Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-10 / 161. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. július 10. Ha nyár, akkor építőtábor Ha nyár, sikkor építőtábor. Ha építőtábor, akkor az erő, a kitartás nagy kánikulai próbatétele, nem ritkán az első önálló kereset öröme. Jellegzetes pillanatok a Sárszentmihályi Állami Gazdaság földjein és a bo- dakajtori országos ifjúsági táborában. A Szabolcs- Szatmár megyéből érkezett 460 gimnazista, szakközép- iskolás és szakmunkástanuló számára, a hajnali fél ötös ébresztőket „túlélve”, alighanem évekre szóló tanulság érlelődik e két hét alatt. Mégis, délutánonként ismétlődik a csoda: a meggyötörtnek látszó ifjak hirtelen föltámadnak, és elszánt csatákat vívnak a sportpályákon, nem fogynak ki az ötletekből a vetélkedőkön, kideríthetetlen tettesként csínyekkel csip- desik egymást és tanáraikat. És napozás, olvasgatás közben útnak indulnak a távoli szereitekhez a képeslapok és levelek Boda- kaj torról éppúgy, mint az ország többi 140 építőtábori színhelyéről, évről évre alig-alig változó gondolatokkal. (Csathó—Kabáczy) Szabolcsiak Fejérben Ajándék külföldön élő rokonnak Mire költhetjük a valutát? Június 1-től a devizahatósági jogköröket decentralizálták. Azóta az áruk kiviteli és behozatali engedélyét mind a magán-, mind a jogi személyeknek az MNB megyei igazgatósága adja ki. Korábban ez Budapesten történt, hosszú volt az átfutási idő. A jogkörök leadására a lakosság sokat nyert, mert az ügyintézés közelebb került hozzá, és köny- nyebben szerezhető devizahatósági felvilágosítás is. — A külföldre utazók az ottani rokonaiknak, ismerő-' seiknek 1500 forint értékig a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül vihetnek ajándéktárgyakat — mondja Juhász Margit, az MNB megyei igazgatóságának osztályvezetője. — Ezerötszáz forint érték felett már az MNB engedélye szükséges. (Postaforgalomnál ez az értékhatár 800 forint.) A bank kiviteli listáján szereplő tárgyak akkor sem vihetők külföldre, ha az értékük nem éri el az 1500 forintot. A tilalmi listán többnyire olyan tárgyak vannak, melyek importból származnak, vagy magyar termékek, de a tömeges kivitelük belföldi ellátási gondokat eredményezne. Nem lehet üzlet tárgya A Magyar Nemzeti Bank a szokványos ajándékozási tárgyak esetén általában 3 ezer forint értékhatárig ad kiviteli engedélyt. A szakemberek a termékek fajtájából és a tömeges kiviteli irányukból kellő biztonsággal megtudják állapítani, hogy az emberek ajándékozási, vagy értékesítési célból kívánják magukkal vinni. Űjabban például Szatmárnémetibe a legtöbben gyerekkocsit, vagy centrifugát szeretnének valakinek „ajándékozni”. Ezek kivitelét csak akkor engedélyezik, ha az illető hivatalosan igazolja, hogy azt a rokonainak viszi. — Az idegenforgalom megélénkülésével a banknak a legtöbb munkát a vámkezelések adják — folytatja Juhász Margit. — Az áruk vámkezelését az MNB felhatalmazására vásárlás esetén 25 ezer, ajándékozás esetén pedig 200 ezer forint értékhatárig a vám- és pénzügyőrség végzi. Az említett értékhatár fölött a behozatalhoz a bank engedőit tóvében láttuk ják mai ismereteinket, a fényképezőgép segítségével olyan távol élő rokon népeket hoznak közelünkbe, akikről, sájnos keveset tudunk. A műsorban rövid jelenetet láttunk a Kisvárdai Várszínház bemutató előadásáról, illetve próbájáról. Tö- möry Péter veszprémi színházi rendező — Erdélyből áttelepült művész — kétrészes, zenés komédiáját ma este mutatják be Kisvárdán, „Síp a tökre” címmel. A tévés híradásnak azért is örülhettünk, mert ha az anyagi, szervezési és más nehézségekkel küzdő várszínház — nem is tud konkurrálni a gyulai, egri és más várszínházakkal, jelt ad, hogy létezik. Érdemes figyelni rá. (P- g.) A tárgyalóteremből Tantermi patália Gyakran hallani panaszokat: nem bírni a gyerekekkel az iskolában, persze nagyon nem, lehet csodálkozni, főleg ha már a szülők is enyhén szólva elítélendő módon viselkednek. Tavaly őszszel Dombrádon szó szerint elítélendő dolgokat produkált az egyik anyuka, merthogy bíróság előtt ért véget az ügy. Dél körül jelent meg az általános iskolában a harmincesztendős J. Károlyné, s előbb a tanteremben, majd az udvaron csapott patáliát. Egy csomó gyerek is tanúja volt az eseményeknek, amikor is J.-né mocskos szavakkal illetett két nevelőt. A bírósági iratokban szó szerint lye szükséges. Az ajándékozás tényét hitelesített ajándékozási okirattal kell igazolni. Azonban a rendelkezéseket sokan fiktív ajándékozási szerződéssel megpróbálják kijátszani. Eredménytelenül, hiszen a pénzügyőrségnek pontos listája van azokról a külföldi kereskedőkről, akik illetéktelenül ajándékozási okiratot adnak, vagy annak megszerzésében segédkeznek. Aki ilyen ügybe bonyolódik, de- vizabüncselekményt követ el. Ha a határon az áru vámkezelése nem történik meg, akkor az utas a határnál kitölti a vámáru-nyilatkozatot, kap egy kísérőjegyzéket, mellyel a lakóhelye szerinti illetékes vám- és pénzügyőrségnél kell jelentkeznie, illetve az árut be kell mutatnia. Ott megállapítják az áru belföldi forgalmi értékét és arról jegyzőkönyvet készítenek. Az utas azt, valamint a vámkezelési engedélykérelmet, a vámárunyilatkozatot, a vásárlást igazoló számlákat (esetleg az azt helyettesítő nyilatkozatot), a valuták eredetét igazoló okmányokat 100 forint illetékbélyeggel benyújtja a banknak, ahol azt elbírálják. Csak töredékét — Mi a helyzet a turista- ellátmánnyal? — A turistaellátmányt rendeltetésszerűen kell felhasználni. Sokan azt hiszik, hogy az 3 évenként jár és arra használják fel, amire akarják. Ez tévedés, hiszen a kint töltött időre járó ellátmánynak csak az 50 százaléka fordítható áruvásárlásra. Például, ha valaki 14 napra kért és kapott valutaellátmányt, de 3 nap múlva hazatér, akkor csak a 3 napra járó turistaellátmány feléért vehet árukat. S ha valaki nem ezt teszi, akkor a vámkezelési engedélyt nem kapja meg. Az árut a vámhivatal állami vállalat révén értékesíti és a devizatörvényt megsértő utas az áru eladási árának csak egy töredékét kapja meg. Mindezek alól egyetlen kivétel: ha az utas saját magának hoz valamilyen cikket. Ez esetben viszont illetéket kell fizetnie és a terméket öt évig nem adhatja el. Cselényi György HÍRQtlH FALU A TISZA MENTÉN Történelmi kirándulásra invitál a Magyar Nemzet „Honunk a hazában” rovata a lap június 5-i számában: „A mai Szabolcs falu hajdani helye és környéke az időszámításunk első századaiban a jazigok telephelye volt. Hol baráti, hol ellenséges viszonyban éltek a Tisza folyása melletti germán törzseikkel, később a gepidákkal. Viszonylag biztonságban voltak utódaik is. a népvándorlás további hullámai az itt élő törzseket nem tudlták elseperni. Védelmet nyújtottak a földsáncok, földvárak sora, közöttük a mai is Demecser, Pa- zony és Pőcspetri határában levők.” Az ismertető szöveg illusztrációin a szabolcsi földvár alaprajza és Szabolcs vezér fiktív képe láthatók. A „hivatásos idegeníorgalmárok” sem igen ismerték fel a hely jelentőségét, mégis több mint tízezren keresték fel az elmúlt esztendőben a várat és környékének látnivalóit. AZ AKÄC Az Erdő című szakfolyóirat idei 6. száma a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság környezetéről és gazdálkodásáról közöl három cikket. Rögtön a bevezető írásból kitűnik, hogy a gazdaság összes területe 64,6 ezer hektár, ebből erdőterület 59,5 ezer hektár. Az élőfakészlet meghaladja az ötmillió köbmétert, melyből évente mintegy 300 ezer véghasználati és kb. 90 ezer elö- használati bruttó fatömeget termelnek ki. A faállomány 33 százaléka tölgy, 43 százaléka akác, 10 százaléka nyár, 7 százaléka fenyő. A fafeldolgozással foglalkozó írásban olvashatjuk, hogy az ágazatnak 40 jelentős terméke közül ma 22-ben szerepel az akác, vagy teljesen abból készül a termék. Akác rétegelt, ragasztott szerkezeteiből készült közepes méretű hídjaikon nagy teherbírású járművek közlekednek, rétegelt, ragasztott tartószerkezeteik uszodák, buszvárók, színpadok felett ívelnek át, épületszerkezeteik egyre több lakótelepen bizonyítják az akác fafaj térhódítását. Ragasztott váltótalpfáikat ma már fenntartás nélkül alkalmazza a MÁV nagy forgalmú vonalakon is. Állattartó és műtrágyatároló épületeik egyre inkább tért hódítanak a mezőgazdaságban. A TARPAI EMBEREK Bajcsy-Zsilinszky Endre és Tarpa kötődéséről, a község fejlődéséről közöl kétoldalas riportot a Képes Újság június 7-i száma. Ebben olvashatjuk: A valóságot fogalmazta annak idején 1928-ben a képviselő Bajcsy Bethlen István miniszterelnökhöz írott nyílt levelében: „Tarpa nagy és súlyos országos betegség szimptómája, mely beszél és vádol, fáj és kérdez, jajgat és üvölt”. Ebből a szimptómából eredő feladat maradt meg a község vezetőire és lakóira. Tarpa mára szinte csodával határos módon verekedte ki magát a hátrányos helyzetéből. A. magyarázat a tarpai ember sajátosságaiban van. A tarpai ember megy az idő után. Vagyis haladó, fejlődő. A vezetők szava szerint: a jég hátán is megél. Mindent megragad, megcsinál, ha abból egy kicsit is gyarapodhat. Olyan apróságokat is elváUaltak, mint a diótörés, őszi hónapokban ők fejtik ki csontházából a híres beregi-szatmári diót. Lekvárt főznek, régi módon szilkébe rakják, a pesti Skála jön érte, ve- szik-viszik. A famunkának pedig régen is híres mesterei voltak itt. Zsindelylkészítők, kádárok. A tarpai hordó ma is keresett portéka. A beregi hímzésből — aminek fővárosa Tarpa — nem is beszélve. Edzettség, tisztesség, szorgalom, életrevalóság. Ezek a tarpai ember jegyei. Talán ezekért is szerette a Békés megyéiből való Bajcsy a beregi tarpaiakat. szerepelnek válogatott kifejezései, hiszen csak így dönthető el egy ügy, de talán olvasóink eltekintenek attól, hogy idézzük a szexualitás témaköréből merített mondatait. Mivel a sértettek magánindítványt terjesztettek elő, a Kisvárdai Városi Bíróság elé került J. Károlyné ügye. A mindeddig büntetlen fiatal- asszonyt kétrendbeli, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében találták bűnösnek, s ezért hetvenniapi tétel, ösz- szesen háromezer-ötszáz forint pénzbüntetésre ítélték. A bíróság határozata jogerős. ÜJ KIRANDULOKÖZPONT GÉM Szekszárdtól hat kilométerre új megyei Tourist kezelésében lévő terem, büfé és információs iroda indul majd a kisvasút a gemenci ENCEN. A gemenci erdő szélén, kirándulóközpont nyílt. A Tolna épületegyütteshez 70 személyes ét- is tartozik. Az új létesítménytől erdőbe. (MTI fotó) Megpróbálják kijátszani MMM A Stúdió ’86, a tévé kulturális folyóirata ezúttal két szabolcsi vonatkozású eseményről is tájékoztatta a nézőket. A közelmúltban, mint erről lapunkban is hírt adtunk, a Műcsarnok és a Mátyás király múzeum rendezésében a visegrádi Salamon- toronyban nyitották meg a Nyíregyházán élő litván fotóművész, Normantas Paulius „Képek finnugor nyelvrokonaink életéből” című kiállítását. Erről beszélt a művész, aki ez év elején a Lappföldön járt és a távoli nép életét^, igyekezett megörökíteni. A finnugor nyelvrokonokról szóló művészi képek tágít-