Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
1986. szeptember 25. Kelet-Magyarország 3 Megnyerő kép A búzatermesztés nagy lehetőségei EL TUD ÖN KÉPZELNI 10 tonnás búza-, avagy 15 tonnás kukoricatermést hektáronként? Erre a kérdésre a szakember így válaszol: igen, hiszen a köztermesztésben lévő hibrid vetőmagvak potenciája ekkora, sőt nagyobb. Társul ehhez a korszerű technológia és technika, nem utópia tehát, ha a mércét magasra állítjuk. Tíz tonna búza azonban rengeteg. Még tábla,- vagy üzemi átlagban is, arról nem szólva, hogy mekkora siker lenne, ha ezt valahol megyei szinten produkálnák. Pedig eljön majd az idő, de itt Szabolcs-Szatmárban egyelőre csak 3,8 tonnánál tartunk. Ez sem lebecsülendő, főként, ha a közelmúlt, avagy a régmúlt idők eredményeihez viszonyítunk. Nem is olyan régen búzából 1,9— 2,2 tonnánál nemigen tudtunk többet termelni. A termésátlagokkal való számolgatást most egy esemény indokolja. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR) háromezres körzete megtartotta részközgyűlését. Ehhez a hajdúnánási központú körzethez tartozik Hajdú, Borsod és Szabolcs megye. Az IKR- nek nálunk 30 tagja van és ha most azt tesszük mérlegre, hogy ez a harminc taggazdaság mennyivel jobb azért, mert iparszerűen termeszti a gabonát, akkor a kapott kép megnyerő. A megyei búzatermesztés átlagáról már szó volt, 3,8 tonnával minden idők második legjobb eredményét értük el 1986-ban. Az IKR-tag- gazdaságok 18 521 hektáron vetettek búzát a megyében és .arattak hektáronként 4,2 tonnát, egészen pontosan 4234 kilogrammot. A különbség nem kevés, a 434 kilogramm búza legalább 1300 forintot ér, az összes többletérték 14 millió forint. Viszont ne becsüljük túl az IKR-es gazdaságok produkcióját, mert ki nem érdemelt dicsőségre sem a közös vállalat hajdúnánási körzete, sem pedig a megyei gazdaságok néni vágynak. NAGY A SZÓRÓDÁS, a különbség taggazdaság és taggazdaság eredménye között. A szélsőségekre jellemző, hogy amíg a tiszavasvá- ri Munka Tsz 1100 hektáron 6072 kilogrammos termésátlagot kombájnolt, addig a rozsályiak eredménye csak 2717 kilogramm búza volt hektáronként. Nem vitás, a növénytermesztés produktumára — a talaj-előkészítés, talajerő-visszapótlás, vetőmag, vetés, technológián túl — kihat a termőhelyi adottság, az időjárás, de nem három és fél tonnás különbséggel. Ennek példájaként a be- regdaróci Barátság Termelőszövetkezetet lehet említeni. Ott a Beregben közel sincs olyan jó búzatermő föld, mint Tiszavasváriban, mégis 5 tonnán felüli termésátlagot értek el. Következésképpen ha a gazdaságok' fegyelr mezetten végrehajtják a termőhelyre adaptált technológiát, úgy — ha csak nincs természeti katasztrófa, árvíz, vagy pokoli szárazság — a jó termés, az átlagon felüli hozam nem maradhat el. A körzeti részközgyűlésen sok szó esett a fentiekről, de olyan újdonságokról, új törekvésekről is, amelyek a következő években az intenzív búzatermesztés nagy lehetőségei lehetnek. Űj búzafajták kerültek és kerülnek a köztermesztésbe, ezek közül nem egy 9—10 tonna genetikai termőképességű. Mivel búzatermesztésben a legnagyobb energia- és költségráfordítást a talajművelés igényli, már nem csak kutatják, de alkalmazzák is azokat a talajművelési módokat, amelyek energia- és költségtakarékosak. Ezek közül csak egy — van több is — a szántás nélküli talajművelés. VETÉSNÉL IGAZOLÓDOTT, hogy az IH 6200-as vetőgépek alkalmazása jelentős többletterméssel jár. Szaporodnak az ilyen gépek, •az IKR-taggazdaságok többségében már ezeket alkalmazzák. Nem marad ki a gazdaságosság lehetőségének sorából a folyékony műtrágya alkalmazása, avagy a művelőutas búzatermesztés. Mindkettő, ha lassan is, de fokozatosan terjed. A rend- szerközpont ezt szorgalmazza és a feltételek megteremtésével támogatja. Mindeme nagy munkában kedvező a taggazdaságoknak, hogy az IKR jövőre csökkenti a díjtételeit. A GABONATERMESZTÉS — és ezen belül a búzatermesztés — nem csak üzemi, de kiemelten kezelt országos ügy is. A gabonaprogram VII. ötéves tervre szóló célkitűzése országra szólóan, hogy a teryidőszak végére elérjük a 17,5—18 millió tonnát. Ebben Szabolcs-Szatmár része az, hogy el kell érni, szűnjön meg az üzemek közötti óriási különbség, minél több gazdaság termeljen 4 tonnás átlagnál többet. Gyarapodjon azoknak a gazdaságoknak a száma, akik búzából 6 tonnán felül, kukoricából 8 tonnán felül termelnek. Ebben a követelményben ma már nincs semmi túlzás. Seres Ernő Tízperces szünet a szükségiskola, a mátészalkai művelődési központ udvarán. (Csiky Antal felvétele) Vigyázzák az országhatárt A határőrök és önkéntes határőrök a lakosság segítségével eredményes harcot folytatnak a határsértőkkel szemben, meghiúsítják kísérleteiket. Mindezt igazolják azok az esetek, amelyek a nyár utolsó napjaiban következtek be. Ezek közül idézünk fel néhányat. Lyuk a szalmakazalban Tulipán József határőr az esti órákban teljesített szolgálatot Vállaj térségében, a határra vezető műúton. Figyelő helyén éberen őrködött, amikor a határ felől a kövesúton egy közeledő férfi körvonalai bontakoztak ki. Megvárta míg odaért és igazoltatásra szólította fel. A jövevény beismerte, hogy a túloldalról jött. Ekkor vette észre: az elfogott személyt valaki még lemaradva követte, de az árokba beugor- va eltűnt. A kiérkező riadócsoport átvette az elfogott határsértőt. Az eltűnt határsértő elfogására a nyírbátori magasabbegység razziát vezetett be. Erdei Sándorné, mérki lakos is tudomást szerzett az eseményről és ennek alapján úgy gondolta, hogy egy kicsit körülnéz portáján. Amikor a szénakazalhoz ért, észrevette, valaki lyukat vágott és elbújt benne. Erdei Sándorné erről értesítette férjét és a szabadságon otthon tartózkodó fiát, majd körülfogva a szalmakazlat, arra kényszerítették a benne tartózkodó idegen személyt, hogy kijöjjön, majd értesítették a határőr őrsöt. A két határsértő kihallgatásuk során elmondták, hogy Magyarországon keresztül nyugatra akartak kiszökni. Heizer György ezredes területparancsnok Tulipán József határőrt, Erdei Sándórnét és férjét, valamint fiát, Erdei Sándor határőrt jutalomban és dicséretben részesítette. Határsértők a tanyán A Nagyaszos-tanyán lakó Tóth Dániel nyugdíjas a mindennapi munkáját végezte az egyik esős napon. Ügy 17 óra körül kopogtattak: három átázott fiatalember állt az ajtó előtt. Nem ijedt meg, bár már 68 éves, betessékelte lakásába a három ismeretlen személyt, akik arra kérték, engedje meg, hogy kicsit pihenjenek, megmelegedjenek és ruházatukat megszárítsák Hellyel, itallal és ennivalóval kínálta őket, de mert gyanút fogott, megkérte szomszédját, Szabó Sándort: szóljon Demrendi Józsefnek, a Nyírlugosi Állami Gazdaság kirendeltség-vezetőjének, hogy három gyanús személy érkezett hozzá és értesítse a határőröket. A riadócsoport hamar megérkezett Tóth Dániel lakására. A három idegen — látva a helyzetet — beismerték, hogy a szomszédos országból jöttek át magyar területre. Későbbi kihallgatásuk során a három határsértő elmondta: kalandvágyból Magyarországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba akartak szökni. Tőrkés a ruha alatt Az elfogásukban részt vevő Csik Mihály tanácselnököt, önkéntes határőrt, Kaszár Sándor nyugállományú őrnagyot, önkéntes határőr csoportvezetőt, Tóth Dápiel, Szabó Sándor és Demrendi Határőrök a főúton, igazoltatás előtt. (Suba István felv.) nők és Seres János járőrtárs a késő esti órákban indultak szolgálatba. Menetvonalukon haladva értek ki a határ felé vezető földútra, ahol előbb átkutatták a környéket, majd elfoglalták szolgálati helyüket. Az idő csendesen telt, az éjfél is elmúlt, amikor észrevették, hogy az államhatár felől óvatosan és csendesen — szinte lopakodva — két személy közeledik feléjük. Éjfél után Seres János határőr halkan odaszólt társának, hogy biztosítson és amikor elérkezett a cselekvés ideje, határozottan megállásra, majd igazoltatásra szólította fel őket. A két idegen kissé meglepetten reagált a felszólításra és mivel igazolni nem tudták magukat, a járőr az eseményt jelentette az őrsre. Később a két fiatal elmondta: szüleiknek azt mondták, a román tengerpartra mennek kirándulni. Ök azonban a határ felé vették az irányt... Fekete Lajos Zsámbok M egmondom úgy ahogy van, én végig a zsám- bokiaknak drukkoltam — reméltem, hogy sikerül kivívniuk az önálló tanács létrehozásának jogát. Örömmel vettem hát a hírt. hogy népszavazást rendeznek a faluban: döntsék el a lakosok, mit akarnak. Hétfőn meg egyenesen boldog voltam, mikor olvastam valamelyik napilapunkban, hogy Zsámbok polgárai majdhogynem egyhangúlag amellett voksoltak: ideje már felbontani a „különös házasságot” Valkóval és Vácszentlászlóval, amely településekkel tizenkét évig éltek „egy fedél alatt” — lévén közös tanácsuk. Pedig semmilyen érdekem nem fűződik a községek szétválásához — nem élnek ott rokonaim, vagy ismerőseim, de még a környékükön sem jártam soha. Hát akkor mi közöd az egészhez? — meresztette rám furcsálkodó szemét egyik ismerősöm. Az, hogy úgy hiszem, egy kicsit mindannyian zsámbokiak vagyunk — szívünk szerint mi is — ahogy egy zsámboki mondta: — „visszacsinálnánk” minden rossz döntést, amit — bár ránk tartozik — „megkérdezésünk nélkül”, „kalap alatt”, „pár ember” hozott. Örülök annak, hogy olyan jogát gyakorolta vasárnap 1753 ember, aminek létéről korábban talán nem is tudtak, és hogy újra bebizonyosodott: nem lehet az érintettek kiiktatásával határozni semmilyen kérdésben. Még akkor sem, ha a „kalap alatt” mindig akad „pár ember”, akik — nem vitatom: jót akarva — megvitatják és határoznak a nagyobb közösség ügyeiben, anélkül, hogy hagynák őket szóhoz jutni. (czine) Pásztor János határőr egy nap alatt két határsértő elfogásában is részt vett. József helyi lakosokat jutalomban részesítették. A kapott értesítés után Gál László százados alegységparancsnok a riadócsoport tagjaival, Karmacsi László őrvezető, Vincze Gyula, Szabó Sándor és Varga János határőrökkel 15 perc alatt bravúros elfogást hajtott végre. Gépkocsival a határsértők haladási irányába érve a terepen észrevették, hogy egy férfi és két nő igyekszik az ország mélysége felé vezető dűlőúton. Eléjük kerülve szólította fel őket igazoltatásra, akik kissé meglepetten, de beismerték, hogy átszöktek a határon. Ezután került sor a személyek motozására, amely során mindegyiknél, ruhájuk alatt bőrszíjjal felerősítve egy-egy tőrkést találtak. A náluk levő tárgyakat elvéve bevitték őket az őrsre. Kihallgatásuk során elmondották, hogy román állampolgárok és rendezetlen családi körülményeik miatt határozták el magukat, hogy Magyarországon keresztül Ausztriába szöknek. A kerülétparancsnok a határsértők elfogását végrehajtó riadócsoport tagjait jutalomban, elismerésben részesítette. Márta Balázs járőrparancsEgyüttműlcödő szövetkezetek A fogyasztási szövetkezetek együttműködésének továbbfejlesztésére tanácskozássorozat kezdődött szerdán Szabolcs-Szatmárban. Az első értekezletet Rakamazon tartották és október 28-ig további nyolc helyen ülnek asztalhoz a szövetkezetek vezetői. A tanácskozásokon megállapodásokat kötnek a helyi árualapok közös bővítésére. Hálóban E mber legyen a talpán, aki a pesti vásári forgatagban képes betartani eredeti szándékát. Hiába köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő ha törik, ha szakad, de felkeresi az őt érdeklő hét-nyolc pavilont, aligha ér célhoz. Mert a sok látnivaló előbb utóbb eltereli a figyelmét. Mert mire lesz figyelmes az ember a Kőbányai Sörgyár termékeit reklámozó és árusító pavilon szomszédságában? Egy meglett férfi furcsa táncba kezd, hadonászik, forgolódik, csapkod összevissza, mint aki pókhálóba keveredett. Közelebb menve látjuk, ha nem is pókhálóba, de egy igazi madárfogó hálóba tévedt. Gyerekek szaladnak aztán, hogy kiszabadítsák a póruljárt embert. Zöld öltönyös, kecske sza- kállu férfi vezeti az akciót, aki nem más, mint dr. Legény András természetvédelmi felügyelő, a gyerekek pedig a tiszavasvári Kabay János általános iskola Bölcs Bagoly oktató- központjának a tagjai. Mint kiderült, a hazánkban működő Környezetés Természetvédelmi Oktatóközpontokat képviselik egyedül a vasváriak itt a Budapesti Nemzetközi Vásáron, nem akármilyen sikereket aratva a szép számú érdeklődők között. Mert a szabolcsi gyerekeknek alig van megállásuk, lép- ten-nyomon megszólítják őket. Az egyik sátor tövében rádióriporter faggatja néhány társukat, odébb tisztes hallgatóság előtt egy kislány a mesterséges odúkészítés titkaiba próbálja beavatni a vendégeket. A valóságos megfigyelő tábort imitáló tanya egyik sátrában diavetítő berreg, a Bükki Nemzeti Park természeti értékeivel ismerkednek a messziről jött érdeklődők ... S a kis szabolcsi tudósjelöltek becsülettel állják a sarat. Kedvesek, szolgálatkészek, talpraesettek. Üde színfoltjai a nemzetközi vásár forgatagának. Balogh Géza
