Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. szeptember 13. Q ^FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK^ Eredj, nézd meg, hogy terítenek... Tapasztalatcserék a mezőgazdaságban \ Két olyan országos rendezvényen vettem részt a közelmúltban, amelyet mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak szerveztek. Az egyik összejövetel a Békéscsabán rendezett első agrárifjúsági fesztivál volt, a másik a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége ifjúsági bizottságainak Nyíregyházán tartott együttes ülése. Miért hasznosak az ilyen találkozók? Sok mindent felsorolhatnánk. Engem azonban a dolognak csak egyetlen vonatkozása érdekel, az a nyereség, ami akkor csa* pódik le a fiataloknál, amikor egy-egy megye, tájegység, nagyüzem gazdálkodásával közvetlenül tapasztalati úton ismerkedhettek meg. A békéscsabai fesztiválról például buszokat indítottak szerte Békés megyébe, hogy a legjobb tsz-eket, állami gazdaságokat, élelmiszeripari egységeket megmutassák az ifjú szakembereknek. Tisza András, a nagykállói Nyírség Tsz dolgozója például az újkígyósi mezőgazda- sági nagyüzemben járt. Számára a legérdekesebb az volt, milyen szervezett és okosan integrált ott a háztáji •termelés, Papp János, az új- fehértói Lenin Tsz kertésze ugyancsak a háztáji gazdaságot említette elsőként, amikor a kondorosi termelőszövetkezetben szerzett tapasztalatairól beszélt. Újdonságként hatott, hogy ez a tevékenység milyen nagy szerepet kap a tagság jövedelemszerzési lehetőségeinek terv szerinti kibővítésében. Mindazonáltal meg kell mondani, hogy egy átlagos békési és egy átlagos szabolcsi mezőgazdasági nagyüzem között fals minden megfeleltetés, hiszen az előbbi mesz- sze jobb adottságokkal renMegyénk küldöttei az első agTárifjúsági fesztiválon delkezik. így például, ha azon a vidéken több tsz úgy ad háztáji földet, hogy eleve berakja palántával. abban korántsincs alkkora kockázata, mintha ezt egy szabolcsi tsz cselekedné, hiszen azokon a zsíros talajokon minden valószínűség szerint megköt és majd bő termést hoz a növény. A szűkebb pátriában természeti körülményeink mostohább volta miatt egy ilyen akció sokkál kevesebb sikerrel kecsegtetne. És akkor még nem is beszéltünk 'a dolog meghitelezésének nehézségeiről. De hát erre szokás mondani: mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Nem is olyan rossz ez a mi kalapunk, ha hinni lehet az együttes TOT- és TESZÖV- ülés résztvevőinek. Na nem az adottságainkat értékelték fel, hanem a javító szándék vehemenciáját, lendületét tisztelték. Erre persze rossz- májúan megjegyezhetnénk: akkor milyen lehet az ő lendületük? A nagy dicséretre magyarázat: vendégeinknek a szabolcsbákai, rakamuzi és tímárt tsz-eket mutattuk meg, amelyek azért sokkal jobbak a megyei átlagnál — kezdeményezőkészségüket tekintve pedig kiválóak. Bizonyára tudtak újdonsággal szolgálni ezek az üzemek. Valaha a mesterlegényeket ezekkel a szavakkal indították vándorútra: Eredj, nézd meg, máshol hogy terítik az asztalt, hogy vetik az ágyat! Ennél ma sem adhatunk okosabb tanácsot a tanulni vágyó fiataloknak — dolgozzanak bár a mezőgazdaságban. vagy másutt. Óvszer és egy fél liter kevert borult ki véletlenül a szatyrodból a jómúltkorában. Egyéb nem volt nálad. Eny- nyi elég a boldogsághoz? — Könnyen lehet. Rövid távon különösen. Hosszú távon azért ennél többre vágyom. Csinos lány vagy, mindösz- sze húszéves. A munkahelyedet vagy a partnereidet váltogatod gyakrabban? — Nem tagadom, szeretem a fiúkat... Tizenhét-tizennyolc éves korodban elmentél Budapestre, miközben Nyíregyházán magántanuló voltál, önerőből az iskolai hercehurcák mellőzésével akartál leérettségizni. — Azóta le is érettségiztem. De amíg Pesten voltam, megszakítottam a tanulmányaimat. Mivel foglalkoztál a fővárosban? — Legtöbbször munkahely- kereséssel. Egyik se felelt meg? — Tulajdonképpen egyik sem. Hol laktál? — Főleg a barátaimnál, mikor hol . . . Tetszett ez az élet? — Könnyítettem rajta. Kábítóztam. Honnan szereztétek a hódító szereket? — A gyógyszertárból. Ennek kialakult gyakorlata volt. Orvosi vény mindig került valahonnan. Értelmiségiek is tartoztak ehhez a laza kábí- tós társasághoz. Ök különösen könnyen hozzájutottak a receptekhez. Pecséttel ellátott, aláírl-vényt kaptatok? — A pecsét, aláírás nem jelentett gondot. Ha kellett, gyártottunk. Fecskendőt pedig bármelyik patikában vehettünk, mert a szert be kellett injekciózni. Mindennap benyomtad az adagod? — Nem. Én egy kicsit ebben is vidékinek számítottam. Miben még? — Hadd ne mondjam el. .. Ez tényleg nem fontos. A nar- kóról viszont leszoktam azóta. — Semmi sem jár annyira egyazon úton, mint az ádámcsutka — nyilvánította ki megfellebbezhetetlen igazságát a fiatal és akar- nok igazgató. — Mi következik ebből? — kérdezett rá a vezetői tanácskozás résztvevőire. — Mindenekelőtt egy műszaki előny. Könnyen megszerkeszthetünk egy nyakra csatolható gigavédőpajzsot, hiszen az ádámcsutka mozgásiránya több mint kiszámítható: Szükséges persze az emberekben feltámasztani az igényt gigájuk külső fizikai behatásoktól való megóvására. Az ezzel összefüggő reklám és egyéb piaci tevékenységre külön osztályt szervezünk. Üj gyártmányunk fantázianeve legyen: gigavéd! Ezek után senki sem mondhatta a főnökre, hogy nem ötletember, nem halad a korral. A korral, amely gyors termékváltást, piacingerlő árudömpinget kíván egy valamirevaló cégtől. Főosztályvezető korában nagyon unta már az — azóta nyugdíjas — elődje egyhangú, ám kétségkívül eredményes üzletpolitikáját. Abban az időben kizárólag dezodorokat gyártottak. „Nekünk a hajlatokon kell tartanunk a szemünket — figyelmeztetett hetente több. szőr is a volt direktor. Legfőképp a hónaljat kell megcélozni, mert a mi szerény, de biztos nyereségünk a hónaljkörülményektől függ. E körülmények pedig számunkra eredendően kedvezőek.” A gigavéd mérnöki megtervezése nem okozott gondot. Annál nehezebben ment viszont az elavult dezodorgyártó gépek Új feladatnak megfelelő átalakítása, és a technológiai sorok átrendezése. „Ócska gatyaületböl új túrószacskó” dörcögött hitetlenkedve az egyik művezető. Sokan ennek a kijelentésének tulajdonították, hogy hamarosan távoznia kellett a vállalattól — az igazgató ugyanis kikezdte az öreg szakit. — A munkánkba vetett hit, a kitartás és állhatatosság úgy tűnik, nem várható el a dolgozóktól. Mégis rá fogom szorítani őket, hogy olyan hatékonyan tevékenykedjenek, mintha ezek a pozitív tulajdonságok a sajátjaik volnának, noha tudom, sokan úgy vélik, már eddig is túlságosan kémény vonalat vittem. Utasítok, nem érdekel mások véleménye ugyebár ... De ha kell, tovább megyek. Keményebb