Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
1986. augusztus 11. í elet-Magyaromág 3 Az olvasó kérdez Rozsnyói László Nyíregyháza, Toldi u. 63. sz. alatti lakos kérte, tudakoljam meg a TITÁSZ-tól, mikor kerülnek világítótestek a Toldi utcán (a Vécsey u. és az almatároló között) azokra az oszlopokra, amelyeket már a tél végén elhelyeztek ott. Az eredeti tervekkel ellen- tétben az energiafelügyelet higanygőz lámpa helyett nátriumlámpák elhelyezését engedélyezte — közli Papp Gábor, a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatója, — A módosításnak megfelelő típust megrendelték, ez meg is érkezett, de a lámpák felszereléséhez nélkülözhetetlen szerelvénylapok még hiányoznak. Ezt sürgeti a gyártónál a TITÁSZ. hiszen az áramszolgáltató vállalat is szeretné befejezni azt a munkál, ami már alig egy hetet igényelne. Amennyiben ez az alkatrész továbbra is be- szerezhetetlen lesz, a TITÁSZ saját műhelyében — kényszermegoldásként — elkészíti, az igazgató ígérete szerint egy bizonyos: az idén mindenképpen elhelyezik a lámpákat. Hasonló közérdekű érdeklődést juttatott el hozzám telefonon Kertész János olvasónk a nyíregyházi Szántó Kovács János u. 18. I. 5. szám alól: lakótársaival együtt azt tapasztalta, hogy a Kert közi iskola előtt egy jó hete, szombaton még dolgoztak az útépítők, de egy hete hétfőn már úgy tűnt, ott abba is hagyták a munkát. Kérdése lényege: ezzel megszakad az út építése, tehát a Szántó Kovács János utcán az iskola, óvoda sarkán túl nem folytatják? A választ a TAÉV-nél kaptam meg Olvasónk kérdésére: valóban jelenleg itt befejeződik ez az út, az óvoda előtti szakaszt az átmenő forgalom elől lezárják. Egyelőre az utat építő vállalat számára eddig szól a megrendelés, ugyanakkor ismert, hogy ebben a körzetben autóparkoló kiépítése is várható, ill. folytatódik a munka ezen a környéken. Egy tiszadadai fiatalasszony (nevét szándékosan nem adom közre, noha erre ő maga nem kért) levelében a következőket írja: „Két műszakban dolgozom. 17 éves, férjes asszony vagyok. Két műszak mellett túlórázást nem vállaltam, ezért írásbeli megrovást kaptam. Az üzemvezetőtől megkérdeztem, hogy miért. A válasz az volt, hogy aki 17 évesen férjhez tud menni, az tudjon túlórázni is. Jogszabály szerint 17 évest 2 műszakban lehet-e foglalkoztatni és túlórára kötelezni? És a dolgozó magánéletéhez van-e köze az üzemvezetőnek? A két kérdést el kell vá- lasztani egymástól. Azzal kezdem, amiben önnek teljesen igaza van: ahhoz, hogy ön, asszonyom, mikor ment férjhez, munkahelyi vezetőjének nincs semmi köze, tehát egy munkahelyi (munkajogi vitában) ilyen modorban nem kaphat választ. Még akkor sem, ha történetesen munkahelyi felettesének igaza van a vitatott kérdésben. Lássuk, mit mond a törvény! Munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a dolgozó, aki a 18. életévét még nem töltötte be (Munka törvény- könyve 8. § (1) bek.). 18. életévét be nem töltött fiatalkorút éjszakai munkára beosztani nem szabad (Mt. 38. § (4) bek.) A 16 évnél fiatalabb Szilágyi Szabolcs olvasószerkesztő válaszol dolgozó túlmunkára és készenlétre nem osztható be (Mt. 38. § (4) bek.) Tekintettel arra, hogy ön — mint írja — 17 éves, két nappali műszakra és túlórázásra kö~ telezhető. Felhívom a figyelmét arra, hogy amennyiben ön terhes, vagy a későbbiekben terhes anya lesz. akkor az ön érdekében további szigorító jogszabályokat kell alkalmazni foglalkoztatása korlátaként. Juhász László nyíregyházi, Zalka. M. u. 6. sz. alatti lakos telefonon arra szeretett volna választ kapni, hogy miért és- meddig szüntették meg az uborka átvételét a konzervgyárban és a ZÖLDERT-nél. Hasonló kérdést kaptam dr. Kun Istvánné tanácsi elöljárótól Székelyből. A fennakadás átmeneti volt — közölte a konzervgyár termelési osztályának illetékes vezetője. Amikor ez a válasz lapunkban megjelenik, tehát ma, hétfőn reggel újra beindul a felvásárlás a konzervgyárban és a korábbiakhoz hasonlóan ígérik, zökkenőmentes lesz. Varga Ferenc újdombrádi olvasónk (Tanácsköztársaság u. 9. sz.), kereskedő levelében írja, hogy érdekli a gyermeklélektan, sok ilyen tárgyú könyvet olvas, szeretne megismerkedni, tanácsot kérni szakembertől is. Javaslom, írjon levelet konkrét érdeklődő kérdéseivel a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszékének. Egyébként kedves hangvételű levelét és lapunk egész kollektívájának szóló jó kívánságait köszönjük. Két kérdést is kaptam gyógynövények ügyében. Cseke Ró- bertné a 16—123-as telefonról: egy hónapja hársfavirágot adott le az áfész Szikla utcai felvásárlóhelyén. Átvételi ár hiányában azóta sem kapta meg a pénzét. Lakatos Sándorné Csengerbő! kérdezi hol szerezhető be macskagyökérmag, lehet-e szerződést kötni e növény természtésé- re? Mindkét érdeklődésre a Nyíregyházi Áfész központjától szereztem feleletet. Cseke Róbertnét kérik, fáradjon be a felvásárlóhelyre, az árat már ismerik, a neki járó ösz- szeget azonnal kifizetik. Lakatos Sándornénak azt tanácsolják. forduljon bizalommal a Csengeri Áfészhez, ott pontos választ kap. Ameny- nyiben a Nyíregyházi Áfész körzetében lakna, itt természetesen máris lehetősége lenne szándéka megvalósítására. A nyíregyházi Kossuth u. 12. sz. ház lakói kérdezik: úgy tudják, a közeljövőben megkaphatják az igényelt telefont, igaz-e, hogy augusztusban már számíthatnak a bekötésre? A Posta Távközlési Üzem vezetője kérdésemre elmondta, hogy idei bekötésre nem lehet számítani. Várhatóan 1987-ben kerül sor a Kossuth u. jobb oldalán lévő többszintes épületekben, valamint az e mögötti utcákban (Sarkantyú, Epreskert) a bekötésre. Kedvezőbb a helyzet a Kossuth u. bal oldalán a 2. és 12. szám között, de az idei bekötésre itt sem *tehet ígéretet a posta. özv. Szebeni Mihályné levelét elküldjük a városi tanács vb illetékes szakosztályára, Maronics János nagyecsedi olvasónk panaszát pedig az Állami Biztosító megyei igazgatóságához továbbítjuk. Az ott kapott válaszokról levélben tájékoztatjuk önöket. Személyes jellegű kérdést kaptam Kálmán Péter mátészalkai olvasónktól, levélben. Válaszom: Igen, jól érzem magam, megtaláltam a helyem vidéki újságíróként is a külföldi tudósítói munka után. Ez már csak azért is természetes, mert nem tettem mást, mint öt év után hazatértem, hiszen innen távoztam külszolgálatra. Hogy újabb külföldi állomáshely? Azt még nem tudom, de ha küldenek, szívesen vállalom. Utazás a dinnyeföld körül Buta a dinnyés kutyája. Kölyök még. Csibész a neve, származását tekintve német juhász lehet. Oktatni, nevelni kellene. Kerek János lesújtóan legyint: — Nehéz eset. Mutatom neki az őzet, nem tudja, mi az, csak a farkát csóválja. A nyulat meg sem ugatja. Akárki idegennek inkább kedveskedik, semhogy elriasztaná. Csibésztől nem kell félni. Éjféli durrogtató A dinnyésnek mostanában nincs jó éjszakája. Akárhányszor felkel éjfélkor, vagy azután, kimegy a kunyhóból, kószál a dinnyeföldön és durrogtat. Durrogta-tója ötletes találmány. Bemutatja, akkorát szól, mint egy nagy- ágyú. Mézéles a hevesi fűti Kerek dánom egynyári birodalma — A seine eöld és öreg, a hangja dobogós — Ettől, ha csak nem süket a nyúl, világgá szalad. Hogy mi ez? Közönséges konzervdoboz, amelynek alján egy lyuk van, tetején meg a fedél. Ebbe a dobozba egy kevés' karbidot teszek, vízzel meglocsolom. A dobozban gáz fejlődik, ezt alul meggyújtom, robban és durran. Hogy a robbanás a doboz fedelét el ne vigye — mert akkor kereshetném — szóval a doboz fedelét egy madzaggal a kabátom gomb- lyukjához kötöm. Ennyi az egész. Van olyan éjszaka, hogy a sok durrogtatástól a bal fülemre szinte megsüke- tülök. Ilyen sok bajjal jár, ha buta a dinnyés kutyája. A nyulakról viszont, ha már szóba kerültek, el kell mondani, veszedelmei a dinnye- fcldeknek. Oktalan állatok, csak pocsékolnak. Száz diny- nyét is megrág egy-egy ahelyett, hogy egyet megenne és odébbállna. így aztán alkonyaikor, éjfélkor — mert akkor éhes, és van bátorsága enni a nyúlnak — Kerek János durrogtat. „A semmiből nem lehet..." Mindezeket nem árt ha tudjuk, viszont nem azért járjuk Rohod határában a 10 hektáros dinnyeföldet, hogy egy buta kutya és a dobozolt karbid durranásának históriáját írjuk. Augusztus van, dinnyeszezon. A kánikulai forróságban főként lehűtve fölséges étek a dinnye. Ma az sem rontja a zamatos „A dobozban gáz fejlődik, ízek élvezetét, hogy a diny- nye drága lenne. A tavalyihoz mérten olcsóbb a piac, de mit szól ehhez az, aki az árut megtermelte. Kerek János bölcsen mond véleményt: — Ha kevés a dinnye, az is baj, ha sok van belőle, az sem jó. De inkább több legyen, mint semmi, mert a semmiből nem lehet megélni. — Most mennyi dinnye termett? — Ezen a táblán közepesen. Amikor nagyon kellett volna, éppen akkor nem volt eső. Látja, nem nőtt meg. Július közepén szedtük először, akkor vagy ötven mázsát. Mennyi lesz még? Ka- •teszteri holdanként — én már csak így mondom — 100 mázsa körül. Az új mértékegység úgy kívánja, hogy átszámítsuk. Lesz tehát a tíz hektáron körülbelül 130 tonna, 130 ezer kilogramm. Ez bizony nem kevés, de a dinnyés a befektetett energiához, költségekhez és más bőségesebb évekhez viszonyít. — Harmincegy éve termelek dinnyét folyamatosan. Ezért is mondhatom, volt jobb. Az idén már a palántaneveléssel is baj volt. Fele részben újra kellett vetni a magot, mert akkor volt az a nagy hó és hideg, a palánta elfagyott. A mag viszont drága. Ez itt hevesi futó, hibrid, egy kiló mag 3600 forint. Hét kiló magot veteti tem. Sok dinnyét kell ennék az áráért megtermelni. ezt alul meggyújtom .. Sürgős a szedés A beszélgetés közben a munka nem áll meg. Az érett dinnyéket Kerek János és felesége hozzáértéssel, tévedhetetlen biztonsággal szedi. Sürgős a szedés, jön a dinnyéért a kocsi és viszik Szálkára, Nyíregyházára, a környező községekbe. Milyen az érett dinnye? — Azt már szemre is látja az ember, nem hamvas, mattosan zöld, öreg a színe. Aztán meg is kopogtatom. Az érett dinnye dohogós hangot ad. így mint ez. Dohog, kopog a dinnye és bárhogy nézzük is, ez a legszebb része a dinnyések nagy és fárasztó munkájának. Kerek János és felesége vallják: a szép munka az övék. Jó levegőn, kellemes környezetben élnek kora tavasztól késő őszig. Hogy földkunyhóban laknak, villany, televízió és minden kényelem nélkül? — Már megszoktuk. Sok dinnyés lakókocsiban, faházban, kényelemben él. Nekünk ez jó. A kunyhó tágas, amire szükségünk lehet, az benne van. A dinnyeföld legmagasabb pontján épült a földkunyhó. Onnan messze lehet látni és szépnek mutatja magát a táj. Akácfasor szegi a dombokat és bár kevés eső esett, zöld szőnyeg a homok. Dinnyeindák szövik be, jó gyümölcsöt érlelve a Hortról jött roho- di dinnyés egynyári birodalmát. Seres Ernő Fél kapu „Péter és Pál tudjuk nyárban — jól megférnek a naptárban." (Arany János: Fülemüle) Ez volt régen. Ma kutyább a dolog. Azaz, a bonyodalmat nem madár, de előbb egy német juhász, utóbb a földszintesként ismert tacskó okozta. Szereplők továbbá a társasháztulajdonosok, az unokák. Szenvedő alany a fél kapu. Fura egy csapat, félkapura játszik. A játékszabály egyszerű: aki haragszik, az viheti és viszi is a fél kaput. Kezdődjék teíját a játék. Az egyik tár sasház-tulajdonos vesz az unokáinak egy kölyök korú német juhászt. Az unokák és a kutya naponta ribilliót csapnak az udvaron. Az udvar közös, a kert is, a kapu is. így a másik tulajdonos joggal haragszik. — El a kutyát a házból, a kertbél, mert én olyat teszek ... — Tegye, ha meri! — kiabál vissza a kutyás. A kutyátlan meri. Leveszi a fél kaput, viszi a garázsba, és elzárja. így aztán csonka és hiányos az ikerház, a kert. Az nem megy be éjjel virágot, gyümölcsöt lopni, aki nem akar, hiszen a német juhász immár szobakutya, s nem házőrző. Veszekedés viszont nincs. A játék második harmadában a kutyás túlad a német juhászon. A kutyátlan megy a garázsba, fogja a fél kaput, és visszateszi a helyére, aztán vesz magának egy tacskót. Pórázon tartja, de az eb beletapos a virágágyásba és a szomszéd lelkivilágába. A sértett fél ultimátumot üvölt: — El a kutyát a házból, a kertből, mert én olyat teszek ... — Tegye, ha meri! A kutyátlan meri. Leveszi a fél kaput, a saját fél kapuját, viszi a garázsba. A fentebb vázolt helyzet visszaáll. Ma is áll, de ezt a tacskó kutyába sem veszi. Kell ettől több egy józan kutyának? A kutyafáját! (S.) Korosodik Amikor a lakónegyed vadonatúj, szinte kicsattan az egészségtől: ifjú házaiban minden működik, jól működik; szép — tehát olyan, mint amilyet az új lakó megálmodott. Ahogy öregszik a városrész, úgy avulnak el benne ilyen-olyan szerkezetek, alkotórészek, s ez — miként a természetben is — természetes folyamat, amire fel lehet, fel kell készülni. A gyermek- és ifjúkorán túljutott Jósaváros öregedésének első jeleiről szólok előre bocsátva, hogy ennek a korosodásnak vannak rokonszenves vonásai is: mert kinek ne tetszenének a szépen lombosodó fák, a városrész egyre zöldebb zöldövezete, ki ne ismerné el, hogy itt megfelelő mennyiségű az üzlet, és jó a szolgáltatóhálózat? A lakótelep vénülésének ugyanakkor fel-f elbukkannak — ma még csak szórványosan — nyugtalanító tünetei is. Az évtizede vagy kissé régebben készült lakóépületekben itt-ott olyan romlási tünetek tapasztalhatók, amelyekre már most oda kell figyelni, amelynek esetleges szaporodására most fel kell készülni. Tanácstagi munka friss tapasztalatai mondatják ezt velem. Az Ungvár sétány 20. számú ház lakója kéri a segítséget: tizedik emeleti konyhájának ablaka elromlott, kilazult, s ha kiesik, a következmény tragikus lehet. A javítást sem kisiparos, sem más szolgáltató szektor nem vállalja, OTP-lakásról lévén szó, ezt a lakót történetesen nem képviseli sem a Lakszöv, sem az IKSZV. A panaszt tevő saját pénzen javíttatná, cserélné az ablakot, de nem talál megoldást. Igaz, a SZÁÉV asztalosüzeme a tanácstag közbenjárására — segítőkész megértéssel belép, s a megoldás bízvást meg is születik, de az eset arra figyelmeztet, hogy fel kell készülnünk a tárgyak, a jósává- rosi tárgyak elavulására is. Olyan esetekre, amikor az derül ki például, hogy egy-másfél évtized múltán már nem gyártanak bizonyos „épületalkatrészeket’’, és csak más típusúval pótolhatók, vagy egyáltalán nem pótolhatók olyan tárgyak, mint az ablak, ajtó, kilincs, zár, meg még ki tudja micsoda ... Ezekre persze még a lakónegyed embrionális állapotában, a tervezési, beruházási szakban is lehetne gondolni. A tervezhető, előre kiszámítható elöregedési folyamatokhoz — akarva-aka- ratlanul — amúgy is társul majd egynéhány meglepetés: valahol repednek a falak és a mennyezet, málik az erkély betonja, (ez is konkrét, mai jósa- városi esemény), s azzal is lesz elég gondja-baja a lakónak és a fenntartónak egyaránt. De legalább a tervezhe- tőt tervezzük ... Szilágyi Szabolcs
