Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
Hétvégi interjú dr. Kovács Géza SZABOLCSBÁKAI TSZ-ELNÖKKEL a korszerű vezetésről Dr. Kovács Géza üzemszervező szakmérnök (38 éves) egyike a sikeres szabolcsi gazdasági vezetőknek. A Nyírségben, Papon született. 1973-ban végezte el az Agrártudományi Egyetemet Gödöllőn, hat év múltán ugyanott doktorált. Disszertációjának témája Az almatermesztés és -forgalmazás köz- gazdasági kérdései ma is rendkívül aktuális. Az egyetem után két évig volt gyakornok és agronómus Nyírlövőn, majd Szabolcsbá- kán főagronómus. 1981-től az ötezer hektáros, 870 aktív és 420 nyugdíjas tagot, dolgozót. Anarcsot, Lövöpetrit és Nyírlövőt is magában foglaló szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Ifjúsági Bizottságának is elnöke, az elmúlt évben pedig a párt megyei végrehajtó bizottsága tagjává választották. Idén, alkotmányunk ünnepén a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől megkapta a Nyisztor György emlékérmet. Felesége szintén agrármérnök, üzemgazdász az ajaki tsz-ben, a fiuk 12, a lányuk 7 éves. 0 Mondhatják Kovács Gézáról, hogy a ma divatos embere? — Mondják. Úgy is, hogy az ügyeletes zseni. 0 Ez nem zavarja? — A tisztségekkel, az elismerésekkel ez is együtt jár. Az a fontos, hogy a munkámat, s remélem hogy a kollégáimét sem zavarja. Inkább serkent. Figyelmeztet rá, hogy minden mondatomnak, intézkedésemnek meg- fontoltabbnak, átgondoltabbnak kell lennie. Tudomásul kell vennem, hogy ha ezek az átlagnál nem többek, jobbak, ha a mondataim mögött nincs elég tartalom, akkor joggal megkérdezik: miért van ott ez az ember, ahol van? Ez a belső nyomás bizonyosan sok vezetőt naponta kísér. A gazdasági életben ez keményebben nyilvánul meg, hiszen egy átlag alatti eredmény akkor sem mondható elégségesnek, ha a népgazdaságunk helyzete szigorú. ^ Elmondható, hogy ez a „dopping” eddig milyen eredményt hozott? — Igen, de ne felejtsük ebben a munkatársaim szerepét. Ök is érzik ezt a megnövekedett felelősséget, s biztos vagyok benne, hogy azt is tudják: az elnök elismerése a tsz kollektívájának is szól. Tovább tágítanám a kört: a térség mezőgazdasági vezető* gondolati fogadókészségének és gyakorlati támogatásának is ... 0 Nincs ebben semmi a kötelező udvariasságból? — A környék tsz-eivel az almatermesztési gondok megoldásáért több mint 130 milliós beruházással megépítettük az almafeldolgozót. Ez egyrészt megoldja az ipari alma értékesítését, másrészt kedvezően hat az alma- ár alakulására, nem utolsósorban kombi'’ devizateremtő üzemág is. Ezt a létesítményt létrehozni nem volt egyszerű, a tettet elismerni sem tekinthető udvariasságnak. ^ A Nyisztor-emlékérem odaítélésének indoklásában ez áll: „A korszerű üzem- és munkaszervezési, vezetési módszerek alkalmazásában, a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelésében és ennek térségi integrálásában végzett irányító-szervezési munkájáért ..Hogyan lehet a szervezést manapság jól csinálni? — Ha önálló gazdálkodásra képes szakemberek állnak az ágazatok élén. Sok múlik a kiválasztáson, majd azon, hogy sikerül-e megtalálni az anyagi érdekeltséget. És hát a tagságnak is úgy kell fogadni a szakembert, ahogyan az megérdemli. Ez nem csak a ter- ’ melésirányításra, de az adminisztratív vezetésre is értendő. Elengedhetetlennek tartom, hogy az ágazat vezetése az anyagbeszerzéstől az értékesítésig feleljen a területéért, a tsz-vezetés csak a bér- és eszközfejlesztést tartsa a kezében. Nagyon fontos egy olyan /-----------------------------------------------------------------adminisztráció — ebben a belső ellenőrzési is értem —, amelytől naprakész információt kapok, amelyet a megoldáshoz vezető ja- vaslattal is alátámasztanak. 0 Mit ért konkrétan a vezető anyagi érdekeltségén? — Azt, hogy az eredmény alakulásában legyen érdekelt. Persze ezt nem lehet hermetikusan elválasztani a tagsági érdekeltségtől. Nálunk a nyereség szétosztásáról a dolgozó kollektíva dönt. Ha például az egyik ágazat többleteredménye egymillió forint, annak közel felét a szövetkezeti tisztségviselők (küldöttek, szocialista brigádvezetők, szakszervezeti bizalmiak, vezetőségi tagok és az ágazat vezetői) osztják szét teljes jog.- körrel. 0 A tagság akkor is elfogadja a szakembert, a vezetőt, amikor annak nagyobb rész jut a nyereségből? — Miután arra törekszünk, hogy a vezető díjazása legyen összhangban a munkájával — igen. Inkább az a gond, ha a megfeszített munka ellenére sem sikerült elérni a tervezett eredményt. Különösen, ha év közben változik a közgazdasági szabályzó. 0 Es beválik, hogy ennyi ember kezében van a döntés? — Tavaly sem volt ritka a több ezer forintos különbség. Ebben a rendszerben nagymértékben megnőtt a fizikai dolgozók közül kiválasztott tisztségviselők tekintélye. Es ez az ember a szó szoros értelmében tulajdonos, s példát is mutat. 0 Kiválasztani egy szakmai vezetőt, a többit pedig rábízni... ilyen egyszerű lenne? — A szakembereknél tulajdonképpen igen. persze ehhez is évtizedes munka kellett. A szövetkezeti tisztségviselők esetében is a kiválasztás az alapkérdés. Ám ezt a kollektíva józan ítélőképessége végzi el. 0 Respektálják a szabolcsbákai tsz elnökének munkáját szakmai körökben? — Ezt másoktól kellene megkérdezni. Egy biztos: a zakómat lehúzhatnák a kitüntetések, akkor sem érne sokat, ha nem támasztják alá az eredmények. Amelyek hitet ad‘ nak, felelősséget növelnek, hiszen alább adni már nem lenne szabad. Azzal együtt sem, hogy az ember állandóan a feje fölött érzi azt a bizonyos Damoklesz-kardot, ugyanis a siker nem csupán munkánk eredménye-. A külső környezet — időjárás, szabályzók stb. — elősegíthetik, vagy hátráltathatják azt. Tavaly a szabályozóváltozás 14 milliót vont el tőlünk, s ezt egy belvízzel telt gazdasági évben kellett kigazdálkodni. A tsz —, s ha úgy tetszik, az elnök — megítélésének alapja pedig az év végi eredmény. 0 Hogyan sikerült kigazdálkodniuk a nagyarányú kiesést? — Egyszerű munkamódszer-váltással, technológiai fegyelemmel, az alaptevékenység ágazati aránya eltolásával nem. Csakis egy módon: évenként azonnal termelésbe állítható és legalább az elvonás mértékének megfelelő nyereségű fejlesztéssel. Így építettünk egymás után fűrészüzemet, műanyagüzemet, tésztaüzemet, almafeldoígozót. Ezért van az, hogy 1982-höz képest összességében nem változott az eredményünk, pedig termelési értékünk minimális létszámbővítéssel háromszorosára emelkedett! 0 Óhatatlanul jön a kérdés: honnan volt a fejlesztésre pénz? — Egyrészt kihasználtuk a fejlesztési támogatások adta lehetőségeket, a saját erőhöz hiteleket is felvettünk. ^ Dgy tűnik, hogy szabolcsi tsz-betegség az egy lábon állás ... nem kis dolog, hogy ebből is sikerült kitörniük .., — A valóban speciális szabolcsi helyzet abból is következett, hogy a burgonya, a dohány és az alma hazájában jött egy rossz év valamelyik fő termékre és elsüllyesztette a gazdaságot. Ez az állattenyésztés túlsúlyára is vonatkozik. Nálunk régóta fő törekvés, hogy az alaptevékenységen belül is arányosan fejlődjék a növénytermesztés (benne a gyümölcs) és az állattenyésztés, ezek mellé rendeljük az ipari tevékenységet. Az utóbbinál sem bérmunkát végzünk, amely kényelmesebb ugyan, de kiszolgáltatott helyzet. önálló részleget telepítünk, bármilyen kockázatot is rejt magában. Azt tapasztalom, hogy az a gazdaság, amely több dologba belekezd, boldogul. De amely még mindig csak almában, burgonyában, esetleg kevés gabonában gondolkodik, évenként váltogatja a veszteséget — nyereséget, vagy éppenhogy a felszínen marad. ^ Igen ám, de a lehetőségek beszűkültek. F.zek nélkül hogyan lehet fejleszteni? — Ügy, ha az abszolút nem látványos megoldásokra, a meglévő tevékenységi kör fejlesztésére, a korszerű technológia bevezetésére törekszünk. Igaz, a kis lépéseket sem tehetjük meg pénz nélkül, de ezt kitermelni képesnek kell lennünk. Élni kell a pályázati lehetőségekkel is. Az állam, még inkább partnergazdaságaink pénzére is számítunk egy- egy kölcsönösen kedvező befektetés révén. G Van most is dédelgetett elképzelésük? — Társulati formában a zöldség-gyümölcs feldolgozás növelése. És hatékony gépek bevonása a termelésbe, feldolgozásba. G Hallottam tsz-elnökök mesés jövedelméről. Ha nem titok, mennyit keres? — A fizetésem 16 700 forint. Ebből négyezer a levonás. Nyereséges év után 30—40 ezer forint a részesedés. A háztájimban burgonya van, bevételem általában 35—40 ezer forint, 20—25 ezer költség ellenében. 0 Mennyit dolgozik ezért?- A munkaidőm változó, de átlagban 14— 15 órát. Semmi okom nincs a panaszra. Szerencsés esetben még sokáig szeretnék ilyen intenzitással dolgozni. 0 Milyen vezetőnek ismeri magát? Keménynek, konoknak? — A módszereket illetően egyáltalán nem tartozom a keménykezű vezetők közé. Ami az új keresését, a tudomány eredményeinek bevezetésében, a beruházási lehetőségek kihasználását illeti, konok vagyok, már-már illúziót kergetek. A felelősség tekintetében sem tudok elnézni esetek fölött — és itt önmagámmal kezdem. 0 Ha van példaképe, az milyen vezető típus? — Aki új helyzetben változtatni tud, akkor is, ha az neki sem igen tetszik. Ha példaképem lenne, akkor ez az a típus, amely alkalmazkodni képes akár a sűrűn változó körülményekhez. Plusz aki képes kialakítani azt a vezető gárdát, amely önállóan, felelősséggel, hatékonyan dolgozik. ^ Ez a szervezés-vezetés tudománya. Van ideje ilyen művek olvasására? — Lenni keli. Olyan szervezetet szükséges kiépíteni, amelyben nincs lyuk, ahol el lehet kerülni a felelős vezetők egymásra mutogatását. Ez viszonylag egyszerű, egy más területtől hermetikusan elválasztható munkahelyen, mondjuk a mi műanyagüzemünkben. Erre azonban többnyire nincs mód. ezért a területi (kerületi) elvet érvényesítjük. A vezetők egy-egy község termeléséért, szolgáltatásáért, az ott élő tagság szociális, kulturális és sportigényei kielégítéséért felelősek — tehát az ágazati és a területi elv egyaránt érvényes. Ezzel a rendszerrel nincs szükség külön anyagbeszerzőre, értékesítőre. Nem lehet másra mutogatni, mindenki saját magáról gondoskodjék, mindenki a saját szerencséjének kovácsa. 0 Mivel telik az első számú vezető hoszszú munkanapja, ha mindenki önálló? — Nagyobbrészt a termelés ellenőrzésével — és nem irányításával! — egy része fejlesztési tárgyalásokkal, jó része a más szervek, vállalatok kapcsolatteremtésével, -tartásával telik. Gazdaságunk ugyanis erőteljesen törekszik az együttműködésre, a termelés, a technológia, a beruházás területén. Most tárgyalunk á nyírtassiakkal egy folyékony műtrágyaüzem létesítéséről, amely kapacitását 3—4 gazdaság jól ki tudja használni. Jó néhány rendszerhez is tartozunk, amelyektől az alkatrészellátás javítását, az adottságainknak legjobban megfelelő fajta- választékot várjuk. G Bizonyosan sokat gondol egy optimális körülményre, amelyben jól lehet dolgozni. Milyen lenne az? — Az egyik, hogy konkrétabban és hosz- szabb távon időt álló fejlesztési célokat jelöljön ki számunkra a népgazdaság. A másik, hogy hosszabb távon határozzák meg téeszünk kötelezettségét az állam iránt, s a maradék eredménnyel való gazdálkodást ránk bízhatnák. Remélem egyszer el is fogjuk ezt érni. G Köszönöm a válaszait. Kopka János-----------------------------------------------------------------------------------.. . gazdasági bajainkat gyakorta magunk is tetézzük. Jóllehet, legtöbbször .csak a világpiac „begyűrűzéséről" beszélünk, mint a nehézségek legalapvetőbb forrásáról, s megfeledkezünk róla, hogy például a csendes lóba dobott kődarab nyomán „kifelé is gyűrűznek" bizonyos hullámok. Meglehet, hogy sántít, és egy kicsit zavaros is ez a hasonlat. amit érdemes világossá tenni. Manapság — szerencsére — a munkahelyeken mind gyakrabban tapasztalni, hogy a kollektívát érintő fontosabb kérdésekben megkérdezik az embereket, kíváncsiak a véleményükre, a javaslataikra. Hiszen a várható változások részesei — ha úgy tetszik: végrehajtói — is ők lesznek. Mondom, ez rendjén való dolog, amivel nekem semmiféle gondom. Citálhatnék itt most példákat, közismert hasonlatokat ennek igazolására: például azt, hogy csatát nyerni csak az a hadvezér tud. aki élvezi a mögötte lévő sereg támogatását. Egyébként a legzseniálisabb kapitány is vesztesként távozik a színtérről ... Az én gondom ott kezdődik, amikor ezek a „kifelé gyűrűző hullámok" megzavarják ama hadsereg egységét. Napjainkra adaptálva és félretéve a rébuszokat, arról van szó: hovatovább divat lett a munkahelyeken egyesek részéről az örökös ellentmondás, a mindent kifogásolás. Sok helyütt találkozni olyanokkal, akik — ha okuk van rá, ha nincs — mindent megkérdőjeleznek, legyen az szervezési, a munkafegyelmet érintő, vagy személyzeti kérdés. Olykor-olykor egyesek már szinte pózolva szerepet játszanak, s akkor is a munkahelyi demokráciára hivatkoznak, amikor egy intézkedés, döntés nem lehet népszavazás kérdése. Sikkes dolog egyesek szemében cinikusan eldobálni közvetlen környezetükben a kétely köveit — így aztán elindulnak azok a „kifelé haladó gyűrűk” — s kishitűvé, bizonytalanná, kedvetlenné tesznek olyanokat is, akik egyébként tenni, cselekedni akarnak. Tévhit — csakhogy erről nem beszélünk eleget — azt hinni: a jó munkahelyi légkör érdekében most már azt ís meg kell szavaznunk, bejöjjünk-e reggel dolgozni, megsüsse-e a pék a kenyeret. elinduljon-e a vonat, kinyisson-e a bolt, vagy hogy a tanár felálljon-e a katedrára. Ügyszintén a demokrácia hamis és megtévesztő értelmezése úgy vélekedni: engem nem érdekel mit kíván a munkahely alapvető érdeke, én szubjektív, autonóm egyén vagyok, különben sem kérdeztek meg felöle . . . Ez az egyik elgondolkodtató jelenség. Nem kevésbé veszélyes a másik: a kettős tudat-jelenség. Mert ilyen is van: X. vagy Y. jól felfogott egzisztenciális érdeke miatt szűkebb körben bólogat munkahelyi főnökének egy-egy intézkedés nyomán. — majd onnan távozván mossa kezeit: ő igazán semmiről nem tehet, ö jó ember volna, de a főnök hajthatatlan. Másfelől ugyanez tapasztalható, amikor valaki egy dolgot állít hivatalosan és Ugyanarról a tényről másként vélekedik magánemberként. De ne kanyarodjunk ilyen messze a „kifelé gyűrűző hullámoktól". A munkahelyeken könnyen felismerhetők az olyan vészmadarak, akik minden kezdeményezést eleve kudarcra ítéltnek vélnek; akik a legjobb szándékú megújulási kézség mögött is sandasagot sejtenek, vagy akik a bolhából is elefántot próbálnak csinálni. Mi a veszély ebben? Nem több és nem kevesebb, minthogy az ilyen ármány- kodók csak tetézik a valóban meglévő nehézségeinket: leszerelnek, megkese- rítik-jnapjainkat, a kilatás- talanság — kiúttalanság érzetét próbálják kelteni az egyszerűbb emberekben. Azokban az emberekben, akik pedig magukban különbséget tudnak tenni alapvető kötelesség és választható megbízatás között Akik tisztában vannak vele, hogy eredményt nem hanggal és nem fényesre nikkelezett szavakkal, hanem következetes és kemény munkával lehet elérni. Szerintem társadalmunk tartópillérei az ilyen emberek. Közös érdekünk, hogy ne engedjük pánikkeltéssel megzavarni őket. munkájukat. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. szeptember 13. 0
