!, Doktor úr, A hazug, Galilei, iNem félünk a farkastól stb. Évente 270—280 előadást tartottak, kétszáz, -körül a -megyeszékhelyen, a többi-t tájon. Évről -évre nő a bemutatók száma. Amellett a színészek a színházi -elfoglaltságon túl is szívesen vállalnak pluszfeladatokat: rendhagyó irodalomórák, közreműködés ünnepségeken, rádióban, -városi tévében, irésztvétel üzemi művész-közönség találkozókon stb. Ehhez az ad -erőt, hogy egyrészt maga a társulat is -erős, másrészt sikerült a szakmában olyan elismerést kivívni, ami fiatalsága -ellenére a legrangosabbak közé emeli az országban a Móricz Zsigmomd Színházat. Az ország egyik legfiatalabb színházát, amelyet egyebek 'között az is jellemez, hogy a színházakban szokásos évi jövés-menés, szerződésmegújítás ellenére is iedd-ig megtartotta tíz alapító tagját. Álljon itt az ő nevük a majdani 'krónikás számára, aki talán százötven év -múlva fellapozza majd ez „ősi” nyomtatványt, hogy színhá- • zunk múltjában kutasson: Bárány Frigyes Jászai-díjas, Csorba Ilona, Fábián József, Horváth István, Katona Zoltán, Máté Eta, Stettner Ottó, Szabó Tünde, Szigeti András Jászai-díjas és Vennes Emmy. Baraksó Erzsébet Vállalkozást sürget az idő Drága vizek Természetes mozdulat: megcsavarjuk a csapot, s jön a víz. Olyannyira természetes, hogy néha elfeledjük elzárni. És ilyenkor vajon ki gondol arra, hogy természeti kincs, és sok-sok forint úszik, folyik el, a szó szoros értelmében. Nyíregyházán évente 11—12 millió köbméter vizet használunk. Ennek a felét az üzemek, a másik felét a lakosság. A gyárak a vízért annak tényleges árát, köbméterenként 13—14 forintot, a lakosok az ár töredékét, 2—3 forintot fizetnek. Ebből aztán egyenest következik, hogy míg a vállalatok egyre jobban takarékoskodnak, a lakosság nem érdekelt az ésszerű vízfogyasztásban. Pedig érdemes gondolkodni, hiszen a ma elfolyó, elpazarolt H20 valamikor hiányozni fog. És ami legalább olyan fontos: a későbbi víznyerés egyre drágább lesz, mind mélyebbről, mind bonyolultabban, mind hosszabb vezetéken át lesz elérhető. A megyeszékhely közműveinek fejlődése látványos volt. 1964-ben, amikor a kótaji vízszolgáltatás megindult, csupán évi 464 ezer köbmétert fogyasztott a város. 1974-ben is csupán 10 ezer 334 lakást kötöttek be a vezetékbe, az idén már több mint 31 ezer 507- et tartanak nyilván. Huszonkét esztendővel ezelőtt a konzervgyár jelentette a nagy vízfelvevő ipart, mára már van gumigyár és távfűtés —, hogy csak a két határt említsem. A vízmű kapacitása 1964-ben napi nyolcezer köbméter körül mozgott, mára elérte a 43 ezret. A hálózat hossza a korábbi 7,4 kilométerről 255-re nőtt. Vegyük ehhez hozzá, hogy a vízről szólva a szennyvízről is beszélni kell, melyből ma napi 30 ezer köbmétert emelnek át és tisztítanak, több mint 20 ezer lakást kötöttek rá a 127 kilométeres hálózatra. Igaz, ez mutatja: van még közműolló, mintegy 11 ezer nyíregyházi lakást nem tudtak a szennyvízrendszerbe bekötni. Ez is elég azonban annak érzékeltetésére: a szabolcsi víz- és csatornamű feladatai tetemesen megnőttek, s a megyeszékhelyen dolgozó 200—250 ember napi feladatai nem irigylésre mél- tóak. Hol ran a logika ? Jó pár éve látjuk: legyen hőség, legyen aszály, a városlakó ebből alig vesz észre valamit. A vízkorlátozás ritka, mint a fehér holló. Az évi 1000 csőtörést és hibát is gyorsan javítják. Igaz, ezek főleg téli, tavaszi gondok. De ma már rádiókapcsolat, rohamkocsi, készenlét vigyázza a város vezetékeit, s így minden hiba tempósan kiküszöbölhető. Itt azonban kell a gondolatmenetbe egy vargabetűt tenni. Amiről szóltunk — viz és ivóvíz, szennyvíz és csatorna — azt sugallja, hogy minden egy kézben van. Vagyis a SZAVICSAV kezében. Ez azonban, tűnjék bármennyire is logikusnak, nem így van. A vizet, tudj’ isten miért, a tiszai regionális vízmű vállalat termeli ki. Más szóval, a kótaji, a nyírteleki, a tiszaberceli kutak, vízkivételi művek az ő kezükben vannak. Magyarázatot erre nem kaptam, bár ami a fogyasztót illeti, ez mellékes is. A SZAVICSAV felelős a víz értékesítéséért, a szállítás zavartalanságáért, a tározókért, a vezetékekért, a szennyvízelvezetésért, tisztításért. Az utcai esővízcsatornák ugyanakkor már nem hozzájuk tartoznak. Ezek a tanács csatornái. Ha tehát az utcán nem folyik le. a víz, s piszkos csatornák nem tudják elszállítani egy-egy zápor után a vizet, akkor ezért a tanács a hibás. A tévétől sok függ A vízzel bánni nem könnyű. Ügy vélnénk, hogy az jön a kútból, s usgyi, bele a csapba. A helyzet nem ilyen egyszerű. A kutakból érkező víz szűrőkön át egy gyűjtőbe érkezik, innen szivattyúk nyomják tovább a fogyasztóhoz. De nem mindegy, hogyan, s mikor mennyit. Ma a szivattyúházban munkaeszköz a televízió és a tévéújság. Az ugyanis kiderült, hogy a fogyasztás nem egyenletes. Egy-egy nagyobb bérházban délelőtt alig éri el a 3—4 köbmétert. Aztán délután kezdenek hazajönni az emberek. Szinte egyszerre kezdődik el a mosás, a mosogatás, később a fürdetés. A vízfelhasználás ugrik. Elérheti ebben a házban a 30 köbmétert is. Aztán fél nyolckor elcsendesedik a város. Függően a televízió műsorától aztán nyugalom van. A szivattyúsok is nézik a tévét. Vége a kriminek, a jó műsornak, akkor egyszerre indul a roham. Megtelnek a lakások mellékhelyiségei, egyszerre zubog a víz, ilyenkor kezdődik a fürdés is. Ha a szivattyúkezelők nem vigyáznak, a hirtelen felszökő fogyasztás miatt leesne a nyomás, s Nyitva felejtett vízcsap. Pazaroljuk a vizet, amely nekünk ma még nem drága. a berendezések olyan jelet adnának, "mintha csőrepedés lenne. így aztán a műsorvégek előtt 10 perccel plusz nyomást adnak, hogy ne legyen ijedelem. A víz- és csatornamű furcsa érdekeltségű vállalat. Terve van, de tulajdonképpen akkor van rendben a dolog, ha a fogyasztó takarékos. Miután a takarékosság rontja a vállalati bevételt, úgy tűnhet, hogy a fogyasztás növelésében érdekeltek. Ez azonban nem így van. Az itt dolgozók tudják: minden megtakarított köbméter víz haszon, s szerencsére szabályozási rendjük nem is viszi őket csődbe, ha spórolunk. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az is: a televízió reklámfilmjeit, a takarékosságot sürgető plakátok az ország vízmüvei finanszírozzák. Egy biztos, hogy a nagyon alacsony árak, amiket fizetünk a vízért, nem ösztönöznek eléggé az ésszerű gazdálkodásra. Nem lenne meglepő, ha a víz ára feljebb menne, hiszen aligha képzelhető el, hogy a köbméterenkénti 10 forintos állami dotáció jó szolgálatot tenne. A víz- és csatornamű megrendelésre dolgozik. Vállalat, mely ha fizetnek, épít vezetéket, fejleszt szennyvíztelepet, létesít közkifolyót. Ebből az is látszik, hogy a tanács mindenkori pénze határozza meg, milyen munkája van, s mennyi. Gyakorta látni, hogy a városban rosszul tervezett vízrendszereket nyomatnak ki, tisztítanak. Ezek is bérmunkák. Ök szerelik fel a vízórákat is. Felelősek azért is, hogy élővizeinkbe megfelelő tisztított víz kerüljön vissza a szennyvíztelepekről. Tévékamerákkal ellenőrzik a vezetékeket, garantálják az üzembiztonságot. Mindez azt kívánja meg, hogy jól képzett, gazdálkodni tudó, felelős emberek állandó együttműködése jellemezze tevékenységüket. Tisztaság, íz, küllem ... Nyíregyháza szerencsés helyzetben van. Az előrejelzések szerint sok évre biztosított a vízkészlet. Mélységi vizeket kapunk, így a minőség is kifogástalan. Lényegesen kevesebb vegyi anyag kell ahhoz, hogy a víz jó legyen, mint bármely más nagyvárosban. Olyannyira jó az itteni víz, hogy azt mások is dicsérik, a szakemberek pedig úgy vélik, messze a szabványt meghaladó a tisztaság, az íz, a küllem. Itt kell eloszlatni egy tévhitet: az a víz, amit úgy említenek, hogy Tisza-víz, az is mélységi víz, hiszen a tiszaberceli vízkivételi mű nem a folyóból nyeri az utánpótlást. Ugyanakkor a helyi szakemberek is latolgatják: mikor érkezik el az az idő, amikor Nyíregyházán is elkezdik a palackozott víz árusítását. Ennek elsődleges oka a takarékosság lenne. Ismert tény, hogy egy pohár vízért általában 6—10 deci vizet csorgat el az ember. Lehet, hogy a vízkészletek indokolttá teszik, hogy gyengébb minőségű vizet adjanak, s az ivás céljára üvegben adják a nedűt. Fontos téma az is, hogy átszerelést javasoljanak lakásunk legkisebb helyiségében is. A jelenlegi W. C.-tartályok pazarlóak, a szabályozhatóval felére csökkenne az öblítésre használt víz mennyisége. Megfontolandó, hogy a házi autómosásokhoz használt vizet is a bekerülési árért adják, mert valóban luxus bagóért nyert vízzel járműveket tisztítani. Sürgető feladat lenne a gazdaságosabb csaptelepek, hőtárolós csapok felszerelése Is, de ami legfontosabb: sürgős és alapos változás kell a fogyasztó szemléletben. Mert hiába tesz meg mindent vízkitermelő és forgalmazó, ha a vagyont a lakosság herdálja. A vízellátási helyzet tehát ma Nyíregyházán jónak mondható. A szennyvíz terén minőségi és mennyiségi javulást hoz a felsősimái telep belépése. Megoldásra vár ugyanakkor a lakossági szennyvíz elvezetése, a kommunális szennyvezeték kiépítése. Mert az belátható: a növekvő vízfelhasználás és a változatlan szennyvízhálózat okozta feszültség környezetünket is veszélyezteti, drága, rossz megoldás. Ehhez viszont pénz és igényesebb lakossági viszonyulás szükséges. Bürget Lajos A színház ősbemutatója. Szigethy András és Bárány Frigyes Jászai-díjasok a Bolond c. színműben.
