Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

Kelet-Magyarorrtág 1986. szeptember 10. Húskészítmény, pékáru, cukrásztészta — helyből A város gyomra A kemencéből futószalagon bukkannak elő a barnára sült héjú, illatos veknik. Matyikánics János pék szakmunkás a friss sütés minőségét ellenőrzi. Kicsit furcsán hat egy idegennek, hogy füstölődő húsok nehéz, fűszeres illata keveredik a kipufogógáz szagával Vásárosnamény központjában. A helybeliek ezt már .észre sem veszik. De ha majd elköltözik a Szabadság térről a varsány- gyüréi termelőszövetkezet húsüzeme, bizonyára hiá­nyozni fog ez a kellemes, kesernyés illat a járókelők­nek. — Alig várjuk, hogy me­hessünk — sóhajt Király Gyula, a szövetkezet' ágazat­vezetője. Jogos a panasz, mi­vel amellett, hogy kicsi, még korszerűtlen is az üzem. Saj­nos hely szűke miatt jóval kevesebb húst és húskészít­ményt tudnak gyártani, mint amennyire szükség lenne. Szag fűbors m hurkához — Naponta átlagosan 15 fé­le húsárut készítünk. Első­sorban a vásárosnaményi boltok ellátása a feladatunk, de szállítunk Mátészalkára, Tarpára, Ajakra, Tiszaszal- kára, Mándokra, Záhonyba is. Az ízesítésnél a helyi ízlés­hez igyekszünk alkalmazkod­ni. így a hurkába például a majoránna mellett szegfűbors is kerül, a sütni való kolbászt pedig egy kicsit több csípős paprikával, fokhagymával fűszerezzük a szokásosnál, mert itt így szeretik. Amire igazán büszkék vagyunk: az a császárszalonna, amit min­dig válogatott alapanyagokból állítunk elő. Mindez nem feledteti, hogy például a vörös áruk — mint a virsli, vagy a parizer — megfelelő gép híján nem sze­repel az üzem kínálatában. Szükség lenne bőséges vá­lasztékban olcsó árú kolbá­szokra is. — Ha minden a terv sze­rint történik, akkor már jú­lius 1. óta az új helyen, a közelmúltban átadott vágó­híd mellett dolgozhatnánk — folytatja az ágazatvezető. A költözést elsősorban az hátráltatja, hogy nem készült el időre a városi gázvezeték új szakasza. Hátra van még a hűtőrendszer szerelése is, amire alig találtak vállalko­zót. Az új húsüzem nyitása ezért október 15-re módosult. fórom/ befőtt — házilag Ezt követően az eddigi 5 ezer helyett várhatóan 8 ezer sertést dolgoznak majd fel éves szinten az üzemben. Gazdagodik a választék is olyan helyi specialitásokkal, mint a varsányi fokhagymás és a varsányi csípős kolbász. Ennek ellenére továbbra sem lesz önellátó húskészítmé­nyekből Vásárosnamény. Nem úgy cukrászsütemé­nyekből. A fogyasztási szö­vetkezet cukrászata nemcsak a városban, s az áfész falusi boltjaiban egyeduralkodó a termékeivel, hanem megren­delésre a körzeten kívülre is szállít. Ahogy elnézem a szé­pen díszített tortákat, a gyü­mölcs ízesítésű roládokat, a réteseket és a csemegéket, érthető, sokan kedvelik a naményi édességeket. — összesen 63 féle termé­ket gyártunk, melyek közül naponta átlagosan 25 féle Az oldalt összeállította: HÄZI ZSUZSA készül az igényeknek és az idénynek megfelelően. Nyá­ron és ősz elején a gyümöl­csös sütemények a legkelen­dőbbek, melyeket igyekszünk friss alapanyagból készíteni — magyarázza Kiss Mátyás üzemvezető. — Eperből, meggyből, szederből házilag teszünk el befőtteket, ezért nálunk