Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. október 23. Kelet-Magyarország 3 Luxuskertészek iskolája Harminc hektár tanterem Milyen változásokkal köszöntött be az új tanév a szeptembertől érvényes új oktatási törvény nyo­mán? Minek örültek ma­radéktalanul az iskolában, és milyen gondok marad­tak, amelyeket a törvény sem orvosol? — ezeket a kérdéseket ezúttal a Tisza- berceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Inté­zetben boncolgattuk Sóvá­ri Mihály igazgatóhelyet­tessel. — Nem vártunk csodát — ez az egész tantestület véle­ménye — ilyen iskolatípus­ban, mint a mienk, hozzá­szoktunk a kis örömökhöz... Átirányítással Kívülálló számára nyilván magyarázatra szorul a kissé kesernyés hangvétel, éppen ezért szükséges mindjárt az elején tisztázni: a tantestü­letben jó a hangulat, a lég­kör családias, és hangsúlyoz­zák, hogy éppen ennek az iskolatípusnak a nehézségei miatt az itt tanító pedagó­gusnak több a sikerélménye, mint másutt. De miből adódnak az isko­la nehézségei? Kezdődik a pályaválasztással: az érkező diákok egy része átirányítás­sal kerül ide, úgy, hogy más­hová nem vették fel. Vagy megszokik, vagy megszökik. Komoly probléma, hogy nagy arányú a kimaradás — ta­valy 90-ből 20-an. És a leg­nagyobb gond azokkal van, akik maradnak: a felvételi átlag osztályzat 2,2. A tanu­lók közül soknak komoly, sőt megoldhatatlan feladat a fo­lyamatos olvasás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése. — Ezekből a 2-es tanulók­ból akár 4-es, 5-ös is lehet itt nálunk, ha sikerül őket „megfogni” — magyarázza Sóvári Mihály. — Csak a módszerekre kell nagyon ügyelni, mit várhatunk el 6—7 elméleti óra, kétórás szi- lencium és a korrepetálás után. Ezért két dolognak na­gyon örülünk a törvényben: az egyik, hogy az eddiginél lényegesen jobban foglalko­zik az általános iskola alapo­zó munkájával, illetve a kö­zépfokon nem a módszerek­re, hanem az eredményre összpontosít. Rugalmasabban Az általános iskola „meg­erősítésétől’' azt remélik; a jövőben az osztályzatok, a tanulók értékelése hívebben tükrözi majd a tényleges ké­pességeket, és a kettes mö­gött valójában is „elégséges” tudás áll. Ami pedig a szak­munkásképző intézet taná­rainak pedagógiai-módszer­tani tevékenységét illeti, igye­keznek élni az új törvény ad­ta lehetőséggel, és szabadab­ban, rugalmasabban szerve­zik az órákat. Az „eredmény­központú oktatás” érdekében a tanulók érdeklődésére és felkészültségi színvonalára építve egy-egy anyagrésszel alaposabban foglalkozhatnak. A tanár dönti el, egy óra helyett kettőt áldoz-e egy ér­dekes témakörre, illetve mi­lyen szemléltetőeszközt hasz­nál? Jónak tartják, hogy na­gyobb szerepet kapnak a pe­dagógiai szakmai közösségek, nagyobb önállóságot a taná­rok, de egyben ez azt is je­lenti: a felelősség is nő. Fontos területnek ítélik meg a nevelőmunkát, és hasznosnak minősítik, hogy a törvény megerősíti az is­kolák nevelői minőségét. Ti- szabercelen különösen nagy ennek a jelentősége, hiszen a tanulóknak közel a fele hát­rányos helyzetű, vagy ve­szélyeztetett körülmények közül érkezik, és a kollégi­umban tanulnak meg olyan alapvető dolgokat, mint sze­mélyi higiénia, vagy a tár­sas együttlét normái. A ta­nárok egyértelműen melegen üdvözölték a törvény tiltó szavát a dohányzásról, mert eddig nem volt egyértelmű, tilos-e? Persze, a tanulók nem fogadták ilyen kitörő lelkesedéssel a megtiltó ren­delkezést. És nem minden tetszik a tantestületnek sem. Nem tartják például elégségesnek a megfogalmazást a tanulók tanulmányi kötelességéről. Úgy vélik, kevés a tanuló jogait tisztázni, bár igaz, hogy senkinek sem kötelező középfokú iskolába járnia. Mégis, az a vélemény alakult ki, ha már idejött a gyerek, legalább a tanulmányi mun­ka terén bizonyos kötelezett­ségei is vannak, nemcsak jo­gai. Vagy egy másik, egyelőre még tisztán nem látható probléma: attól tartanak, hogy növekedni fog az ad­minisztráció, a tanárnak több lesz a fölösleges papír­munkája, ha az egyes dönté­seket a kívánt mértékben kell majd dokumentálniuk. A szakképzés egyik részterüle­tével kapcsolatban is voltak bizonyos várakozások: ta­lán foglalkoznak vele a tör­vényt kiegészítő dokumentu­mok. A növényvédő szak­vizsgáról van szó: jelenleg csak felnőttképzés keretében van rá mód, holott érdemes lenne megvizsgálni, nem fér­ne-e bele ez a szakvizsga a 3 éves szakmunkásképzésbe? Luxus? Nyugodt, kiegyensúlyozott tanévet kezdtek, szaktanár nem hiányzik, a felkészítést a törvény fogadására jónak találják, csak a dokumentu­mok érkeztek egy kissé meg­késve. A tanév jónak ígérke­zik, a zöldség, illetve szőlő és gyümölcstermesztő, és dísznövénykertész tanulók az iskolához tartozó harminc­hektáros gyakorló gazdaság­ban készülnek leendő szak­májukra. Azaz — csak ké­szülnének, és jelenleg ez az iskola legnagyobb gondja: a végzősök közel fele vagy azonnal, vagy két-három év alatt elhagyja a pályát, és másutt próbál boldogulni. Úgy tűnik: luxus több száz ezer forintért kiképezni egy- egy kertész szakembert, ha a gazdaságoknál nem talál­ják meg a számításukat. En­nek okai persze rendkívül összetettek. Mindenekelőtt a gazdaságokban elterjedt szemlélet változására volna szükség, hogy a kert, gyü­mölcs- és szőlőkultúra köré­ben megfelelő ismeretekkel rendelkező szakembereket rangjukon és értékükön ke­zeljék. Ehhez a központi ve­zetés új gondolataira is szük­ség volna — amit sajnos az új törvény nem szabályozhat. Baraksó Erzsébet Pályázaton nyert varroda Szatmárcsekén új, ötven nőt foglalkoztató varrodát nyitottak abból az 1 millió 700 ezer forintból, amelyet a Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezet az elmaradott térségek fejlesztésére a me­gyei tanács által meghirde­tett pályázaton nyert. A varrodában már meg­kezdték a termelést, s az el­ső divatos női ruhákat el is szállították a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetnek, kooperációs partnerüknek. A változó Nyíregyháza: az Október 31. téren épült lakóházak színükkel és formájukkal új arculatot adnak a város központjának. (Császár Csaba felvétele.) HAFE-helyzetkép Kifelé a gödörből Felgyorsult piackutatás • Jelenleg van munka • Nehéz garantálni „Létbizonytalanságban él­tünk, személy szerint én is. De már kisütött a nap” — mondta Hekman László, a Hajtóművek és Festőberen­dezések Gyára nyíregyházi gyárának igazgatója. Ha a nap kisütött, akkor látni kell a mélyből kiveze­tő utat. A majdcsak egy éven át tartó krízis után ki mit lát, ki mit gondol a HA- FE-ban? Az igazgató: — A március végi vezér­igazgató-váltás óta felgyor­sult és korszerűsödött piac­kutató munkánk, mind a nagyvállalat, mind a mi gyá­runk szintjén. Ami a na­gyobb egységet illeti: remény van egy jelentősebb szovjet üzlet nyélbe ütésére. Ha ez bejön, nekünk nyíregyházi­aknak