Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

1986. július 30. Kelet-Magyarország 3 KIS VÁRD A: Exportcso­magolók Kisvárdán, a volt költ­ségvetési üzem területén a Fáy utcában, egy új kisszövetkezet dolgozik január elsejétől. A Buda­pesti Gyorsszolgáltató Szövetkezet kisvárdai egységében mintegy hú­szán dolgoznak. Fő tevé­kenységük a Dunán innen eső, főleg ruhagyári ter­mékek csomagolása ex­portra, s szállítása a Szovjetunióba. A ruhafé­leségek mellett itt csoma­golják az Ikarus csuklós buszok gumiharmoniká­ját is. Az okmányok meg­érkezése után a csomago­lást követően egy-két na­pon belül kiléptetik az árut a határon. Az ex­portcsomagolás mellett nagykereskedelmi árusí­tással is foglalkoznak: különböző pántológépeket, pántszalagokat, s egyéb csomagolási kellékeket árusítanak. (vincze) épfu: Papír a platón Mivel az Építőipari Szállí­tási Vállalatnak (ÉPFU) az építőipar továbbra sem köti le a teljes kapacitását, ezért az új „vizeken” evez: más megrendelőknek dolgozik. Az egyik fő partnere a Papír­ipari Vállalat nyíregyházi gyára. Az ő megbízásukból az ország minden tájára kü­lönböző papírtermékeket fu­varoznak. Az ÉPFU építő­anyagokat főként visszfuvar- ként a fővárosból szállít Szabolcs-Szatmár megyébe. A nyíregyházi kirendeltség az első félévi árbevételi ter­vét teljesítette. Az üzem­anyagtakarékosság jegyében (már részben jelenleg is azt teszi), de a jövőben mindin­kább Kamaz típusú gépko­csikkal fog dolgozni. Az ÉPFU tizenkét kiren­deltsége között tavaly meg­hirdetett szocialista munka­versenyt a nyíregyházi kol­lektíva nyerte. Az ezzel együtt járó elismerést a kö­zelmúltban vették át. — Mért nem bírod megér­teni, hogy meghalt a mozi?! — hörögte a fülembe bölcs ba­rátom, a Homérosz filmszín­ház üzemvezetője, amikor két jegyért könyörögtem ne­ki a Kancsuka a mellény­zsebben című új azerbajd­zsán filmre. — Nem adok jegyet! — tombolta. — Nem és nem! Hogy nem tudjátok felfogni, ti bárgyú népség?! Meghalt a mozi! Vége! Meg­ölte a televízió, megfojtotta a video, gyilkolássza a kábel­tévé és a műsorszóró műhol­dak. Még vetítünk, vetítge- tünk, de a mozi, mint olyan, az utolsókat rúgja. Nekem elhiheted, én olvasom a ta­nulmányokat és a cikkeket; meghúzták a lélekharangot a mozi felett. És én nem gáto­lom a haladást, mint ti, aki ilyen tudományos előrejel­zések után is képesek vagy­tok betolorigani egy hullába. De az én lelkiismeretem tisz­ta. Én mindent megtettem a technikai fejlődésért. Évek­kel ezelőtt külön nyikorgót építettem be az ülőkébe. Az én mozimban már akkor is recsegtek a székek, ha a né­A FALUTÓL A SÁR-ÉGERIG ÁTHATOLHATATLAN DZSUNGELEK KÖZÖTT HÚZÓDOTT MEG NÉHÁNY MŰVELHETŐ TÁBLA. KÖZÖT­TÜK MÉG CSAK NEM IS DÜLÖÜT VOLT, HANEM KABALA. ÍGY HÍV­TÁK TISZTABEREKÉN AZOKAT AZ ÖSVÉNYEKET, AMELYEKEN CSAK A LÓ FÉRT EL, A SZEKÉR NEM. EGY VILLÁS ÁG, MINT AZ IN­DIÁNOK SZÁRAZFÖLDI SZÁNJA, SZOLGÁLT ARRA, HOGY AZ EKÉT KIVIGYÉK SZÁNTANI. ZSEBKENDÖNYI KIS FÖLDEK, KANYARGÓ EREK, HOMÁLYOS KABALÁK. HELYÜKÖN GAZDÁLKODIK MA A PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET. Mezei sztrádákon Nyílegyenes bogárhátú úton suhan velünk a Volga, meg se zökken, és csak né­hol lassít, ahol geodéták nagy kerekű járműveikkel járkálva és robbantgatva vallatják a föld mélyét. Urr Géza tsz-elnök a felszín dol­gairól beszél. Egy tsz... — A mi közös gazdasá­gunk a maga kis 1250 hek­táréval hátulról a hetedik a megyei rangsorban. 150—160 az átlagos állományi létszá­munk és a nyugdíjasokkal sem vagyunk többen 250-nél. Ennyien keressük a megél­hetést tisztaberekiek, a tiszta- bereki határban. Mert szeren­csére mi nem egyesültünk. Egy falu egy tsz maradt. Megélünk. Olyan négymillió körüli nyereségünk szokott lenni, ami a negyvenmillió termelési értékhez képest tisztességes összeg. Áthatolhatatlan silókuko­rica állja utunkat, csak a szélében vizsgálgatjuk a tö­veket. Selymes még a ten­gericső angyalhaja, van be­lőle kettő-három egy-egy száron. A földön durva tú­rás, vaddisznók osztoznak az ember jószágával. Urr Géza büszke rá, mert „másrészt” vadász. Más gyanús nyomra is felhívja a figyelmet: dám­vad jár a határban. Nem csoda, hogy népes a vadfau­na, gazdag terményekkel dísz­ük a föld amerre a szern el­lát. A Volga indít, gyorsan újabb fordulót keresünk fel. — Azóta mozgunk ilyen könnyen, amióta befejeződött a melioráció — ad felvilágo­sítást vendéglátónk a mezei sztrádák eredetéről. — Áldás volt ez nekünk. Három év alatt, ’83-tól tavalyig telje­sen átformálódott a földünk. Igaz, hogy belekerült 20 mil­lió forintba, de emberi for­mát öltött. Tágas tábláink mintha nem is Szatmárban lennének, az utak meg . .. Nincs is terepjárónk. Minek? Egy földnyesővel karbantart­juk valamennyi járást, csak eső után kell megigazítani mindig. Mondhatnánk, hogy ölükbe hullott a szerencse a tiszta- berekieknek, hiszen a húsz­millió hetven százaléka cél- csoportos állami támogatás­ból került elő, és a maradék saját erőre is a megyei ta­nács keretéből került pénz. Mondják is, sokan, akiknek a földjén még nem tűnt el a kabalák nyoma. Itt azonban nem került érdemtelen ke­zekbe a támogatás. A kis közösség mindig jövedelme­zően gazdálkodott annak előtte is, az állam pénze te­hát hamar megtérül majd. — Igyekszünk sok lábon állni — fogalmazza meg gaz­dálkodási stratégiájukat Urr Géza. — Nem állunk egye­dül ezzel az ötlettel, de a mi körülményeink között külö­nösen hasznos, ha több ol­dalról biztosítjuk magunkat. Mi különösen nehezen visel­nénk el a szabályozók vál­tozásait, ha nem lenne tar­talékban egy-egy mentőága­zat. A tejről például jókor leálltunk, mert úgy látjuk, hogy 4000 liter alatt nem Nyíregyháza, Örökösföld. (elek) Mozitemető zőnek vert a szive. De ti csak jöttetek. Ezután átépí­tetem az erkélyt. A második sortól kezdve már csak a fe­jek között láthattatok némi vászonfoltokat. De ti fel se vettétek. Ekkor külön, a tech­nikai haladás érdekében be­szereltettem egy repülőgép- motort ventillátornak, amely állandóan működött. Ettől kezdve már csak azok hal­latták a csatajeleneteket, akiknek az apukájuk dene­vér volt. De nektek ez sem volt elég. Ahogy hiába ra- gasztgattam rágógumit a szé­kekre, hiába hagytam lába­tok alatt a szemetet, és a vé­cét is feleslegesen rondítot­tam össze nagy erőfeszítés­sel. Ti csak jöttetek. Csinál­tam a moziból gőzfürdőt, csi­náltam fagyasztószekrényt. Hiába. Végül összesküvést szőttem a gépésszel. A fil­meknek hosszú perceken át olyan szellemképe volt, mint Józsi bátyádnak egy üveg vodka után. Fütyültek rá. Ek­kor rövidítgetni kezdtük a filmeket. Kihagytuk, ahol a nő a férfivel. Ahol a nő a nővel. És ahol férfi nő nél­kül. De ti a nézőtéren úgy tettetek, mintha észre sem vennétek. Végső elkeseredé­semben egy délután rövid­zárlatot csináltam, és beje­lentettem, hogy az idén már nem lesz áram, a mozit egyébként is lebontják, és a helyét behintik sóval. Tudod mi történt? A nézők ott ül­tek a sötétben. Akik tehették, csókolóztak, akik nem, azok beszélgettek, ismerkedtek. Hiába üvöltöttem nekik is, hogy a mozi meghalt, menje­nek haza, üljenek a tévé elé, kapcsolják be a videót! Kinevettek! De már látom, közéjük tartozol te is. Menj, ülj be a nézőtérre! Nem fo­gok egy éntetlen, maradi em­bert győzködni, amikor új angol film megy a Puskin­ban. Majd éppen miattad fo­gom lekésni! Nógrádi Gábor szabad vele foglalkozni. A takarmánytermesztő ágazat így a több mint 800 húsmar­hának szolgál. Azon jó pénz van. Megvesszük a borjut a tagtól is. A szebbjét vemhe- sítjük ha megnő, a többit meghizlaljuk. A vemhes üsző­ért pedig jönnek az ország messze tájairól. Legutóbb vittek Hangácsra, Ecsegfal- vára. Cserébe Takarmányt meg inkább többet vetnek, csak elég le­gyen. Most például már látszik, hogy sok sifónak va­ló terem. Korpás Mihály fő­könyvelő tehát fontolgatja, hogy 500 tonnát el lehetne adni. A szénából be is kal­kulálják, hogy visz majd úti élelemnek az állatforgalmi. Szalma pedig — különösen a melioráció óta — annyi te­rem, hogy tetszés szerint vi­het belőle még a más falubeli is, ingyen! Pontosabban, ha trágyát ad helyette. Mert a trágya nagyon fontos. Az aranykorona ugyanis eltűnt kabalák ide, táblaigazítás oda, nem több mint 12,1. Kü­lön misét érne meg, hogy ezen az egy tizeden múlik, hogy a „kedvezőtleneknek” járó árkiegészítés emiatt 20 százalék helyett csak 17. No de Kállai Tibornak, a tsz saját nevelésű, helybeli 24 esztendős szakemberének ez­zel kell számolni. Kéri itt a föld a tápanyagot, de meg is kapja. A növény pedig a gondos védelmet, amit a nö­vényvédő diplomát is szer­zett fiatalembertől a helyi körülmények ismerete alap­ján kap meg. ..így tudunk spórolni a költségekkel” — hangzott a nem éppen fiatal elnök intelme. Aki tudja, hogv milyen gyomokból áll az itteni gaz, az csak azok ellen védekezik és nem biz­tosítja túl magát. Takarékosan A takarékosság nem ha­szontalan és nem is túlzott. Tiszta a tábla mindenfelé. Az uborkában az asszonyok nem kénytelenek kerülgetni a gurdalyt, gyorsan halad a munka. Az elnök „szervusz­tok, pulyák”, kiáltással üd­vözli őket, akik között igen sokan nagymama korban vannak. Ez a családias lég­kör jellemző mindenütt. A tsz itt olyan intézmény, ami sokkal több mint gazdasági szervezet. Erre is hallottam egy jó példát: még az útleve­let is intézik a tagoknak, ha külföldre készülnek. Persze, ide Nyíregyháza több mint száz kilométer. Igaz, hogy a tsz-elnök egyúttal elöljárója is Tisztabereknek. Felelős mindenért, mindenkiért. Csik Sándor Vízforgató Az Optimál Tervező Kis­szövetkezet, a Szabolcs-Szat­már megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat, valamint a nyír­egyházi vasipari szövetkezet Hidroset nevű gazdasági társasága fővállalkozásban vízvisszaforgató berendezést tervezett, gyártott és helye­zett üzembe egy hajdúszo- boszlói 50 méteres fedett uszodában. A Hidroset fenn­állása óta ez a harmadik fő­vállalkozásban végzett mun­kálja. A vízvisszaforgató berendezéssel jelentős vízmennyiség takarítható meg, továbbá az uszodában állandóan kristálytiszta víz áll a fürdőzők rendelkezésé­re. ÉVI 550 MILLIÓ FORINT ÉRTÉKBEN gyártanak gépal­katrészt a nyírbátori fúrógépgyárban. Képünkön: Dara­bánt László HD—12 hosszgyalugép fűrószánházát gyalulja. (Farkas Zoltán felvétele) Tanácsi vállalatok r Uj irányítás premierje TÁRSAIK MEGBECSÜ­LÉSÉT ÉRDEMELTÉK KI azok, akik a dolgozók kép­viseletében tagjai a válla­lati tanácsnak, küldöttként részesei a vezetésnek — szól a legfontosabb megál­lapítás a megyében lévő ta­nácsi vállalatoknál beveze­tett új irányítási formák ta­pasztalatairól. A megyei ta­nács, mint alapító által működő 23 vállalat közül az új irányítási formát 17- nél vezették be, mégpedig hétnél vállalati tanács a legfőbb irányító szerv, nyolcnál a dolgozók kül­döttgyűlése, kettőnél (a legkisebbeknél) pedig a dolgozók közgyűlése hatá­roz a legfontosabb dolgok felől. Hosszas előkészítés után, részletes „menetrend” ki­dolgozásával történt meg az áttérés az új irányítási formákra. Mindenütt elké­szítették a szervezeti és működési szabályzatokat, amelyek megfeleltek a tör­vényességi előírásoknak. Azonban a vállalatok egy része nem kellően alkal­mazta a különböző szerve­ző intézetek által közre­adott mintákat a sajátos helyi viszonyokra. Ezért az előkészítés során megesett, hogy nem szabályozták kel­lően a belső ellenőrzés rendjét, volt, ahol hiányos­nak bizonyult az igazgató feladatának és hatásköré­nek meghatározása, másutt a párt- és tömegszerveze­tekkel való kapcsolattartás módját nem rögzítették egyértelműen. AZ ÚJ TESTÜLETEK FELADATA volt, hogy meg­erősítse posztján az igazga­tót. A statisztika szerint a választásokon 92—95 száza­lékos arányban voksoltak a vállalati tanács tagjai, il­letve a küldöttek az igaz­gató mellett. (Eltérés két vállalatnál volt: a Nyír­egyházi Sütőipari Vállalat­nál és a Modul Vállalatnál új igazgatót javasoltak a kollektíva élére, amihez — az előírások szerint — pá­lyázatot kellett benyújtani.) Az irányítás új formájá­ban a testületek a vállala­tot érintő legfontosabb kér­désekben kell, hogy hallas­sák a szavukat. Erre jó al­kalom lett volna az éves és ötéves tervek kidolgozá­sa, elfogadása. Sajnos, ked­vezőtlen tapasztalat, hogy erről a fontos kérdésről az első üléseken alig volt vi­ta, pedig éppen itt kell ér­vényesíteni a tulajdonosi szemléletet. Ugyanígy sok­szor az általánosság szint­jén mozgott az igazgató ré­szére öt évre megszabott feladatok sora, márpedig a reális értékeléshez szüksé­ges lenne a konkrét fel­adat, hiszen ennek alapján lehet minősíteni az első számú vezető munkáját mandátuma lejártával. FÉLRESIKERÜLT MOZ­ZANATNAK lehet nyilvá­nítani, hogy néhány helyen sokkal több erőt szentel­tek az igazgató személyé­nek, mint az általános, az egész vállalatot érintő kér­déseknek. Ugyanígy sokak­nak keseredett meg a száj­íze — még ha keveset is szóltak róla nyilvánosan, — amikor a vállalati igazga­tók alapbérét állapították meg. A megyei statisztika szerint a vállalati tanácsok közel három és fél ezer fo­rintos fizetésemelést sza­vaztak meg, a múlt évi alapbér felét pedig prémi­umként fizették ki. így megeshet, hogy két év alatt másfélszeres jövedelmet ér­nek el az igazgatók, akik már tavaly is átlagosan 200 ezer forint felett kerestek. A LÉTREJÖTT ÚJ VÁL­LALATI VEZETÉSI FOR­MÁK testületi szervei — ahogy azt az értékelő me­gyei tanács vb meghatároz­ta — alkalmasak a részük­re átengedett tulajdonosi jogosítványok gyakorlására a széles körű demokratiz­mus alapján. Ennek jegyé­ben kísérik figyelemmel munkájukat a tanács ille­tékes osztályai, s a törvé­nyességi felügyelettel sze­retnék elérni, hogy a vál­lalatok továbbra is meg­feleljenek az alapításkor meghatározott céloknak. L. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom