Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

Kosaras Ferenc 1950-ben született Buda­pesten. Közgazdasápi diplomával a zsebében hosszú ideig dolgozott az Állami Fejlesztési Bankban, ahol beruházási kérdésekkel fog­lalkozott. Négy évvel ezelőtt került a Külke­reskedelmi Minisztériumba, ahol a vállalat­gazdálkodási és ellenőrzési főosztály szerve­zetfejlesztési és koordinációs osztályán fő­előadó. Vállalatirányítási kérdésekkel, szer­vezési és koordinációs feladatokkal foglal­kozik. Ezek közül az egyik a kis tételű áruk exportjának szervezése. A Évek óta hallani, nem túl rózsás az v ország külkereskedelme. Hogyan állunk most? — Ha röviden alkarok válaszolni, sajnos nem abban, amiben szeretnénk. Ismertek a tervcélkiitűzéseink, elsősorban az, 'hogy az ország egyensúlyi helyzetének javítása érde­kében a külkereskedelem terén az aktívum számottevő javulását szeretnénk elérni. Az eddigiek ezt nem támasztják adá teljes egészében. Persze az esztendőből még három ihónap hátravan, s 'köztudott, mindig az év második fele, az utolsó hónapok az erőseb­bek a külkereskedelmi teljesítésben, de cso­dák azért most sem várhatók. Mi mondható el a két fő ágazatról, a mezőgazdaságról és az iparról? — A mezőgazdaság helyzete a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. Az év első felében már csokiként a hús ára, a Közös Piac orszá­gaiban eladatlan húshegyek tornyosulnák. Így nagyon nehéz, csak áron alul lehet be­törni a nyugati piacra. Talán nem (kell külön beszélni a szárazságról, az aszály olkoz- >ta (kiesésiről. A búzából pedig csak később lesz pénz. Az ipar imár jobban áll, nőtt az elmúlt éviihez képest a dollárbevétel majd­nem minden ágazatban.—Különösen jók az eredményei a gyógyszeriparnak, egyre több készterméket szállítanak, s kevesebb lett az alapanyag-kivitel. A Eddig csak a nagy tételű exportokról ^ esett szó, holott jelentős mértékben szállít a magyar külkereskedelem a tő­kés országokba kisebb mennyiségű ter­mékeket is. Éppen ennek elősegítésére szervezték fél évtizeddel ezelőtt az ország megyéiben a minisztériumi megbízotti hálózatot, amelynek felada­ta felkutatni az ilyen termékeket, összehozni a gyártókat a külkereskedel­mi vállalatokkal. Néhány évvel a hátuk mögött hogyan látják a minisztérium­ban, bevált ez a módszer? — Elöljáróban leszögezem, mindenképpen bevált, megéri ezzel foglalkozni. Pénzben 'kifejezve a kis tételű export a itőkés export­nak az öt-hat százaléka, vagyis kétszáz- nyolcvanmillió dollár. Első hallásra talán ú'gy tűnik, nem sok ez, de az éves aktívum­hoz képest ez különösen jelentős. Ezért nem mindegy, -hogy ezek realizálódnák-e, vagy sem. Hiszen minden dollár számít a népgaz­daság kasszájában. A megyei hálózatot ép­pen akkor szerveztük meg, amikor a külgaz­daság meglehetősen válságos helyzetben volt, 1982-ben. Ennek előtte nem vtíl-t ilyen nagy hangsúlya és jelentősége a (kis tételek expo rtál ás á n aik. 4M Tulajdonképpen mit is jelent a kis téte- ^ lű termékek exportja? — Mint a neve is jelzi, a nem nagy soro­zatban gyártott, olykor egyedi termékekről van szó. Számmal kifejezve á 25 millió fo­rint alatti üzletkötések tartoznak ide. Ezek a termékek önmagukban még nem export­képesek, fel kell hívni rájuk a figyelmet, megrendelőket kell keresni, vagyis el kell adni. Elsősorban ezért szerveztük meg a megyei megbízotti hálózatunkat, akik pia­cot kínálnak a termelőknek. 0 Talán ha egy példával megvilágítaná. — Nagyon szívesen, és maradjunk előbb Szabolcs-Szatmár megyénél. A bátorligeti termelőszövetkezetben cirkot termelnek. Az Artexhez érkezett egy nyugati megrendelés cirókvásárláisra és a megbízotton keresztül létrejött az üzlet. Tiszalökről fűrészbakot, raklapot, hólapátnyelet szállítottak az NSZK-ba. A nyírbogáti téesz és az ófehér­Hétvégi interjú Kosaras Ferenc MINISZTÉRIUMI FŐELŐADÓVAL a kis tételű exportról _________________> tói ipari szövetkezet akác fűrészárut, vala­mint parkettát küldött az NSZK-ba és Ausztriáiba. Nyírbátorból ugyanígy gyertyát szállítottak az Egyesült Államokba és Ang­liába. Egy osztrák cég léalmát vásárolt: Tulajdonképpen a megyei megbízótok alapvető feladatán, az exportárualapot képező termékek felkutatásán túl a külke­reskedelmi vállalatokhoz való közvetítés és a külkereskedelmi szemlélet erősítése a oél. Ezt hogyan értsem? Nem mindenki akar exportálni, kedvezőbb piacot ta­lálni, ezáltal nagyobb jövedelemre szert tenni? — Nem, erről szó sincs. Nem 'hiszem, hogy lenne olyan termelő az országban, aki nte a jövedelmét, a nagyobb nyereséget nézze. Pontosan arról van szó, nem mindenütt is­merik a lehetőséget, vagy egyáltalán nem is tudnak róla. Sokszor bebizonyosodott, a kisvállalatok, szövetkezetek nem tájékozot­tak a világpiac kérdéseiben, a külkereske­delem szövevényeiben, amit természetesen nem is várhatunk el tőlük. Ellenben ha van a közelükben egy olyan személy, aki jártas ezekben a dolgokban, úgy már ráirányíthat­ja a figyelmüket erre. Igen ám, de felvetődik a kérdés, hol vannak a külkereskedelmi vállalatok, amelyek ilyen tevékenységre szakosod­tak? Vagy ők csak a nagy üzletet érzik, amely nagy haszonnal jár? — A küllkeresifcedelemben erősödő verseny- helyzet a szakvállalatokat arra ösztönzi, hogy új termékek, új partnerek bevonásá­val, a kis tételek felkutatásával és export­jával a korábbinál jobban éljenek. Vagyis, az utóbbi időben változott a helyzet. Rugal­masabbak lettek, jobban kielégítik a terme­lők igényeit, s nem utolsósorban nem hagy­ják veszni a kis üzleteket sem. Mára eltűn­tek a külkereskedelmi vállalatok közötti különbségek, bárki bármit forgalmazhat. Harmincnyolc vállalat van ezen a profil­listán, a többiek pedig annyira speciális feladatokat látnak el, hogy Ott ez nem je­lentkezik igényként. Szóval a külkereskedel­mi vállalatok is szívesen foglalkoznak kis tételű áruk exportálásával, sőt a Generál- impex kifejezetten ezért jött létre. Ezenkí­vül ilyen még az Intercooperation Rt. Nemrég kezdték áruforgalommal foglalkoz­ni, s ebből már évi (tízmillió dolláros forgalmuk van, ami nem kevés, hiszen ez rengeteg apró üzletből áll össze. A Huniver- sal eredetileg a külföldi nagy cégek magyar- országi (képviseletének ellátására jött létre, emellett végzik a (kis tételű áruk exportját. Ök is több millió dolláros nagyságrendben forgalmaznak évente. Ez bizonyítja, egyál­talán nem rossz üzlet ezzel foglalkozni. Persze van még tennivaló e téren, s 'talán a legjobb megoldás a külkereskedelmi válla­latoknak a megyei irodák létesítése, közel kerülni a termelőkhöz. Ha már közel került a külkereskedelem a termelőhöz, akkor súgni is lehet. Vagyis exportképes termékek gyártása felé irányíthatja a figyelmet. Egyálta­lán milyen a jó exportképes áru, mit vesznek meg tőlünk? — Igen, beszélhetünk súgásról is, de a termelőüzemek olykor maguk is jelentkez­nek valamely külkereskedelmi vállalatnál, vagy éppen a minisztériumi megbízottnál áruval, illetve jelzik, van kihasználatlan kapacitásuk. Azt hiszem azt nem kell külön hangsúly ózni: a tőkés piac igénye rendkívül magas. Mindig hibátlan árut, pontos szállí­tást, s nem utolsósorban kiváló minőséget kérnek. Az exportképességet a technikai színvonal, a .termék korszerűsége, a már említett minőség, na és persze a legfonto­sabb, az ár jellemzi. Ezeknek a tényezőknek kell összhangba kerülni, s akkor valóban versenyképes az áru. Legszorosabban a vevő igényeihez kell alkalmazkodni, s bizony legtöbbször az ár 'kérdésében van eltérés. Sokszor éppen emiatt hiúsul meg az export, mert a vevő csak a harmadát, vagy volt már olyan, a kért árnak az ötödét ígérte. A Az már a termelőn múlik, mennyiért ^ éri meg neki gyártani, exportálni. Gon­dolom ebbe a minisztériumnak nincsen beleszólása. Ellenben milyen az arány a minisztériumi megbízottak által fel­kutatott és értékesített termékek ese­tében? — Van ilyen tapasztalati számunk: a fel­kutatott üzletek körülbelül tizedrésze reali­zálódik. Ez megint kevésnek tűnhet, de ismerve a nyugati piac igényességét, nem •rossz.- Hiszen egy tőkésnek nem feltétlenül szükséges, hogy Magyarországról vásároljon, csak akkor, ha megéri neki. Viszont a termelőnek is csak akkor örvendetes a nyu­gati export, ha hosszú távon gazdaságos. A Szó esett az exportképesség keretén ^ belül a technikai színvonalról. Ebben is versenyképesek a magyar termékek? — Az ár mélilett -ez a másik döntő ténye­ző. A műszaki fejlesztéssel .nemcsak a 'kis­vállalatok, de a naigyak is lemaradtak más, fejlettebb országokhoz képest. Ez köztudott, a tőke hiánya okozta, s csak nagy erőfeszí­tésekkel lehetne ezen segíteni. A Igen, de akik exportálnak, nagyobb ^ árbevételhez jutnak, konvertibilis valu­tát hoznak a népgazdaságnak. Ebből bizonyára jutna a műszaki, technikai színvonal fejlesztésére is. — Ha arra gondol, hogy az exportjáért dollárt kap a termelő, az úgy nem igaz. A mindenkori árfolyamnak megfelelő forin­tért exportálnak. Visszatérve a kérdésre, természetesen az exportáló vállalatok, szö­vetkezetek -előnyt élveznek az importnál. Mert a nyugatról behozott alapanyagok, gépek esetében elsődleges szempont az, hogy exportképes iterméikiek előállításához használja fel. Vagyis aki ilyen árut gyárt, .mindenképpen elsőbbséget 'élvez a hazai piacra termelőkkel 'szemben. Éppen ezért nem célunk meggátolni a nyugati exportot előállító kisszövetkezetek, kistermelők ilyen célú importját sem, persze szabályozott keretek között. Egyébként a kis volumenű export feltételei az utóbbi időben kedvezően változtak. A minden szinten kibontakozó verseny érzékelhetően növelte több terüle­ten a kis üzletek, a kis árualapok iránti érdeklődést. A konvertibilis exportnövelést szolgáló pályázati rendszer a toils tételű ex­port számára is számottevően javítja a feltételeiket, nem egy kisüzem, szövetkezet .nyújtott már be pályázatot. A kisszövetke­zetek, különféle kisvállalkozások exportját 1984 óta azzal 'is ösztönözzük, (hogy az éhhez szükséges importot a Magyar Külkereske­delmi Bankkal történő megállapodás alap­ján biztosítjuk számukra, Így alapanyag­hoz, igépeíkhez is könnyebben hozzájuthat­nak. A Beszélgetésünk során talán legtöbbször a verseny szó hangzott el. Verseny van a külkereskedelmi vállalatok között, de versenyeznek a termelők is a már meglévő piacokért, vagy éppen azért, hogy betörjenek valahová, netán mások rovására is. Hogyan látja, mennyire éles ez a verseny? — Erről a témáról valóban beszélni kell. Mert amíg a verseny egészséges keretek között zajlik és valóban az export bővítését szolgálja, addig nincsen baj. .Elleniben gyak­ran előfordul olyasmi két vagy több külke­reskedelmi vállalat között, hogy a verseny, már-már a harc nem az exportárualap bővítéséért folyik, hanem inkább a megle­vőért, s ez elveszi az erejüket mástól. Ugyanakkor tapasztalható .ez két (termelő­üzem között is. Például egy kialakult pia­con megjelenik egy másik gyártó, s kezdő­dik a harc, -egymás ára alá ígérnek. Ez sajnos nemcsak magának a gyártónak káros, népgazdasági kár is származik belő­le, (hiszen önkényesen letöri az árat. Mi arra törekszünk, hogy reális áron kerüljenek külföldre a magyar 'termékek. A Ha már itt tartunk, milyen szerepük van a külföldön élő magyar kereske­dőknek az üzletkötésekben? — Ügy gondolom, nincsen abban semmi meglepő, hogy a .nyugaton élő magyar kereskedők keresik a .mi üzletkötőinkkel a 'kapcsolatot. Számtalan Ifeisebb-nagyobb üzlet származott már ebből, s olykor más országokéval szemben is a magyar terméke­iket részesítik előnyben. Persze azt hangsú­lyoznom kell, csak a jó minőségű, a tőkés piacon keresett árut veszik meg. Mert ba­rátság, vagy szimpátia, netán hovatartozás alapján nem köttetnek üzletek. A A kis tételű exportok feltárásához w kedvező feltételeket teremtettek az el­ső hazai kereskedőházak megalakulása. Ez egyben azt is jelenti, továbbra sem mond le a népgazdaság erről. Miben tudja segíteni a külkereskedelmi mi­nisztérium a kis tételek exportját, a kis gazdálkodó szervezetek ilyen tevé­kenységét? — A minisztérium megyei- megbízotti hálózatának továbbra is alapvető feladatát képezi a kis tételű exportlehetőségek feSiku- ta'tása, azok hasznosításában való közremű­ködés. A .kereskedelmi külképviseleteink információit is fokozaton .kívánjuk felhasz­nálni -ezekhez. Ugyanakkor nagyobb figyel­met kell fordítanunk a hazai beruházások­hoz köthető visszavásárlási kötelezettségek­ben rejlő lehetőségek kihasználására. Az elmúlt évek gyakorlata igazolta ezt, hiszen ennek keretében számos egyedi .és kis té­telben gyártott gépipari 'terméket tudtunk így értékesíteni. A minisztérium támogatja további kereskedőházak létrehozáséit, ame­lyek éppen a kis itótélű export fellendítését segítik elő példáéi a mezőgazdaság, az élelmiszer- és szövetkezeti ipar tenén. Nem elhallgatható ítény az .is, hogy a 'kis tételű -export mennyisége, az értékesítés eredmé­nyessége az utóbbi években nem javult az erre irányuló erőfeszítések növekedésével párhuzamosan. Ezért az exportnövelő pályá­zatok elbírálásaikor előnyt kapnak a rugal­mas, a piaci igényekhez gyorsan adkalmaz- ko-dni -képes vállalatok, szövetkezetek. S nem utolsósorban a .kis volumenű export feltételeit a minisztérium a vállalatok önálló exportjog kérelmeinek .gyors, rugal­mas engedélyezésével is javítani kívánja. Köszönöm a válaszait. Sípos Béla . . . utazni jó. S, hogy ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, bizonyítják a szá­mok: hazánk állampolgára­inak nagyobb fele évente útrakél, hogy külhoni neve­zetességekkel is ismerked­jék. A statisztikából persze nem tűnik ki, hogy van, aki. évente többször is uta­zik, más pedig éveken át nem engedheti meg magá­nak a külföldi úticélt. Utazni is egyre költsége­sebb, bár ez is relatív, hi­szen az utazási irodák sze­zonelőtti sajtótájékoztató­ján évek óta elhangzik, hogy a kínálat fele hatezer forint alatti utakból áll, a kimondottan drága, tizenöt­ezer forint feletti utak szá­ma csak töredéke az aján­latoknak. Végül is ki és hogyan utazik manapság? Utaznak a fiatalok, tudok olyan középiskolai osztály­ról, amelyikben évente fél- retesznek egy bizonyos ösz- szeget, hogy harmadikban, negyedikben külföldre utazzanak, többnyire a Szovjetunióba, az NDK-ba, Bulgáriába. Utazik a nyug­díjasok egy rétege is, akik megengedhetik maguknak, hogy félretegyenek havi öt­hatszáz forintot a tavaszi, őszi kedvezményes utakra. És persze utaznak az aktív dolgozók is — ki-ki pénz­tárcájához szabottan. Szinte minden csoport egy-egy külön tanulmányt érne meg. Vannak törzsuta­zók, akik gyakran szeré­nyen húzódnak meg, és úti­könyvvel a kézben igyekez­nek megpótolni a hivata­los programokat. Vannak olyan törzsutazók is, akik mindent jobban tudnak, akiknek mindenre van egy „bezzeg”-jük. Vannak elő­ször utazók is, akik igen­csak botladoznak a repülő­téri bejáratok dzsungelé­ben, és mindig éppen azt az iratot nem találják, amit a légitársaság, a vám, a ha­tárőrség embere kér. Van­nak rutinos bevásárlóuta­zók, akik naprakészen tud­ják, hol mi olcsóbb, mit éri meg venni, vinni, érté­kesíteni, hogy „ingyenbe” legyen az út. Vannak „új­gazdagok” is, akiknek sem­mi sem drága: voltak öt­venezerért Nepálba, és ki­lencvenezerért a Felkelő Nap Országában. És hallot­tam olyan baráti társaság­ról, amely több éve (mindig januárban) Kubába utazik lebarnulni ... Amíg ez a széles réteg­ződés kialakult, formáló­dott az utazási kultúra is, ami azonban szerintem még ma is messze alatta marad a lehetőségeknek. Igaz, régen nem téma már a hatvanas évek elejének „megyünk cseh-be, lengyel­be” megfogalmazása, mert később már jártunk „olasz­ba”, majd „spanyolba”, most meg szinte bárhova mehetünk. Mégis úgy tű­nik, hogy az utazók többsé­ge nagyon keveset tud a célországról, öt perc alatt megszerezhető, nyilvánvaló ismeretekből is sokan tel­jesen tájékozatlanok. Nem­régiben magam is szemta­núja voltam az esetnek: hazánkfia valami fogadás eldöntésére perdöntő doku­mentumot keresett, s a negyvenfős buszban mind­össze egy útikönyv akadt. ■ ■ Külföldi idegenvezetőtől hallottam, milyen nehéz volt megszoknia (mert meg­szokta!), hogy magyar tu­ristacsoportjaiban nemcsak egy-két ember adja fel a Tretyakov képtárat vagy a kongresszusi palota nagy­termének balettelőadását, mert újra vásárolni akar. És ezt még meg lehet szok­ni, de az már a hosszú évek idegenvezetősködése után is zavarja, hogy hozzá ké­réssel szinte csak az árak­ról fordulnak, újabban pe­dig azzal példálóznak: más országok állampolgárai is többre vinnék, ha lenne másodállásuk, harmadfog­lalkozásuk — mint nekünk, magyaroknak. Szerintem többször kelle­ne szóbahozni az ilyesmit utazási szezonon kívül is. Mert közhely már, hogy minden turista egyben ha­zája követe is, de míg a ki­fejezés közhellyé köpött, tartalma a magyar világjá­rók vonulásánál alig-alig érezhető. Pedig tájékozot- tabbnak, felkészültebbnek és udvariasabbnak lenni nem is kerülne többe. Sőt, talán még kamatozna is. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 19B6. szeptember 27. 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom