Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
1986. június 12. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Nem csak , megálmodják Á bütykei példa Pánik tört ki a butykai lakosok között néhány évvel ezelőtt: az ásott kutak erősen elnitrátosodott vize veszélyessé vált az egészségre, néhány gyerek orvoshoz, kórházba került, de szerencsére nem történt tragédia. Ám az eset felrázta a szétszórt település lakosságát: valamit tenni kell, ez így nem maradhat! A Nagykállótól Űjfehértóig húzódó 2200 lelkes település több szempontból is hátrányos helyzetben volt (és van még ma is). A posta Butyka nevét viseli, vasútállomása Császárszállás, telefonja Nyíregyházához tartozik. Közigazgatásilag is a városhoz került tíz esztendővel ezelőtt a nyíregyházi Kossuth tértől hét kilométerre lévő település. Illik, hogy megőrizze a krónika: Szabó András, az akkori népfrontelnök — aki egyébként a tsz-ben lakatos — „elnökletével” ültek le a tárgyalóasztalhoz a környékbeli emberek, és egy amolyan „maszek” ötéves tervet dolgoztak ki a település fejlesztésére. Ebben többek között a vízellátást tűzték ki célul 1980-ig, aztán ABC-áruházat, orvosi rendelőt álmodlak maguknak, és nem hallgattak arról sem, hogy mennyire bántja őket: a körzetesítés miatt jóformán iskola nélkül maradt Butyka. Pénzük persze nem volt, hiszen ami lett volna, az is „odaveszett”, miután a Nyíregyházához csatolás éppen az ötéves terv közepe táján történt, amikor már szétosztották az összegeket, és az ő részük Nagy kálióban maradt, ahová korábban tartoztak. Más lehetőség híján társadalmi munkát vállaltak. Sikerült vízműtársulati alapon elkészíteni a lakosság, által kitűzött időre a vízmüvet. Családonként 16 ezer forintot vállaltak, amit tíz év alatt fizetnek meg egyenlő részletekben; áldozott a tsz is (egy kész kutat „ajándékozott” a településnek), természetesen a költségek jelentős része az új gazdát, a Nyíregyházi Városi Tanácsot terhelte (vezetéképítés, kútház, stb.). Butyka mégis modell erejű példa: ugyanilyen társadalmi összefogással készült az ABC-áruház, s amit lehetett, maguk a lakosok végeztek az orvosi rendelőnél, az ifjúsági klubszoba kialakításánál. A közismert akció keretében (a tanács adja a sódert és a cementet, a lakosság a szakmunkát és az erőt) volt olyan nap, hogy 300 méter járdát készítettek Bütykén. Most pedig az iskola a nagy téma: a felsőtagozatos gyerekeket szeretnék hazahozni a tanyai kollégiumból a későbbiekben, s rendkívül fájó nekik, hogy az alsótagozatosok iskolája is a juhistálló szomszédságában van. Ezért egyszerű technológiával, blokkonként építenek új iskolát, indulásként négy tantermet, utána ebédlőt, tanári szobát, a későbbiekben újabb négy tantermet tornateremmel és tanuszodával. A mérnöki munkán kívül minden szakipari teendőre van emberük. Az első négy tanteremben már szeptemberben nebulók ülnek. Ugyanígy említhejük Sóstóhegy példáját is, ahol másfél milliós tanácsi támogatással és a társadalmi erők összefogásával hasonlóan sikeres iskolakorszerűsítési akciót bonyolítottak a korábbi években. Egy adat: öt év alatt több mint 50 kilométernyi járdát építettek meg a nyíregyháziak társadalmi munkában — ehhez az anyagot a tanács adta. Ugyanennyi id© alatt 100 ezer csemetét ültettek ki a városban és környéken (a százezrediket a 19-es, úgynevezett „piros iskola” sportudvarán, amely szintén társadalmi munkában készült el, s mintegy 3 milliós értéket képvisel.) Valójában a város lakossága mindenkor hajlandó volt áldozni a szűkebb pátriáért, jóllehet a korábbi évtizedekben ezt még nem nevezték társadalmi munkának. (Valaki találóan fogalmazta meg: ez a lelkes összefogás egy újfajta „örökváltság”, amely- lyel a lakosok szeretnék „megváltani” magukat az örökölt elmaradottság alól. Az igazi társadalmi munka kezdeteit mégis a hetvenes évek elejére tehetjük: ettől az időponttól már intézményesen is számon tartják, szervezik, segítik a társadalmi összefogást (a városi tanácson külön szakemberek fogják össze, támogatják a tervosztályon ezt a munkát), ami nem is egyszerű dolog, hiszen a lakosság rendszeresen felkínálja segítségét, és ezt meg kell becsülni, számon kell tartani. Emellett közel 350 vállalat, intézmény, egyéb szerv segítő támogatásra lehet számítani, és 31 népfrontkörzet „szállítja” a napi gondokat, a felkínált társadalmi munkára a javaslatot. A mérnökön kívül mindenki hazai. A tény, hogy a városi tanács megbecsüli az emberek kezdeményezését, újabb lendületet ad a társadalmi munkának, és nem csak a peremvidéken, hanem az új lakótelepek környékén is. Köztudott például, hogy az állami támogatás csökkenése, itt-ott elmaradása miatt az új lakónegyedekben már nem lehetett jósavárosi szintű infrastruktúrát építeni (út, járda, park, stb.). Belátták ezt a Szamuely lakótelepen élők is, akik jórészt maguk parkosították a környéket, néhány milliós befektetéssel több mint 20 milliós értéket hoztak létre. De említhetjük a Rákóczi úti dombház tömbbelsőjét, a Sóstói út 5—7 s'zám közötti területet, ahol szintén a lakosok fogtak ásót, kapát, és tették széppé környezetüket. Amíg 1971-ben 5 millió, 1985-ben már közel 100 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a város lakossága. Ha összeadjuk a másfél évtized közhasznú munkáját Nyíregyházán, az érték végösszege felül van 800 millión. (Ráadásul tudnunk kell, hogy még ma sincs minden rendben a társadalmi munka értékének számítása körül: egyes városokban mindent felértékelnek, nálunk jobbára az új értéket teremtő munkát tartják számon.) Aligha vonható kétségbe, hogy a Hild-érem elnyerésében is szerepe volt ennek, az viszont tény, hogy 1983-ban országos elismerést kapott Nyíregyháza a Hazafias Népfronttól a példás kollektív munkálkodásért, amit jelentős összeggel is honoráltak. Külön fejezete a társadalmi munkának az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom, amelyet mindig is külön kezeltek a tanácson, hiszen a befolyt összeg konkrét célra kellett. Ha nem is eredményezett ez az akció évenként meghökkentő nagy pénzeket (egyszer sem haladta meg a 3 milliót) azért tíz év alatt tetemes összegre rúgtak, és pótolták fontos létesítményeknél a hiányzó összegeket. Minőségileg magasabb rendű társadalmi munkának tekinthető a gázvezeték építése is önerőből. (Tavaly a város lakossága saját pénzéből 3 kilométer gázvezetéket épített.) Itt természetesen a szakmunkát nem bízzák laikusokra, de saját erővel, hitelek felvételével és bizonyos földmunkák végzésével lényegesen hamarabb komfortosabbá lehet tenni egy-egy utca házait, mintha várni kellene a központi keretre. Mondják sokan, hogy a külvárosban könnyebb szervezni a társadalmi összefogást, mint a város szívében; vagy hogy a nehezebbé vált körülmények szabad időben mellékkeresetre, hobbikertre, gmk-ra, másodállásra kényszerítik az embereket, így kevesebb idő jut a társadalmi munkára. Ezzel, mint ténnyel válóban szembe kell nézni, — bár éppen az utóbbi időben tapasztalni az ellenkezőjét, a sokak által régen vágyott műjégpálya vállalkozásánál. Tapasztalni azt is, ahogy csökken a rendelkezésre álló pénzösszeg, ellentétes irányban nő az igény a lakosság körében- út, járda, park, gázvezeték iránt. A város a jövőben is számít az összefogásra, s ezt kellően támogatja is. Évenként közel 700 ezer forintnyi anyagot juttatnak a járdaépítési akcióra, és 150 ezer forintot költenek csemetékre, amit a lakosság elültethet. Tervezik pályázat kiírását is a lakosságnak a népfrontkörzeteknek: ahol a legjobb ajánlatokkal vállalkoznak közművesítésre, oda juttatja majd a támogatást a város. A lakosság és a tanács ösz- szefogása tehát megszokszorozhatja a város szépítésére fordítható összeget. S akkor még mindig marad egy fontos tennivaló: megvédeni, gondozni mindazt az értéket, amit az önzetlen emberek összefogása teremtett. Megelőzni, hogy lelketlen emberek derékba törjék az összefogást is jelképező facsemetéket. Angyal Sándor Kezünkben a jövönk Elgondolás kétezerig Előre látni: a városi szolgáltatást főként olyan területeken szükséges bővíteni, ame- lyt-k az évezred végén jelentkeznek igény- m az e^ektronika korszakában sem szabad megfeledkezni az olyan hagyományos tevekenysegi körökről, mint például a ruha tisztítása, a cipő javítása. A szolgáltatóhálózatot az elkövetkező másfél évtizedben ütemesen ®s differenciáltan kívánják növelni a varosfejlődés tervezői. Minden bizonnyal több ezer emberrel bővül Nyíregyházán ez a szektor A meghatározó a jövőben is az ál- arn* vállalat, de a jelenleginél nagyobb mértekben számolnak az ipari szövetkezeik, meg inkább a magánipar eszközeinek bevonásával. Ez egészséges versenyhelyzetet teremt, aminek legfőbb haszonélvezője maga a lakosság, amely minden bizonnyal szakképzettebb, udvariasabb kiszolgálással találkozik. Versenyszellemet vár el a távlati városfejlesztő koncepció a kereskedelemtől is. Az elvárás lényege egy mennyiségben, választékban es minőségben jobb kínálati helyzet megteremtése. Ezt szolgálják a hálózatfejlesztési elképzelések, amelyek között szere- pel a Domus Áruház, a sóstói gyógyszálló létesítése. Legalább ennyire fontos a meglévő üzletek korszerűsítése, átalakítása. Ez a vendéglátásban a gyors és olcsó étkezést, a közétkeztetés feltételei, a szállodáik komfort- fokozata javítását jelenti. Előtérbe kerülnek a szeszmentes szórakozóhelyek, s az, hogy újat, sajátosán nyíregyházi t kell nyújtani az idelátogató turistának. Ezt például az ilona- tanyai lovastúra, a reprezentatív borpince és a szalonnasütőhelyek, illetve a sóstói gyógyvíz adhatják az idegennek. Egyáltalán a falusi-tanyai turizmus fejlesztése, természeti szépségeink, történelmi-néprajzi hagyományaink bemutatása. Az új igényekhez kell igazodnia a kereskedelmi képzésnek és továbbképzésnek. A kornak megfelelni — ez a lakásberuházók, építők elé állított feladat is. Az elgondolás a lakásgazdálkodás hatékony, személyre szabott fejlesztését célozza meg. Magyarul: arra törekszenek, hogy a lakáshoz jutás módjai a lakosság szükségleteinek, egyben anyagi erejének feleljenek meg. Vagyis a legrászorultabb rétegek (fiatalok, nagycsaládosok, idősek) számára a továbbiakban is a szociális tanácsi lakáshoz jutás lehet a megoldás. Itt szükséges a két-, illetve többlépcsős megoldás, az ifjúsági, illetve a nyugdíjasházak akcióinak továbbfejlesztése. Ám akinek pénze van, kapjon nagyobb választási lehetőséget, építhessen egyedi jellegű lakást, variálhasson a lakásán belül. Egyáltalán, építps előtt és menet közben is beleszólhasson jövendő (s akár házgyári!) lakása „felöltöztetésébe”.» A saját erő nagyobb bevonásához csinál kedvet a keresett telkek kialakítása, a differenciált anyagi támogatás, a lakáscserék új programja is. Rendkívül jelentős a városközpont továbbépítése, a foghíjak stílusos betömése, a kiskörút környezetének alakítása, az értékes épületek megőrzése, felújítása. A külterüle-- teken az idejétmúlt és logikátlan építési korlátozásokat, tilalmakat fel kell oldani. Az egészségügy elé a koncepció a megelőzés, a színvonalas gyógyítási lánc és a rehabilitáció tevékenységi lánc megvalósítását tűzi. Ehhez egészségügyi kultúra, jól felszereltség és színvonalas szakmai felkészültség együttese szükséges. Javuló körzeti orvosi munka, a tömeges lakásépítéssel egyidőben Örökösföldön, Borbányán, a Korányi Frigyes úton kialakítandó gyermekorvosi, csecsemőtanácsadói munkahelyek, javuló fogorvosi ellátás (külön figyelmet érdemel a gyermekek fogmegbetegedésének megelőzése, a folyamatos és színvonalas ellenőrzés és gyógyítás) és kiterjedő üzemorvosi munka. Ezzel párhuzamosan csökken a rendelőintézetek, kórházak leterheltsége. Az elgondolás speciális szakrendelések bevezetésével • — gyermek-ideggondozó, rehabilitáció, stb. — és a nyíregyházi kórházak rekonstrukciójával is számol. Sóstófürdőn, Örökösföldön, Borbányán gyógyszertárat, a Ságvári-tele- pen, Borbányán, Sóstóhegyen és másutt bölcsődét létesítenek. Immár elodázhatatlan egy új, nagyvároshoz méltó, feladatait ellátni képes mentőállomás megépítése. Az időskorúak helyzetének javítása nem képzelhető el a szociális otthoni helyek bővítése, az öregek napközi otthona, új nyugdíjasház létesítése, a házi szociális ellátás nagy ütemű fejlesztése nélkül. Felkészíteni az ifjúságot a holnap feladataira — tömören így lehet kifejezni az oktatók, nevelők elé tűzött elsőrangú követelményt. Az ifjúság korszerű alaptudását kell szolgálniuk a személyi és tárgyi feltételeknek, hogy valóban megalapozott legyen a pályaválasztás, s lehetőséget kapjon a pályaváltás is. A tudás megalapozása már az óvodákban elkezdődik. Természetes tehát a törekvés, hogy minden nyíregyházi gyerek számára helyet kell teremteni az óvodában. Az elgondolás az egyes városrészekre ma még jellemző zsúfoltság megszüntetésével, a régebbi óvodák korszerűsítésével, komplexumok, kisegítő óvodai csoportok létesítésével. A program speciális óvodai gyermekellátással számol, amelyben központi szerepet szánnak a nyelv-, illetve a nyelvek tanulásának is. Hasonló célokat tűznek az általános iskolai oktatás elé, ahol ma még szintén zsúfoltak a termek, sok tanterein nem felel meg a követelményeknek, hiány van tornateremben, s a napközis ellátottság is messze van a kívánalmaktól. Ebből következik a törekvés a helyzet gyökeres javítására, az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség csökkentésére. A fejlesztés legfontosabb itteni területei az idegen nyelvi oktatás, a számítás- technika, a tehetséggondozás, a testkultúra, a hátrányos helyzetű tanulók segítése. A középfokú oktatás feladata a mennyiségi és minőségi jegyek egyidejű érvényesítése, a távlati igényeknek megfelelő képzési szerkezet kialakítása, amelyben a számítástechnika, a vegyipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar kap nagyobb hangsúlyt. A koncepció kidolgozói tudják: a fejlesztés nélkülözhetetlen alapja a tudomány. Ennek helyi bázisaitól is többet kell igényelni. Elengedhetetlenül szükségesnek tartják az új évezred fordulójáig felsőfokú ipari, illetve pénzügyi jellegű főiskola vagy egyetemi tagozat létesítését a nyírségi megye- székhelyen. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk meggyorsításához ugyanis a jelenleginél jóval több fiatal helyi beiskolázására van szükség arra, hogy az ország más területein tanuló nyíregyháziak visszajöjjenek, s itt vállaljanak munkát. Jelentőségének megfelelő teret szentel a tervezet a művelődésnek, sportnak. Leszögezi: Nyíregyházán a kulturális intézmények elfogadható alapot jelentenek a szabadidő tartalmas eltöltéséhez, a műveltség gyarapításához. A kulturális műsorok sokrétűségében, a művelődési-szórakozási lehetőségek bővítésében azonban nagyok a kihasználandó tartalékok. Külön is kitért a tanulmány a testedzés, a tömegsport, az egészséges életmód nagy társadalmi szerepére, aminek alá kívánja 'rendelni a tárgyi fejlesztést. A minőségi sport eredményeit megőrizni, helyenként fokozni ugyancsak korszerű feltételek megteremtése árán lehet. Ezt szolgálja egy modern, többcélú sportcsarnok telepítése a város bujtosi részén. Amikor a nyíregyházi pártbizottság megvitatta — és a városi tanács júniusi ülése elé ajánlja — a város hosszú távú íerület- és településfejlesztési koncepcióját, megállapította: a megvalósításhoz szükséges eszközök döntő többsége a városlakók kezében van, a célok kemény munka árán ugyan, de megvalósíthatók. E programhoz 120 ezer nyíregyházit szükséges megnyerni, de még a környék lakosságának is sajátjának kell azt tekintenie. Legyen mindenki előtt világos, hogy a környezeti közelségből, az egymásra utaltságból, a munkamegosztásból adódó előnyöket csak együttesen lehet kihasználni, a város és vonzáskörzete javára fordítani. (vége) Versenyjáték az örökösföldi óvodában.
