Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

4

Kelet-Magyarország

1986. szeptember 25.

Megint Libanon

A rajtaütés ezúttal is a megszokott gyorsasággal történt. A fegyveres támadók — akciójukon látszott, hogy előzetes terepszemléik révén tisztában vannak kiszemelt áldozatuk szokásaival, napi útirányával — pillanatokon belül gépkocsiba tuszkolták foglyukat, s eltűntek a mindig forgalomtól nyüzsgő bejrúti utcák útvesztőiben. Néhány órával később már a hírügynökségekhez jutott a néhány sáros jelentés: újabb emberrablás történt a libanoni fővárosban, ezúttal egy francia állampolgárral sza- parítva a túszként fogvatar- tott áldozatok sorát.

A hír sajnos korátsem számít újdonságnak. Az emberrablások éppúgy hozzátartoznak Libanon mindennapjaihoz, mint a rendszeresen kiújult tűzpárbajok, gépkocsis pokolgép robbantások, vagy mostanában az ENSZ békefenntartó erői ellen végrehajtott támadások. A főváros keleti negyedében például a napokban széles körű sztrájkot rendeztek, tiltakozásul a megszaporodott terrorista merényletek, a lassan elviselhetetlenné váló életkörülmények miatt.

A libanoni válság, mindenekelőtt a közel-keleti ország déli részén uralkodó helyzet a nemzetközi politikának is visszatérő témája. Legutóbb nem kisebb fórum foglalkozott a véres, elhúzódó krízissel, mint a biztonsági tanács, amely ezúttal Párizs kérésére vitatta meg az izraeli támadások és az uni- fil egységei elleni akciók ügyét. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár jelentése rámutatott, hogy az ismét kiéleződött feszültség fő oka az izraeli haderő dél-libanoni jelenléte, illetve az a támogatás, amelyet Tel-Aviv a két ország közti „biztonsági övezetben” tevékenykedő szövetségesének nyújt. A la- hiad-féle • milioiák ellen ugyanis napirenden van a libanoni hazafias erők támadási hulláma, ezt megtör - landó viszont az izraeli vezetés helyez kilátásba újabb és újabb katonai ellenlépéseket.

S hogy nem csupán üres szavakról van szó, azt jól mutatják az elmúlt napok eseményei is. Az izraeli—libanoni határvonal közelében Izrael ugyanis olyan arányú csapatösszevonásokat hajtott''végre, amilyenre a megfigyelők szerint legalább egy éve nem volt példa. Üjafob, nagyarányú „büntetőakció” várható? — teszik fel sokan a kérdést, joggal.

Szegő Gábor

KOSSUTH RADIO

8,20: Apró sérelmek? — Írás. 8,30: Operafelvételek. — 9,40: Népdalkórusok. — 10,05: Két

keréken ... — 10,35: Labirintus.

— 10,50: Zenekari muzsika. —

11,36: A planétás ember. —

12,45: Német utakon. — 13,00: Szabó Ferenc műveiből. 14,10: A magyar széppróza századai.

— 14,25: Zenei Tükör. — 15,00: Olvasókör. — 15,30: Nóták. — 16,05: Világutazók nyomában.

— 16,45: Furcsa álmok. —

17,00: Menekülők. 18,06: Clark Sisters énekegyüttes. — 19,15: A Bauhaus utolsó mohikánja. Max Bill műtermében. — 19,35: Hangverseny-közvetítés. — 20,25: Egy pálya vonzásában.

— 21,30: Olasz operákból. —

22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Vesszőparipáink. — 23,00: Csembalóművészek. — 23,48:

Menner-indulók.