kitolódik a „gyü­mölcsszezon”. Sláger a rétes, a lúdlábszelet, a málnarolád, októbertől pedig a geszte­nyés csemege. Naponta 10—12 ezer fo­rintért gyártják itt a finom­ságokat. Az üzem idén janu­ártól szerződéses rendszer­ben működik. Mindössze nyolcán dolgoznak az ap­rócska manufaktúrában. Két asszony — a kismamamű­szak tagjai — reggel 8-ra járnak, a többiek pedig haj­nali 5-kor kezdenek, hogy aki szereti, idejében megkap­ja kedvenc csemegéjét a boltokban. ízlik a kenyér Sokak szerint a megye ta­lán legfinomabb kenyerét sü­tik a Mátészalkai Sütőipari Vállalat vásárosnaményi pék­ségében. A minőségre nem lehet panasz, bár azt többen kifogásolják, hogy szűkös a választék kenyérből. — Gyártunk alföldi, kétki- lós fehérkenyeret és házi jel­legű durumkenyeret, mintegy 120—130 mázsát. Emellett húszféle péksütemény is ké­szül: cipó, zsömle, kifli, zsúr- kenyér, kalácsok, pogácsák, átlagosan 27 ezer darab — hallottuk Mokri Istvánná üzemvezetőtől. — Nagyobb választékra nincs lehetőség a jelenlegi felszereléssel. Nem kis feladatot vállalt fel a sütöde, hiszen Vásáros­namény mellett 12 községbe is innen viszik a friss pék­árukat. Óriási gondot jelent, hogy Gergelyiugornya ide­genforgalma miatt szinte ki­számíthatatlan, hogy meny­nyi kenyérre, süteményre van szükség. — Szombatonként 10—15 mázsa árut tartalékolunk, ami nem mindig elegendő — folytatja Mokriné. — A múlt hét végén pedig 4 mázsa megmaradt. A gondok ellenére célul tűzték a választék bővítését. Feltéve, hogy kapnak néhány új gépet. — Szükség lenne egy in­tenzív dagasztógépre, a mi­nőség javítása miatt. Kellene egy új, nagy teljesítményű kiflisodrógép is, mert akkor óriáskiflit is gyárthatnánk, amire lenne igény. Maga az üzem sem régi, egy éve pedig új kocsikat vettek az áru kiszállításához. A dagasztógépet várhatóan még az idén megkapják. A kiflisodró masinára viszont — mely amellett, hogy drá­ga, nagyon nehéz beszerezni is — legfeljebb jövőre szá­míthatnak a sütödében. H fiú vidám társaság­gal érkezett a part­ra. Mielőtt megmár­tóztak volna a habokban, előbb a torkukat hűtötték le, a szemtanúk szerint sör­rel. Felhevülten, széles jó kedvvel szaladtak a vízhez. A srác — talán, hogy ügyességét bizonyítsa — hetykén kiáltott: átúszom a Tiszát! Barátja hiába akarta visszatartani. A ti­zennyolc éves fiatalember nem sejtette, hogy ez lesz élete utolsó vállalkozása. Pillanatokkal később el­nyelte a „halálkatlan”. Egy-egy hét végén tíz— tizenötezer ember is össze­gyűlik a beregi táj legnép­szerűbb szabadstrandján, Gergelyiugomyán. A vendé­gek közül legfeljebb a hely­beliek tudják, hogy alig öt­ven méterre a bólyáktól ve­szélyes tangó: egy 18—20 méter mély kút rejtőzik a mederben. A „halálkatlan” ezen a nyáron két ember­életet követelt. Augusztus 3-án egy 15 éves, tíz nap­pal később pedig egy ti­zennyolc esztendős fiatal­ember fulladt meg ezen a helyen. Mindketten át akar­ták úszni a folyót. Akár­csak az az 53 éves férfi, aki július 20-án vesztette éle­tét Tivadarnál. Nem véletlenül tartják az ország egyik legszebb, s egyben legszeszélyesebb fo­lyójának a Tiszát. Aki nem itt nőtt fel, aligha tud­ja. hogy vize örvényes, erős sodrású, medre pedig rop­Telkek — garázsépítéshez Nagyon sok vásárosnamé­nyi lakos gondja, hogy éj­szakára „csidlaggarázsban”, vagyis a szabad ég alatt kénytelen parkírozni autójá­val. Ezen igyekszik segíteni a tanács azzal, hogy a Bar­tók Béla utcában — a gar­zonház háta mögött — 18—20 telket alakítottak ki gará­zsok építéséhez. A beregi városban is nagy figyelmet fordítanak az egy­séges, harmonikus arculat megteremtésére. Ezért csak a környezetbe illő garázsok építésére adnak engedélyt. A Bartók Béla utcai telkeket el­sősorban a környék lakói ré­szére jelölték 'ki. Ezzel azon­ban csupán enyhít a tanács a város .gárázsgondjain. Cipész a központban Háziasszonyok a megmond­hatói, mennyi bosszúságot okozott, hogy nem nagyon volt hová vinni a javításra ' szoruló cipőket Vásárosna- ménvban. Hosszú éveken át egyetlen idős, nyugdíjas ci­pész dolgozott csak a város­ban, aki aldg-alig győzte a munkát. Jó hír a helybelieknek, hogy nyár elején egy barabá­si cipész műhelyt nyitott a városban. A Szabadság téren, egy bérház közös helyiségé­ben fogadja a megrendelő­ket. Segítséget jelent, hogy továbbra is igénybe vehető Vásárosnaményban a hozom- viszem szolgálat. Ennek ke­retében a művelődési köz­pontban veszik át kétheten­ként a javításra váró, illetve adják vissza a már rendbe hozott lábbeliket. pant változékony. Érthető­en nem tanácsos elhagyni a kijelölt strandot — külö­nösen nem átúszni a túlsó partra. Fittyet hányva a veszé­lyeknek nyaranként tízez­rek vadkempingeznek a fo­lyó elhagyott, vadregényes pontjain. Helyenként még nudisták is tábort vernek. Kánikulában a kijelölt strandoktól távol 30—50 ez­ren is fürdőznek a folyó­ban. Volt bőven tennivalója ebben a vakációban is a vásárosnaményi rendőrka­pitányság két vízijárőrének. Közel 200 kilométeres te­rület — a Kraszna, a Sza­mos valamint a Tisza Vásá­rosnamény és Tivadar kö­zötti szakasza — tartozik az ellenőrzésük alá. Különösen a Tiszán találkoznak gyak­ran rendbontással, bár a motorcsónak pöfögése nagy­részt elriasztja a partról például a tiltott helyen für- dőzőket, vagy az engedély nélkül horgászó nyaralókat. □ hol nem szabad fü­rödni, ott már azért is büntetni kell, ha valaki éppen csak térdig gázol a vízben. A rengeteg figyelmeztetés mellett tu­catjával róttak ki helyszíni bírságot: száztól 500 forin­tig terjedő összegben. Míg tavaly egész évben 44. az idén eddig 74 feljelentést tettek a vízijárőrök szabály­sértések miatt. „Átúszom a Tiszát!“ Áldozatok a halálkatlanban Híradás a kollégiumból Jíl vannak a gyerekek! A tanévnyitó napján va­jon mennyi édesanya en­gedte útjára kollégista csemetéjét úgy, hogy ti­tokban elmorzsolt néhány könnycseppet? Ha sokan nem is mondják, azért az anyukák aggódnak a gyer­mekekért. Pedig azok a középiskolások, akik a vá­sárosnaményi gimnázium kollégiumában laknak, jó helyre . kerülnek. Erről személyesen is meggyő­ződhetnek a szülők. Ferenc Gimnázium tanulói, tucatnyian pedig a szakmun­kásképző iskolába járnak. Megkönnyítette idén n be­illeszkedést, hogy a. gimná­ziumiban almaszürettel kez­dődött a tanév. Ezen a hé­ten viszont már szó ,szerint is az 'iskolapadokat koptatják a növendékek. Napjuk, reggel fél 7-kor ébresztővel kezdő­dik. Kevéssel hét óra után •indulnak az iskolába. Itt fo­gyasztják el a reggelit, mlajd az ebédet, végül a vacsorát is. — Nyáron a szakácsnőik másfél mázsa tésztát gyúr­— Nálunk az a szokás, hogy a tanévnyitót megelőző napon ünnepélyesen fogad­juk az elsősöket. A nevelők és a diiáfetanács tagjai kö­szöntik a kicsiket, akiket szüleiik kíséretében várunk erre á rendezvényre. Megis­mertetjük őket az épülettel, mindenkinek segítünk elhe­lyezkedni, s részletes tájékoz­tatást adunk a kollégium éle­téről, rendjéről, :a szokások­ról — sorolja dr. Szabó Ist­vánná kollégiumvezető. Az ünnepi ebéd után a na­gyobbak városi sétára viszik az elsősöket. Megnézik a múzeumot, a könyvtárat, az iskolát, hogy később ki-ki gond nélkül tudjon tájéko­zódni. Ha szíves is a fogadtatás, azért a szülői háztól elsza­kadni nagyon nehéz. Mikor elbúcsúznak az édesanyák, bizony megesik, hogy egyik- másik gyerek itatni kezdi az egereket. A többség könnyen megszokja és meg ig szereti a „kolis” életet, de azért majd’ minden évben előfor­dul, hogy egy-két elsős kima­rad, mert képtelen megbarát­kozni az idegen környezettel. Az idei évkezdet csöndesebb volt a szokásosnál. Csupán egy kislány pi'tyergett, de már másnap mosolyogva éb­redt ő is. Szerencsére az új élmé­nyek könnyen feledtetik a szívfájdalmat. A családi ott­honok után érdekes újdon­ság, hogy a zömmel 6—8 sze­mélyes hálótermekben eme­letes ágyakon alszanak a ta­nulók. Bár a kollégium 90 személyes, ezúttal csupán 72- en kérték a felvételüket. Alki teheti, hazajár. A bentlakók túlnyomó részt a II. Rákóczi tak, hogy egész évre legyen elegendő a raktárban. Gon­dolom ez a tény is bizonyíték arra, hogy nálunk háziasán főznek — hallattuk a kollégi­umvezetőtől. — A kollégis­táknak azzal is kedvesked­nek .a konyhás nénik, hogy időmként friss palacsintával Lepik meg őket este. Nem csoda, hogy a gyere­kek szeretnek itt lenni, igaz, azt nem bánnák, ha már az új épületben lakhatnának. — Ezek a régiek tudtak építkezni! — mutatja a he­lyenként méteres vastagságú faliakat dr. Szabó Istvánné. — Valamikor gyönyörű volt ez a ház — az egykori Tom- csányii-kastély —, de már igazán megérett a felújítás­ra. A vízvezetékrendszer kor­szerűtlen, a tető elöregedett, ezért esetenként beóznak a vezetékek a falban. Legna­gyobb baj, hogy salótromosak a f aLak. Hiába f estetünk min­den nyáron, alighogy meg­kezdődik a fűtés, peregni kezd a vakolat. Már nem maradinak soká­ig ezen a helyen a diákok. Jövőre kezdődik a gimnázi­um szomszédságában az új kollégium 'alapozása. S ha minden a tervek szerint ha­lad, L989-ben vehetik birtok­ba az új, 150 személyes épü­letet. Vagyis a mostani első­sök össze is hasonlíthatják, hol jobb: iitt vagy iaz új he­lyen? A 'kastély sorsáról még nem döntöttek. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen haszno­sítani szeretnék eat a külön­legesen szép, műemlék jelle­gű epületet. Felső képünkön: a park öreg fái között békés, csön­des otthon a kollégium: az egykori To mcsá n yi-kastély épülete. Ezt a picike szobát az ipari tanuló lányok választották ma­guknak a kollégiumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom