Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

1986. augusztus 9. 09

:etow és a többiek

A rnaí cirkusz

1949-ben a cirkuszt is államosították, a vezetőség igyekezett rendet teremteni a magánügynökségek dzsungelében. felülvizsgálták a gázsikat, s megjavították az artisták, a cirkusz művészeinek életkörülményeit.

Az 50-es és 60-as években, az Országos Cirkuszvállalat megalakulását követően hí - rés külföldi cirkuszok látogattak el a Városligetbe: így az Aeros és Busch cirkusz, a Párizsi Jégrevü, a svéd Trolle Rodin és a dán Benne- weiss cirkusz.

1966-ban lebontották a sok emlékezetes előadásnak helyet adó régi épületet, ahol

egykor olyan hírességek léptek porondra, mint Grock, Rivelsék, Zoli és Jancsi bohóc, s a többiek, öt évvel később, 1971-ben nyitotta meg kapuit a modern, minden igényt kielégítő új cirkusz.

Jelenleg az Akiket még nem láttunk című produkció „fut'’, melyben hét ország félszáz artistája produkálja magát, de már készülnek az új műsorra is, melyet októberben mutatnak be. Ekkor medencévé alakul át a porond, s színpompás vízi- revüben gyönyörködhet a Fővárosi Nagycirkusz gyermek és felnőtt közönsége.

vözi attrakciót szer- t. Felléptetett addig átott női trapézművé' beszélő babákat, nö- -t, a porondra vitte és Sajó jeleneteit. ) ez volt: „Mindig idni, mint amit a kővár”.

szabadulás után már úliusában megtartot- első előadást a Fövá- gycrkuszban. A míi- n a revü kapott do- szerepet: neves szí- léptek a porondra: Kálmán, Kiss Ma- licsi Tivadar, Kazal Alfonso, Salamon Bé ások.

Darton

nnéval

hogy mi lesz valaki- mekkorban épül. Bár- urcsa, de Zolika, min1- kicsi országot mond- íovellákban, kisregé- de az írószövetség ■nt sok emberért ki- alompolitikusként is. i vagyok, de tudom, és íi sem akarom, hogy volt, hogy mi kötötte rhez, ehhez a tájhoz, ághoz, Közép-Európá- irópához, az emberi- A holnap arra való, veink legyenek, a ma ó, hogy tisztességesek benne.

egnap?

>onta emlékszem rá, vallatom. Élni sohase nyű. Ebben a hazában .éppen nem. Az ember mindig beleszólt a m, az ember mindig erűit, hogy tőle füg- legen erőkkel harcol- az életéért. Nos, ez a férjem haláláig a ért, a gondolatokért L- Mindig más, de min- mas, mindig kockáza- mindig megnyugvást nem emlékeket felivök ide a partra, vagy s, akkor az csak má- . Barátaim vannak, találkozni akarok, iket újra látni, embe- k valamit terveznek, en hisznek, és bár r, mint a férjem, de az i mellett élés évtize- anácsokkal talán segí- om őket.

íregyháza?

abolcs, Szatmár, Bereg. , amit itt néha Duná- ndok, hiszen Leányfaluban laktunk. Most Pakson élek. A Kraszna, a Túr, a Szamos, a néni, aki ismerősként vásárlás közben rámköszön. A barát, aki kertje izeit kínálja, és a jó napot kívánok, amit az utcán az idegem ktől is megkapok. Mondjam tovább?

— Kérem ,..

— A szőttesek, a keresztszemesek, egy csodálatos vásá- rosnaményi kiállítás, amellyel a férjemre is emlékeznék, a szobrász fába vésett álma, és az egészen apró gyerekek si- kongós Tisza-parti öröme. A világ, ami valamikor majd az unokáimra, dédunokáimra marad. Az esti tűz, ha szállnak a szikrák, a sülő szalonna illata, a gally keresés öröme, a bársonyos Tisza, vagyis hát minden, ami ilyenkor itt van körülöttem. Egy év volt, a tavalyi, amikor nem jöttem el, nem jöhettem. Most itt vagyok. És jóllehet az ember bizonyos kor után túl messzire már sohase tervez, akarom hinni, hogy amikor újra jövünk, akkor nemcsak a régi barátaimmal találkozom. Üj barátaim is lesznek. Fogódzók, segítők a tragédiák túléléséhez.

— A part?

— Néha összekeverem. Itt Duna, a Duna partján Tisza. Élet. Valamiképpen gyönyörűség. Európa. Egy ország, a haza. Egy kicsit minden.

★

Utóirat: Fábián Zoltánná,

egy tűzgyújtásos estén arról is beszélt, hogy egyszer meg kellene írni, írnia a magyar irodalommal való együttélésének történetét. Jóleső érzéssel gondol arra az ember, hogy ebben a ma még képzeletbeli könyvben szerepelne Bereg. Szatmár, Szabolcs. Hogy egy ilyen könyv szellemi tükrünk egy szöglete lehetne. Szükségünk is van rá. írassék meg hát az a képzeletbeli könyv.

Vásárosnamény, 1986. Ti- sza-part.

Bartha Gábor

ZELEI MIKLÓS:

Kupié

itt jár a semmi ajtón zörög verődik ablakon látom

hogy nem vagyok hogy nem leszek csak úgy veszek részt

mint a fűrész mint az ágy

az égő nagykabátot fölveszem és rádadom világítunk majd jó messziről majd jó messziről

Mondóként

éjszaka van meríts a fényből éjszaka van meríts

meríts a fényből éjszaka van a fényből meríts éjszaka van meríts a fényből abba ne hagyd

Ecsed régi templomai

*»

A dombon épült (1863) templomot árok választotta el a váromladéktól. A láp áradása régen e küszöbig is elért.

Ecsed egykori városát, a mai nagyközséget történelme folyamán három tényező tette naggyá: a. láp, a földvár és a kővár. A lakosságot » tápláló és egyben az ellenséget is távol tartó láp kedvező földrajzi valamint katonapolitikai fekvése avatta a középkorban fontos hadászati központtá e települést: a

honfoglalást követően, a X—XIV. században a földvára és az 1334—1711 közötti években kővára révén. A nyolc vármegyére kiterjedő azaz országrésznyi ecsedi uradalomnak is Ecsed volt a gazdasági és vallási központja.

E jelentős központnak, Szatmár megye egykori székhelyének nagy számú, ösz- szesen 7 régi temploma volt a századok folyamán. A mai Nagyeesed'től délre 3 km-re, mintegy 4—5 m magas és 500X300 m alapterületű homokos domb helyén állott a középkori Sárvár, amely 1905-ig az Eesedi-láp legkiemelkedőbb, vízzel körülvett része volt. Az itteni földvárat Tas vezér építtette a honfoglaláskor és az ún. belső gyepűrendszer (Kijev felé vezető út) fontos része volt. A földvár régészetileg még nincs feltárva. Ugyanakkor e földvár elpusztult, feldúlt és a legutóbbi időkig szántott keleti területén 1975—77 közötti kutatómunkájával dr. Magyar Kálmán régész három templom maradványait is igazolta: 1. kegyúri kőegyház, a XI. század közepén épült, 20X10 m, egyhajós; 2. téglabazilika: a XII. sz. első felében, az előző korai kőegyház lebontása után épüit, 36X19 m-es, háromhajós (!), s kolostor vagy világi lakóhely is kapcsolódott hozzá; ez volt Sárvár monostora Szent Péter tiszteletére; 3. a téglabazilikával egy időben ovális alakú plébániatemplom (kápolna) is épült Szent Benedek apát és hitvalló tiszteletére; 17X7—9,5 m méretben.

Tény, hogy az ecsedi Szent Péter bazilika az ÉK—Alföld egyik legkorábbi nemzetségi monostora, s a régészeti feltáráskor előkerült faragott kőanyaga a korai királyi műhelyek: Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém. Tihany és más központok: Szeged, Futak (szerém- ségi falu), Dombó (Futakkal szemben a Duna másik partján) XI. századi emlékeihez kapcsolható. Mindhárom templom természetesen katolikus volt, s Szatmár vármegye katolikus egyházközségei az erdélyi püspökség alá tartoztak.

Ismeretes, hogy a bajorországi Hohenstaufenből származó Gut és Keled testőrparancsnokok Péter király idejében (1038—41 és 1044—46) alakították ki nemzetségi központjaikat az ország keleti részein is: Várda és Sárvár környékén. Sárvár földvárának és monostorának a jelentősége még a XV. század előtt megszűnt.

Az ugyancsak a bajor Gut- keled nemzetségből eredő Báthoriak által 1334-től Ecsed területén, szintén a láp egyik szigetén felépített kővár lett az új központ, s érthetően az újabb templomokat már itt találjuk. Berey József ecsedi lelkipásztor és helytörténész 1937-ben megjelent könyve szerint külön templom nem volt a várban, s a Báthoriak, családtagjaik valamint várbeli és udvari tisztjeik, katonáik a községben épült református (lutheránus) templomba jártak. Viszont volt külön udvari pap (főpap) a várban és külön káplán a lakosság részére a közeli Fábiánházán. Ezt a I templomot nem ismerjük. Tény, hogy a reformáció 1530—45 között terjedt el

Nagyecseden. Az első magyarországi protestáns zsinatot is a közeli Erdőd helységben tartották 1545. szeptember 20-án. Az ecsedi református egyház fénykora az 1605. július 11-én Nágyécse- den tartott zsinathoz kötődik. A gazdag és jóakaratú patrónusok általában bőven ellátták mindennel a templomot és az egyházi (latin) iskolát; a lelkésszel és tanítóval egyetemben.

Már többet tudunk a mai református templom 'elődjéről a Bethlenek által építtetett (likitári gróf 'Bethlen István 1627-től Ecsed ura, és fia: Péter) és 1639—1863 között, azaz 224 éviig fennálló templomról. Berey esperes adatai szerint: „Régi kőtemplom, amint épült a vár kapuja előtt, nem igen jó helyem, mert már a vízáradás igen közel van hozzá, nem is jó fundamentumon, mert a kőrakás közé oszlopok rakattak fából, amelyeket a víz felvevőn oly lapá- lyos helyen, igen elsenyved- tek és a kőfalat is már meg- erőtelenítették, belül is mindenhol nedves a föld. Harang a fatoronyban”. A 'későbbiekben általában csak „régi belső templom” néven emlegették ezt az egyházi iratök. Az éilenreformáció idején Báthorli Zsófia átadta a katolikusoknak és csak 1703. november 21-én térhettek vissza ezen — átmenetileg magtárnák használt — épületbe az ecsedi eklézsia 'hívei. Szatmár vármegye protestáns egyházi vezetői és a nemesség a királyhoz fordult 'panasszal', egyebek között ekként; „Báthori Zsófia foglalta el... azt a templomot, melyet evangélikusok építették” a katolikusok számára „akik abban az időben magoknak ott oratóriumot építettek.” Ezen oratórium a várban lehetett, mert csak att lakott néhány katolikus: mint vártiszt és katona.

A templomba való visszatérés után a reformátusok több önkéntes felajánlásit tették a méltó rendbehozatalra. így 1705-ben Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari imarsaülja is ismételten jelentős összegöket adott. 'Megmaradt az egyházi feljegyzésekben, faagy 1754-ben Kiri'tla János helyben, Nagyecseden öntött 3 mázsás harangot e templom számára. Az épületet csaknem minden 20 esztendőben .zsindelyeztetni kellett. Jelentősebb javítások voltak: az 1694 évi tűzvész után és 1797- Iben. Ismeretes, hogy 1827- ben kőtorony épült. (Sajnos, erről a „régi belső” templomról sem rajz, sem részletesebb leírás nem maradt fenn.)

Sakkal többet tudunk a mai református templomról, amelynek alapkövét 1863. május 13-én tették le az életveszélyessé vált és lebontott régi, belső templom helyen: „ez a hely a község

szélén, a láp felőli keleti oldalán volt, s a régi váromladéktól, dombtól egy mélyedés választotta el úgy, hogy ezen az oldalon a legszélső épület a templom volt.” Az építkezés Ikrimibe illő, 47 évig elhúzódott és a vállalkozó, Major József nyíregyházi kőműves ellen pert iln- idítatt a nagyecsedi református egyházközség. Ugyanis az éppencsak tető alá hozott és rosszul égetett, gyenge téglákból felrakott templom tornya 1870. május 8-án (vasárnap) íreggel, az isten tisz- itelet kezdetén földrengés- szerű robaj kíséretéiben ösz- szeomilott és 4 ember halálát okozta. A torony helyét be- deszkáztálk és félkész állapotban használták a templomot. Csak 1896. október 25- én, az ezredéves évforduló tiszteletére történt meg az új 'torony alapkövének az elhelyezése és országos hírű nagy ünnepség kapcsán 1900. június 17-én a felszentelése. A templom tornyának és kerítésének építésénél a kővárból származó téglát és követ is használtak.

Egyházi vonatkozása miatt szólni kell a XVI. századi ecsedi református ispotály ról is. Hodászi Lukács ecsedi prédikátor majd püspök Báthori István (1555— 1605) országbíró, zsoltárfordító és a Károly Gáspár-féle Biblia mecénása feletti gyászbeszédben egyebek között a következőket is mondta: „Ispotálban sok szegényeket tartott, az kiknek Praedicatort rendelt és úgy taníttatta őket...”.

Dr. Fazekas Árpád