PETŐFI RADIO

8,05: Nóták gitáron. — 8,20: A Szabó család. — 8,50: Tíz

perc külpolitika. — 12,10: Filmzene. — 12,30: „Énekeltem én. Asztalos József.” — 12,45: Népzene. — 13,05: Nosztalgiahullám. — 14,30: Forscht Frigyesnek hívják. — 15,10: Operaslágerek. — 15,45: Törvénykönyv. — 16,00: Sanzonpódium. —

17,08: Dzsesszzene. — 17,30: Tanakodó. — 18,30: Slágerlista. — 19,05

: Operettkedveilőknek. — 20,03: A Poptarisznya dalai. — 21,05: Néhány perc a halhatatlanságból. Hangjáték. — 21,39: Moszkvából érkezett. —

' ;

Sajtótájékoztató Moszkvában- * 1 raff '

Szovjet javaslat: fegyverzetcsökkentés

Jakab Róbertné főtitkár válaszai lapunknak

Tekintettel arra, hogy Reagan elnök az ENSZ közgyűlés 41. ülésszakán hétfőn elmondott beszédében nyilvánosságra hozta a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti legfelső szintű bizalmas levelezés egy részét, nevezetesen Mihail Gorba- csovhoz intézett ez év július

5-i levelének tartalmát, a Szovjetunió kénytelen volt a saját álláspontját tartalmazó főititkári üzeneteket nyilvánosságra hozni. Ezt tette meg a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselői előtt, szerdán Moszkvában tartott sajtóértekezletén Julij Voron- cov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese.

Voroncov hangot adott annak a véleményének, hogy Reagan elnök azért ismertette részletesen a bizalmas levelet, hogy minél kedvezőbb színben tüntesse fel a nukleáris és az űrfegyverzetekkel kapcsolatos amerikai álláspontot.

A továbbiakban elmondta: az SZKP főtitkára június

19-én küldött levelet az elnöknek. Ebben voltak a szovjet fél pontos, világos és építő jellegű javaslatai, ez tartalmazta a biztonság alapvető vonatkozásait érintő lehetséges megoldások egy viszonylag teljes rendszerét, beleértve az űrfegyverekkel, a hadászati támadófegyverekkel. a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekkel, a hadműveleti-harcászati nukleáris fegyverekkel, a vegyi fegyverekkel és a hagyományos fegyverekkel kapcsolatos kérdéseket.

Ebben a levélben Mihail Gorbacsov felhívta az elnök figyelmét a Szovjetunió által kidolgozott széles körű intézkedésrendszerre, amely az ellenőrzés erősítését és a bizalomerősítő intézkedések fejlesztését célozza. A főtitkár javasolta az elnöknek, hogy a két ország figyelmét összpontosítsák azokra a területekre, amelyeken — kölcsönös akarat esetén — előrehaladást ilehet elérni, s ez az előrehaladás elvezethetne ahhoz, hogy a következő csúcstalálkozón konkrét megállapodások szülessenek.

Szovjet részről javasolták több szakértői szintű találkozó megtartását is — jelentette be Julij Vqroncov.

A külügyminiszter első helyettese emlékeztetett arra, hogy az elnök megpróbálta kisebbíteni a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó szovjet javaslatok jelentőségét.

Hangsúlyozta: a Szovjetunió továbbra is a hadászati

nukleáris támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentését javasolja. Az ehhez vezető út megnyitása érdekében tett csupán közbülső javaslatot, a végső cél azonban a drasztikus csökkentés.

A Szovjetunió célja továbbá az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök teljes felszámolása. Közbülső javaslat e téren is született, de a végcél a rakéták teljes felszámolása — mutatott rá.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a távlati célokra vonatkozó ködös formulák ellenére az amerikai kormányzat

A nukleáris biztonság erősítésének kérdéseivel foglalkozik a Nemzetközi Atom- energiaügynökség (IAEA) rendkívüli közgyűlése, amely szerdán nyílt meg a bécsi Hofburgban. A tanácskozáson várhatóan két új nemzetközi egyezményt fogadnak el, amelyek előírják a tájékoztatást a nukleáris balesetekről, illetve a segélynyújtást baleset esetén. A Szovjetunió bejelentette, hogy pénteken az elsők között fogja aláírni a szerződéseket, melyek kezdeményezői között a Szovjetunió is ott van.

Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, szerdai felszólalásában, majd sajtóértekezletén további lépéseket is javasolt annak érdekében, hogy még biztonságosabbá váljon az atomenergia békés felhasználása.

Borisz Scserbina, aki Csernobilből érkezett Bécsbe, elmondotta, hogy októberben- novemberben újraindítják az erőmű 1. és 2. számú blokkját. Napokon belül befejeződik a baleset közvetlen színhelyének teljes befedése, káros sugárzás ott már nincs. A miniszterelnök-helyettes szólt arról az erkölcsi felelősségről, amelyet a baleset okozói viselnek és támogatta azrt az elgondolást, hogy nemzetközi jogi megállapodás szülessen a nukleáris balesetek esetén való kártérítésről is. Ugyanakkor — nyugati tudósítóknak válanem hajlandó beleegyezni a nukleáris robbantások azonnali beszüntetésébe.

A következő csúcstalálkozó lehetőségeiről szólva Voroncov kifejtette: szovjet részről továbbra is úgy vélik, hogy erőfeszítéseket kell tenni az álláspontok közelítése érdekében minden egyes, a nukleáris leszereléssel kapcsolatos olyan kérdésben, amelyről megállapodás születhet a legfelsőbb szinten. Még van idő, ezért most nagyon feszített tempóban kell dolgozni úgy a genfi tárgyalásokon, mint az e kérdések megvitatására alkalmat adó más fórumokon.

szólva — elutasította azt a felvetést, hogy a Szovjetunió anyagi kártérítéssel tartozik Csernobil következményeiért. Mint mondotta, az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint a Szovjetunió határain túl a sugárzás kárt nem okozott.

Hans Blix, az IAEA vezér- igazgatója beszámolójában tárgyilagos érveléssel cáfolta az atomenergiát elutasító nézeteket, melyek kialakulásában bizonyos^ nyugati sajtótorzítások is szerepet játszanak.

Belátható időn belül az atomenergiának, amely jelenleg a világ áramszükségletének 15, 2000-re pedig 20 százalékát fedezi, nincs alternatívája — mondotta Hans Blix.

Walter Wallmann, az NSZK környezeti, természet- védelmi és reaktorbiztonsági minisztere emlékeztetett arra, hogy a rendkívüli ülésszak Bonn kezdeményezésére ült össze, s ugyancsak sík- raszállt a nélkülözhetetlen atomenergia további, biztonságos felhasználása mellett. Ebben a szellemben szólalt fel Peter Walker, Nagy-Bri- tanináa energiagazdálkodási minisztere, aki egyébként a közeljövőben ellátogat Cser- nobilba.

A háromnapos rendkívüli közgyűlésen Tétényi Pál akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke vezeti a magyar küldöttséget.

Rendkívüli közgyűlés Becsben

A nukleáris biztonság erősítése

1986. szeptember 25., csütörtök

22,09: Verbunkosok, népdalok. — 23,20: Hándeltől a „Macskákig”.

NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ

17,00: Hírek. — 17,05: Nótacsokor. — 17,20: Hangraforgó.

A tartalomból: Bánszki István könyvkritikája. — A tanóra védelmében (Vécsey Agnes) — Közösből közösbe? (Kolláth Adrienne) — Üjltó vendéglátósok (Bálint István). — 18,00— 18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelőzetes. (A nap szerkesztője: Horvát P.)

MAGYAR TV

8,25: Tévétorna. — 8,30: Doktornők. NDK tévéfilm. — 9,40: Sanzonpódium. Színészek énekelnek. — 16,10: Hírek. — 16,t<: Perpetuum mobile. Kis kutya, nagy kutya ... — 16,45: Kapcsolatok. Beszélgetések a nézők levelei alapján. — 17,30: Sárga tengeralattjáró. Popzenei magazin. — 18,25: Telesport. — 19,10: Tévétorna. — 19,15: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,05: Starsky és Hutch. Amerikai

bűnügyi tévéfilmsorozat. Elté- kozolt évek. — 20,55: Hírháttér. — 21,45: A hét műtárgya. Háromalakos athéni síremlék.

— 21,50: Dr. Romhányi György orvosprofesszor. Portréfilm. — 22,55: Híradó 3. — 23,05: Himnusz.

2. MŰSOR

17.10: „Azok vagyunk, amit tettünk.” Emlékképek dr. Kiss Árpádról. — 17,35: A nősülés

viszontagságai. Lengyel filmsorozat. 7. rész. — 18,35: Kerek világ. — 18,50: Züm-züm.

— 19,05: Nalkut. Szovjet kisfiún. — 19,35: A Budapesti Zenei Hetek nyitóhangversenye. Vezényel: Eötvös Péter. — kb. 20,30: Gyászvers Bartók Béláért. Film Bartók Concertójá- nak Elégia tételére, kb. 21,30: Híradó 2. — 21,55: A nősülés

viszontagságai. Lengyel filmsorozat. 8. rész.

SZOVJET TV

12,30: Hírek. — 12,50: Dokumentumfilmek. — 13,30: Rajzfilm. — 13,55: A földön, az égbein és a tengeren. — 14,20: Hírek. — 14,25: Együtt gondolkozni ! — 15,20: Hangverseny.

15,45: Párbeszéd a Bajkálról. — 16,15: Egy agráripari komplexum jelene és jövője. — 16,45: Vllághi riadó. — 17,00: Sakkvilágbajnokság. — 17,00: Rajzfilm. — 17,15: Együttműködés.

— 17,54: Hírek. — 17,50: Apák és fiúk — IV. rész. — 19,00: Híradó. — 19,40: Sosztakovics, a zeneszerző — dokumentumfilm I—II. rész. — A szünetben: Világhíradó. — 21.50: Felemelkedés — film I—H. rész.

— Közben, 22,56: Hírek.

SZLOVÁK TV

9,20: Publicisztikai műsor. — 10,00: Spanyol filmsorozat. — 10,55: Riportfilm. — 11,15: Tévébörze. — 11,45—11,55: Orvosi tanácsok. — 17,20: Ez nem játék — dokumentumfilm. — 17,55: Munkatársaink jelentik. 18,20: Esti mese. — 18,30—19,10: Kék fény. — 19,30: Híradó. — 20,00: Pozsonyi zenei napok — hangverseny. — 21,15: Autósok, motorosok magazinja. — 21,55: Tévé-visszaemlékez&ek.

MOZIMŰSOR

Krúdy mozi: MARADOK

HŰTLEN HTVE.

Béke mozi: de.: MESEBOLT. Du.: ÚJRA DONALDÉK! A CSAPAT.

Móricz mozi: ÖNBÍRÁSKODÁS.

Fennállása óta első ízben Nyíregyházán tartotta elnökségi ülését a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Ebből az alkalomból kértük meg Jakab Róbertnét, a szövetség főtitkárát, válaszoljon a Kelet-Magyarország kérdéseire.

— Mi késztette arra az elnökséget, hogy a nyírségi megyeszékhelyen rendezze meg soros ülését?

— Jómagam novemberben leszek hároméves e funkcióban. Áttekintve a szövetség dokumentumait egyszerűen rádöbbentem, hogy az országnak e részén még nem üléseztünk, pedig elég régi gyakorlata már elnökségünknek, hogy az évi négy üléséből legalább egyet kihelyezve tartunk. Olyan rést éreztem itt, ahová be kellene kukkantani egészen közelről, ezzel pótolni testületünk e hiányosságát is. Külön szerencsénk, hogy össze tudtuk kapcsolni a dátumot az úgynevezett tirpák konferenciával, azzal a tudományos üléssel, amely rendkívül gazdag évek termését aratta le. Talán az ország egyetlen más szlovákok lakta területén sem folyik olyan tiszteletre méltó szívós kutatómunka, mint itt, amely a megőrzést célozta meg. Ez önmagában is felhívja a figyelmet e bázisra. Azt hiszem, hogy intő jel lehet a többi megyének, a többségi nemzetnek (a magyarságnak) is, hogy halandók vagyunk és olyan értékek kerülnek a föld alá, amelyeket nem lehet újratermelni. Számunkra ezt a pozitív felkiáltójelet jelenleg Nyíregyháza jelenti a módszerességével, a rendszerességével stb. Kapcsolatunk a kutatókkal régebbi, tudtunk a kiadványokról is, mégis nagyon örülök, hogy ilyen fórumot teremtettek, mint a mostani, hiszen ilyen körülmények

között ők sem találkozhattak eddig.

'

— Milyennek tartja a szövetség kapcsolatát az itt élő szlovák eredetű lakossággal?

— Sajnos eléggé lazának. A nyelvet oktató pedagógusokat ismerjük, ők időnként feladatokat kapnak, de támogatást kérnek tőlünk. Egyetlen választmányi tagunk van innen, az ő jelzései alapján tájékozódtunk a tirpákság helyzetéről. A nyelvet oktató iskolákból, a budapesti 12 osztályos szlovák iskolába kerülő tanulóktól is összeállt bizonyos kép az itteni szlovákságról. (Tegyem hozzá, hogy mindegyikük tisztességes, jóravaló, magam is tanítottam például Greksza Mihályt.) De ahogy ez más megyére is vonatkozik, ez a szlovákság sem egységes. És ezt vegye önkritikának. A mi kötelességünk lenne — valószínű, hogy csak a helyi szervekkel együtt tudjuk megoldani — hogy ha meg tudják szervezni Vas megye és Burgenland szomszédolását, megtegyük azt Szabolcs, Békés, Nógrád, Pilis szlovák nemzetiség lakta területeivel. Sajnos erre négy évtized sem volt elég! Az identitás tudatát is erősítené egy egységesebb kép kialakítása.

— Véleménye szerint betöltheti az országaink közötti kapocs szerepét az itteni tirpákság?

— Az olyan fajta ember, akinek kettős kötődése van — egyrészt a magyar hazához való nagyon erős, másrészt az ősök által hozott nyelvhez, kultúrához való erős ragaszkodás — az gazdagabb és szerintem toleránsabb is a másság iránt. Ilyen értelemben lehet (és állítom, hogy van) kapcsolatteremtő, együttműködést építő szerepünk. Miért ne lenne ez érvényes a nyíregyházi és Nyíregyháza környéki tirpákokra is?

— Nevezhetjük-e az itteni tirpákokat nemzetiségnek?

— Én megelégszem az etnikai csoport elnevezéssel. A magyarországi szlovák nemzetiségre szinte teljes egészében alkalmazhatjuk e terminológiát. Hiszen szórványokban élnek, eltérő nyelvjárást beszélnek (ha beszélnek), úgynevezett nemzeti és nemzetiségi tudatuk most van kialakulóban. Tehát semmiképpen nem tartom olyan jellegű nemzetiségnek az itteni tirpákságot, mint mondjuk a szlovákiai Csalóköz magyarságát.

—■ Mennyiben élő az itteni szlovák kultúra, a nyelv, a néprajz?

— Mivel magam nem jártam sem Nagycserkeszen, sem Nyírteleken — és ezt még pótolnom kell — csak az itt elhangzottakra tudok alapozni. Mégpedig: miként lehetséges, hogy 40 évvel ezelőtt nem énekeltek szlovákul, most pedig igen. S lehet, hogy 30 éve nem volt, most pedig van tirpák pávakör, amely bejött a tudományos konferenciát megköszönteni egy népdalcsokorral. Élővé azonban e kultúra igazán akkor válik, ha átöröklődik. Az átörökítés csatornáit pedig meg kell építenünk. És ezek elsősorban állami feladatok.

— Mit várhatunk e tekintetben a jövőtől?

— Nem szeretnék jelszavakban beszélni. Mégis csak ebben tudom ezt megfogalmazni: megőrizni, felmutatni a jelenkornak és az utókornak is például a tisztességnek azt a tisztaságát, erkölcsét, amit mondjuk a tirpák örökhagyók dokumentumai tartalmaznak. És az utódokban fejleszteni — vagy kialakítani, ha nincs meg — a kötődés a múlthoz. Mert a gyökértelenség nagyon nagy veszély.

K. J.

„Az átörökítés csatornáit

meg kell építenünk“