Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-21 / 170. szám
1986. július 21. Kelet-Magyarország s Áz olvasó kérdez Marik Sándor olvasószerkesztő válaszol Műmárvány szökOkútalapot építettek a nyíregyházi sétálóutcában. Most ugyanott egy monstrum szobortalapzat készül a pa- lánkok mögött. Ilyen sok pénzünk van? — kérdezi Bari Sándor. Lapunkban többször is megírtuk: a Vénusz-szobor áthelyezésére gondoltak az illetékeseik. Ezit azonban a lakosság ellenkezése miatt el kellett vetni. Űj elképzelések születtek, s laz új kompozícióhoz másféle alapzat kell, bár egyes részeit a meglévőnek is felhasználják. A város kasszáját mindenképpen kár érte, de ezen utólag már nem lehet változtatni, csak az ügy tanulságait vonhatják le mindazok, akiket érintett. sodott: célszerű az ügyintézést mindig ott kezdeni, ahol az ügyek keletkeztek... A konkrét esetben intézkedtek, hogy a megjelölt összeget ne tiltsák le olvasónk fizetéséből. Várható-e a borbányai Kökény utcában a vezetékes gáz bevezetése? Sok lakó szívesen venné ezt — jelezte Barzó István mások nevében is. — Lehetne, hiszen az Alma utcán az épülő iskoláig elkészült, vagy készül a gázvezeték. A tanács saját költségére azonban nem tervezi a Kökény utcai bevezetést. Műszaki feltételei természetesen megvannak, de a kivitelezés jelenleg csak társulati alapon, a lakosság ösz- szefogásával képzelhető el. Jósvai Mihály (Nyíregyháza, Etel köz 15.) és Páll Győrgyné egyaránt a Tüzér, Bimbó, Gyűrű utca régóta fennálló építési tilalma felől érdeklődött. — Az említett könnyék a város tartalék iparterülete. Esetében az oitt lakók és a város érdieke valóban eltérhet egymástól. Félreértésen alapulhat az az információ, hogy állagmegóvásra nincs mód, ez csak új építésre és bővítésre, jelentős korszerűsítésre vonatkozik. Tulajdonképpen ezt is meg lehet tenni, csak nem célszerű, mert ha valóban kisajátítják a területet, csak a korábbi állapot szerint fizetnek kártalanítást. Aki építeni szándékozik, cseretelfcet kaphat a tanácsitól. Szilágyi Ferencné (Nyíregyháza, ív utca) azon bosszankodik, hogy szomszédságukban új autó- buszmegállót építettek, a járművek mégis a régit használják. — A Volán Vállalat illetékesétől tudjuk, hogy az új megálló még nincs kész, ment a csapadékvíz elvezetését meg kell oldani. Ez napokon beliül megtörténik, s az utazók utána mindjárt a kényelmesebb megállót használhatják. Egyik olvasónk (kérte, hogy nevét ne közöljük) szóvá tette: Nagykállóban ritkán lehet húst kapni, s vagy ók visznek ott lakó szüleinek, vagy azok jönnek be húsért Nyíregyházára. Nem lehetne ezen a helyzeten változtatni? — kérdezi. — Röstelljük, ha így van — mondta érdeklődésünkre a megyei húsoperatív bizottság vezetője —, mert a megyei húskeret sokkal jobb ellátásra nyújt lehetőséget. Kizárólag a szövetkezet és az állami kereskedelem mulasztása, h'a ia húsellátás nem felel meg a lakosság igényeinek. Csütörtökön délelőtt mindenesetre magunk is megnéztük az ÉKV szakemberével a kínálatot. Hús vólt, ám a választék — különösen (töltelékárukból — gyenge közepesnek látszott. A nagyközség vezetőinek nem olyan lesújtó a véleménye a húsellátásról, ■minit olvasónknak, de azért úgy tűnik, valóban van javítanivaló ... Szabó Józsefné (Nyíregyháza, Ungvár sétány) sérelmezi: mi jogon fizesse korábban elvált, azóta meghalt férjének fennmaradt tartozását. A gumigyártól ugyanis most fizetési felszólítást kapott, tüzelötartozás miatt, amit volt férje vett igénybe. — A gumigyáriban megtudtuk: ,tőlünk értesülitek arról, hogy dolgozójuk korábban elvált. Itt is befoizonyoJelenleg gyesen vagyok és ezt az időt kihasználva szeretnék nyelvet tanulni — írja Feketéné Tóth Edit Tiszalökröl. — Szeretném megtudni, hol lehet nyelvvizsgát tenni, s milyen fokú nyelvvizsgával lehet elhelyezkedni tanárként? — Debreceniben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kell érdeklődnie, az Idegen- nyelvi Továbbképző Központ megbízáséból Ott foglalkoznak nyelvvizsgáikkal. Tanítani egyébként főiskolai vagy egyetemi végzettséggel lehet. Kivételes esetben, meghatározott időszakra felsőfokú nyelvvizsgával is kaphat engedélyt, amellyel középiskolában is taníthat. Ezt a megyei tanács művelődési osztályén kell kérnie. Legálisan bizonyos mennyiségű nyugati valutához jutottam, hogyan vásárolhatok ezért nyugati autót? — kérdezte egy — magát megnevezni nem akaró — olvasónk. — Készpénzért a Konsu- mex Külkereskedelmi Vállalat útján. Ennek két módja van: ha BC-számlával rendelkezik, a Konsumexnél megrendelheti az autót, amelyet jó esetben két héten beliül, de legkésőbb hét hónapon belül megkap. Ha külföldi rokona ajándékozza a gépjárművét, ia Külkereskedelmi Bank Konsumex autó- számié jára kell átutalni a pénzt, <a 'többit a külker vállalat Intézi. Kovács István (Nyíregyháza, Jósaváros) kérdése: korábban közhírré tették, hogy az üdülés idejére az előfizető után küldik a Kelet-Magyarországot. Most ez elmaradt, miért? Pótkérdés: mit jelent az, hogy olvasószerkesztő? — Valóban nem közöltük a kedvező leheltőséget, de az sok éve isment, nem változott. Egyébként a módszer a következő: az illetékes postahivatalban kell bejelenteni (hat nappal korábban), hogy ki, melyik lapot, mettől, meddig milyen címre kéri. — Az olvasószerkesztői megnevezés egy munkakörit takar. Feladata, hogy a fő- szerkesztő által meghatározott elvek alapján a gyakorlatban naponta összeállítsa az újságoldallakat. Szervezi, irányítja a rovatok, újságírók munkáját és a napi anyagok esetében dönt arról, hogy mi, milyen terjedelemben, a lap melyik oldalára 'kerüljön. A Kefliett-Magyiarországmél két olvasószerkesztő van; a mór említetten kívül ' a hétvégi mellékletet, illetve egyes szakoldalakat gondozó olvasószerkesztő. Tóth istvánné (Nyíregyháza, Bethlen Gábor utca). Hány példányban jelenik meg a Kelet- Magyarország és az megítélésük szerint sok vagy kevés? — Most általában 92 ezer körül mozog a napi példányszám. Többet szeretnénk, bár a megyei lapok soréban ez a negyedik helyet jelenti, a családok számát véve figyelembe, talán előbbre is vagyunk. További kérdésekre levélben válaszolunk, illetve a következő hetekben önálló írásokban térünk vissza. öj üzletsor Záhonyban a szálloda és vendéglátó vállalat éttermet, presszót, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat cipőboltot, a helyi áfész méteráruüzletet nyitott. Az óra-ékszer is rövidesen megnyitja szakboltját. Éllek Emil felvétele) FOGADKOZÁS HELYETT Szorít a cipő Volt akit megdöbbentett a számok alakulása, mások féltek ugyan a gyengébb eredményektől, de ilyen rosszra nem számítottak. Egyben viszont mindenki megegyezett: a most kialakult helyzet nem tartható, feltétlenül tenni kell, mert a kenyerükről a Szabolcs Cipőgyár jövőjéről van szó. Egy hete munkásgyűlésen ismertette az előzetes félévi adatokat Zagyi Sándor igazgató. Mentségül ugyan felhozhatta, hogy a könnyűipar országosan is nehéz helyzetben van, kevesebb cipőt vesznek az emberek, igen magasak a minőségi követelmények az exportban, azonban mindez még nem magyarázta, hogy a vállalat a tervezett ötvenmillió forintos nyereség helyett hat hónap alatt nyolcmilliós veszteséget hozott össze. Különösen a tőkés exportban érte őket veszteség, mert a gyengébb minőség miatt a vártnál több volt a jogos reklamáció. A Szovjetunióba irányuló exportnál az úgynevezett biztonsági tartalék értékesítése nehéz, s ilyen tényezők után már következmény, hogy labilissá vált a vállalat pénzügyi helyzete, vezetési hiányosságok, a termelésirányítás zavarai rontották az esélyeket. — Bizony nem örültünk a sok rossznak — veti fel a hármais fűződed szalagnál Pozor Istvánné. — örültünk viszont, hogy végre megválasztották az igazgatót, aki igyekszik rendet teremteni. Hiszen mi is tudjuk, hogy ami selejt, az tiszta veszteség. Ezért kellett ráállni a minőségre, hiszen ha rosszul dolgozunk, akkor megrendelést sem kapunk. Ahogy Pozorné, a szakszervezeti bizalmi őszintén szól a gondokról, ugyanúgy nem kertel Farkas Józsefné, a cipőket összeállító aljaüzem brigádvezetője: — Bizony, lesújtott a veszteség. Nem voltunk ehhez szokva. Pedig higgye el, akik itt dolgoznak, azok keresni akarnak, azért jönnek a gyárba, hogy termeljenek. Most látjuk milyen a helyzet, és azt is tudják meg, akit érint, hogy ránk lehet számítani. Ha a vállalat érdeke úgy kívánja, akkor túlórára is jövünk, vasárnap dolgozunk, ahogy tavaly, az év végén megtettük. Ugyanerre rímel az ABC- tüzödei szalag művezetőjének, Virág Miklósnénak a véleménye: — Saját magunknak dolgozunk, a gyárból élünk meg. Ezt tudja mind, aki tíz-tizenöt éve itt van. Most a Marc-cégnek, tőkés exportra gyártunk. Figyelnünk kell, mert ahogy alakul a minőség, olyan lesz a keresetünk is. — Bejárnak most a nyír- bogdányi üzemből is, mert szorít a határidő. Vannak ifjú szakmunkásaink, azokra is jobban oda kell figyelni, hogy ütemes legyen a termelés. És hiába rágódunk azon, hogy így, ilyen -rosszul még sohasem álltunk, és bármennyire visszavezethető arra, hogy novembertől eddig nem volt igazgató, mert ezt nem kérdezik meg tőlünk a megrendelők. Nekem, mint párttagnak, a példamutatás is kell, hogy lássák a szalagnál, érdemes dolgozni. Lányi Botond N éhány hete választotta meg a Szabolcs Cipőgyár vállalati tanácsa Zagyi Sándort igazgatónak. — Honnan jött, miért vállalta? — Martfűn, a Tisza Cipőgyárban vezérigazgatóhelyettes voltam. Amikor az illetékesek megkerestek, javasolták, hogy pályázzam meg ezt a posztot, akkor úgy éreztem, 45 évesen van bennem annyi erő, hogy vállaljam a megmérettetést. — Erre számított? Ilyen veszteségre, fejetlenségre? — őszintén szólva nem. Tisztában voltam vele, hogy a vezetés gyengeségei miatt sok problémával kell szembenézni, de azt hittem, a napi gondokkal kevesebbet kell foglalkozni. — Egyéb meglepetés? — Kellemes, hogy áldozatvállaló munkásokkal találkoztam, akik határidőre, minőségre akarnak termelni, s vannak fiatal, talpraesett, okos ötletekkel rendelkező vezetők, akikkel eredményeket lehet elérni. — Miben bízik? — Az előbb elmondottakban. Létkérdés, hogy az év végére legalább 30 milliós nyereséget érjünk el, hogy utána jövőre még eredményesebbek legyünk. — Család? — Egyelőre Martfűn, de szeptembertől már itt lakunk. A feleségem modellőr lesz, a kislányom már Nyíregyházán jár iskolába, a várost a harmadik (találkozás után kezdik megszeretni. Pincérbosszú f inom, visszafogott úriember a főúr. Régi bútordarab d restaurantban. Olyan, mint egy élő fogas, amely mindig sarjadzik új akasztót, növeszt új hajtást, ha akad valaki, aki levetne magáról valami rásúlyosodott lelki göncöt. Okos és tapintatos. Tudja, hivatalánál fogva neki sziporkázni is csak úgy lehet, ha mindjárt szikrafogót gondol magának, nehogy véletlenül lángba borítsa egy-egy érzékeny vendég arcát. Én nem ismerek ilyen kifogástalan főurat, pincért. Nem állítom persze, hogy nem is léteznek ilyenek ... Olvasmányaim során találkoztam is velük. Ám az életben a hivatásos vendéglátókkal való találkozásaim az esetek többségében rossz szájízt hagytak. A sztoriját megírásra felkínáló pincér tapintatosságában, kópésá- gában is túl sok a sanda- ság, hogy ne mondjam, a fojtott agresszivitás. — Van néhány olyan vendég, akinek nem kívánok semmi rosszat, csak gyógyuljon be a feneke és jöjjön meg az étvágya. Mi történt a múltkor is? Járt ide egy pasas. Hamar kiszúrtam, hogy sumák. Délutánonként bejött, megivott két-három sört, pogácsát evett, ücsörgött, fizetett, aztán elment. Csakhogy általában kevesebb pogácsát fizetett, mint amennyit elfogyasztott, sőt, ha nagy volt a forgalom, a söréből is tagadott le... Gondolta, a zűrzavarban könnyen elsikkad egy-egy korsó. Eleinte célozgattam a turpisságra, de olyankor csak nézett. Pedig nem látszott ö annyira, csórónak, mint aki csalásra szorul. Jó. Én úriember vagyok, nem dobom ki a fickót. Szóval felveszem a lapot, és türelmesen kivárom, mikor üthetek? Na, nem ököllel. Az útszéli megoldás. Bár láttam már olyan kollégát, aki mérgében akkorát csapott, hogy felborult a delikvens, mint a fejes káposzta. f iég az hozzá, jön egyszer az én vendégem, ahogy még soha, részegen. De még itt is derekasan belehomorított, szinte kómáig. Int nekem, hogy fizet a zenekarnak. Kérem. A szólógitárosnak deci unikum, sör, a basszusnak száraz Martini, a dobosnak deci Portorikó, sör, az orgonistának tokaji aszú. Ezt még megismételtük kétszer. Aztán derekasan leperkál- ta a pénzt és taxival távozott. Azóta sem láttam, nyilván más kollégát boldogít. Ja, majd elfelejtettem, nálunk zenegép játszik. Sztancs János /-----------------------------------\ SZERKESZTŐI oooooooo Reklám Aki hallgatta péntek este a Kossuth rádióban az Esti magazint, vagy látta szombat délután 5 órakor a Tv-híradót, az már értesült róla, hogy a Legfelsőbb Bíróság másodfokon elutasította azt a keresetet, amelyet a Tomi mosópor megtévesztő reklámjával kapcsolatban nyújtott be a Fogyasztók Országos Tanácsa. Emlékeztetőül: tavaly a Tiszai Vegyi Művek reklámhadjáratot indított, hogy minél több Tomi mosóport adjon el. Az újságokban, valamint a mosóporok dobozán közzétett reklámban azt közölte velünk, hogy valamelyik dobozban egy Wartburg kulcsát rejtették el, s azé lesz a kocsi, aki a kulcsot megtalálja. Egyik nap felháborodva állított be szerkesztőségünkbe egy nyíregyházi fiatalember, hogy megtalálta a kulcsot, ám hiába utaztak el Szolnokra a beígért Wartburgért, hazaküldték őket, mondván: a kulcsot nem ők tették a dobozba, különben is sok ilyen kulcs keveredett valahonnan a Tomikba, s majd sorsoláson dől el, kié lesz a Wartburg. Országos felháborodást váltott ki a Tiszai Vegyi Művek viselkedése, amelyet csak tetézett képviselőjük nyilatkozata az újságokban és a televízió híradójában, ezért döntött úgy a Fogyasztók Országos Tanácsa, hogy pert indít a megtévesztő reklám miatt a Tiszai Vegyi Művek ellen. A pert — mint az írás elején kiderült — elvesztették, mert a bírósági határozat kimondta, hogy a nem megfelelő hirdetés nem okozott a fogyasztók széles körét érintő jelentős nagyságú hátrányt. A megtévesztés nem az áru lényeges tulajdonságaira vonatkozott, hiszen az áru megfelelt az árának és jó minőségű volt. A Fogyasztók Országos Tanácsa most minden bizonnyal tanácstalan, de — mert nem tehet mást — tudomásul veszi, hogy győzött a paragrafus. Az igazság — szerintünk — második lett. Balogh József ______J
