Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28. Kelet-Magyarország 3 BORSÓBETAKA- RlTÄS. Kora reggeltől késő estig dolgoznak a gépek a tiszanagyfalui Üj Élet Termelő- szövetkezet borsótábláiban. Az eddig levágott és kicsépelt zöldborsó közel 4,5 tonnával íizetett hektáronként. A termést a miskolci hűtőházba szállítják. (Elek Emil felvétele) Meglovasított hasznok? Hintón járó jövedelem A HATVANAS ÉVEKBEN ÉPÜLT FEHÉRGYARMATI ÉS VÁSÁROS- NAMÉNYI KÓRHÁZ SORSA FÖLÖTT ÉVEKIG DÚLT A VITA. MÁRA MÁR AZ ÉLET BIZONYÍTJA: a kicsik nélkül nem megy! Hogy micsodája van a lónak? Reneszánsza? Ugyan kérem. A ló egy üldözött állat — mondta Balogh László, a Debreceni Állattenyésztő Vállalat Szabolcs-Szatmár megyei lótenyésztési szervezője. Ezek után méltán kíváncsi az ember a részletekre. — Ajánlhatnám, hogy nézze meg a létszámstatisztikákat — közli a megyei szervező. — De pontos adatokat abból úgyse kaphat. Sokan ugyanis — elsősorban az adásvétellel foglalkozó emberek — be se jelintik, hogy ló van a tulajdonukban, így akarják kijátszani az adót. Az azért a torzított statisztikából is kitűnik, hogy hosz- szú évek átlagában fogy az állomány. Jelenleg biztos nincs tízezer ló Szabolcsban. Magángazdáké a lovak 60— 70 százaléka. És bár itt is csökkenés tapasztalható, az igazán jelentős leépítés mégis a tsz-ekben van. A „maszek” állatok gyarapodásának nem használ, hogy a létszám növekedése után progresszívon kell adózni. Nagyüzemeknél pedig a jövedelmezőséggel van gond. Nem véletlen, hogy az elmúlt években több helyen is felszámolták az ágazatot. Körmiről fejik... a lovat — tartja a paraszti mondás, utalva arra, hogy valamikor az igavonás hozta a legtöbb hasznot. Azóta megváltozott a világ. A tsz-ekben, állami gazdaságokban jószerivel semmilyen hasznosítási mód sem ad érzékelhető nyereséget. A könyvvitel — a nagyüzemi belső szervezeti, elszámolási rendtől függően — általában sújtja az ágazatot. — Pedig ha meggondoljuk, hogy például a csikóhús kiválóan értékesíthető dollárért, mindjárt másképpen látjuk a dolgokat — mondja Kovács István, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság lótenyésztési telepvezetője. — Ami pedig a tenyésztést, a sportot illeti, ma már ez önmagában nem üzlet Magyarországon. Csak úgy éri meg csinálni, ha valamihez kapcsoljuk. Kívánatos, hogy csárda, uszoda, borospince legyen a karámok közelében és ezek jövedelmét kapcsolják össze az ágazatéval. Hotel Cserhágón — .Vásároltunk hintót is, lovakat is a közelmúltban. A cserhágótanyai hotelünkben megszálló vadászok családtagjainak szeretnénk valamilyen lovasszolgáltatást nyújtani — meséli Keszler János, a Nyírlugosi Állami Gazdaság állattenyésztési osztályvezetője. — Persze elkelne egy zsoké is, különösen ha majd szépen megy az üzlet. A megfelelő szakemberekből hiány van. Balogh László például arról panaszkodott, hogy míg valaha kocsisnak lenni rangot jelentett, addig mára — tisztelet a kivételnek — vagy már kiöregedett emberek, vagy lumpen elemek találhatók az istállók környékén. Mégis hogyan került a köztudatba, hogy a lónak reneszánsza van? Divat — Az általános csökkenésen belül a hobbilótartás növekedőben van. Nyíregyháza környékén csak én, legalább Táborozok „ ... akkor nem jó, építőtáborban leszek. Keress fel július közepén!” — Az nekem nem jó, táborozom éppen. Talán augusztusban összefuthatunk... A napbarnította lányok utcán ellesett párbeszédéből is nyilvánvaló, ismét itt a táborozás ideje. Ezt erősíti meg a minap olvasott hír is, mely szerint a fehérgyarmati népzenei táborban a citerások mellett vonósok és fúvósok is bekapcsolódnak az egyhetes munkába. Ismerkednek a népzene különböző irányzataival, közben jut idejük szatmári barangolásra, üzemlátogatásokra. Több helyen hangversenyt is adnak. A fiatal dalosok lassan csomagolnak a gyergelyi- ugornyai Tisza-part úttörőtáborában. Gyorsan elszaladt a tíz nap, mely azért elegendő volt arra, hogy néhány nehezebb kórusművet megtanuljanak, a magasabb szintű énekkari munkába belekóstoljanak. Eredményesen zárul a báboktatói tanfolyam is, a részt vevők ősztől szakköreiket minden bizonnyal magabiztosan vezetik. A tábori kínálatból nem hiányozhat a számítógépes szaktábor. A computer újabb és újabb húsz kedvtelésből tenyésztő családot ismerek — adta elő Kovács István. — Hogy aztán ez drága dolog, vagy sem, úri passzió vagy sem, ki-ki döntse el magának. Szerintem nem értelmetlen divat — különösen ha figyelembe vesszük, mennyire keveset mozgunk és mennyire elszakadtunk a természettől. ✓ Ehhez a véleményhez nincs mit hozzátenni. Az viszont nem volna hiábavaló, ha a lótartás, tenyésztés közgazdasági feltételei javulnának. korosztályok érdeklődését nyeri meg, ezért az idei nyáron négy turnusban szervezték meg a számítás- technikai alapismeretek oktatását. Oktatás — ridegen hangzik a szó, idegen a vakáció édes, független természetétől. A szaktáborok, a nyári tanfolyamok növekvő népszerűsége mégis arról árulkodik, sokan szívesen áldoznak szabadságukból egy-két hetet látókörük tágítására, tudásuk karbantartására. A fiatalok pályaválasztásukat könnyíthetik meg, az egyetemi, főiskolai felvételik előtt állók a választott szaktárgyakból gyűjthetnek hangyaszorgalommal újabb ismereteket. Mint például a honismereti diáktáborba jelentkezők, akik a történeti kutatások műhelytitkaiba pillantanak be. S kételkedhetünk-e abban, hogy az idegen nyelvi tábor lakóinak komoly céljai vannak a nyelvtanulással? A táborok nemcsak a szellemi féltöltődést szolgálják. A programok összeállítói ügyelnek arra, hogy a délutáni, esti órákban a frissítő, pihentető vetélkedők, sportversenyek se hiányozzanak. Hogy a táborozok vidám élményekkel, lassan halványuló emlékekkel indulhassanak haza. R. G. — Annál kevésbé — folytatja a gondolatot dr. Ráday János igazgató Gyarmaton —, mert a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban a kis kórházak hálózatát hozták létre. Ennek a célja: a lakóhelyhez essék közel olyan gyógyító intézmény, mely a kórházi álap- ellátást és a sürgősségi feladatokat magas szinten látja el. Ilyen funkciót tartok szükségesnek itt is, ebben látom a mai és a jövő feladatunkat. Körséta az esélyek ügyében Fehérgyarmaton 49 községhez 44 ezer ember tartozik. A vásárosnaményi kórháznak megközelítően 50 ezer ember egészségéről kell gondoskodnia. A • két intézmény egymáshoz és Mátészalkához közel esik, de a területükhöz tartozó települések 30—40 kilométernyire fekszenek a városoktól. A kis kórházak működését az integráció és a progresszív betegellátás rendje beszabályozza. Ott húzza meg a határt. ahol a személyi és tárgyi feltételek még biztonságosan elegendőek a beavatkozáshoz. A betegség súlyosságától függően kel aztán útra a páciens, hogy mind magasabb szintű ellátáshoz jusson, beleértve a szuperszintet jelentő speciális intézeteket. Az elv és a gyakorlat általában jól működik, bár vannak vitatható pontok. Az esélyek ugyanis nem egyenlőek. Más egy gyomorvérzés Usz- kán, és megint más Gyarmaton, lényegesen előnyösebb lehetőséggel lehet beavatkozni Mátészalkán, s szinte biztos a sikeres orvosi lépés Nyíregyházán. De mondhattuk volna az infarktust is, hiszen a progresszivitásból eredően a beteg mondjuk Ló- nyán kevesebb eséllyel indul, mint Nyírmadán. — Mindebből következik — világosít fel dr. Ráday Fehérgyarmaton és dr. Szabó István igazgató Vásárosna- ményban —, hogy a sürgősségi ellátás feltételeit meg kell teremteni a kis kórházakban is, mert az egészségügynek kötelessége, hogy minden állampolgárnak egyenlő sanszokat adjon a gyógyuláshoz. Sikeres erőfeszítések A két kórházban 530 ágy áll rendelkezésre. Mára megoldották, hogy minden osztályvezetői főorvosi állást betöltötték a két városban. A négy alapszakma mellett fül, orr, gége, Gyarmaton fertőző, koraszülött osztály, Naményban traumatológia, mindkét helyen röntgen, labor, kórboncnok áll rendelkezésre. Ellátják, bár zsúfoltság közepette a rendelőintézeti feladatokat is. A népi ellenőrzési vizsgálatok szerint elfogadható, bár nagy erkölcsi kopást szenvedett a műszerpark, de akad néhány korszerű berendezés is. — Hadd tegyem hozzá ehhez — folytatja a gondolatmenetet dr. Ráday János —, hogy az orvosok jó része fiatal, ambiciózus, szakvizsgával rendelkező, vagy arra készülő. Dr. Szabó István saját területéről szólva kifejti: — Aki egy kis kórházat vállal, az tudja, hogy ez rendkívüli munka, ide nem a paraszolvencia vonz, hanem az a lehetőség, hogy valaki szakmai vágyait megvalósíthatja, mégpedig emberi közegben. Fehérgyarmaton és Vásáros- naményban az osztályvezető főorvos maximális lehetőséget kap, hogy elképzeléseit valóra váltsa. A vezetés azt is vállalja, hogy a hiányszakmára jelentkezőt igen jól megfizesse, még akkor is, ha ezek bére esetenként az igazgató fizetését is meghaladja. Így történhetett, hogy Gyöngyösről, Miskolcról, Nyíregyházáról is települtek ide, mégpedig jó szakemberek, házaspárok. A tanácsok nem szűkmarkúak, ha lakásról van szó. Tudják a két kis városban, hogy a kórház, a rendelőintézet, a körzetek szakmai felügyelete csak akkor megoldott, ha a kívánt szintet meghaladó tudású, törekvő emberek kerülnek a kórházakba. — Jó tudni, hogy a kis kórház nem száműzetés. Érdekes, de senki nem kérdezi, hogy valaki miért marad körzeti orvos. Azért, mert azt tartja hivatásának. Kenyérke és vajacska — Hogy valaki szakmailag fejlődjék, tudását érvényesítse, az nem a kórház méretének függvénye — magyarázza dr. Szabó István. Ki merem jelenteni, hogy ma akár mi, akár a gyarmatiak, többre vagyunk képesek, mint amennyit sokan feltételeznek. A két kórházigazgató kijelenti: a rendelkezésükre álló költségvetésből — Fehérgyarmaton 56 millió, Vá- sárosnaményban 38 millió — ha nehezen is, de ki tudnak jönni. A kenyérkére mindig telik, a vajacskára csak szűkösen. Más szóval: úgy érzik, hogy a sürgősségi ellátáshoz, a még korszerűbb gyógyító munkához kellene több is. Ez abból a jogos igényből fakad, hogy minden intézmény szeretné a hozzá tartozó területen a mai magyar gyógyítási színvonalat biztosítani, amit lényegében az egészségügyi törvény elő is ír. Illúzióik nincsenek, tudják, többre egy ideig nem számíthatnak. — A saját erőnket akarjuk úgy szervezni és csoportosítani, hogy létrehozzunk olyan részleget, megfigyelőt, netán őrzőt — így dr. Ráday —, amely az ezen a vidéken élők ellátását javíthatja. — Hiszem, hogy az itteni orvosok szellemi tőkéjét kell ahhoz mozgósítani, hogy hatékonyabban dolgozhassunk — fejtegeti dr. Szabó. A szakma, a kórház volt és jelenlegi betegei megítélése szerint a két kis kórház közmegelégedéssel működik. Nővérgondjuk nincsen, hiszen ezen a vidéken kevés más munkalehetőség kínálkozik. (Igaz, a továbbképzés már nem ilyen egyszerű, de ez szűk szakmai feladatkör.) A betegek elsősorban azt emelik ki, hogy a beteg—orvos kapcsolat nem személy- telenedik el; a körzeti orvos és a kórház kapcsolata a gyógyulás után is jelentős kontrollt tesz lehetővé; a kórházi tartózkodás idején a beteg komfortos körülményeket élvez. — Mindez nem áldozatok nélkül alakul így — mondja egymástól függetlenül a két igazgató —, hiszen az orvoslétszám alacsony, munkájuk néha a várfogsághoz hasonló a rengeteg ügyelet miatt. Fehérgyarmaton 36, Naményban 26 orvos látja el a feladatokat. Ha tízzel-tízzel több lenne, akkor a jelenlegi, néha tűrhetetlen terhelés is csökkenne. De ami az érdekes: az orvosok ezt a terhet zokszó nélkül vállalják, a kis kórházhoz jelenleg hozzátartozónak ítélik. A két kis kórház a megye peremterületén sokkal többet tud nyújtani a hozzájuk fordulóknak, mint amennyi a kötelessége lenne. Ez abból fakad, hogy a helyi tanácsok a kórházvezetéssel együtt olyan erőfeszítéseket tesznek, amelyek néha emberfelettiek. Ezen az alapon működhetnek úgy, hogy tekintélyük állandóan nő, s ma a kis kórházba kerülés esetenként vonzóbb, mint akár a nagyvárosi intézet vagy éppen a klinika. Hit ígér a jövendő? Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy javuló gazdasági helyzet felfelé ívelő szakaszára milyen módon lehetne felfuttatni a kis kórházakat. Ez a helyben történő gyógyítást is szolgálná, s mindenképpen tehermentesítené a nagyobb intézményeket. A gyógyítás hierarchiájában, a progresszivitás keretében a jelenleginél is pontosabban kellene meghatározni szerepüket, s a mechanikusan rfteghúzott határok helyett az egy-egy kórházban meglévő valós szellemi, tárgyi, szakmai feltételektől függően megszabni a működési területet. Mindenképpen indokoltnak mondható annak elemzése, hogy a körzetükhöz tartozó településeken élőknek miként nyújthatnak kritikus esetekben olyan szolgáltatást, amit ma a fokozatos ellátás kizár. Nem gondok nélkül, de vívják végvári harcukat a kis kórházak. Talán azt is megéljük, hogy a kis jelző valóban méretet jelent a köztudatban, s nem minőséget, s egyszer presztízsüknek megfelelő helyet érdemelnek ki az egészségügy meglehetősen szövevényes világában. Bürget Lajos Sztancs János Keszler János a Cserhágótanya lovaskarámjánál. A vásárosnaményi kórházban CB-rádió segíti a gyorsabb kapcsolattartást, (jávor)
