Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

1986. július 16. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 Hét város számai Alijuk a versenyt Nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága a helyszínen: Nyíregyháza köz­pontjában, régi és új lakótelepein, valamint a külterületeken győződött meg arról, milyen célokat tűz maga elé á nyírségi megyeszékhely tanácsi vezetése. A kiadós körutat köve­tően a városháza nagytermében folytatódott a vizsgálódás. Ennek kapcsán kérdeztek rá a tanács elnökére: tudják-e, hogy a legfonto­sabb fejlődési mutatókat tekintve hol áll a szabolcsi főváros az ország megyeszékhelyei sorában. A tanács elnöke egy nagyalakú papírlapot csúsztatott a felszólaló elé. Ez tartalmazza — sorrendben — Kaposvár, Kecskemét, Za­laegerszeg, Szombathely, Nyíregyháza, Veszp­rém és Eger főbb mutatóit, amelyekből való­ban sok minden kiderül. Mindjárt elöljáróban: nem lehet egyfor­mán kezelni két várost, részben a lakosok számának különbözősége, a település föld­rajzi környezete, történelmi öröksége miatt. Másrészt teljesen más helyzetű a síkvidéki és történelmében, műemlékeiben szegény Nyíregyháza, mint mondjuk a dombvidéken épült, s ezer esztendőnél is régebbi kultúrá­val rendelkező Veszprém, vagy Eger. E te­kintetben jóval könnyebb az összehasonlítás Nyíregyháza és Kecskemét között, hiszen mind a két város egy hasonló nagyságú és természeti-földrajzi adottságokkal rendelke­ző megye központja, de még abban is meg­egyezik, hogy mindkettő futóhomokon ala­pozta meg rendkívül fontos szerepét. Menjünk sorjában. Kaposvár 73 ezer 715, Kecskemét 101 604, Zalaegerszeg 07 221, Szombathely 86 100, Nyíregyháza 118 200, Veszprém 64 ezer és Eger 65 ezer lakosú volt 1986. január elsején. Ami az óvodáso­kat illeti, abban Nyíregyháza előkelő he­lyen áll. Az arányokat tekintve megelőzi Kaposvárt, Kecskemétet, Zalaegerszeget. (Ez az előkelő helyezés nyilvánvalóan annak kö­szönhető, hogy a város vezetése már jó né­hány évvel ezelőtt rendkívül nagy társadal­mi erőt mozgósított az óvodák építésére. En­nek a gyümölcse most láthatóan beért.) Az összes foglalkoztatottak számát tekintve már közel sem vagyunk ilyen jó helyzetben, ugyanis Eger városát kivéve a sorból (ahon­nan nincs ilyen adat), Nyíregyháza 53 200 foglalkoztatottját lekörözi a 17 ezerrel ke­vesebb lakosú Kecskemét (55 332), és la 86 ezres lélekszámú Szombathely is (54' 400!) Sokat mond a zalaegerszegi adat, amely sze­rint 67 ezer lakosból 42 ezer és a veszprémi, ahol 64 ezer lélekből 44 ezer a foglalkozta­tott. A foglalkoztatás tehát a holnap tenni­valóit is előrevetíti. Ezen a bizonyos végre­hajtó bizottsági ülésen is elhangzott, hogy Nyíregyházán különösen nagy szükség van olyan új munkahelyek létesítésére, amelyek kvalifikált munkaerőt kívánnak, vagyis az érettségizetteknek, a szakközépiskolát, illet­ve az emelt szintű szakmunkásképzőt vég­zetteknek adnak megfelelő foglalkozási lehe­tőséget. A kórházi ágyak számát tekintve már újra javunkra billen a kép. Tény, hogy az utóbbi évek nagy kórházfejlesztési programjának köszönhetően a mi 2006 kórházi ágyunkkal már előkelő helyen vagyunk. Tegyük ide azért a többiek adatait is. Kaposvárott 1132, Kecskeméten 1361, Zalaegerszegen 1568, Szombathelyen 1664, Veszprémben 876 és Egerben 1714 a kórházi ágy. Ez egyben azt is mutatja, hogy nagy szükség van kórhá­zunk rekonstrukciója ütemének felgyorsítá­sára. A statisztika szerint jócskán megelőz bennünket a körzeti orvosi rendelőket te­kintve valamennyi említett megyeszékhely. Rendkívüli mértékben Kecskemét, Szombat­hely, de jelentősen Veszprém és Eger is. A szociális otthoni helyek számát tekintve nem állunk rosszul, majdnem hasonló a helyzet Kecskeméten és Zalaegerszegen, de bőséges a tennivalónk az öregek napközi otthona fej­lesztési tempójában. Kaposvárott 100. Kecs­keméten 215, Szombathelyen 190 idős korú járhat rendszeresen ebbe a keresett intéz­ménybe, nálunk pedig mindössze kilencven. Ami az oktatás, művelődés tényeit illeti: általános iskolai tantermekből nekünk van a legtöbb. (Igaz, hogy a tantermeket igénylő gyerekekből is!) Egyenesen jól állunk kö­zépiskolái tantermekkel (legalábbis a szá­mok szerint), mert Kecskeméten 93 ilyen található, a mi 148-unkkal szemben. Ám, ha a 32 ezerrel kisebb lélekszámú Szombathely adatát nézzük, s a saját feszítő igényünket is hozzátesszük, akkor már itt is indokolt a jelentős javulás. E városok sorában a leg­nagyobbhoz illő a szakmunkásképző tanter­mek, s a művelődési otthonok száma. Mozi­jainkat hézve (s az elavultság fokát is is­merve) azonban már csak irigységgel szól­hatunk Szombathelyről és Egerről, ahol 1200- zal, de még Kaposvárról is, ahol 200-zal fér­Az Engels utca. Egy a városközpont földes utcái közül nek többen a filmszínházak nézőterére. A könyvtárak tekintetében számszerűen köze­pes helyen vagyunk, de itt is sokat mond, hogy Kecskeméten 96. Egerben pedig 88 az összes könyvtár a 43 nyíregyházival szem­ben. A bolti eladótér négyzetmétereiben bizony nem vagyunk gazdagok. Még akkor sem, ha rohamos volt a fejlődésünk. Nyilvánvalóan a múlt örökségeként nem tudtunk a lakos­ság számarányának megfelelően fejleszteni, így Kecskemét szinte behozhatatlan előny­nyel, 42 ezer négyzetméteres plusszal vezeti a városok sorrendjét. Még gyengébben ál­lunk a vendéglátásra jutó területtel, ahol egyedül a sokkal kisebb Zalaegerszeg van mögöttünk. (A helyzetet ismerve e város is csak a számok szerint, ugyanis a zalaeger­szegi vendéglátás feltételei is sokkal, de sok­kal jobbak, mint a nyírségi megyeszékhe­lyen.) Érdekes módon a szűkre szabott ven­déglátásunk minden összehasonlított város­nál magasabb forgalmat bonyolít. (Gyorsan kitalálhatjuk, hogy nem ételből, hanem szesz­ből.) Dicsekedhetünk viszont a fedett piac­csarnokkal, a tisztasági és gyógyfürdőnkkel. Nem tehetjük ugyanezt a jelentősebb köz­téri alkotások esetében, hiszen a kaposvári 40, a kecskeméti 69, a zalaegerszegi 44, a veszprémi 49 után jövünk csak a magunk 25-ös számával. Itt is helyénvaló a fejlesz­tés, ami szerint a jövő évek nehezebb kö­rülményei között is néhány ilyennel gazda­gítja a várost. Viszonylag jól állunk a lakások számát te­kintve, de alig-alig álljuk az összehasonlí­tást. ha ezen belül az állami bérlakásokat keressük. Tessenek megfigyelni: Nyíregyhá­za 7535 állami lakásával szemben a majd felényi lakosú Veszprémben 8200 ilyen ta­lálható! A 100 lakásra jutó személyek szá­mát tekintve is a hetedikek vagyunk a hét város rangsorában. Nálunk 318, Kecskemé­ten azonban mindössze 274 ember jut 100 lakásra. Ami a gázzal, távhővel, vezetékes vízzel ellátottságot illeti, ott rendben lévő­nek mondható a helyzetünk. (Különösen, ha azt tekintjük, hány évtizedes volt ebbéli el­maradásunk a többiek, főként a dunántú­liak mögött.) Hasonló a helyzet a szennyvíz- vezetékbe és a szervezett szemétgyűjtésbe bekapcsolt lakásokat nézve is. Nem így vi­szont az utakat nézve! Az összes út hossza Kaposváron 256, Kecskeméten 680, Zalaeger­szegen 130, Szombathelyen 170, Nyíregyházán 291. Veszprémben 166, Egerben 158 kilomé­ter. Ebből a kiépített út aránya sokkal jobb Szombathelyen, Veszprémben és Egerben, sokkal rosszabb Kecskeméten, mint nálunk. Most csak a nyíregyházi adatot: a 150 kilo­méter kiépített utunk nagyjából a fele az összesnek. Itt kell hozzátenni, hogy a poros utcák mindjárt városunk központjában ta­lálhatók és nem csupán a Bujtoson, vagy környékén, hanem mondjuk a Lenin tér tő- szomszédságában, a Társadalombiztosítási Igazgatóság háta mögött, az Engels utcán, a Virág utcán és környékén, s a város déli részén majdnem mindenütt. Még néhány — a várost várossá minősítő — létesítmény meglétéről, vagy hiányáról szóló adatról. Az említett városok közül kép­tár velünk együtt nincs Zalaegerszegen és Veszprémben, hangversenyterem Kaposvá­rott és Egerben, sportcsarnok Veszprémben, fedett uszoda Veszprémben. Míg a legtöbb helyen négy-öt, Kecskeméten tíz múzeum található, Nyíregyházán csak egy. És kiállító- termekben sem vagyunk valami gazdagok — különösen, ha azok méretét, alkalmassá­gát tekintjük. A fenti képből levonhatjuk a következte­tést: sok minden történt eddig is az elmara­dás pótlására. Nyíregyháza fejlesztési főirá­nyai is jól alakulnak. A sport- és szabadidő- centrum, a műjégpálya, a galéria megcélzá- sa is azt mutatja, hogy a város ismeri he­lyét, szerepét, s hosszú távon is állja a ver­senyt társaival. Nyíregyházát ma is körbe lakják a tanyák. Tanyán él, vagy tanyai jellegű településen 14 ezer ember. Hol, merré? (Ez nem Sza­bolcs, ez csak Nyíregyháza.) Tanyája van a megyeszékhelynek mind a négy égtájra, de főként arra, ahol egykor a tirpákká lett szlo­vákok (tótok) házaikat bokrokba rakták. Ma tanyabokorközpont Vajda-bokor (19 kisebb bokorral), 2200 lakossal, Felsősima (11 bo­korral), 2100 lakossal és Mandabokor (megint egy tucat bokorral), 2000 lakossal. Mielőtt folytatnám, betérek egy házba a Varga-bokorban. A 89 éves Pristyák Györgyné az udvaron lábasjószágot hesse- get, Pristyák Andrásné, az özvegy fiának fe­lesége a zöldségeskertben dolgozik és Pris- tyák Józsefné, a legfiatalabb, a meny, kávét készít a gyerekeknek, akik unokák, déduno­kák is. Az udvar méretben, funkciójában még olyan, mint a régi, az egykori gazda­porta. Keccben a koca, gyepen a hízó, já­szolnál a tehén, boglyában az öl- és hasított fa, dg nincs ló és nincs mór csikótűzhely, nincs petróleumlámpa és mécsesnek világa, nincs deszkakerítés, poros, sáros út. És nincs jó víz. Ez az egy. ami ott igazán hiányzik. A lovat pótolja a traktor (van a gazdá­nak) és a Zsiguli. És van gáztűzhely, vil­lany, rádió, televízió. Az egyik unoka, (déd­unoka) már iskolás. Hová jár, hogy jár? Nincs messze Nyíregyháza és ott a gép­kocsi. A háziak mondják, aligha van a ta­nyabokorban olyan ház, ahol ne lenne sze­mélyautó. Sokhasznú jármű. Munkába já­ráshoz, piacoláshoz és amire kell még fut­tatják. (Éléskamrája Nyíregyházának a ta­nyavilág, nem lenne enélkül bőséges és élénk piaca.) De mi van akkor, ha beteg valaki? Ott a segélykérő telefon, pár szomszéddal arrébb. A körzeti orvos egyébként kijár. He­tente rendel, hívni is lehet. Ne legyen rá szükség, de a mentő sem akad el. Elhagynám a további kapott információk leírását, de azt mondják Pristyákék, hogy ők békességben, egy asztalnál esznek. Há­rom generáció. Nem is három, hanem négy, hiszen az'unokák kanala is koccan a tányé­ron. Ez az együttlét, együttélés utal most az ősibb közösségre, a kétszáz egynéhány évvel ezelőttire, amikor az egyes bokrokat még csak családok, rokonok lakták. Persze a fia­taloknak építenének. Ott a Varga-bokorban, ha lenne lehetőség. De nincs, mert a fejlő­désre kijelölt hely arrébb van. Vajda-bokor. Négy segélykérő telefon van a tanyabok­rokban, amit Pristyákéknál említettek. Ma­gyar Jánosék portóján éjjel-nappali szolgá­lat. És az éjjel a hangsúlyos idő. Magyarné — aki férjével együtt tsz-nyugdíjas — sok éjszakai óráját áldozza arra, hogy gondban lévő emberek rendelkezésére álljon. így fo­galmaz: a baj természete olyan, hogy legin­kább éjszaka jelentkezik. De ha csak orvos­ról, mentőkről lenne, szó, jobban eltűrné, megértené az ember. Sajnos az esetek soka­ságában részegségekről, családi perpatvarok­ról van szó és rendőr kell a bajhoz. Mind­azonáltal a telefon jó, mert azzal kapcso­latot tartanak a világgal. Szolgál szebb és hasznosabb ügyeket is. Érintkezhet a telefo­non keresztül a szülő a messzebb városok­ban élő gyermekével, de el lehet intézni gaz­dasági kérdéseket is, gyümölcs-, zöldség-, jószágleadást. Telefonon mindenféle hivatal is elérhető. Természetesen a tanyákra több telefon kellene. Minden bokorba egy, hiszen van tanya (sok), ahonnan 5—6 kilométert kell megtenni a telefonig. Nem egyszer vég­zetesen hosszú ez az út, nagy az idő ... A tanyán, a bokrokban élők azt mondják: jó kint élni. A friss levegő, a jövedelmező háztáji és kertgazdálkodás többet ér attól, amit egy térség nélküli zárt település, avagy az összkomfortos, de levegőtlen bérház kí­nál. Lám, akik a bokrokból a Ságvári kert­városba költöztek — mondják —, visszajár­nak a földhöz, gazdálkodnak a régi portán, vagy művelik azokat a parcellákat, amelye­ket a termelőszövetkezetek mindenfelé ki­mértek, bérbe adtak. De hát a művelődés, a szórakozás? A szellem gazdagítása nem szá­mít? Akinek ebben nagy az igénye, az a vá­rosba megy. Erre is szolgál a rendszeres buszjárat, a személyautó, de vannak műve­lődési házai a tanyabokroknak is. A Vajda-bokori művelődési ház hetente hangos a citerazenekar, a pávakör tagjainak próbájától. Hurai Józsefné a János bokor­ból jár át, énekel, a férje citerázik. Tizen­öten vannak a szélrózsa minden irányából. De tele van a ház rendszeresen, fiatalokkal is. Diszkó, filmvetítés, pingpong, ez az ő programjuk. És bár nincs tanya ma televízió nélkül, a fiatalokat vonzza a közös hely te­levíziója, mert ott mégiscsak együtt vannak, maguk között vannak. (Egykor, nem is olyan régen a tánc, a szórakozás a bokori kis tér­ségeken, a szabadban, a tanyázóhelyeken történt. Énekeltek, néha hegedű, citera is került.) Más már a tanyán. Jobb, mint húsz éve és a közeli múlttól is sokkal jobb. Molnár Bertalan — aki tanácstag és tanácsi szol­gálatvezető, mert az adatok ismerője — szá­mokkal érvel. Villany van mindenütt. Köves- útja a tanyabokrok 50 százalékának. Az utak lehetővé tették a rendszeres autóbuszjárato­kat. Az úthálózat még kevés, lassú léptek­kel haladunk előre, most épül Sulyán-bokor- hoz egy bekötő út, ehhez a lakosság telken­ként 10 ezer forinttal járult hozzá, a többi pénzt a termelőszövetkezet és a tanács adja. Korábban a tanyavilágban kilenc iskola volt. Körzetesítéssel a tanyaiskolák száma három­ra csökkent. Ez nem gond, hiszen van ta­nyai kollégium Nyírszőlősön és Nyíregyhá­zán, de sok gyerek autóbusszal, vagy a szü­lei személygépkocsijával jár iskolába. Víz dolgában valóban nem a legrózsásabb a helyzet. Tizennégy helyen van rossz víz. Vajda-bokorban van olyan elképzelés, hogy vízmű épüljön. Sóstóhegyen, Felsősimán nincs gond, ott a vezetékes víz. Az a baj, hogy a nagy távolságok miatt lehetetlen minden tanyát jó ivóvízzel ellátni. Ami a boltokat illeti, Vajda-bokor területén két áfész- és egy maszek bolt van. Kevés. Felső­simán a vegyesbolt bővített cikklistával, hű­tőpulttal korszerű. Sóstóhegyen a lakosság öt áfész- és egy maszek bolttal ellátott. Nem lehet panasz a postaj szolgáltatásokra sem. A postakocsik naponta, menetrend sze­rinti pontossággal közlekednek. Minden ta­nyán élő tudja, hol, mikor áll meg a postás, aki kézbesít és felveszi a küldeményeket. Ez a postásvárás direkt jó. Találkoznak, beszél­getnek, információt cserélnek egymással az emberek. Jobbára asszonyok, idősek, hiszen a férfiak nagy része eljár. A munkabírók közül a középkorosztálybeliek többsége tsz- tág, kevesebben iparba, hivatalba járnak. Fordított az arány a fiataloknál. Közülük már kevesebb a földművelő, több az iparos, az irodista. Rengeteg dolog van-még, amiről a nyír- ‘ egyházi tanyák, tanyabokrok és külterületi lakosok révén szólni lehetne. Megérne egy alapos és bővebb tanulmányt, de a jelen írás csak híradás a tanyavilágról. Főként arról, hogy miként és mennyire változott a tanyán élők sorsa. Szembetűnő például a tanyabokrokban, hogy az egykori lókültuszt a kerítéskultusz váltotta fel. Egykor a tirpák büszke és ké­nyek volt lovaira. A ló utalt a módosságra, a gazda szakértelmére és mindarra, amire egy férfi büszke lehetett. Ha pünkösdkor, vagy más jeles ünnepeken megindult a ta­nyabokrokból a nép a nyíregyházi templo­mába, akkor a lovakon volt mit nézni. Ló már alig-alig, de van kerítés. A tanyabok­rokban járva olyan portát is láttam, ahol nem húsz, de ötven méter is megvan a be­tonlábazaton a vaskerítés. Zöldre, pirosra, sárgára festve. És festik, újra festik a vasat. Mi pénz, mennyi vas és festék? E túlzást enyhíti, hogy a kerítések mögött a házak is módosak. Sok ház falát ékesíti a tábla: tisz­ta udvar, rendes ház. Megközelítően ilyen a valóság. Volt idő, amikor — főként a 60-as években — haló­dott, sorvadt a tanyavilág. Főként átszerve­zés miatt menekültek, költöztek, fogytak. A fogyás megállt, ma már inkább a hajszálnyi növekedés a jellemző. Talán azért, mert ami a kulturált élethez kell, az jórészt megvan a 'tanyán. Seres Ernő K. J. Csendélet Pristyákéknál, a Varga-bokorban NYÍREGYHÁZI ÉLET 0 Tizenn&gyezren lakják Tanyai híradás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom