Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
1986. október 18. Kelet-Magyarország 3--------(Pártoktatás)-------A viták haszna ISMÉT BENÉPESÜLNEK A TANTERMEK, s remélhetően alkotó vitáktól lesznek hangosak. A párt propagandistái olyan időszakban vállalják megtisztelő, de nehéz, s emberi-jellemet formáló megbízatásaikat, amikor növekszik az érdeklődés a marxizmus—leni- nizmus tanításai, politikánk, élő szocializmusunk négy évtizedes eredményei és nem kevés buktatója, társadalmunk valóságképének reálisabb megközelítése és megítélése iránit. Ez az őszinteség mellett pártosságot, a jelenségek, folyamatok objektív, tudományos megközelítését igényli. Csak így vállalkozhatunk reális helyzetfelmérésre, a gondok dialektikus megközelítésére. Növekszik propagandistáink, s egyben első vonalban dolgozó pártszervezeteink teendője azért is, mert az egész párttagságra kitágult a politikai képzés. Szervezeti szabályzatunk megfogalmazza az igényt, s a kötelességet, miszerint minden párttagnak rendszeresen képeznie kell magát. OLYAN KORSZAKBAN szükséges a marxizmus— leninizmust, a dialektikus és történelmi materializmus elméletét és gyakorlatát alkotó módon tanítani és alkalmazni, amikor belső helyzetünkben a sikerek mellett szaporodtak a bizonytalansági tényezők, s szembe kell néznünk velük. Ügy. hogy értékeinket is megvédjük a tévelygőkkel, a kishitűekkel és a távlat- vesztőkkel szemben. Tudományos igényű párt- feladat olyan légkörben cselekednünk, amikor gondok nyomasztják az embert és tapasztalható eszmei bizonytalanság is. Ilyen körülmények között még fontosabb javítani a tájékoztatást. Szükséges, hogy a propagandisták fogékonynak bizonyuljanak a felvetődő kérdések iránt. Választ adni a kérdésekre szilárd marxista—leninista felkészülést, meggyőződést és elvi kiállást követel. Pártszervezeteink legyenek érzékenyek az ideológiai, a művelődési kérdések iránt. Valójában akkor érheti el célját az idei pártoktatás, ha politikánkat az első vonalban szolgálja hatékonyan. így képes felkészíteni a párttagságot a politikai életre, a politikai kultúra, befogadására, a demokrácia helyes, gyakorlati alkalmazására. Vitáinkat ne kísérje politikai gyanúsítgatás. A nyílt, őszinte eszmecserék attól hatásosak, ha megtanítanak elviselni másfajta véleményt és gondolkodás- módot is. Propagandistáink akkor tanúsítanak politikai érettségek, ha konstruktívak, nyitottak és türelmesek. A BONYOLULTABB TEENDŐK szüntelen megújulásra kész propagandistákat igényelnek. Rajtuk sokban múlik, hogy megmarad-e. sőt erősödik a bizalom az emberekben eszméink, politikánk, értékeink iránt. Csak így cselekszenek a gondok feltárásában, a nehézségek megoldásában. És ha ezekben is közmegegyezés születik, gyorsabb és könnyebb lesz az előbbre jutás. Ha a realitásokra alapozunk, az élő marxizmus—leninizmust tanítjuk, nem érhet, nem érhetnek minket váratlanul a nehézségek, a változások a gazdasági, a társadalmi életben, a reformfolyamatokban, a gazdasági mechanizmus tökéletesítésében. Világosan tudjuk: mindez azt célozza, hogy a nehezebb helyzetben is megőrizzük, gyarapítsuk szocialista vívmányainkat. Farkas Kálmán Második alkalommal Műfordítói pályázat Az idén második alkalommal hirdette meg a műfordítói pályázatot a megyei művelődési központ november 7-e tiszteletére. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a pályázat iránt, eddig több mint százan vitték el az orosz nyelvű szöveget, amelyet magyarra kell fordítani. Általános, közép- és főiskolások, valamint dolgozók vehetnek részt a műfordítók versenyében. A pályázatokat november I-ig kell eljuttatni a művelődési központba. Az ünnepélyes eredményhirdetésre november 8-án kerül sor. Helyére kellene már tenni... Pult alá kerül a krumpli? Nézem a fényképfelvételt, amely Budapesten, az Elmunkás téri piacon készült. Nagy halom burgonya, rajta a tábla, a táblán feketén-fehéren az ár: 7 forint 60 fillér. Bevallom, vegyesek az érzelmeim. Kit szeressek, kit sajnáljak, a termelőt vagy a fogyasztót? Azt hiszem, mindkettőt, hiszen nincs más szenvedő alanya most (és máskor sem) a burgonyaügynek. Rászorul a részvétre a termelő, mert burgonyáját, 4 forint 20 fillérért, esetleg 4 forint 50 fillérért értékesíti. Ettől többre ma még aligha számíthat. Sajnálatra méltóbb viszont a fogyasztó, hiszen ő mitsem tudva a hátterekről, nem csak a burgonyáért, de mindenért fizet, íme: A bakhátak most kevés krumplit takarnak. Munkában a burgonyafelszedő gép. Tiszta pénz Tisztességes, sőt tiszteletre méltó volt októberben a Bács megyei Zöldért akciója, amit Budapesten, a Mázsa téri piacon rendeztek. A mindent ötért, zöldségkínálat ötletét az adta, hogy el akarták adni azt az 550 tonna almapaprikát, amelyet leszerződtek, felvásároltak és félő volt, hogy a nyakukon marad. Igen ám, de az alma alakú paprika önmagában senkinek sem kellett. Hogy mégis kelendő legyen az áru, hozzácsapták a paprikához a hagymát és paradicsomot is. Aztán a burgonyát. Amikor Kínál János október közepén a Népszabadság riporterének nyilatkozott, elmondta: több tsz-szel is kötöttek szerződést burgonyaszállításra. Többek között a kisvárdai Rákóczival. Akkor a burgonyát a szabolcsi tsz-től Budapestre szállítva 4 forint 50 fillérért vették és adták 5 forintért. Ebben az esetben a beszerzési és eladási ár közötti különbség szerény, de becsülendő nyereséget adott. Főként úgy, hogy a kereskedelmi szerv dolgozói szinte hozzá sem nyúltak a krumplihoz. Ügy adták el az árut, hogy a teherautóhoz rakták a mázsát és a vevők pillanatok alatt elkapkodták a burgonyát. Egyszóval, nem volt tárolási költség és veszteség, nem volt belső szállítás és így az 50 fillért tiszta pénzként kaszírozták az eladók. A Mázsa téren történteket nem csak azért írom, mert ez egy példamutatóan jó akció 4 borongás nap végén, de még előtte a nap- szállatnak, egyszerre Hullott le az udvaron álló vén fák összes levele. Az ágak kopaszon meredeztek, alattuk pedig a néhány csepp esőtől elnehezedett száraz lomb, a friss avar hevert. Az öregasszony a kopott küszöbű istállóból egy tépett kotlát zavart ki, és sűrű szidalmakkal illette. A zilált tollú, kopasz hasú tyúk mindig csak annyit menekült, hogy éppen el ne érje a seprű, alig várta, hogy ismét bemehessen. Ez a vesszőfutás tavasz óta gyakran megismétlődött. A jászol alá járt néhány tyúk tojni, egyikük pedig, amelyet emiatt gyakran megkergetett az öregasz- szony, rákotlott. Mindig csak néhány tojás volt alatta, de időnként némelyik ki is kelt, annyi ideig ott maradt. Így aztán eme kot- ló után — már amikor nem ült a szokott helyén — furcsa csirkecsapat járt. Volt köztük rántanivalótól pelyA kot I ós hes naposig minden korú. Az öregasszony nagyon haragudott rá. Minek most ősszel a csirke? Ügy is elviszi az első dér. Igaz, hogy még nem volt fagy, de lehetett volna. Sokszor megpróbálta már valami módon leszoktatni a tyúkot a kottásról, de nem használt neki még az sem, hogy belemártotta az esővizes dézsába. Levágni sajnálta, meg tisztában volt vele, hogy olyan rágós a húsa, hogy azt sem ő, sem az öreg meg nem eszi. A megkergetett kotló végre átbújt a kerítés alatti résen, amit a kutya kezdett ki magának. A szőlőtőkék között biztonságban érezte magát, megállt. Köré gyűltek a legutóbbi néhány hét alatt kelt csirkéi. Tanácstalanul álldogáltak mellette, a nagyobbak kapirgálni kezdtek. Az öregasszony is megpihent a kerítésre , támaszkodva. Nézte, nézte szótlanul a furcsa társaságot, aztán végigsiklott a szeme a kerten. Az összes almát levitte a levelek után az eső. Nem az erejével, csak úgy ... Ilyenkor már egy kiadós harmattól is lehull, ami még a fán maradt. 4 kotló és a kis kakasok, jércék, meg az a néhány majdnem pelyhes hátrább mentek, be a szakadozott levelű lapuk alá. Csíkos volt a levelek háta, hiszen annyi sem volt az eső, hogy rendesen megfürdesse. Onnan kezdett el rücskös taraját rázva az égre kúrálni a vén tyúk. Pedig semmi veszély nem fenyegette őket. Csak nagy fekete varjak szálltak nagyon magasan. Lassú, súlyos szárnycsapásokkal. Esik Sándor wmm volt, figyelembe véve a termelők és fogyasztók érdekeit is. Jutott eszembe a Mázsa tér inkább azért, mert láttam a fényképet az Élmunkás térről. Térben és időben a két tér, a piac és a piaci nap nagyon közel van egymáshoz. Viszont a burgonyaárak (a felvásárlási és eladási ár), mint a táguló világ. Négy ötven és hét hatvan. A különbözet már nem ötven fillér, de 2 forint 10 fillér. Miért? Mert múlik az idő? Avagy a kereskedők (és most nem teszek kivételt) kiadásai annyira megnőttek (tárolás, válogatás, kiszerelés, tárolási veszteség), hogy a tisztességes haszon eléréséhez szükség van a két ár közötti ekkora differenciára? De hiszen még nem is tároltak, még nem is válogattak. Jószerivel még semmit sem csináltak. Magyarázat tehát csak az, amit mindenki tud. Kevés a burgonya. A földaszály úgy ütött rajtunk, hogy az ország mezőgazdaságának 10—12 milliárdos veszteséget okozott. Ami a burgonyatermelőink kára ebben az, hogy hektáronként 6—8 tonnával kevesebb a termés, a minőség gyengébb, apróbb a krumpli. A termelők az aszály okozta kiesést a piacon még akkor sem tudnák behozni, ha ők adnák 7,60- ért a burgonyát. De nem ők adják. Ügy tűnik az aszálykárt a vásárlókkal most a kereskedők fizettetik meg. Csak a csillagos ég? Sajnos a 7 forint 60 filléres burgonyaár nem a végleges. Végleges magasság csak a csillagos ég lesz. Ezt nem én mondom. fEzt legutóbb a megyei szervezési bizottsági ülésen egy termelőüzem szakembere mondta. És mondtak ott még számtalan megfontolandó, elrettentő, ugyanakkor tanulságokban bővelkedő dolgokat. Pult alá került a krumpli. Csakúgy, mint megesett már számtalanszor a hiánycikkekkel, az áru eltűnt a vásárlók szeme elől. Ha van is burgonya, nem tudja senki, hol van. A megyei Zöldért szakembere például arról számolt be, hogy szerződésük van 20 ezer tonna burgonyára, amelytjől 15 ezer tonna MÉM-interven- ciós. Betároltak (október 9- ig) 2200 tonnát és lesz még 2000 tonna. Hol a többi? Hol a hiányzó 16 ezer tonna? A termelők nem nyilatkoznak. Viszik a megyéből a burgonyát, megszálltak bennünket a nepperek. A szélrózsa minden irányából érkeznek a felvásárlók, az ilyen-olyan kereskedők, ígérnek és ráígérnek az árra. Persze nem túlzottan ígérnek, viszont a fillér is számít. Ha a kiskereskedő vagy bárki 10—20 fillérrel többet ad attól, amennyit a szerződött partner adhat, akkor a termelő nem habozik. A szerződés, mint olyan, senkit sem köt. A szerződést már nem lehet megsérteni, megszegni, hiszen komoly szerződés és szerződéses fegyelem a gyakorlatban talán soha sem volt. A burgonya tehát van (van valamennyi), de az a különböző csatornákon kideríthetetlen módon távozott- távozik. Mondta volt (ott a szervezési bizottsági ülésen egy hozzászóló) jó lenne tudni ki vágja most zsebre a nagy dohányt annak révén és ürügyén, hogy a krumpli hiánycikk. Leltet, hogy luxus lesz... Valóban, ki vágja zsebre a nagy dohányt? Én azt nem tudom, nem tudhatom. Most csak rácsodálkozom a burgonya 7 forint 60 filléres piaci árára, bár még nincs itt az ideje az ámulásnak. Majd márciusban, avagy 1987 április elsején. Vajon mi lesz akkor azon a tréfás, beugra- tós napon a burgonya árát mutató fekete táblán? Kérdés továbbá, hogy kinek telik majd . akkor paprikás krumplira, kinek lesz olyan vastag a bukszája, hogy megengedheti magának a heti egyszeri krumplilevest? Mást mit is mondhatnék? De hiszen leírtam (nem is egyszer), hogy valahol valakinek helyére kellene rakni a burgonyatermesztést. Rendezésre szorul a termesztés területben, termelői érdekeltségben, minőségben és minden vonatkozásban. Leírtam, mások is írták és mondták, minek ezt ismételni, hiszen ez esetben nemigen érvényes, hogy az ismétlés a tudás anyja. Bármennyit tudunk is, attól nem lesz több se ma, sem holnap a krumpli. Intézkedni kellene. S. E. Újszerű kulturális szolgáltatás Mozgásjavító tréning Újszerű kulturális szolgáltatást vezet be — kísérletként — a nyíregyházi városmajori művelődési ház. Mozgásjavító tréninget szervez 5—14 éves korú gyermekeknek, mivel sok a gyenge fizikumú és tartáshibás gyermek. Heti két alkalommal indítják a gyógytorna jellegű foglalkozásokat, melyeket szakképzett gyógytornász vezet, s mód nyílik arra is, hogy ortopédiai esetekben közvetlenül szakorvoshoz irányítsák a gyermekeket. Hogy írják azt...? Rám szól Stohanek az ő közismert hadarásával. — Mondja szomszéd, magának van.. . 7 — Nincs — válaszoltam azonnal és határozottan, mert ha azt mondom van, ez a zsugori potyaleső azonnal kölcsönkér egy százast, vagy egy szál cigarettát. Legjobb az óvatosság. — Nekem van — közli le- hangoltan. — Mije van? — Munkaidőalapom, /Tegnap tudtam meg. Képzelje, tegnap osztályértekezletet tartott a főnök és aszondja: Kartársak — aki nem tartja faágát annak, az vegye magára. — Szóval kartársak, disznóság, már megint nincs kihasználva a munkaidőalap. Jegyezzék kérem amit mondok ... — És? — Tovább nem tudom. A továbbiakban már nem tudtam odafigyelni, mert elfelejtettem, hogy kell leírni azt, hogy munkaidőalap. Egybe írjam, kötőjellel, vagy külön írjam? Erről mi a véleménye szomszéd? — Nézze meg a helyesírási tanácsadó szótárt. — Megnéztem. Le vannak maradva. Munkával kezdődő szó kismillió van. Munkaidő- alap az nincs. Munkaidőcsökkentés, -kiesés, -megtakarítás, az van. Az én munkaidőm reggel nyolctól délután ötig tart. És ebben hol van az alap. Ezt mondja meg szomszéd. Ez a Stohanek nem, egy talentum. Amúgy didakta, de autó Trabant szinten. Szóval előbb leemelem a szomszédot a tyúkszememről, aztán mellbevágóan rákérdezek: — Mit keres délután kettőkor a kertben? — Kapálok — mondja —, metszek is. Később permetezek majd. Mit mondtam. Mint az éjszaka. A sötétben itt-ott némi fény, de az is csak szentjánosbogár. Ennek fent és* bent még egy mécsesre sem futja. Így aztán nem is magyarázom, de a szájába rágom: — A munkaidő az nyolctól ötig tart. Ez az alap. Ha maga nyolctól fél kilencig reggelizik, kilenctől fél tízig Ribizli Giziké kávézójában fe- ketézik, tizenegytől fél tizenkettőig Feketével eszmét cserél a magyar—hollandról és eszi a penész, hogy 30 ezret kaphattak volna a magyar fiúk... — Holland vagy magyar forintban? — Ne szóljon közbe. Különben is tárgytalan, egy fi- tying sem jár nekik... Ha tehát, ha maga ebéd után azzal, hogy tervegyeztetőre megy, kisomfordái a kertbe, ahelyett, hogy a munkahelyén mindent beleadna ... Mondja Stohanek összeadta már, hogy a nyolc órából hány órát dolgozik? — Nem. De maga ezzel most ne maceráljon. Azt mondja meg, mi az a munkaidőalap? — Mind az az óra, amelyet maga így vagy úgy csak részben vagy sehogy sem használ ki. — Most megfogtam. Tehát én a munkaidőmet nem használom ki. — Pontosan. — Na látja. Hát ilyen az én osztályvezetőm. Nem tud soha semmi újat mondani. Eddig a munkaidőt szajkóz ta, most a munkaidőalapot. Hát lehet egy ilyen ember keze alatt rendesen dolgozni? Csak tudnám, hogy kell írni. Munkaidő-alap, vagy mun- • kaidőalap? Ebben maradtunk. Stohanek kapál. Én kap-állok. Ez az átok elvette a kedvem a másodgazdasági munkaidő alapom kihasználásától. Seres Ernő
