Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
Kallódó fiatalok avagy: Ágnes és András története / A FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK V____________________________________________________________/ Nem volt ott az évnyitón... Félbe hagyni az iskolát? A Nyírbátor melletti falucska egyik utcájában lakik a lány, a másikban a fiú. Látásból talán, ha ismerik egymást. Tizenkilenc éves a fiú és olyan rossz hírű, amilyen csak egy zilált családból származó, börtön viselt fiatal lehet. A lány köztiszteletben álló szülők gyermeke. Huszonegy éves, de már feleség, sőt édesanya. Szeretik, becsülik a falubeliek. Életüknek — látszólag — semmilyen közös vonása nincs . Pedig sorsuk egyformán pecsételődött meg: akkor, mikor félbehagyták az iskolát. ★ Ágnes: — Ért voltam a szüleim reménysége. Két idősebt) testvérem ment a maga feje után. Nem törödek a család véleményével, egyszerűen fogták magukat és elköltöztek Pestre. Én fodrásznak készültem. Ha nagyon erőszakos vagyok, akkor engem is hagytak volna a magam választotta úton. De nem akartam ellentmondani. Főleg édesanyámnak nem, akit nagyon szeretek. Az ő kívánságára jelentkeztem az egyik híresen szigorú gimnáziumba. ★ András: — Csak halványan emlékszem azokra az évekre, amikor apám bányában dolgozott. Nagyon ritkán, úgy két hetenként vetődött haza Öten voltunk testvérek. Anyám egyedül gondozott minket, s közben eljárt a tsz-be is. Minden rendben ment egészen a szerencsétlenségig. Omlás történt a bányában. Sokan bennrekedtek a föld alatt, több embert holtan hoztak fel a mentők. Apám túlélte a balesetet. Nagyjából rendbe is jött, de igazán sosem tudta kiheverni a történteket. ★ Ágnes: — Ha visszagondolok a gimnáziumban töltött egy évre, legtisztábban a félelemre emlékezem. Egyházi iskoláról lévén szó renkívüli volt a fegyelem. Szigorú tanárok tanítottak. Olyan szinten követeltek, - ami meghaladta az erőmet. Egyetlen tantárgyon, a matematikán múlott, hogy nem folytattam a gimnáziumot. Megbuktam. Hiába tanultam egész- nyáron — még korrepetálásra is jártam — csak nem sikerült a vizsga. Igaz, megismételhettem volna az első osztályt, de nem láttam értelmét. Idegileg annyira kikészültem, hogy édesanyám és belátta, fölösleges erőltetnie ezt az iskolát. , ★ András: — Édesapám a felgyógyulás után hazajött és elhelyezkedett a tsz-ben. Otthon minden megváltozott. Rosszra fordult az életünk. Apám ivott és ez rettenetes volt, pedig nem bántott bennünket. Édesanyám egyre nehezebben viselte el a helyzetet. Egyszer csak nem bírta tovább a terveket és öngyilkos lett. _ — Mind az öten intézetbe kerültünk. Mikor befejeztem az általános iskolát kőműves tanuló lettem. Nagyon szerettem ezt a szakmát — magam választottam — mégis félbe kellett hagyni. Már az utolsó évet kezdtem, mikor egy orvosi vizsgálaton szívrendellenességet állapítottak meg. Egy időre kórházba kerültem, majd azzal engedtek el, hogy nehéz munkát nem végezhetek. A kőműves szakmáról le kellett mondanom... ★ Ágnes: — Ma már pontosan tudom, az lett volna a leghelyesebb, ha azonnal átiratkozom valamelyik közeli általános gimnáziumba. A barátnőmmel — aki hasonló helyzetbe került, mint én — végül a gyors- és gépíró tanfolyamra jelentkeztünk. Utána a biztosítónál helyezkedtem el, egyúttal beiratkoztam a gimnázium esti tagozatára. A munkahelyemen nagyon rosszul éreztem magam. Még szerencse, hogy helyettesítésre alkalmaztak pár hónapig. Ahogy letelt a szerződés új helyet kerestem: betanított munkás lettem a cipőgyárban. ★ András: — Tizenhat évesen ott álltam egy kórházi zárójelentéssel mindenféle cél, elképzelés nélkül. Még két hónapig csellengtem a gyermek- otthonban, mikor hivatot! az igazgató, hogy talált egy állást a számomra. így kerültem Miskolcra, ahol munkásszállón laktam és segédmunkásként dolgoztam. Egy vasipari vállalatnál hordoztam a csavarokat, meg a szerszámokat a szakmunkások keze alá. ★ Ágnes: — Tizennyolc éves koromban, egy gyönyörű augusztusi vasárnap dőlt el végérvényesen a sorsom. Férjhez mentem. Nagyon boldog voltam, de csak rövid időt tölthettünk együtt, mert a páromat katonának vitték. Egy hónapra rá pedig megszületett a kislányunk. ★ András: — A szállón nem éreztem rosszul magam. Hamar befogadtak a többiek, rövid idő alatt barátaim is lettek. Munka után csavarogtunk, kocsmáztunk, mikor mihez támadt kedvünk. Sajnos hülyeségeket is elkövettünk. A rablásra egyszerűen nem tudok magyarázatot adni. Leütöttünk egy férfit és még csak el sem menekültünk, mert tetten értek bennünket. Húsz -hónapot töltöttem a börtönben. ★ Ágnes: — Mi nagyon szerencsésen indultunk, mert az első perctől önállóak lehettünk. A férjem házat hozott a házasságba. Mikor bevonult, hirtelen nagyon egyedül lettem. Unatkozni éppen nem unatkoztam, hiszen ott volt a gyerek. A ház körül is adódik mindig tennivaló, meg kötni, varrni is szeretek. Mégis nagyon hiányzik a társaság. Mióta leszerelt a férjem, könnyebb. Rengeteget segít és amikor csak tud, velünk van. Ha teheti ebédelni is hazajön, pedig benn dolgozik a városban. * András: — Tavaly decemberben szabadultam. Eszembe sem jutott, hogy visszamenjek Miskolcra. A légieket sem keresem. Gondoltam jobb, ha visszajövök a faluba. — Első dolgom volt állást nézni, de kevés jóval biztattak. Igazából nem is tudtam, kihez forduljak. Kijelöltek ugyan mellém egy párfogót, de csak egyszer találkoztunk. Apámra már nem lehet számítani. Egy szomsféd próbált nekem helyet szerezni, de nem sikerült. Elmentem a munkaközivetítőbe, ahol két céget is ajánlottak. Az egyik üzemben azt mondták, értesítenek, ha szükség lesz rám. ★ Ágnes: — Sokat töprengtem azon, hogy én, a család reménysége végül is nem vittem semmire. A gyerek sokmindenért kárpótol. De azért bánt, hogy csalc két osztályig jutottam a gimnáziumban. A két idősebb testvérem — akik fekete bárányok voltak — leérettségiztek, az öcsém szakmát szerzett. Kértem a férjemet, hogy iratkozzon be az esti tagozatra, de nem jött. ö akarta, hogy megint félbehagyjam az iskolát. Azt mondta minek tanulni, anyagi hasznunk úgysem lesz belőle. Szeretne iparengedélyt váltani és akkor — szerinte — dolgoznom sem kell. — Pedig nagyon vágyom vissza a mukahelyemre. ★ András: — Már nem számítottam rá, hogy el tudok helyezkedni. Annál nagyobb meglepetést okozott, mikor üzentek: jelentkezzem, mert felvesznek rakodónak. Most voltam orvosi vizsgán. Ha lehet, akár holnap munkába állok. ★ Milyennek képzelik a jövőt? A fiatalasszony és a fiú tanácstalan. Ütravalójuk a hiányérzet, — hogy végérvényesen elszalasztottak valamit — és a tétlen belenyugvás. Azt mondták: az életük már eldőlt. Vajon gondolnak-e arra, hogy sorsuk valójában a saját kezükben van... Arca még mindig élesen él emlékezetemben, pedig csak két évig koptattuk együtt a középiskola padjait. Kedves, figyelmes fiú volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Havernak, barátnak képzelni sem tudtunk különbet — csak tanulni ne kellett volna! Már elsőben egy hajszálon múlott, hogy nem kellett osztályt ismételnie. Jól emlékszem megfejthetetlen mosolyaira, ahogy az újabb és újabb elégteleneket könyvelte el. Nem örült, de nem is bosszankodott a kudarcon, valahogy úgy viselte, mintha ez így lenne természetes. Másodikban, félévkor mi többiek — akik végig cinkos Az elmúlt tanév azzal kezdődött a nyíregyházi kereskedelmi szakmunkásképzőben, hogy az egyik harmadikos nem jelent meg az évnyitón. Osztályfőnöke egy napig várt, s mivel hírt továbbra sem kapott növendékéről, felkereste a családot. A tanuló édesapja halála miatt döntött úgy, hogy nem folytatja tanulmányait, mert a családnak szüksége van még egy keresetre. A hozzátartozók és a pedagógusok közös erőfeszítéssel meggyőzték a kislányt, hogy nem szabad félbehagynia az iskolát. Megyénkben egy tanév alatt átlagosan 600-700 fiatal morzsolódik le a középfokú tanintézetekből: a gimnáziumtól a szakiskoláig. Nagyon sokan tanulmányi okok miatt hagyják ott az iskolapadot. Előfordul, hogy a sok igazolatlan mulasztás, vagy különböző családi körülmények miatt szakadnak félbe a ta- ríulóévek. Tavaly új oktatási törvény jelent meg hazánkban. Az erre vonatkozó végrehajtási rendelet — mely a közelmúltban látott napvilágot — több újdonságot tartalmaz. A változások egy része hozzásegíthet, hogy csökkenjen a kimaradók aránya. Ezekről az újdonságokról kérdeztük meg Szentpéteri Zoltánt, a megyei tanács középiskolai csoportvezetőjét. — A rendelet új módon szabályozza a tanulói jogviszonyt. Fontos változás, hogy ezentúl a méltánylást érdemlő esetben — például tartós kíváncsisággal szemléltük a srác dolgait — komolyan megijedtünk. Hiába súgtunk, ha felelt, hiába adtuk kezébe. a- megoldott matekleckét, ő elszánt makacssággal gyűjtögette az egyeseket. Ha valaki hét (!) tantárgyból megbukik, azon már nem lehet segíteni. Társunkat — szülei legnagyobb döbbenetére — eltanácsolták az iskolából. Egyszerűen fogalmuk sem volt a sok rossz jegyről. Úgy látszik — elfoglalt, dolgozó emberek lévén — nemigen jutott rá idő, hogy legalább néha megnézzék az ellenőrzőjét. Mi nem tudtuk őt elfelejteni, a szülei pedig azóta sem bocsátottak meg neki ... betegség, vagy hosszabb külföldi tartózkodás miatt — nem kell kimaradnia a diáknak. Ha valaki egy tanévben 250 (szakmunkásoknál 310) óránál többet mulaszt, alapos indokkal megszakíthatja tanulmányait. A megszakítás addig engedélyezhető, míg a tanuló életkora alapján felvehető a magasabb évfolyamra. Eszerint második osztályba léphet aki a 19, harmadik osztályba aki a 20, s negyedikbe aki a 21 évet nem töltötte be abban a naptári évben. — Minden esztendőben előfordul, hogy középiskolás lányok azért morzsolódnak te, mert kismamák lesznek. Vajon ez a helyzet méltánylást érdemlő esetnek számít? — Ebbe a kategóriába be- leféhet a terhesség, a szülés is, bár ez középiskolás korban nem kívánatos. A rendelet persze nem tér ki ilyen részletekre. Az iskola döntésére bízza, mi mindent sorol ide. — Statisztika szerint tanulmányi okok miatt válnak meg legtöbben az iskoláktól. Nem készítik fel megfelelően c gyerekeket oz általánosban, vagy alkalmatlanok a továbbtanulásra? — A nyolcadikat végzettek közül évente átlagosan 700—800-an be sem adják a jelentkezési lapjukat: például azért, mert nem akarnak tanulni. További félezren ★-4z ismeretség a világ legártatlanabb és legtisztább diákszerelmének indult. A fiú először csak hazakísérle o. lányt a klubdélutánról Később egyre többször várta meg az iskola előtt, mígnem szinte elválaszthatatlanok lettek. Az