különösen kedvezni fog, lévén, hogy konvejorok és festőberendezések kiszál­lításáról volna, illetve van szó. Mi pedig éppen ezeknek a termékeknek a gyártásá­ban vagyunk profik. súlyt a folyamatos munka ellátására, a keresetek min­denkori biztosítására helyez­tük. Ugyanakkor az erőfeszí­tések ellenére a mai napig nincs meg a feltételrendsze­re a gyár éves terve teljesí­tésének. Az igazgató elmondta még, hogy a létszám mintegy öt százalékkal csökkent, de a törzsgárda megmaradt, a kulcsemberek nem mentek el. Véleménye szerint a legna­gyobb bajok idején is a dol­gozók tájékoztatása megfele­lő volt, nyílt, őszinte beszéd folyt, mindenekelőtt az üze­mi aktívaértekezleteken. Hirs István, a gyári párt­vezetőség titkára: — Az emberek elcsitultak, de vannak még indulatok. Ezt jogosnak és természetes­nek találom. A legkénye­sebb helyzetben akkor vol­tunk, amikor alig-alig akadt munka, a jövedelmek pedig a korábbiakhoz képest sok­kal kisebbek lettek. Ilyenkor aztán lent az üzemben sem­mit sem használnak a brosú­rákban található szövegek, útmutatások. Kiélezett hely­zetben látszik csak igazán, hogy a mozgalmi sztereotípi­ák kántálása — még ha azoknak igazságtartalmuk is van — önmagában semmit sem ér. A politikai munka ennél sokkal összetettebb. Mindenekelőtt beszélgetni kell az emberekkel, köztük kell lenni. szerint ez engem havonta 5 ezer forinttal rövidített meg. Markovics György gépla­katos: — Az anyagellátás, szer­vezés lehetne jobb. De mint­ha javulást látnék minden téren. Az elmúlt időkről any- nyit: az biztos, hogy sok munkás fejében megfordult: „itthagyjam a gyárat, ne hagyjam’’? Én már tizenöt éve itt dolgozom, a közelben lakom, megszoktam az üze­met. Nem akarok elmenni. A munkások hangulata meg olyan dolog: ha van munka, van pénz, van hangulata is. Vezetőink részéről a tájékoz­tatás lehetett volna konkré­tabb és nyíltabb. Munkás­gyűléseket kellett volna ösz- szehívni, olyanokat, ahol mindenki részt vehet. így csak oldalról, meg hátulról, sokszor pletykaszinten tud­tunk meg dolgokat. Mit tehet mindehhez hoz­zá a hírlapíró? Fölösleges utólag ekképpen okoskodnia: lám, így ütnek vissza a ko­rábban elkövetett hibák, amikor a HAFE mint nagy- vállalat és mint nyíregyhá­zi gyár egyaránt, jószerivel csak a szovjet — akkor még kényelmes szovjet — piacra dolgozott és elhanyagolta a marketing-, piackutató mun­kát ...! Szóval ne bölcsei - kedjünk. Szorítsunk inkább a cégnek, hogy szívós, kitartó munkával megkapaszkodik és kikerül a gödörből. Sztancs János PIAC K egyeletet sértő ke­gyetlenséggel kezd hatni a piaci tör­vény. Ahogy közeledik a halottak napja, úgy sza­badul el az egyszeri és gyors meggazdagodás pa­ripája. Szinte napról nap­ra érezni: a kereslet növe­kedése szinte megállítha­tatlanul hajtja felfelé az árakat. Mondhatjuk: ter­mészetesen, hiszen éppen ez a piaci törvény, a visz- szafogatt kínálat megte­remti a termelő és keres­kedő számára a konjunk­túrát. Sajnos ebben az évben még lesz egy ilyen hullám, karácsony táján. Már elő­re félni lehet, mi lesz a fenyőfronton, mit élünk majd meg az .utcai gyer­tya- és csillagBzóró árusok jóvoltából. A mindenna­pok hiányod, tervszerű vagy éppen véletlen alul- kínálat kínos helyzeteket teremtenek, megtámadják pénztárcáinkat. Még talán nem késő. A piacnak ugyanis van egy másik törvénye is. Ha a kínálat nagy, az ár letö­rik. Vajon lesz-e ilyen damping? Vajon időben kapcsol-e az állami keres­kedelem, s érdekük védel­mében mer-e olyan ak­cióba fogni, ami gátat szab a konjunktúra lovag­jai elé? Jó néhány piaci akció bizonyította az idén, hogy lehet ilyen ellentá­madásba indulni. Ügy vé­lem, hasznos lenne, ha a piac törvényeinek ezt az oldalát is megismerhet­nénk. Visszaadná hitün­ket abban, hogy nem mindig csak egyfelé hat. Hogy urai maradhatunk a ^tisztességes árnak. \\ (bürget) n ___________________/ — Feltétlenül meg kell említeni még a nyugatnémet Dürr-céggel való együttmű­ködést, amely ígéretesen ki­bontakozni látszik. Egy pél­da: ez a világszínvonalon álló vállalat és a HAFE egy­más kölcsönös megelégedésé­re dolgoztak össze az Ikarus székesfehérvári gyárában egy nagyobb munka során. — Ami konkrétan a nyír­egyházi gyárat illeti: jelen­leg van munkánk. Az embe­rek, kollektívák száz száza­lék fölött teljesítenek. Nagy­jából június közepe óta mondhatjuk el, hogy sikerült helyzetünket stabilizálni. Az éves tervben rögzített 76 millió forint saját munka- vállalást július végére szer­ződésekben rögzítettük, sőt szeptember végére ebből 60 millió forint értéket le is gyártottunk. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a saját vállalások, a munkák keresése, illetve azok elfo­gadása nem mindig a gaz­daságosság figyelembevéte­lével történtek, mert a hang­— Nem könnyű közölni a dolgozókkal, hogy — bár je­lenleg van munka bőven —, de ezt a vezetés nem biztos, hogy holnap is tudja garan­tálni. Ha majd tudja, akkor teljesen kint leszünk a gö­dörből. Mit érzékelnek, hogy vé­lekednek a munkások? Hegedűs István brigádve­zető: — Nagyjából helyreállt minden, a fizetés is. Szep­temberben például a brigád 110 százalékot teljesített és van gmk is. Különben most már nagyon ideje volt, hogy helyrerázódjunk, mert majd­csak egy évig elestünk a száz százalék fölötti plusz- százalékokért járó pénztől, ami nekem havi 8—900 fo­rintot jelentett. Mert akár volt mit csinálni, akár nem, mindenki százszázalékos tel­jesítésnek megfelelő fizetést kapott. Az pedig különösen rosszul érintett, hogy nem lehetett géemkázni. Személy Marat Baskin: Kritika — Szenzációs film — jelentette ki kategorikusan Nágya, a laboráns. — Micsoda bú­torok! Már rég­óta álmodom ilyen bútorokról. És az a há­lószoba! Biztosan francia. Tolik egy V jesnyacska gar­nitúrát vett, pedig mennyire kértem, hogy várjon még azzal a vásárlás­sal. — És hogy csó- kolóznak! Engem még soha senki sem csókolt meg így. Ilyen csókokat csak filmeken le­het látni — sóhaj­tott Garagliad mérnök. — Én csak Ba­talov miatt néztem meg ezt a filmet — mondta Vera, a technikus — csak őt néztem, rajta kívül senkit nem láttam. Még há­romszor elmegyek, hogy megnézzem imádott színésze­met. — Érdemes el­menni — mondta Pjatrov mérnök. — Lehet látni a filmben a leg­újabb Moszk- vics-modellt. Jó kocsi. Valaki el akar nekem adni egy• 1975-ös mo­dellt 3 ezerért. Le­het, hogy megve­szem. — Menj mór el te is, és nézd meg ezt a filmet — mondja Jura, a szerelő. — Van mit látni benne. Micsoda táncos­nők, megnyalha­tod a tíz ujjadat! — Minek ehhez film? — kérdezte Gyima, a techni­kus. Nálunk a lép­csőházban olyan jeleneteket látni, mint a moziban ... — Holnap én is elmegyek a mozi­ba ... Nem mint­ha a film érdekel­ne. Hanem a zene! Viszem magammal a magnetofont is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom