Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
1986. szeptember 10. Kelet-Magysrorsiíf 3 —(jegyzetek)-----------------------Sorshelyzetek ■fy lő történelemórának is nevezhetnénk a rádió új sorozatát, amelyben a személyesen megélt történelem, azaz az ember válik fontossá. A rádió Sorshelyzetek című sorozata vezető munkakört betöltő embereket szólaltat meg — legutóbb Grósz Károlyt, a budapesti pártbizottság első titkárát —, hogy emberközelbe hozza történelmünk legújabb évtizedeinek sorsfordulóit. Különösen izgalmas és elgondolkoztató volt a gyári munkásból, nyomdászból lett katonatiszt, majd vezető pártmunkás Grósz Károly személyes vallomása arról az időszakról, amikor az ötvenes évek embertelen, torz politikája, légköre belső' meg- hasonlást okozott oly sok embernek, a kommunisták legjobbjainak. Öt sem kerülte és kerülhette el ez a krízis, de a legkritikusabb időszakban is meg tudott kapaszkodni abban a hitében, hogy a hibák helyrehozhatók, s a párt képes a megújulásra, s a megbékélés a nemzet, a párt új és új energiaforrásait hozhatja felszínre. Mindez nem ment belső konfliktusok nélkül, különösen nem az ellenforradalom után, amikor nem mindenki tárgyilagosan ítélte meg Grósz Károly tevékenységét a válságos napokban, egy időre, amíg a tények meggyőzték az illetékeseket, újra kétkezi munkásként dolgozott az eredeti szakmájában. Csakhogy ekkor ott is akadtak a régi barátok, ismerősök között, akik nem éppen szívesen fogadták. Olyan ember vallomását hallhattuk néíióíi üsté a- Kossuth rádióban, akit egyenes beszéd és viselkedés jellemez, akinél a szavak és a tettek összhangban vannak. S aki — mint mondotta is — nem irányzatokhoz, stílusokhoz kötődik, hanem magához a párthoz, s nem kívánhatja, hogy mindenki szeresse, mint ahogy ő sem biztos abban, hogy mindenkit szeretnie kell, de azt elvárja és megadja másoknak is, hogy a munkájáért becsüljék, tiszteljék. K ét ember vallomását hallhattuk eddig a Sorshelyzetek című - adásban — s kíváncsian várjuk a következőket, akik legbensőbb emberi világukba avatnak be, kételyeiket, gyöngéiket is megosztják' velünk, ezzel kimondatlanul is őszinteségre, önismeretünk erősítésére serkentenek bennünket, hallgatókat. Páll Géza KI A GAZDÄJA A JÁRDÁNAK? — kérdeztem több ismerősömtől. Sokféle választ kaptam. Voltak akik a tanácsot, mások a közterület-fenntartót, akadtak, akik az érintett ingatlan tulajdonosát, illetve használóját jelölték meg. Sokan úgy vélekedtek: a járdának nincs jó gazdája, mert ha lenne, akkor gazdálkodna vele. Egyik ismerősöm ezt az állítását a következő élményével magyarázta: A nyáron külföldön, egy Nyíregyházánál valamivel nagyobb városban turistáskodott. Az utcán sétálva többféle közműjavítással, tatarozással találkozott. Minden munkahelyen egy átlátszó, vízhatlan tasak- ban — jól látható helyen — ott függött a járda használati engedély (bérleti lap), amelyen feltüntették az igénybevétel kezdeti és befejező dátumát, az elfoglalható négyzetmétert. Például az egyik utcában egy bádogos az esővíz-levezető csatorna megjavításához X napon reggel 8-tól 10 óráig vehetett igénybe négy négyzetmétert a járdából. A turista barátom nem kis csodálkozással kérdezte a helyi ismerősét: hogyan lehet ilyen rövid időre hely- foglalást kiadni, ki ellenőrzi ezt. Válasz. Az illetékes városi hivatalban egy fiatalember reggel munkakezdettől két órán át adja ki az engedélyeket, majd a motorkerékpárjára pattan és minden áldott nap a hivatali idő végéig rója az utcákat, és nagyszerű rendet tart. Aki egy órával is hosszabb ideig veszi igénybe a bérelt területet, az már bírságot fizet. Netán, ha a példabeli bádogos egy-két napra „ottfelejtené” a tolólétráját, az egész havi keresete rámenne. Érdekelt a munkavállaló is, hogy a leggyorsabban elvégezze a munkát. Már szinte hallom, hogy nálunk az állami vállalatok mellényzsebből kivágnák a bírságot. Az elmúlt évekből tucatjával említhetnék nyíregyházi példákat, amikor hanyagságból hónapokig foglalják el _ a gyalogosok elől a járdát. Egyetlen friss eset: a Tanácsköztársaság téren két lakóépület több mint két hónapja állvány mögött áll. A festést, amiért az állványt felhúzták, egy hét alatt kényelmesen elvégezték. Vajon a külföldi példa alapján hány százezer forint lenne már a bírság? ÜGY HISZEM, SOKAK SZEMÉBEN — a mi munkafegyelmünk, bürokráciánk ismeretében — ma- ximalizmusnak tűnik még a fele rend, fegyelem megkövetelése is. Minden esetre nem ártana valami hasonlót megpróbálni. Ha ilyen módszerrel, munkabeosztással alkalmazna a vár(os egy embert, anyagilag nem fizetne rá. Csikós Balázs SEGÍT A GÉP. Az augusztusi jégverés nagy károkat okozott az idei almatermésben, megnövekedett a léalmaként hasznosítható mennyiség. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság ilonatanyai kerületében a konténerek ürítését fordítóvillás targonca segíti. NAGYÜZEM VAN a Növényolajipari Vállalat nyírbátori gyárában. A tervek szerint 50 ezer tonna napraforgómagot vesznek át. Az itt készített olajat exportra szállítják. Kényszerpályán a termesztés A burgonyával mindig baj van! (?) A burgonyával mindig baj van. Emlékeztetőül idézem az elmúlt öt évből az 1983. évi mélypontot, amikor a megyében 131 ezer tonna burgonya termett és a termelő gazdaságok vezetőit miniszteri elszámoltatásra rendelték. Burgonyaínség volt. be és gondosain tároljanak. Ha ez megtörtént — de menet közben is — át kell gondolni a burgonyatermesztés jövőjét. De mit mondhattak a burgonyás üzemek képviselői. Hivatkoztak 1981-re, .amikor 180 ezer tonna burgonya termett Szab öles -Sz atm árban és krumplihegyek tornyosultak eladhatatlanul. A következő év, 1982 sem volt jobb. Bár már mérsékelték a vetésterületet — de miért az időjárás is kedvezett, a termesztés- technológia ás fejlődött — megintelen, kínálati piac alakult és a 152 000 tonna termés egy részét potom áron vagy elkótyavetyélték, vagy romlani hagyták. Akkor- volt az, hogy néhány itárolóhélyen , bűzlött a környék az erjedő, rothadó krumplitól. Kockázatos A miniszteri elszámoltatást követő év-ben, 1984-ben szigorú szavak és jobb kilátások reményének hatására — megint árubőség lett. A megyében 169 ezer tonna burgonya termett. A termesztéssel foglalkozó égazatveze- tők, főagronómusok a lábukat is lejárták, hogy vevőre találjanak, hogy burgonyájuk értékesítése után, ha másít nem, legalább a termelési költség egy részét Visszakapják. Ismételten bizonyosodott, a legkockázatosabb dolog a mezőgazdaságban burgonyát termeszteni. Erről Kisvárdán, Balkányban, avagy Tímáron elhangzott véleményeket idézhetek. A legmarkánsabban .akkor a Bialkányi Állami Gazdaság főagronómusa, Bagoly István fogalmazott. „Ha tehetnénk — mondta ebben a pillanatban felhagynánk az étkezési burgonya termesztésével, hiszen ismételten ráfizettünk. De hia nem termesztünk burgonyát, akkor mit csinálunk iá gépekkel, ,a tárolókkal és mindazzal az eszközzel, amelyeket drága pénzen;vásároltunk. A hitelt törleszteni kell, az amortizációt' fizetni kell akkor is, ha a termelési ágat felszámoljuk. Kényszerpályán mozgunk." Mélyponton A burgonyiatermiesztést sem Balkániban, sem másutt nem számolták fel. Történt azonban valami más, .ami szintén rossz és kedvezőtlen az ellátás szempontjából. A termő- terület évről évre zsugorodott. Amíg a VI. ötéves terv első éveiben Szabolcs-Szait- márban 6 ezer hektáron felül volt a termőterület, idén tavasszal már csak 5635 hektáron ültettek burgonyát. Ennek egy részét is „intervenciós alapon”, úgy, hogy a MÉM védőárat és értékesítési közreműködést garantált. Mi a helyzet most? Arra van -kilátás, hogy az üzemek, szinte minden idők legkevesebb burgonyáját takarítják be. A területcsökkenités és az aszály (sok az apró gumó) megtette a miagáét. A hektáronkénti hozamot, átlag 18 tonnára becsülik és ez azt jelenti, hogy a betakarított összes mennyiség nem éri el a’ 100 ezer tonnát, tehát a kritikus 1983-ias termésnél is 31 ezer tonnával lesz kevesebb a burgonya. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a termés 20—25 százaléka méreten aluli, ipari hányad. Ezt figyelembe véve, valamint a vetőgumó-termesztést, étkezési burgonyából jó, h.a 70 ezer tonna terem. Mi következik mindezekből? Kevés jóstehetség is elég ahhoz, hogy kimondjuk, sor kerülhet egy újabb elszámoltatásra, hiszen több mint biztos, hogy a burgonyaellátás hazai termésből nem lesz megnyugtató. Elejét véve a nagyobb gondoknak, az üzemiek most egyet tehetnek. Minden étkezésre alkalmas burgonyiaszemet takarítsanak A z év első irodalomórája lassan a feléhez közeledett. Az egész osztály lelkesen körmölt. Ilyen gyorsan soha nem telt a papír — emlékezett vissza a nyár elején befejezett harmadik esztendőre. És a nyár sem — tűnődött tovább. Nézte a többieket: milyen köny- nyen szalad a tollúk, egyikük sincs itt. Átélik újra a legszebb nyári élményüket, erről szól majd a mai dolgozat. Sóhajtott egy nagyot, és kicserélte a másikra elzsibbadt karját az álla alatt. A tanár úr felnézett az asztal-' nál, találkozott a tekintetük. Csak egy pillanatig persze, mert ö rögtön a papírra meredt, mintha írna. Gondolatai nem bírtak elszabadulni az előző hét végétől. Vajon mit szólna az öreg, ha úgy ahogy volt leírná. Na mit — próbálta elhessenteni magától a gondolatot. Jót nevetne a maga kimért módján, felemelné a szemüvegét, és megkérdezné szokása szerint: „Maga pálinkát reggelizett?" Ez nála a határozott rosszallás jele. De vajon rosszall- ná-e? Termelésbiztonságot Nem üzemi avagy termelői eemtrikusság mondatja, de olyan termelésbiztonságra van szükség, amelynek alapja a megfelelő ár, a mindenkori jövedelmezőség, és nem utolsósorban termésbőség esetén is az eladhatóság. A termelő üzemek nem kívánják az olytan szükséghelyzeteket, hogy egyik évben a bő termés miatt kerülnek szorult helyzetbe, a másik évben, ha kevés a burgonya, árfelhajtók, ügyeskedők, . sőt üzérkedők ellen védekezzenek, hadakozzanak. A termelők a termeléshez kívánnak nyugodt és jó körülményeket. Valamikor o burgonya szinte egyenértékűnek számított a kenyérrel. Sőt, volt idő, hogy a magyar ember több krumplit fogyasztott, mint kenyeret, Mia már nincs erre szükség, de arra igen, hogy táplálkozásunkban a burgonya az őt megillető helyen és rangon maradjon. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha a termőterület és a termésátlag ismételten növekedik. Ehhez kell a feltételrendszereket igazítani. Seres Ernő Szorítást érzett a gyomra körül, mint akkor. Morzsol- gatta a tollat, morzsolgat- ta, majd fél kezével elővett egy mézédes szőlőszemet a tízórais zacskójából. ■ Ez még az a szőlő — rohanták meg az emlékek —, amelyet együtt szedtek. A korai szüreten, amely még a legöregebbek szerint is megelőzött vagy két héttel minden eddigit. A fogával óvatosan, nyomogatta a feszes szemet, az pedig egy ízlelésnyi levet engedett magából. Tovább forgatta a nyelvével, óvatosan, nehogy baja essék. A szemét is behunyta, hogy hitelesebb legyen a látomás. Már nem csak a gyomra szorított, érezte, hogy az arca is lángol. Milyen lehetett neki? — gondolt sokadszor kínos feBeruházás negyedév alatt Szárító 2 Üszahátoi Akik a 491-es úton a Ti- szahátra igyekeznek, pár hónapja tanúi annak, hogy szinte kinőtt a földből egy létesítmény, amely a nyíregyházi Kisipari Termeltető Vállalatot dicséri. A csaihol- ci, a kisari és a penyigei termelőszövetkezet összefogásával, megrendelésükre kezdődött meg a munka június közepén és a B—1—15 típusú szárító szeptember közepétől már óránként 15 tonna terményt lesz képes megszárítani. Az olajtüzelésű Bábolna típusú szárítóval együtt épül egy nagy tároló is. Ács.István és Bállá Miklós kőművesmester és a többi kisiparos eddig a terveknek megfelelően végezte munkáját. A termelőszövetkezetek képviselői, jó gazdaként „rajta tartották a szemüket” a munkán — mely a tervezett határidőre,- a tervezett ösz- összegből (és úgy tűnik: kifogástalan minőségben) készül. A Kisipari Termeltető Vállalat dolgozói az eltelt hónapokban tucatnyi szárító építését vállalták a környéken és valamennyi vállalásukat teljesítették. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, joggal bízik a három szatmári termelőszövetkezet is abban, hogy ez a jó sorozat nem szakad meg. A létesítmények fontosak a tsz-eknek, mert ezentúl helyben megoldható lesz a termények szárítása, tárolása, csökken a szállítási, bértárolási, illetve szárítási költség. A főúthoz közel lévő létesítményt jó úton közelíthetik meg a szállítójárművek. (m. k.) Tanácsülések előkészítése A soron következő tanácsülés előkészítésével foglalkozott a vásárosnaményi tanács végrehajtó bizottsága. Elemezték a művelődési központ tevékenységéről előterjesztett beszámolót, külön foglalkoztak az egyes városrészekben folyó közművelődési munkával, a szabadidős kenységgel. Ezenkívül ?g- tárgyalták a város állanol- gári fegyelmének helyiét, és a lakásrendelet módotá- sára tett javasLatot. A nyírbátori tánács V is a tanácsülés elé kerülőé- mákat tárgyalta tegnap. \z oktatáspolitikai határcat végrehajtása, a város kers- kedelmi ellátásának hélyzee, a lakóbizottságokról szító rendelet újraalkotása szee- pelt napirenden. szengéssel arra az édes duli- kodásra az elhagyott csőszkunyhó tövében. Arra, amikor hallgatva a szóra, abba akarta hagyni az ostromot. Milyen ostoba vagyok, — jött rá. amint érezte, hogy a karok még sem engednek. Azt a kis sikkantást, azzal a harmatos sóhajtással a nyaka körül... Azt 'kéne megírni, az volt ám az élmény. Ahogy... ... és ekkor a szőlőszem halk roppanással szétpattant a nyelve és a szájpadlása között. Az agyongyötört héj megadóan engedte útjára a mézes nektárt, elborítva Valamennyi érzékét. C sengettek. Az osztály nem tört ki zajongásban, mint mindig, szinte mindenki tovább rótta a sorokat. A hátán a tanár úr kezét érezte. „Még a dátumot sem írta fel” — hangzott a szemrehányás. Maga elé húzta a füzetet, majd egy hirtelen ötlettől vezetve odaírta a jobb sarokba: A Szűz havában. Esik Sándor Kié a járda?