osztálytársak és e, tanárok megértő belenyugvással vették tudomásul, hogy ők ketten összetartoznak. Már negyedikbe jártak, mikor megtörtént a baj. Talán túl korún és túl ügyetlenül jutottak tovább a gyermekes kézfogásnál, mert egyszer csak látható lett: útban a baba. Karácsony előtt asszony, érettségire pedig anya lett a lányból. Innen a következő pár év története hétköznapi. Albérlet, szűkén csordogáló apanázs, filléres gondok. A fiúszívesen tanulnának, de nem veszik fel őket a rossz bizonyítványuk miatt. Szabolcs- Szatmár megyében az általánosít végzették 85-86 száa- léka tanul tovább. Bár ez az arány rosszabb, mint az országos átlag, mégis rengeteg gyenge tanuló kerül be a középfokú iskolákba. Ez rendkívül nagy terhet jelent. Hiszen a középiskolai tananyag oktatása mellett meg kell oldani a gyengék felzárkóztatását is. A pedagógusok könnyen türelmetlenné válnak a lemaradottakkal szemben. Részben ez a magyarázata, hogy a lemorzsolódók hatvan százaléka, illetve a bukottak fele elsős. — Az új miniszteri rendelet nagy figyelmet fordít a tanköteles korúak védelmére. Törvény van rá, hogy azt a középiskolást, aki 40 óránál többet mulaszt igazolatlanul, automatikusan törlik a létszámból. Ez továbbra is így lesz — de csak a 16 évet betöltött növendékeknél. A tanköteles korúakat védik azzal, hogy ez az előírás a 16 éven aluliakra nem vonatkozik. A pedagógus — akár elsősről, akár negyedikesről van szó — kötelesek figyelni arra, hogy minél kevesebb legyen az igazolatlan távoliét. Húsz óra mulasztása után keressék meg a szülőt, hívják fel a figyelmét arra, hogy baj van. A 16 évesnél fiatalabbak esetében azokat, akik sokat hiányoztak ha szükséges évismétlésre, vagy például osztályozó vizsgára utasíthatják. — Űidonság a rendeletben, hogy nem korlátozza az évismétlések számát. Ritkán, de előfordul, hogy valaki másodszorra is osztályismétlésre bukik. A tanuló ezentúl addig járhat ugyanarra az évfolyamra, míg el nem éri azt a korhatárt — például másodikban a 19. évét — amikor nappalin már nem tanulhat tovább. — Találkozhatunk egy ismeretien fogalommal: a speciális szakiskola elnevezéssel a törvényben. — Ezzel lehetőséget adtak az úgynevezett speciális szakiskolák létrehozására. Ezt az iskolatípust a gyógypedagógián végzett gyermekek részére találták ki. A jelentkezők itt a betanított munkás képzettségig juthatnak el. A speciális szakiskolának több haszna is van. Az egyik, hogy biztos kenyeret ad növendékei kezébe. Másrészt pedig lehetővé teszi a tankötelezettségi törvény szélesebb körű végrehajtását. nak három műszak, a lánynak gyermeksírás. Ekkor már mind a ketten tudtak, hogy a befejezetlen középiskolával a hátuk mögött nem viszik sokra az életben. Előbb a fiú végezte el — munka mellett — a szakközépiskolát, A lány akkor érettségizett, mikor a második gyermekkel volt gyesen. Nem történt semmi, csak kicsit elfáradtak, s titkon sajnálni kezdték túl korán feladott ifjúságukat. Az elvágyódás és a hétköznapok gondjai megfakították a lángoló szerelmet. S ekkor történt az újabb baj. A fiú olyan pénzhez nyúlt, amihez nem lett volna szabad. A bíróság csaknem egy időben mondta ki a válás és a sikkasztás ügyében az íté-' letet. Az oldalt írta: HÁZI ZSUZSA Reggelenként — akár egy iskola aulájában — annyi a tankönyvet cipelő fiatal Nyíregy- j háza vasútállomásán. Vajon a tanév utolsó napjáig mennyien határoznak úgy, hogy abba- j hagyják a tanulást...? (Farkas Zoltán felvétele) l Két ítélet KM HÉTVÉGI MELLÉKLET szeptember 27.
