Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. június 28. IBUSZ turistacsoportok érkeznek a közelmúltban átadott nyíregyházi főiskolai tangazdaság pince borozójába. A kellemes környezetben — szervezett keretek között — Szovjetunióból érkező és megyénkben is tartózkodó turistacsoportok költhetik itt el vacsorájukat. (Elek Emil felvétele) Egy munkáscsalád házat épít (4.) ÁLLNAK A FALAK Negyedik hónapja immár, hogy figyelemmel kísérem egy nyíregyházi munkáscsalád házépítését. A megyeszékhely egyik családi házas negyedében láttak munkához egy pár éve vásárolt telken. Amikor május végén náluk jártam, már készen volt a ház alapja, alsó része (garázs, pince, tüzelőtároló). Nagy eső volt előző nap, tócsák csillognak a földúton, mely Balázsék épülő házához vezet. Amikor előbukkan a ház, alig ismerek rá, hiszen már a magasba nyúlnak a szürke blokkokból felhúzott falak. Balázs az utca felőli fal tetején térdepel, kezében kalapács, szög a szájában, zsebéből mérőléc lóg, mellette vízszintező sárgállik. Szililcóttal — gyorsabb — Ezt. itt beütöm a végénél — markolja a hosszú lécet, melynek túlsó végét apósa fogja. Kopog a kalapács, aztán cifra mondat száll a gomolyfelhők felé: az ablak fölötti friss betonban nem állt meg a szög. — A múlt'hét végén húztuk fel a falakat — mondja pár perc múlva a házigazda, s megpihen egy kicsit a fal tetején. — Ebből a gázszili- kátból igen gyorsan ment, jó nagy darabok. Most felszögezzük körbe a léceket, ide jön majd a vasbeton „korona", amely a tetőszerkezetet tartja. Balázs édesapja lépdel fölfelé az ideiglenes lépcsőként szolgáló fapallón, kezében irdatlan hosszú szál deszkák. Nem is akármilyenek, mert mint'-kiderül, jó vásárt csinálták velük. — A gyárba, ahol a fiámmal együtt dolgozunk, érkezett egy nagy külföldi gép, jóféle deszkaládában. Mivel a vállalat természetesen a csomagolást is kifizette, a másra már nemigen jó deszkákat a dolgozók kedvezményes áron megvehetik. Volt ugyan egy kis vita, hiszen sokan kérték volna az anyagot — garázsajtóhoz, ólhoz, kerítéshez — de aztán a fiam kapott belőle egy jó adagot. Neki a legsürgősebb, hiszen az építéssel nem lehet megállni Balázs lemutat a ház elé. Hatalmas fenyőszálak bar- hállanák az út szélén — ezek lesznek a mennyezetgerendák. — A hagyományos faszer- kezetet választottuk, nem a vasbeton-gerendákat — magyarázza. f Aztán bosszúsan hozzáfűz: — Hogy mit jártunk utána, az fogalom.... A fél megyét bekódorogtuky mire tisztességes darabokat kaptunk. A nyíregyházi <-TÜ- .ZÉP-telepen nagyon gyenge ' minőségű faanyagot találtunk, girbe-gurbák, vastagók, igen sok lett volna a fölösleg. Végül is Nagykáilóban vettük meg a szarufákat. Derűsebben — A colos deszkákkal is volt gond — fűzi hozzá az egyik papa. — Fosznideszkát vettünk végül, abból vágunk. A szürke falak körbeöle- lik a ház belsejét, s bár egyelőre fólia borítja a tágas ablakokat, már látni, hogy milyen is lesz a mindennapos látvány a szobákból, a konyhából. Marika a hátsó kis faépületben főzi az ebédet, a két apróság a nagymamával járkál — egy percig le nem szakadnának a szoknyájáról. — Beépítve ajtó-ablak — mondom a fiatalasszonynak, miközben a felkínált kávét kortyolgatom. — Sokba kerültek? Űgv látom, az ablakok a hőszigetelt fajtából valók. — Sokba bizony .. . Pontosan még nem is adtam össze, de több negyvenezernél. Felmászunk a pallón, s Marika mosolygósán sorolja, hol mi lesz a házon belül. A leendő közfalak alapja jól látható, kiemelkednek pár centire, s kátránypapír fedi mindet. — Itt ez a kis szélfogóbelépő, utána az előszoba. Ennek a végén nyílik majd a WC és a fürdőszoba, balra a konyha és egy kisebb szoba. Jobbra pedig a két nagy szoba — olyan húsz-egynéhány négyzetméteresek, ablakaik az utca felé néznek. Lesz egy hátsó kijárat is, a konyhából. A közfalak vannak tehát hátra, már mindenütt ott magasodik hozzájuk a tégla. Aztán: a tető következik. — Vasárnap dél van, remélhetőleg egykettőre végzünk a betonkoszorúval, ha nem is a mai napon — ejti le a magasból Balázs a szavakat, miközben meg nem áll a keze. — Egyik munkatársam, aki asztalos, vállalta a tetőszerkezet felrakásának irányítását, már a hét közepén jönnek egy kollégámmal, leszabni az anyagot. Aztán a jövő hét végén (tehát, amikor az Olvasó e sorokat látja) talán ki is tűzhetjük a májusfát, meglesz a tető hegye ... Ná,' pérSzé, gz ’nem azt jelenti,, hogy készen vol- pánk —r nevet (most sokká,! derűsebbnek látom; mini a múltkor, akkor a betonozás sokat kivett belőle ...). Pénzügyi mérleg — Hogy állnak a pénzzel? — kérdem a háziasszonytól. — Lassan a végére járunk az első adagnak, amit felvettünk, a héten megyünk az OTP-be. — Mennyi van még bent? — Mennyi is ... — töpreng. — Körülbelül 340 ezer. Lassan meg kell vennünk már a víz- és villanyszerelési dolgokat, nézegetjük a csempét, kádat, egyebeket. A hét folyamán, ha igaz, itt lesz a cserép és a tűzfaltégla is. Hajaj, van mire költeni ! Visszanézve már tényleg házformát látok, könnyű ráképzelni a tetőt is. Tátong a leendő garázs szája, Balázs vén Zsigulija álldogál előtte. Nagyon menne már befelé ... Tarnavölgyi György LEVELEK: Telkek a lárazínál A városi emberekben sosem élt még talán annyira a vágy egy darabka természet után, mint napjainkban. A városok határában szaporodnak a ví- kendtelkek, az is kapát-ka- szát fog a kézbe, ki korábban azt sem tudta, mi fán teremnek e szerszámok. S a telkek közül is annak van a legnagyobb keletje, mely valami vízparton található. Megyénk | legtöbb városa szerencsésnek í mondhatja magát, hiszen kar- I nyújtásnyira van tőlük a Ti- 1 sza, a Szamos. De mit tegyen I a nyírségi városlakó? Csá- | szárszálláson már egy gombostűt sem lehet elejteni, a Sóstó természetesen tovább nem parcellázható. A szűkös lehetőségek és az egyre növekvő igények láttán jutott a szakemberek eszébe a le- veleki mesterséges tó, mely már korábban is a horgászok paradicsoma volt. Ponty, kárász, csuka, süllő bőséggel akadt horogra, a tó kiválóan alkalmas a fürdésre is, miért is ne lehetne tehát telkeket itt kialakítani? Az okos gondolatot szerencsére tettek követték, s nem kevés összefogással, melyben a Leveleki Községi Tanács és az OTP megyei igazgatósága játszotta a főszerepet, mára egy új üdülőövezet alapjai teremtődtek meg. Kétszázötven telket alakítottak ki a tó mentén, s bocsátották áruba harminctól hatvanezer forintért, attól függően, hogy milyen távolságra vannak azok a víztől. Az OTP a leveleki tanács megbízásából eddig negyven telket adott el, igen kedvező feltételekkel. A most születő üdülősávban július végére elkészül a villanyhálózat, s hamarosan lehetőség lesz az ivóvíz odavezetésére is. A telkek egyébként átlagosan kétszázötven négyzetméteresek, s azokra harminc négyzet- méter alapterületű pihenőházak emelhetők majd. A horgászok az olvasásban eddig jutván biztosan bosz- szúsan ráncolják a homlokukat, mondván, egy vízzel ismét kevesebb. Szó sincs erről. Az illetékesek szerint a telkeket úgy alakították ki, hogy az nem zavarja majd a halra vadászók népes táborát. Megyénket szerencsére bőven megajándékozta kincseivel a természet, ám legnagyobb városunknak kevés jutott belőle. Ezért is érdemelnek figyelmet a leveleki tó környékéről érkező hírek, melyek újabb lehetőséget nyújtanak az egymás hegyén- hátán élő városiaknak. B. G. A tárgyalóteremből Az utolsó fázisban A régi jogrendszerek csak a kézzel fogható dolgok ellopása miatt büntettek. A társadalom anyagi és tudati fejlődése során olyan értékek keletkeztek, amelyek szemmel nem láthatók, kézzel nem foghatók és mégis méltónak bizonyultak arra, hogy a jog védelme alá kerüljenek. Ezeket az értékeiket is tisztelni kell, mert semmibevételük „rázós-’ területre Visz. Ilyen kincsünk például az emberi gondolat, vagy a villanyáram. Más elgondolásának, ötletének a védelme főleg a polgári jog feladata, csak a legsúlyosabb jogsérelmek esetén? alkálrn^zzia „a. büntetőjog. ,esz(?Özejt ’.a ígazságsfcplgáltá-. tás.:Á villanyárai?! is é'mbéri. munka terméjcé, értéké van,; használata' esetén, fizethi tkell < érte. Sokan próbálnák-’ afcbn- < bah úgy venni belőle,, hogy különböző — a szakértők előtt is ismeretes — módon kiiktatják a fogyasztásmérőt, meg akarván ezzel hiúsítani az ellenőrzés lehetőségét. K. István villanymozdony- vezető például 1981. január 1-től 1985. május 17-ig szerzett így áramot magának, s az idő múlása csak mindig súlyosabbá tette tettét. A Nyíregyházi Városi Bíróság jogerős ítélete szerint 4619 kW áramra tett szert, s ezzel 18 476 forint kárt okozott a TITÁSZ-nak. K. István a kárt már a nyomozás során megtérítette. Áramlopás esetén a meg nem fizetett díjat amúgy is megemelt összeggel kell számítani, s ezen felül K. Istvánt a bíróság főbüntetésként 6 hónapi — végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 3 ezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte. Dr. Szabó Pál Parlamenti pillanatok TITOK? TAPS! N em történik semmi titokzatos dolog az országgyűlésen, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy mindenről mégiscsak kevesen szerezhetnek tudomást. Megtudják olvasóink a rádióból, a tv-ből és lapunkból is, hogy mit mondanak a miniszterek, olvashatják és hallhatják ha Szabolcs-Szatmárból szót kér valaki, ha interpellál valamilyen jelentős ügyben, de a belső szervezési dolgokról, az előkészületekről keveset szólunk. Most ezt a múlasztást szeretnénk pótolni. Talán aki a tavaszi ülésszakról szóló tudósításunkba beleolvasott, még emlékezhet rá, mennyi új,-addig elő nem fordult dolog történt. Például, hogy az interpelláló nem fogadta el a választ — most kapott rá és ezzel már elégedett volt —, hogy az illetékről szóló törvény egyik passzusát egy képviselő javaslatára nem az eredeti elképzelések szerint iktatták törvénybe, most pedig az történt, hogy az egyik képviselő nem emelkedett szólásra. Előzményként azért arról is szólni kell, hogy amikor az országgyűlés előtt összeül a megyei képviselőcsoport, ott megbeszélik, ki az aki szólni szeretne, s akinek van javaslata, hogy mit kellene az ország nyilvánossága előtt is szóvá tenni, azt is elmondja, hogy segítse ezzel a felszólalni kívánó képviselő felkészülését. Most is minden így történt. Szántó Sándor, a 12-es választókerület képviselője úgy gondolta, hozzászól a honvédelmi törvény végrehajtásáról szóló beszámolóhoz. Nemcsak azért mert hagyománya van ennek Szabolcs-Szatmárban, hiszen korábban Jeszenszky Gábor is elmondta a törvény végrehajtásáról véleményét, hanem azért is, mert ebben a megyében születik a legtöbb gyerek, innen vonulnak hát legtöbben katonának és így természetes, itt érint legtöbb családot mindaz, ami összefügg a katonasággal, a katonaélettel. Fel is készült annak rend- je-módja szerint, a képviselőcsoport elnöke jelezte az országgyűlés irodájának, hogy Szántó Sándor szót kér majd és ahogy ezeken az ülésszakokon szokás, a programban ott is- szerepelt Szántó Sándor neve. De csak az ebédszünetig. Történt ugyanis, hogy Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter még az ebéd előtt elmondta beszámolóját, s amikor Szántó Sándor végighallgatta, kiderült hogy szinfe mindenről beszélt a miniszter, amit ő mondani akart, s tulajdonképpen választ is kapott arra, amit eredetileg kérdezni szeretett volna. Mondta volna természetesen: nagy öröm a családokban, hogy a fiataloknak nem 24, hanem 18 hónap a katonaidő, hogy milyen sok családnak szerez örömet a sereg azzal, hogy szakmát, képzettséget ad a katonaidő letöltése alatt, szólt volna arról: milyen eredményesen segíti az MHSZ a sorkötelesek előkészítését és természetesen arról is — mert Szabolcs- Szatmárban ez is jelentős —: mennyit segítenek a katonák a mezőgazdaságnak az őszi betakarításban. r E s kérése, kérdése is lett volna, mert gondot okoz a főiskolai és egyetemi hallgatóknak, hogy nem egyszerre kell letölteni katonaidejüket, s ha az iskola befejezése után húzzák magukra az egyenruhát — egy kis túlzással — el is felejtik amit tanultak, mire munkába állnak. A miniszter beszámolója a szabolcsi képviselőt megelőzte, megnyugtató választ is adott, s ez azt jelzi, hogy a minisztérium vezetői jói ismerik a gondokat. Szántó Sándornak tehát nem maradt más dolga, mint bejelenteni: eláll a felszólalástól, mert ismételni már nem akar. A nagyecsedi képviselő ezért is nagy tapsot kapott. Balogh József Nyári kulturális táborok Sorra nyitják kapuikat á Hazafias Népfront és a megyei társadalmi szervek, kulturális intézmények közreműködésével szervezett kulturális táborok. Az „Olvasó népért” mozgalom jegyében rendezendő nyári táborok továbbra is elsősorban az olvasás népszerűsítését szolgálják, de a tefnátika bővült. A június 23-án kezdődött és 28-ig tartó honismereti tábor színhelye a Sóstó, ahol szakkörvezetők és szakköri tagok vesznek részt. A június 30-án kezdődő és hét napig tartó anyanyelvi táborban. Fehér- gyarmaton a beszéd- és magatartáskultúra kapott kiemelt szerepet. „Még nem elég” címmel nyílik olvasótábor általános iskolásoknak a nyírszőlősi általános iskolai diákotthonban. A Tisza-parti olvasótábor színhelye Ibrány, ahol szintén általános iskolás diákok ismerkednek a könyvek világával, s vitatják meg olvasmányélményeiket. Újszerű kezdeményezés az úgynevezett életmódtábor — ebből a tiszadobi és a cégénydá- nyádi gyermekotthonban — kapnak ízelítőt a részt vevő általános iskolások, míg a művészetbarátok olvasótáborának színhelye felnőttek, illetve gyermekvárosi gyermekek részvételével Tisza- dob lesz. jAZZBÁLETT MERKEN. Balett- és zongoravizsgát rendez- tek-a-napokbaira-mérki művelődési házban. A képért': Ének az esőben — a jazzbalett nyelvén. (Baján Erzsébet feiv.)
