Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-10 / 161. szám
1986. július 10. Kelet-Magyarország 3 Együttmüliödés alapján A Gelka nyíregyházi egysége együttműködési megállapodást kötött a budapesti Trakis Szövetkezettel. Ennek jegyében a Gelka júliustól kezdődően még az idén 3 féle, összesen 18 ezer — lakossági igényeket kielégítő — akkumulátortöltőt, valamint 10 ezer különböző típusú, például kapcsolószekrényeknél, eszterga- és szerszámgépek vezérlésénél alkalmazható univerzális biztonsági transzformátort készít. MindA z esernyőmet én emberként kezelem. Társam. Zuhéban, zivatarban, avagy csendes esőben úgy simul fölém, hogy óv, véd, mi több: oltalmaz. Ernyőm ... Igen így mondom Ernyőkém, de jó hogy vagy, hogy vagyunk. Egymásnak, egymásért és másért. Te ernyőm, te szürke egyszerűség, aki ha fölöttem vagy, úgy nézek ki alólad erre a kába világra, mint a jóllakott elégedettség. Az ernyőmet én szeretem. Szerettem a fogantyúját is, de az már letört. De mit számít egy fogantyú? Szerettem az ernyő tokját is, de azt már elhagytam. Illetve nem én, a tok hagyott el engem. A hűtlen. Ez kimondottan nem is bánt, mert „gombház sej, ha leszakad, egy helyébe ezer is akad ...” Szóval tesz még tok. Ha akarom. De nem Gelka-trafók ezek termelési értéke mintegy 18 millió forint. A Gelka a nyíregyházi Rákóczi utcai üzletében a Tra- kisszal együttműködve július 1-től magánszemélyeknek is árusít, de az iparban használatos védőgázas hegesztőgépeket, hagyományos kis és nagy teljesítményű hegesztőberendezéseket, valamint azok tartozékait is értékesíti. Űj termékük a plazmavágó. A Gelka mindezeket szervizeli is. Ernyővel akarom. A tokra, arra mindig vigyázni kell. Szóval szeretem az ernyőm egy kissé már görbe nyelét, a selymet merevítő acélszálakat. Két ilyen acél már elpattant. Sajnos az acélok természete a pattanás. Elpattannak, megpattannak, de ettől az ernyő még szuperál. Attól a néhány lyuktól is,, ami az ernyő selymén van. A lyuktól függetlenül is ernyő az ernyő. Egy a lényeg. Ha esik, ne álljunk a lyuk alá. Csak az ernyő alá álljunk. Úgy általában. Es kerüljük a lyukakat, akkor nem ázunk meg. . Hogy miként álljunk az ernyő alá? Azt most szépen bemutathatom, éppen esik. De még mennyire esik, mintha dézsából öntenék. Nyíregyházi látkép. (Császár Csaba felvétele) Forintok a „földszintre" Is közművek kiépítésében. Végül nem nyúltak a lakások pénzéhez, találtak jobb, kevesebb fájdalmat okozó megoldást is, s a közeljövőben elkezdődhet a tervezés, a szervezés is. KÖZMÜVEK Szakemberek szerint a legfontosabb közművek közé a csapadékvíz-elvezetés, az elektromos energia, az ivóvíz és a szennyvíz tartozik, természetesen kell a telefon, kell a járda, kell a gáz vagy a távhő és kell az út is. Ezek hiánya azonban elviselhetőbb mint a mondat elején írt közműveké. Mi lesz a megoldás? Az áramot többnyire magára vállalja az állam, sok helyen megvan már az ivóvízvezeték is, környezet- védelmi okokból viszont egyre fontosabb lesz a szennyvíz elvezetése. A megoldásra — ez vonatkozik az ivóvízre is — társulat szervezhető, amelyhez 20 százalékos vízügyi alap igényelhető, de az OTP is ad hosszú lejáratú hitelt 15 évre, s támogatja ezt a tanács is. És akkor jöhet az újabb gond is, hiszen ahol elkészülnek ezek a közművek, ott a lakosság egyre többször emeli fel szavát amiatt, hogy kellene az út is. Eddig is volt rá mód, hogy a lakosság utat építsen magának, ám ez olyan drága volt, hogy kevés helyen mertek belevágni. Többnyire a vállalatok, szövetkezetek segítettek hol anyaggal, hol géppel kiegyengetni a hepehupát. Most az országgyűlési képviselő, valamint a megyei és városi szakosztályok az OTP vezérigazgatójának segítségét kérték és ez a segítség meg is érkezett. Lehetővé vált, hogy útépítéshez is ad most már hitelt a takarékpénztár, igaz ezért elég magas kamatot kell fizetni, de a tanács segítségével már elérhetővé válik egy-egy utca lakói számára az út is. ÉRTÉKESEBB LESZ Lehet vitatkozni azon: vajon igazságos dolog-e, hogy aki lakótelepre költözött, az sok mindent ingyen, illetve olcsón kapott, a város régi utcáiban pedig akkor lesznek közművek, ha az ott élők maguk fizetik azt. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor például Jósavárost építették, ott kis helyen háromezer családnak adtak közműveket, ha pedig mondjuk a Virág utcát közművesítenék, ott körülbelül 300 család élvezné annak eredményét, s az egy lakásra jutó költség sokszorosa volna a jósaváro- sinak. És azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ameny- nyit egy-egy család a közművekre költ, azt nem a városnak adja, annyival értékesebbé válik az ő lakása is. Balogh József Amikor öt-tíz évvel ezelőtt egy nyíregyházi képviselő fogadónapot tartott, a legtöbben azért keresték fel, hogy segítsen lakást szerezni. Voltak persze más jellegű gondok is, mára azonban már alig-alig van ilyen kérés, sokkal inkább a régi városrészek, a város régi utcáiban élők gondjai hangzanak el egy-egy fogadónapon. Varga Gyula Nyíregyháza egyik országgyűlési képviselője különösen sokat hall ezekből a panaszokból, hiszen a 3-as számú választókerület a város legrégibb utcáit és lakóterületeit — a Bethlen Gábor utcától délre eső területet — foglalja magába. IGAZSÁGOSABBAN És akik itt élnek, itt szeretnének építkezni, arra vágynak, hogy utcájukban is legyen a víz-, a gáz-, a szennyvízvezeték, ott is elhaladjon a telefonkábel, s hogy ők is kö- vesúton járhassanak. AKIK FIZETTÉK ... Tulajdonképpen nincs is semmilyen furcsaság abban, hogy az ilyen, közművek nélküli utcákban lakók gyakorta nem értenek egyet azokkal a fejlesztési elképzelésekkel, amelyeket a tanács eltervez, hiszen ezek többsége őket, lakóhelyüket nem érinti és azon sem lehet csodálkozni, ha olykor indulatosan vetik fel: miért csak a lakótelepek kapnak utat, miért kapnak mindent készen az odaköltö- zők? Sőt! Tavaly azt is hoz- zátehették, hogy még az árát is a régi városrészek fizették, hiszen a községfejlesztési hozzájárulás terhe csak rájuk nehezedett. Nem kellett fizetni a tanácsi lakásban élőknek, de az OTP-s, vagy a szövetkezeti lakástulajdonosoknak sem, míg a köl- csöntörlesztés le nem járt. Volt és van gondjuk azoknak is, akik olyan utcában laknak, ahol megvan már a víz-, esetleg a szennyvízvezeték, ám a SZAVICSAV olyan magas áron köti be a lakásokba, hogy ennek anyagi terheit csak kevesen vállalják. Ahol gázvezeték van, ott a jogszabály intézkedései előtt állnak értetlenül az emberek, hogy tudniillik ha nem állami pénzből készült a hálózat, miért kell a később rácsatlakozóknak a tanácsnak fizetni? Persze ilyenkor azok is zúgolódnak, akik társultak a gázvezeték építésére, hiszen a tanácsnak fizetett közműfejlesztési hozzájárulás összege kevesebb, mint amennyit ők magukra vállaltak a vezeték kiépítésekor. A lényeg tehát, hogy az emberek igazságosabb teherelosztást várnak, azt, hogy mindenki egyformán fizessen, s ne csak a régi városrészekben lakókra nehezedjenek a közmű-kiépítésekkel járó terhek. És voltaképpen igazuk is van. Egy lakótelepen egy-egy lakás közműköltségei 150—200 ezer forintot jelentenek és ebből 50—100 ezer forint körüli összeget fizettetnek meg a lakás megvásárlójával, ha pedig valaki a város egyik régi utcájában akarná minden közművel ellátni lakását, neki ki kellene fizetni a 150—200 ezer forintot. Ha ugyan meg tudná oldani annyiból. Talán olcsóbbá lehetne tenni a közműbekötéseket is, ha nem ragaszkodnának a 200 milliméteres átmérőjű vezetékhez, hanem megelégednének a 100, vagy 150 milliméteressel, de ez csak nagyon kis része a közműköltségeknek. Olcsóbbá teheti természetesen a közműveket, ha legalább a költségek egy részét magára vállalja a tanács. Erre találtak megoldást a napokban Nyíregyházán, s a képviselő javaslatára úgy foglaltak állást, hogy erre az ötéves tervre mintegy 50 millió forintot tartalékolnak ilyen célokra, illetve adnak oda támogatásként azoknak, akik közműépítésekre vállalkoznak. Felvetődött, hogy akár a lakásépítésre szánt összegből is elvehetnének ilyen célokra, hiszen ha 800 millióból elcsípnek 50-et, körülbelül 50 lakással épül kevesebb, de az 50 millióból több száz család közérzetén lehet javítani, ha segít a tanács a Jó BÖKÖK FEHÉRGYARMATRÓL. Elkészült a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetben annak a női bőrkosztümnek a nullszériája, amely holland piacra kerül. A 700 darabos — különböző színű és fazonú — női kosztüm fogadtatásától függően, az őszi divathoz alkalmazkodva, újabb szállítmányt küldenek a szatmári üzemből, (m. k.) vagyok Tehát fogom az ernyőt és kinyitom. Nagyon egyszerű. Bal kézben az ernyő nyele. Szorítom. Jobb kezem mutatója a gombon és megnyomom. Nyomom. Persze, hogy nyomom. Hogy miért nem nyílik? Mert nyomni nem mindig úgy kell, ahogy én nyomok. Az első nyomás az lágy volt, lagymatag, erőtlen és bizonytalan. Az én hibám. A gomb az ilyet nem szereti.. A gomb a férfias, a határozott nyomást kedveli. Tehát újfent nyomom, de most már komolyan. Ez a gomb úgy látszik, beragadt. De semmi vész. Van ellenszere. Ilyenkor az ernyőt megrázzuk. Nem dühösen, csak határozottan. Ha egy rázás nem elég, kétszer, sőt többször rázzuk. Hogy közben esik, mit számít az. Nem első eset, hogy az ember egy kissé megázik. Ellenben mgst jön majd a csoda! Az ernyőt földhöz vágom. Nem nagyon. Csak annyira, hogy az ernyő meg a föld koccanva találkozzék. Ez többnyire használ. Az ernyő ilyenkor szinte magától nyit... Most nem. Most csak az eső esik egyre jobban. Mit tegyek? Csak türelem. Gombnyomás, rázás, földhöz vágás ... Most már sorozatban ... M it csinálok? Nem látják. Taposom az ernyőt. Ügy kell neki! Sőt, több is kell neki! Taposom, tépem, cibálom. - Kit érdekel, hogy esik. Ha bőrig ázom, az az én bajom. Micsoda népek vannak? Hadd essen az a k... eső. Kinek mi köze hozzá? Különben is ernyővel vagyok. Seres Ernő Egyharmadát betöltötték Pályázó pedagógusok rí vek óta visszatérő 1^ gond, hogy a megyében lévő pedagógus- állások egy jelentős részét nem tudják betölteni. Főként a távoli kis falvak iskoláiba kevés a jelentkező. A megyei tanács művelődési osztályán megtudtuk, hogy az elmúlt tanév befejezését követően a megye óvodáiban, általános és középiskoláiban. gyógypedagógiai, zeneiskoláiban, bentlakásos intézményeiben 596 üres álláshelyet tartottak nyilván. Az összegezések alapján, a várható helyettesítésekkel is számolva, a szokásos pályázati rendszerben 668 álláshelyet hirdettek meg, amelyben 13 népművelői és két pszichológusi állás is helyet kapott. A tájékoztatás szerint 154 tanítói, 242 általános iskolai tanári, 108 középiskolai, 17 zeneiskolai és 31 gyógypedagógiai intézeti álláshely betöltésére lenne szükség, hogy zavartalanul megalapozhassák az új tanév személyi feltételeit. Július 1-ével lezárult a pályázatok útján betölthető állások lehetőségeinek időszaka. A legfrissebb adatok szerint o meghirdetett üres álláshelyeknek körülbelül egyharmadát sikerült eddig betölteni. Kétszáz pályázó mondott igent az iskolák ajánlatára, amely magában foglalta az alapbért, a lakás, vagy szolgálati szoba lehetőségeit. Az idei pályázatok 30 százalékában szolgálati szobát, 15 százalékában úgynevezett szolgálati „férőhelyet”, és 8 százalékában szolgálati szobát is hirdettek az iskolák. Ezek szerint az érkezők mintegy ötven százalékát — ha nem is mindenki számára megfelelő nagyságú és összkomfortos — lakással várták a tanácsok, illetve az iskolák. Mi lesz a még üres több mint négyszáz állással? Augusztus közepéig tart — az úgynevezett szabadmoz- gásos álláskeresés, amikor a nevelők és az iskolák közös megegyezés alapján, pályázaton kívül köthetnek' megállapodást egymással. Ezek lezárása után derül ki, milyen intézkedésekre lesz szükség a továbbiakban, hogy mindenütt megkezdődhessék az új tanév. Ebben az időszakban az elhelyezkedőknek hasznos információkat nyújtanak a városi tanácsok — és a megyei tanács művelődési osztálya is —: hol és milyen szakkal lehet sikerrel kopogtatni a betöltendő állások ügyében. Az oktatási szervek abban bíznak, hogy az iskolák vezetői korrekt módon intézik az elmenők utánpótlását, új nevelők alkalmazását és nem csábítják más iskolák nélkülözhetetlen nevelőit a saját iskolájukba, ha erre nincs feltétlenül szükség. A megyei oktatási szervek az eddigi évek tapasztalataira alapozva továbbra is szorgalmazzák a nyugdíjba menők alkalmazását, melynél az évi 7 százalékos nyugdíj-kiegészítés is ösztönző lehet, valamint a már nyugdíjban lévők alkalmazása is napirenden van az üres helyekre. Szó van óvónőknek az iskolák alsó tagozataiban, napközijében való „feljebb léptetéséről” is, akik munka mellett levelező tagozaton szerzik majd meg az általános iskolai tanítói, illetve tanári képesítésüket. Egyébként a művelődési osztály személyzeti csoportjánál elmondták: az idei munkahelyváltozás nem nagyobb az előző éveknél, elsősorban a megyén belüli mozgás a jellemző a kisebb településekről a nagyobbakra. Az egyik cél az is, hogy a jelenleg képesítés nélkül dolgozók megszerezzék szak- képesítésüket. Üjabb képesítés nélküli alkalmazására csak rendkívüli esetben, egyedi elbírálás alapján kerülhet sor, de itt is ügyelnek a főiskolai tanulmányok már ősszel történő megkezdésére. (P- B.) Miért kapnak mindent készen?
