Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2. ^ „Á forint premierje Nyíregyházán mintaszerű volt LÁTOGATÓBAN Pénzünk születésnapja Napjainkban év­tizedes rekordok adják át helyüket az újabb ered­ményeknek. Egv csúcs azonban már 40 éve tartja ma­gát a világon, s ezt Magyarország tartja. Az infláció­ról van szó. A tő­kés Magyarorszá­gon indult infláció 1946 júliusában ér­te el a mindmáig senki által meg sem közelített csu csőt. Nem kellet­tek hónapok és hetek sem ahhoz, hogy a pengő értéke meg­változzék. Olykor még 24 órát sem tartotta szinten a vásárlóértékét a pénz. Órák alatt változott minden. Em­lékeztetőül az idősebbeknek, s bepillantás az egykori vi­szonyokra a fiatalabbak ré­szére, idézünk fel néhány epizódot. Százezerbillió a csúcs Az infláció ellen a Ma­gyar Kommunista Párt vette fel a küzdelmet. A párt po­litikai bizottsága úgy határo­zott, hogy 1946 augusztus első napjaiban kell megjelentetni az új fizetési eszközt, a sta­bil pénzt. Azt hirdette a párt. hogy a stabilizációnak itthon kell megteremteni a feltéte­leit, a belső politikai és gaz­dasági bázisra kell támasz­kodni. Le kell szerelni a reak­ció szabotálását, emelni kell a termelést, tartalékokat kell képezni a legszükségesebb hogy a fasizmus gyászos örökségét, ezt a megtépázott romországot csak a mi áldo­zatos munkánk építheti fel. Várjuk augusztus elsejét, vár­juk a forintot, de vegye tudo­másul mindenki, hogy a mun­káspártok és a szakszerveze­tek harcos összefogása meg­védi a forintot... Aki a fo­rintot támadja, az a nyomo­runkat akarja és gyerekeink szájából veszi ki a falatot...” A javaslat a következő so­rokkal zárul: „Nyíregyháza dolgozóinak szilárd elhatáro­zása, hogy a gazdasági élet kártevői ellen minden esz­közzel felveszi a harcot és e harcban jelszavunk halál a forint ellenségeire.” A forint premierje A Magyar Nép 1946. július 28-i számában egy felhívást közöl, melyben a következő szöveg szerepel: „Óva intjük az ipari és kereskedő társa­dalmat és a mezőgazdasági termelőket attól, hogy kap­Rohamosan csökkent a re­álbér. 1945 áprilisában a meg­élhetési költség 58-szoros volt az 1939 augusztusához képest, decemberben pédig mär 37 780-szoros. Pedig ez szin­te még csak a kezdet volt. 1946. május 18-án jelent meg az egymilliárdos bankjegy, július 2-án pedig már a „100 ezer B” (százezerbillió) pengő nyomása kezdődött meg. A debreceni újság 1946. jú­lius 13-án közölte az „adó­pengő kalauz”-1, amellyel se­gíteni akartak a szerkesztők a lakosságnak a pénzügyek lebonyolításához. Erre jó módszernek kínálkozott a pénz színének megnevezése. Az adókalauzból megtudjuk, hogy az adópengő bevezetése lehetővé teszi a kisebb szá­mokkal való dolgozást, szá­molást. íme az egykor kö­zölt táblázat: 1000 adópengő' = 4 500 000 billió pengő (4 barna és 5 pi­ros). 5000 adópengő = 22,5 tril­lió pengő (2 lila, 2 barna, és 5 piros). 10 000 adópengő = 45 tril­lió pengő (4 lila, 5 barna). 50 000 adópengő = 225 tril­lió pengő (2 kék, 2 lila és 5 barna). 100 000 adópengő = 450 trillió pengő (4 kék, 5 lila). 500 000 adópengő = 2250 trillió pengő (22 kék, 5 lila). 1 000 000 adópengő = 4500 trillió pengő (45 kék). A fenti kalauzt közlő lap 45 trillió pengő volt, s egy nappal később, azaz jú­lius 14-én már 270 trillió (egyetlen nap alatt meghat­szorozódott), július 19-én pe­dig 450 trillióért adták a la­pot. A legelemibb számítási művelet 24 nullával kezdő­dött. Ennél alább nem ad­ták ... HKP az infláció ellen „A fillérek és a gyér pen­gők világában annyit kíván­tuk, hogy bár milliomosok lennénk, hogy íme, nemcsak elértük, hanem már mélysé­gesen meg is untuk és most azt kívánjuk, hogy térjünk vissza a fillérekhez és szám- rendszerünk legalsó fokához, az egyesekhez” — írta a Ma­gyar Nép 1946. július 7-i szá­ma. közszükségleti cikkekből, a radikális eszközök igénybe­vételével is le kell törni a fe­ketepiacot. A lakosságot be kell vonni az új pénz védel­mébe. A párt kezdettől fogva azt vallotta, hogy nem járha­tó út a külföldi (nyugati) hi­telek felvétele. A kommunista párt szer­veiben és szervezeteiben jú­lius utolsó napjaiban az új pénz fogadásával kapcsolatos intézkedéseket beszélték meg. Alapjában véve két kérdést tárgyaltak: egyrészt emelni kell a termelés mennyiségét, hogy árufedezet legyen, a pénzért a lakosság vásárol­hasson, másrészt meg kell vé­deni a spekulációktól az új pénzt, forintvédő bizottságo­kat kell alakítani. A nyíregyházi össz-szak- szervezet vezetősége 1946.jú­lius 23-án választotta meg azt a szakmaközi bizottságot, amely hivatva volt a forint ellenőrzésére és az esetleges rendellenességek megszünte­tésére. Nyíregyházán július 28-án. forintvédő gyűlést tar­tottak, amelyről a Magyar Nép közöl terjedelmes tudó­sítást. A Korona-szálló nagy­termében tartott nagygyűlé­sen Gombos Aladár szakszer­vezeti titkár tartott előadást a jó forint megteremtésének jelentőségéről és megvédésé­ről. A nagygyűlés határozati javaslatában, melyet a mi­niszterelnökhöz, a belügymi­niszterhez és a szakszervezeti tanácshoz intéztek, a követ­kezőket olvashatjuk: .......18 hónap keserves nélkülözé­sekkel telt idő múlt el, éhe­sen és rongyosan, fázva, né­mán és zokszó nélkül telje­sítettük kötelességünket. Mi nem lázadtunk, ahogyan nőtt nyomorunk, úgy fogyott nap­ról napra türelmünk, de hit­tünk vezetőinkben és tudtuk, zsiságból... árucikkeiknek vagy terményeiknek a ható­ságilag megállapított árnál magasabb árért való értéke­sítésére törekedjenek.” Ezen a felhíváson aláírásként az alispán, a közellátási kor­mánybiztos h. mb. főjegyző és a Baloldali Blokk pártjai­nak neve szerepel. S augusztus 1-én megjelent a csillogó, könnyű fémpénz, a forint. Mindenki futott a pénz után, minél előbb lá'tni — és természetesen — sze­rezni akart belőle. Az érték­telen milliárdok helyébe lé­pett a megbecsült forint és annak váltópénzei, a 2, az 5, a 10, a 20 filléres. „A forint premierje Nyír­egyházán mintaszerű volt. A piacokon hatalmas táblákon tüntették fel a város által megállapított piaci forintára­kat. A közönség látható örömmel olvasta a régen nem látott filléres árakat és már a kora reggeli órákban meg­kezdődött a piaci forgalom mintaszerű rendje ... Min­denki pontosan megtartotta a filléres árakat... A kereske­dők üzletei roskadoznak a megrakott áruval...” — kö­zölte a Magyar Nép 1946, augusztus 2-i száma. Hogy milyen árak voltak? íme néhány belőlük: Finomliszt 1 kg 140 fil­lér, sárgarépa 1 kg 30 fillér, hagyma 1 kg 20 fillér, bur­gonya 1 kg 17—21 fillér, pa-, radicsom 1 kg 20—24 fillér, uborka 1 kg 10—20 fillér, zöldpaprika 24—32 fillér, csirke párja 2—300 fillér, tej­fel 1 liter 200' fillér, tej 1 li­ter 50 fillér. Augusztus 1-én ünnepelte születésnapját a forint. (Le­gyen hosszú életű, s legyen belőle elegendő.) Orosz Szilárd Katona Béla Krudy-kutatónál Külön lélektani elemzést kívánna; milyen belső indítékok, szellemi, lelki energiák, kö­tődések, inspirációk, a személyiségben rejlő ismert — vagy tán ismeretién — erők ve­zetik el az embert ahhoz, hogy szinte egy teljes életen át egy másik ember bűvköré­ben éljen, aki már rég meghalt. Kutassa, is­merje annak minden lényeges életepizódját, nyomon kövesse emberi-művészi formálódá­sát, megfejtse a mának és a jövőnek szóló üzenetét, s közben önmagát — és másokat — gazdagítson vele. Erre gondol az ember, amikor dr. Katona Béla nyíregyházi főiskolai tanárral beszél­getünk irodalmi kutatásairól, melyek közép­pontjában a Krúdy-kép minél teljesebb ki­kutatása, kimunkálása áll. Évtizedek óta lel­kes rajongója Krúdy Gyulának, aligha van az országban irodalomtörténész, olvasó, ér­deklődő, aki többet tudna a Nyíregyházán született íróról, a Nyírség szerelmeséről, mint ő ... — Kora gyermekkorom óta érdekel Krúdy, s ez most már tényleg egy életen át tartó szellemi kapcsolat — mondta Katona Béla. Az utóbbi évben nagyon divatba jött az író, sok könyv, tanulmány jelent meg róla. film is készült a műveiből, örvendetesen gyara­podott a Krúdyval foglalkozó irodalomtör­ténészek száma. Mégis úgy érzem, még min­dig van új, amit Krúdyról el lehet mondani. Na, nem az adatokra, életrajzi tényekre gon­dolok, hogy ki tud többet ezekről, hanem Krúdy világáról, személyiségéről. S valami­ről, ami engem változatlanul a legjobban foglalkoztat, a szülővárosban megélt gyer­mek- és ifjúkori élmények meghatározó sze­repéről az író egész munkásságában^ Ennek a titkához igyekeztem eddig is közelebb jut­ni, hisz ismerői jól tudják, bár Pesten vált közismert íróvá, naggyá, de mindvégig a nyíregyházi, nyírségi élményeiből élt, tért vissza ezekhez a forrásokhoz. Katona Béla szép hasonlatot mond el az íróról, amikor ellenvetésként azt próbálom bizonygatni,'talán nehéz lesz mégis merőben újat mondani Krúdyról, a már eddig közre adott és az Akadémiai Kiadónál megjelent, az író gyermek- és ifjúkorát, pályakezdését bemutató könyvén, sok-sok tanulmányán kívül. Egy különleges kúthoz hasonlítja Krúdyt, amelyből minél több vödör vizet húz az em­ber, annál több marad benne és annál fris­sebb a kút vize. Krúdy ilyenformán kime­ríthetetlen kút, ezért is melengeti nagy ter­vét dr. Katona Béla, hogy miután egy éve nyugdíjba vonult több mint három évtize­des közép-, majd főiskolai tanári munkássá­ga után, hozzálát a teljes Krúdy-kép megal­kotásához .. . — Szerencsés embernek tudhatom magam, mert eddigi életemben azt csinálhattam hi­vatásként, ami egyben a szenvedélyem, a hobbim is. Az irodalom, s ezen belül, mivel a beszélgetés is inkább ezt bogozza, Krúdy világa, művészete, utóélete foglalkoztat. Ezt azért is fontosnak érzem, mert úgy gondo­lom, Krúdy világát, egész szellemiségét az tudja talán a legjobban megérteni, feltárni és az olvasókhoz is közel vinni, aki maga is az ő szülővárosában él és dolgozik. Maga Krúdy mondta egy alkalommal a tiszaeszlári nagy perrel kapcsolatban Eötvös kiváló re­gényéről, minden elismerése mellett ezt egy olyan író írhatta volna meg még hatásosab­ban, aki együtt élt az akkori nyírségi em­berekkel ... Nem tévedünk hát, ha azt gondoljuk, hogy Katona Béla szintetizálásra, összegezésre ké­szül, egy nagy jelentőségű Krúdy-könyvön dolgozik. S az sem valószínű, hogy téves kö­vetkeztetés: a születőben lévő könyv nem csupán a legteljesebbnek ígérkező, igen igé­nyes élet- és pályakép lesz, hanem a szerző. Katona Béla szubjektuma is belesziiremlik. Azaz az irodalomtörténész szemével látjuk majd az írót, amilyennek több évtizedes ku­tatómunkája alapján, tudományos hiteles­séggel. pontossággal Katona Béla látja .. . — Igen. dolgozom ezen a könyvön, amely­re félreértés ne essék, nincs szerződésem egy kiadóval sem. De a tégla, a kötőanyag meg­van, és az épület készül. Az időtől is függ, hisz a tudományos kutatómunkám mellett azért más, ugyancsak fontos, talán nem tű­nik nagyképűségnek, ha azt mondom, a kö­zösség számára fontos munkák is adódnak. Először is, bár egy éve — mint ez szóba ke­rült — már nyugdíjban vagyok, nem sza­kadt meg a kapcsolatom a tanárképző főis­kolával, ahol tizenkét évig dolgoztam. He­tente, kéthetente néhány órában előadok a főiskolán is. Katona Béla helyett mi folytatjuk azzal, hogy megemlítjük irodalompártoló, szerve­ző, menedzselő elfoglaltságait, melyeket évek, sőt évtized óta folytat. Több mint tíz éve foglalkozik a megyében irodalmi hajla­mokat. tehetséget eláruló fiatal toliforgatók - kal, mint az írószövetség megyei csoportjá­nak vezetője. Néhány fiatal indulásához nyújtott segítséget, szakmai és emberi taná­csokat, s része van abban, hogy sorra jelen­nek meg a helyi kiadású, a „Tiszta szívvel” címszóval jelzett irodalmi füzetek. Legutóbb épp a szabolcsi írók, költők magyar és finn nyelvű antológiája jelent meg az ő gondozá­sában. — Örülök ezeknek a füzeteknek, könyvecs­kéknek, mert lehetőséget adnak a szárny- próbálgatásra. a bemutatkozásra, a közsze­replésre, a megméretésre. Van velük munka, utánajárás is, de ezt is vállalni kell valaki­nek, csakúgy, mint a már hagyományossá vált irodalmi presszó vezetését a Koronában, ahol élőszóban, színészek, előadóművészek közreműködésével igyekszünk pódiumot te­remteni a születő alkotásoknak, népszerűsí­teni az irodalmat. Ez is egyfajta kedvtelés, amiről úgy látszik, nem tudok lemondani. — De folyóiratoktól is érkeznek felkéré­sek különböző tanulmányok megírására. Leg­utóbb a Békéscsabán megjelenő folyóirat, az „Új Auróra” szerkesztője keresett meg. egv átfogó, monográfiku's jellegű írást kértek Fábián Zoltánról. De akad más tennivaló is, a megyei pedagógiai intézet gondozásában a közeljövőben jelenik meg a szabolcsi iro­dalmi olvasókönyv, amely Tinóditól napja­inkig minden szabolcsi, szatmári vonatko­zású irodalmi kapcsolatot feldolgoz, nem­csak a megyében született írók, költők mű­veit tartalmazza, hanem azokét is, akik me­gyénkkel valamilyen kapcsolatban voltak. Ezen a könyvön is dolgozom ... A nyugdíjba menetel nem hozott törést az életében, munkásságában. Azt folytatja, amit aktív évei alatt is tett. S hogy mégis ebben az időszakban a megtett út számbavételekor markánsabban rajzolódnak ki az úgyneve­zett adósságok, az elvégzendő feladatok, amit neki kell elvégezni, amit csak ő tud meg­csinálni, azt mindenképpen neki is kell meg­oldani, s vajon nem volt-e sok olyan dolog is, amit más is elvégezhetett volna — medi­tált csöndesen ... — összességében mégis úgy gondolom, vállalni kellett azt is, ami az irodalomkuta­táson kívüli munka volt. Meglehet, úgy előbbre járnék, több időm jutott volna — vagy mondjam jelen időben is — a tudomá­nyos munkára. De nem tehetem, hogy nem fogadom el a szíves és megtisztelő meghívá­sokat előadásokra, rádiós, tévés vetélkedők­re, a TIT irodalmi szakosztályában elvég­zendő munkákra és így tovább. Ezek is fon­tosak. — Természetesen ebből egyáltalán nem kö­vetkezik az, hogy elégedett lennék, amit el­értem, elvégeztem. Ha szigorúbb válogatás­sal, tudatosabb, célratörőbb koncentráltság­gal, s nem utolsósorban jobb időbeosztással tudtam volna szervezni az életem, a mun­kám, valószínűleg előbbre tartanék a tudo­mányos munkáimmal. De újra mondom, nem bántam meg semmit, amit vállaltam, azt erőm szerint tisztességgel el is végeztem .. . Űjra Krúdyhoz térünk vissza, s korábbi „nyilatkozatából” tudjuk, több mint 200 mű sorakozik a 6 ezer kötetes családi könyvtár­ban az írótól, nem egy első kiadású kurió­zumkönyv is. Mégsem ezzel zárjuk a beszél­getést, hanem a vidéken élő szellemileg al­kotó emberek talán örökös dilemmájával, amelyről Katona Béla másként vélekedik, mint sokan mások. Azt mondja, a vidéken élő alkotó is megtalálja az utat a nyilvános­sághoz, s az igazán jó regények, novellák, tanulmányok előbb-utóbb megjelennek. Nem hisz az asztalfiókokban porosodó remekmű­vek mítoszában. S abban az anekdotaízű tör­ténetben sem, amely arról szól: egy vidéki tollforgató állítólag saját — vidéki címét megjelölve a borítékon — hiába próbálko­zott a fővárosi kiadóknál. Legközelebb egy barátja pesti címét írta a borítékra és újra elküldte ugyanazoknak a kiadóknak az írás­művet és az nyomban megjelent. .. — Az igazán jó művek, meggyőződésem szerint nem kallódnak el, s vidékről is be­jutnak a szellemi vérkeringésbe — mondja az irodalomtörténész, Krúdy-kutató. Kíván­juk, ez legyen majd készülő könyvének sor­sa is ... Páll Géza IH HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom