Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
) Kelet-Magyarország 1986. október 18. HA LÁTNÁ A VENDÉG, MILYEN EDÉNYEKBEN FŐZNEK, HA ÉBEZNÉ, MILYEN SZAG TERJENG A KONYHÁBAN, SŐT AZ IRODÁKHOZ VEZETŐ FOLYOSÓN, BIZTOSAN NEM MENNE BE EBÉDELNI. EZT CSAK ÜGY MELLÉKESEN ÁLLAPÍTOTTÁK MEG A VÁROSI TANÁCS ELLENŐREI, AMIKOR A HOTEL SZABOLCS ÉTTEREMBEN JÁRTAK — MERT EMIATT A KÖJÁL DOLGA SZÓLNI. ÖK CSAK AZ ÉTTERMET ÉS ANNAK FELSZERELÉSEIT NÉZTÉK MEG, MÉGIS KÉNYTELENEK VOLTAK KIMONDANI; Alacsonyabb osztályba léphet Nillaiik I lyen ostoba kifejezést, mint az, hogy „nulladik”, még nemigen hallottam. Pedig mostanság gyakori: az iskolában így nevezik a korábban kezdődő első órát. Sőt, olvasom a híradást, hogy idegen tannyelvű gimnáziumok alakulnak, s ott látom: az ötéves képzés nulladik évéről is szó esik. Ezt úgy is hívják; fából vaskarika. Sok faramuci kifejezés használatos nyelvünkben, de ennél zavarosabb kevés. Kérdem én: miért nem első óra az első óra — még ha a többinél korábban is kezdik? Miért nulladik tanév az első, amikor a nyelvet lógják tanulni elsősorban a diákok. Avagy értsük ügy, hogy ez „nulladik”, tehát sehá- nyadik, azaz: nincs is, nem számít? Ebben már csak az lehet igazán szép, , amikor a nulladik óra a középiskolában az, amelyen a magyar nyelvet okítják... (tarnavölgyi) l J Májusban, amikor a környezetvédelmi hónap volt, a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. termelésellátás-felügyeleti osztálya elhatározta, hogy ők sajátos eszközeikkel járulnak hozzá a hónap sikeréhez. Elindultak hát a vendéglátóhelyekre ellenőrzéseket tartani es természetesen elsősorban a környezeti kulturáltságot vizsgálták meg. Harmincnyolc helyre jutottak el, köztük a Szabolcs Hotelbe is, ahol úgy találták, hogy indokolt volna kifesteni és kicserélni az el- színeződött álmennyezetet, nagyobb gondot fordítani a tisztaságra, kifesteni a konyhát és a belső helyiségeket, rendbe tenni a hűtőberendezéseket. kicserélni a konyhai berendezéseket, a főző- és tálalóedényeket. Megállapították azt is, hogy a tányérok, az evőeszközök sem felelnek meg az üzlet jellegének. nem elfogadhatók az öltözők és a szociális helyiségek berendezései, három-négy napra készítenek étlapot és az idegen nyelvű étlap nem megfelelő. Csak megerősítette ezt a Képes 7-ben Inkognitóban címmel megjelent írás. ők 84 pontot adtak a Szabolcs Étteremben látottakra, ilyen keveset még egyetlen étterem sem. kapott. Intézkedésre egy hónap Voltak természetesen máshol is. Például a Tiszában, ahol még több kifogásolnivalójuk volt az ablakok szennyezettségétől, az elha- nyagolt mellékhelyiségekig, a rongált bútoroktól, a szakadozott térítőkig, az elavult konyhai berendezésekig és addig, hogy szegényes az ételkínálatuk. Semmivel nem volt kedvezőbb a kép a Tiszában tapasztaltaktól a Nyírség Étteremben, amelyet mindenki Halászcsárdának ismer, hiszen a portálja nem esztétikus, a bútorzat nem egységes, rosszak a székek, díszí- tettnek kellene lennie a teremnek is egy másodosztályú helyen, a pinceborozónak pedig minden porcikája rég alkalmatlan arra, hogy vendéget fogadjon. Nem maradtak ki a nyíregyházi áfész szórakozóhelyei, kifogást emeltek a Piac Étteremben és bisztróban, a Fehér Egérben, a Márkában is. a vendéglátóvállalat kisebb helyei közül a Kismoz- donyban, a Három Rózsában, az Imbiszben, a Szindbád- ban, a Zöld Elefántban. A tapasztalatokat elküldték az éttermek, a presszók, a büfék gazdáinak. Előírták, hogy egy hónapon belül javítsák ki a hibákat, mert ha nem, akkor alacsonyabb osztályba kell sorolni az éttermet, a presszót, a büfét. Bőven eltelt azóta az egy hónap, s néhány napja a tanács dolgozói újból elindultak megnézni: mi változott májusi ellenőrzésük óta. Nem változott Igen hosszú lehetne ez az újságcikk, ha le kellene írni, hogyan tették szebbé, kulturáltabbá az éttermeket. Ettől azonban az olvasónak sajnos nem kell tartani, mert azokon a helyeken, ahol másodszor is jártak, jószerivel semmi változás nem történt. Egyértelműen rögzíthették ezt a Nyírség (Halászcsárda) Étterem esetében. A Tiszában történt valami, mégpedig az, hogy augusztus 4-től megszüntették az étkeztetést, mert átalakítási munkák kezdődnek, kicserélték az abroszokat, de az éttermet továbbra is másodosztályúként működtetik. A Hotel Szabolcs Étteremben két dolog változott: nikkelezett evőeszközöket vettek és megrendelték a tálalóedényeket. Valamit valamiért Kézimunkákat, fafaragásokat és más népművészeti alkotásokat mutattak be három napon át a vásárosnaményi Bereg-szálló különtermében. A naményi áfész nő- és ifjúsági bizottsága fordult felhívással a fogyasztási szövetkezetek tagjaihoz, hogy küldjék el legszebb munkáikat a bemutatóra, ahol értő zsűri válogatja ki a legszebb alkotásokat — ezeket a novemberben megrendezésre kerülő SZÖVOSZ-kongresszus idején a Budapest Kongresszusi Központban láthatják majd az érdeklődök. Képünkön: a kiállítás részlete, (elek) Kárfelmérés a szervizben — Nem feltétlenül — mondja Éles Zoltán osztályvezető-helyettes. — Elviheti járművét valamelyik fiókunkhoz is, de azt is megteheti, hogy csak bejelenti: itt és itt van az autóm, útszélen vagy éppen valamelyik műhelyben, tessenek jönni megnézni. Mi pedig megyünk — elvben három napon belül, de a gyakorlatban sokszor még aznap. Az Állami Biztosító mostanában gyakran hirdeti táblákon, szórólapon, más reklám- hordozókon, hogy náluk is lehet CASCO-biztosítást kötni. Érthető a buzgalom, hiszen immár ketten vannak a biztosítási piacon a Hungáriával. Vajon az ügyfelek megszokták már ezt a kettősséget? — Még nem mindenki . . . Megesik, hogy hozzánk jön a régebbi CASCO-biztosítás- sal rendelkező, mert ő még nálunk kötötte annak idején, s csak ez év közepén került a kötvénye a Hungáriához. Az is előfordul, hogy a kárt szenvedett autós egyenest a nyíregyházi Lujza utcai kárfelmérő helyre megy, mely már a Hungária Biztosítóé — holott nálunk kötött CASCO-t az utóbbi hónapokban. Több mint kilencszáz új ügyfelünk van egyébként, és száznál több kárt rendeztünk eddig. Szeptemberben 154 ezer forintot fizettünk ki — részben azonnal, a kárfelmérés helyszínén. Októberben magasabb lesz az összeg, mert van több totálkáros esetünk is. Egy Audi például Budapest közelében árokba borult. Egy 1500-as Lada, melyet két hónapja vett használtan a Merkúrtól a gazdája, egy tégla- rakásnak ütközött, de előzőTotálkáros Audi — Olvastam a reklámjukat: kárfelmérés a javítómű- i helyben — írták. Eszerint a pórul jár autósnak nem kell j az Állami Biztosítóhoz mennie sérült kocsijával? leg egy betonszegély „leborotválta” a futóművét. Ez utóbbi a könnyebb eset, mert a kocsi értéke egyértelmű: a Merkur-árat vesszük alapul — 147 ezerért vette a gazdája, s ehhez jönnek az úgynevezett extrák, amit már ő tett a kocsira. — Hosszú idő egy ilyen totálkár rendezése? — Két-három hét is lehet. Az Audinak például már több gazdája is volt — „le kell nyomoznunk” a kocsi múltját abból a szempontból, hogy milyen nagyobb javítá- sa-felújítása volt, milyen kárt szenvedett eddig. A La- I da esete, mint mondtam, ' gyorsabb. , — Egy ilyen kárnál (sze- s mélyes példából tudom) szin- ■ te megijeszti az embert az a sokrubrikás papír, amit ki kell tölteni... — ... és van, akinek nagyobb megterhelés a kitöltése, mint maga a baleset. Ezért készítettünk most egy segédlapot a kitöltéshez — így gyorsabb, könnyebb lesz. Visszatérve a kárfelméréshez: hamarosan még egyszerűbbé válik. (tgy) Hálátlan ivócimborák Hálátlan borbarátoknak bizonyult az a bárom baktalóránt- házi fiatalember, akik felett a közelmúltban Hirdetett ítéletet a Nyíregyházi Városi Bíróság, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében találva bűnösnek őket. B. Ernő, J. Vilmos és B. József ugyanis leütötték és elvettek 700 forintot ivócimborájuktól B. L-től, aki pedig készségesen fizetett is nekik az inzultus előtt. Ez év április 13-án este tudniillik a baktalórántházi Kossuth utcai italboltban italoztak mind a négyen, s miután a ,,bál- anya” B. L. búcsút mondott a társaságnak és hazaindult, a többiek utánaeredtek. Amikor utolérték B. Jenő 50 forintot kért még tőle, mire ő, gavallérosan, 500 forintot adott át — egy pofon kíséretében. Ettől B. Jenő dühbe gurult és ököllel úgy arcul ütötte cimboráját, hogy az elterült a földön. Aztán mind a hárman megrugdosták a védté- lenné vált férfit, majd B. Ernő _ javaslatára J. Vilmos addig ku- j tatott a zsebeiben, míg rá nem ! akadt az említett összegre. A bántalmazás következtében [ B. L. súlyos sérüléseket szenve- [ dett — eltört a jobb szemgödör csontja. A bíróság e cselekményért B. Ernőt két és fél évi, J. Vilmost másfél évi szabadságvesztésre ítélete, B. Józsefnek pedig — lévén fiatalkorú — javítóintézeti nevelését rendelte el. Az ítélet jogerős. . L Természetesen tudjuk, hogy nem könnyű a vendéglátó vállalatnak tíz- és százezreket költeni felújításra, amikor jószerint nincs pénzük, hiszen tartalékaikat felemésztette az örökösföldi Otthon Étterem megnyitása. A Ságvári Tsz — a volt Halászcsárda gazdája — is várakozni kényszerült, mert sokáig nem dőlt el, lesz-e ott bajor söröző, vagy nem? Nekik is meg kell azonban érteniük, hogy az első és másodosztály megfelelő színvonalat kíván, hogy ilyen helyeken nemcsak a sört. nemcsak az ételt fizeti meg a vendég, hanem joggal várhatja el, hogy körülötte tisztaság és rend legyen, hogy ne tizenöt éves, összekarcolt, elkopott kanalakkal kelljen megenni a levest a szakadt abrosszal letakart asztal mellett, mert a rendet is megfizeti az első, a másodosztályú árakkal. Ezért határoztak úgy a városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztályán, hogy a Hotel Szabolcs éttermét másodosztályúvá, a Tiszát és a Nyírség Éttermet pedig harmadosztályúvá minősíttetik vissza. Döntésük ellen még fellebbezhetnek a megyei tanács kereskedelmi osztályához az érintettek, de azért adjuk közre e három étterem esetét a döntés jogerőssé válása előtt, hogy a többi étteremben, presszóban és italboltban — írtuk az elején, hogy 38 helyen tartottak ellenőrzést — ne késlekdjenek a feltárt hiányosságok megszüntetésével, mert az utóellenőrzés náluk sem marad el. És lehet, hogy néhány hét múlva őket is visszaminősítik. Balogh József Kémény festők Á munkahely a földről... ... és a magasban. — Hová, hová? — kérdezi a nyíregyházi hőerőmű portása. — Csak ide az udvarba, a toronyfes'tőkről szeretnék írni. — De hiszen odafenn vannak, 82 méter magasban. — Nem baj, utánuk megyek. Feljebb billen a sapka a homlokán, csípőre teszi a kezét: — Nem lesz az sok magának? — Majd leülök pihenni, szép az idő. Indulok a kémény aljához, ráakadok a külső feljáróra. Egy . . . kettő ... három, számolom a felfelé vezető vashágcsókat. Araszolok tovább, hamarosan elérem az első szintet. Negyvenöt méteren vagyok. Fújtatok egy rövidet és irány felfelé, tovább. A nap szépen süt, a betontest langyossága jót tesz az őszi délelőttön. Százhetvenhárom ... százhetvennégy, számolom a lépéseket, kapaszkodom a kémény teteje felé... Már a 243-ik hágcsónál járok, felnézek, elérhető közelségbe került a „tető”. Néhány másodperc, erős karok ragadnak vállon, fenn állok a kémény felső teraszán. Alattunk házak, sok irányba kígyózik a betonszalag, rajta autók. — Ti aztán jól feljöttetek, — mondom — miközben zihál a tüdőm, de néhány pillanat alatt kifújom magam. — Arany Szabolcs, Kovács Tamás -r mutatkozik be a két fiú. Kötelek, festékek,' ecsetek, mind fontos munkaeszköz a magasban, ahol alpintechni- kával dolgozik a két húsz év alatti fiatalember. Ruhájuk az alkalomhoz illő, csupa festék, arról árulkodik: éppen a munka közepén tartanak. — Mikor kezdtétek a festést? — Egy hónapja jöttünk ide, a Salewa gmk tagjai vagyunk, magasban történő munkákat vállalunk, rendszerint állványozás nélkül dolgozunk. — magyarázza Arany Szabolcs. — Ne haragudjatok — mondom. — Szabolcs megye csupa sík terület, nincsenek hegyek, sziklák. Ti hol tanultátok a szakmát? Rámnéznek, összemosolyognak. — Egyesületi tagként évek óta gyakorlott sziklamászók vagyunk, versenyeken is részt veszünk. A nyíregyházi Alpin Klub színeiben sportolunk. Gyakorlóhelyünk a bükki Fehér-kő térsége, de többször másztuk a Magas- Tátra falait is. — A sport tehát hasznos tevékenység? — Igen, de kevesen vállalkoznak ilyen magasban dolgozni. Közben 'a szél is felerősödik, nemcsak a köteleket csapdossa, enyhe kilengés a torony tetején is érezhető. — Nem szédültök? — kérdezem riportalanyaimat, akik egyben tízóraizásra használják a beszélgefésl időt. — Ha szédülnénk, nem csinálnánk — válaszolják szinte egyszerre. Nézem az ujjnyi vastagságú műanyag hegymászó kötelet, közben egy ki nem mondott kérdés motoszkál bennem. Esetleg . . . véletlenül . . . Megelőznek a válasszal: — Nem, nem szakadhat el ez a sokszorosan erős kötél. Meg aztán, kétszeres biztosítással dolgozunk... Jut idő szemügyre venni a környéket. Messzire lát az ember. A szél továbbra is erősen fúj, csapkodja az újságíró jegyzetfüzetét. — Ha 10 méter fölé növekszik a másodpercenkénti szélerősség, abbahagyjuk — tájékoztat Arany Szabolcs. — Jó lenne, ha estig dolgozhatnánk — jegyzi meg Kovács Tamás. — mert szorít az átadási határidő. A légi interjú befejeződik, folytatja munkáját a nyíregyházi brigád. Tudom, visszafelé ugyanannyi, 254 hágcsóvas taposása vár rám. — Volt-e már odafenn? — kérdezem a kapuban a portást. — Semmi kincsért fel nem mennék — válaszolja. — Még a szilvafán is szédülök ... írta és fényképezte: Kovács György Ilyennek látszik a város 80 méter magasból.