leszek a vídiánál. Tapasztalatom szerint, ugyanis az eddigi úgynevezett szorításaim annyi hatást értek el, mint spanyolcsizma a műlábon — harsogta a direktor az. egyik emlékezetes termelési tanácskozáson. De ez már akkor történt, amikor sokasodtak a bajok. A gigavéd a kutyának se kellett. A főnök nem álmodott többé világszabadalomról. A sajátjának tekintett termék becsületét mégis szerette volna megmenteni. Tisztában volt azzal is, ha a dolog nem sikerül, mindaz, amit a gyártmány'köré és a gyártmány ürügyén felépített, rosszul csinált farakásként összeborul, maga alá temetve esetleg őt manat is. Ekkor nőtt csak meg igazán a titkos, belső informátorok szerepe, akiket bölcs előrelátással a hatalomátvétel másnapján megszervezett. Már naponta kért tőlük rövid hangulatjelentéseket. különösen a vállalati belső ellenzék érdekelte. A bizalmas jelentések fölött néha órákig elmeditált vagy dühöngött — az emberek hálátlanságát, értetlenségét, irigységét, aljasságát emlegetve. A róla szóló, rá célzó, munkájával foglalkozó legfájóbb véleményeket külön dossziéba gyűjtötte. Ide került a főmérnök gondolata: „Egyszer a vasember is el- oxál”, egy yagány munkásé: „Nem elég, ha valakinek annyi esze van, hogy nem ül háttal a moziban.” Itt őrizte a kultúrosnö mondatát: „Direktorunkban alkalmasint hamis a társadalmi hasznosságtudatE titkos mappába rejtette egyik közgazdásza méla humorát: „Nekünk ez jutott zártosztályrészül.” És mikor a dolgok már odáig fajultak, hogy bérfizetési nehézségek léptek fel, a gyűjtemény egy szakszervezeti bizalmi jóslásával gyarapodott: „Meglepődik ő nemsokára. mint a szitakötő, mikor elkapja a légycsapó.” Nemsokára eljött az ideje annak, hogy a vállalat romlásával és az igazgatói státussal kapcsolatban a Központnak is állást kellett foglalnia. Annál is inkább, mert a cég hivatalosan pénzügyi támogatást kért. — Nézd! — mondta a központos ember az igazgatónak —, én azon vagyok, hogy még csak gondolatban se tartsunk téged bukott fiúnak. Na nem azért, mert barátoknak tekinthetjük egymást ... De te viszonylag fiatal vagy. Vannak ötleteid. Egy ilyen vezetőnek nem kerülhet veszélybe a széke. Igaz, a gigavéd nem jött be. Lenyeled. Szépen leállítod a gyártását, keresel egy nyereséges terméket. Meg tudod te mutatni, hogy kimászol a gödörből önerőből. Mert mi pénzzel nem segíthetünk. A Központ sem fejőstehén. Elapadtunk. Különben is any- nyian dusálnának minket... Neked magyarázzam? E beszélgetés óta különféle új termékek, ötletek felett tépelődik a főnök, amelyek ha megvalósulnának, afféle csendes jövedelmezőségű hónaljkörülményeket teremtenének vállalata számára. Éjszakánként pedig — valami különös oknál fogva — ernyedt, petyhüdten lógó mellekkel, csecsekkel álmodik. A hírek szerint azonban egyelőre nem jutott tovább egy helyi érdekű, de bizonyos szempontból általános érvényű, sóhajtásos igazság megfogalmazásánál: Hiába, lógó mellek alatt nem alakulnak ki hónaljkörülmé- nyek. Egyáltalán hogyan jutottál olyan elhatározásra: holnaptól Pesten élek? — Én punk voltam itt, Nyíregyházán. Az Agydaganat punkzenekarhoz csapódtam. A mi eszménk olyan volt. hogy mindegy hol élek, pontosabban hol vegetálok. Beszélnél-egy kicsit az úgynevezett eszmétekről? — Annalk'az ellenállás a lényege. A kialakult létformák, a társadalom, szóval mindennek a tagadása. Mondok egy jellemző szöveget, amit ordítva énekeltünk. akartam lenni még Pesten, önkívületben vágtam össze magamat. Egyedül voltam, kábítóztam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy megyek az éjszakai utcán és folyik a vér a karomból. Feltételezem, azért körülbelül tisztában vagy vele, miért akartad itthagyni az életet? — Nem volt senki emberfia, aki igazán közel állt volna hozzám. Akkor hirtelen megcsömörlöttem a felületes kapcsolatoktól. Ráadásul lakásom se volt, munkahelyem se. Szó ami szó, konkrétan A táska tartalma __ „Az iskola pofája nagyon nagy A munkahely bekap és lenve! A család mérget lehel De nem bújhatsz előlük sehova mert mindenütt ott egy őrszoba Felnőni, nem felrobbanni akarok. Felnőni, nem felrobbanni akarok én.-’ Kiolvadt már belőled az ellenállás? — Nagyobb részt igen. Átalakultam, változtam. Két- három évvel ezelőtt még Nietzschét és az anarch ista Bakunyint olvastam... Ne haragudj, amiért közbevágok, de nem hiszem, hogy mondjuk Nietzsche filozófiájából bármit megértettél^hi- szen ahhoz jelentős háttértudás szükséges. — Nem is állítom, hogy megértettem, talán törekedtem valamire. Hogy pontosan mire, magam sem tudom. De ezt a témát ne firtasd tovább, mert önmagam előtt sem tisztázott. Annyit mégis megkérdek: most kiket olvasol? — Kosztolányit, Fejes Endrét, Csehovot. Szép névsor. Tanulsz tőlük? . — Igen. Tanulom tőlük értelmezni, érteni az embereket és a világot. Rájöttem, sokkal tagoltabb annál a környezetünk, hogy punk módon mindent elvessünk belőle. Megbántad a múltadat? — Nem. azt azért nem. De látom, hogy közben más lettem. Persze maradt néhány dolog után önvád bennem. Például? — Kétszer volt abortuszom. A meg nem született gyerekeimet sehogy sem tudom elkönyvelni magamnak. Még akkor sem, ha pillanatnyilag nem tudnék mit kezdeni velük. Gondolom, nem munkahelyi baleset maradványa a karodon az a néhány forradás. — Nem, nem. öngyilkos ezek a dolgok azóta se változtak túl sokat. Ami változott: a gondolkodásom. Most már vannak céljaim, de ezekről nem kívánok beszélni. Mégis, mi álmaid netovábbja? — Tehetséges színész szeretnék lenni. Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, kérted, hogy majd elolvashasd az interjút. Miért? — Mert nem szeretném, hogy anyám rám ismerjen. Nem mintha nem tudná, mi mindent csináltam eddig. De vele nem vagyok jó viszonyban ... Ö meg se próbál megértéssel közeledni hozzám. Az interjú csak szaporítaná a veszekedéseket. És mert most nála lakom, el se kerülhetném az összeütközéseket. Anyukád lát el pénzzel? — Nem mondhatnám. De legalább módom van otthon lenni. Egyébként újból elkezdtem dolgozni. Talán ösz- szejön egy kis pénz. Ugyanis már nagyon unom, hogy havonta átlagosan legfeljebb ezer forint fordul meg a zsebemben. Kölcsönkérni szoktál? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ritkán. Szerinted ez a beszélgetés mennyit tükröz a személyiségedből? — Sok lényeges vonásomra történt utalás. De hát teljes egészében lehetetlen visszaadni valakit, engem pedig különösen a jelenlegi helyzetemben. Túlságosan képlékeny vagyok. Keresek valamit, keresem a helyemet, a saját életműfajomat. Egész biztosan csak egyet tudok: a mostani állapotomból valami jobbra vágyok. Köszönöm az őszinteséget. Az oldalt Sztancs János írta, a felvételeket Császár Csaba készítette
