Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. június 12. A megszokás bűvkörében ízlések és falatok Párizsban a rué Cléren hatalmas lófej hir­deti a cégtábla fölött: itt van az igazi csemege, a lóhús, a különböző felvágottcsoda. (Hadd tegyem hozzá, lényegesen drágább áron, mint bármilyen más húsféle!) Ügy látszik, lévén hagyományos lovas nemzet a magyar, a lóhús, s az abból készült felvágott nemigen megy. Azaz a fővárosban igen. hiszen a nyír­egyházi húsipar oda szállítja a teljes válasz­tékot. Mert a napi 30—50 féle úgynevezett töltelékáruban ez is benne foglaltatik. Járom boltjainkat, s keresem: hol ez a harminc­ötvenféle? Ha nagyon nagy sikerem van, ak­kor a tíz, tizenötig jutok el. Évek óta folyó háború tanúi vagyunk: nem rendelek, mert nem kell — így a boltos. Nem kell, mert nem. ismerik — így a gyártó. Közben a vevő gya­korta keserűen nézi a pult mögötti világot, amely korántsem hozza mindig az ínyt csik- landó izgalomba. A húsipar pedig már pia­cot kutat, boltost is agitál, de nem mindig talál értő fülekre. Körkörösség az elosztásban Szerencsére ma már tudunk jót is mon­dani. Valami mozdult, illetve mozdul. Tagadhatatlan tény: ma a húsipari válla­lat Nyíregyháza ellátásában a meghatározó. Az évi 2000 tonna töltelékáru hatalmas mennyiség. Ha a rekonstrukció befejeződik, akkor ez a javuló, bővülő ízű minőséggel is tetőződik. De a vállalat már nincsen mono­polhelyzetben. Egyre-másra jelennek meg a piacon olyan vállalatok, gazdaságok, terme­lőszövetkezetek, melyek új színt, ízt, vá­lasztékot lopnak a polcokra. Hangsúlyozni kell: választékbővítésről van csupán szó, a mennyiség korántsem akkora, hogy megha­tározó legyen. Ahhoz viszont jó, hogy a vevőt több választás elé állítsa, s annak meg kiváltképpen használ, hogy a versenyhelyzet­tel mindenki a jobb minőségre törekedjék. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat ma már a húsiparon kívül kapcsolatban van Pátrohával, Füzesgyarmattal, Varsánygyüré- vel. Vésztövei, Vállajjal, Kisváráéval, Szen­tessel, a gyulai húsüzemmel, a nyíregyházi Ságvári Tsz-szel. Az áfész szintén a Ságvá- rival lépett kapcsolatba, a Csemege boltjai pedig tetszés szerint, az ország bármely ré­széről vásárolhatnak, Budapestről is. Így az­tán a helyi árukon kívül megjelentek a kü­lönböző ízesítésű kolbászok, lángolt kolbá­szok, tarják, füstöltáruk, sonkák, hurkák, baromfifelvágottak. Nem alábecsülendő az sem, hogy a Szarvas utcai Csillag csemege, a nádudvari tsz boltja speciális, a fél ország­ban ismert készítményeivel van jelen. Ha az 50 féle töltelékáru nincsen is teljes ská­lában, a választék, már a hét elején is, lé­nyegesen bővebb, gazdagabb. Igen — vetheti ellen valaki —, de miért tapasztalható egyféle körkörösség az elosz­tásban? Mert azt senki sem vitatja, hogy a város közepén egészen jó, mi több, kimagas­ló a kínálat, s minél jobban távolodunk, an­nál szegényesebb a pultokon lévő kínálat. Egyértelmű a tapasztalat, hogy még a lakó­telepi úgynevezett ABC-k se versenyképesek a központi üzletekkel. Ha a magyarázatát keressük két, de ha úgy tetszik több okig is el­jutunk. Az első: a választékbővítő termékek mennyisége nem olyan sok, hogy mindenü­vé jusson. Vállaj például csak évi 25 tonnát szállít, ami így soknak tűnik, de ha kiszá­moljuk, hogy ez csupán 25 ezer kiló, akkor kiderül, hogy 300 munkanapot számítva ez napi 83 kilót jelent. A varsánygyürei tsz évi 10 tonna, még rosszabb képet mutat. A nyír­egyházi Ságvári Tsz is, hússal együtt legfel­jebb 300 tonnát tud biztosítani, aminek a töltelékáru csupán kis hányada. Ml rejlik a név mögött?-Nem alábecsülendő gond. hogy a kisebb üzletek raktárterülete, illetve hűtőkapacitá­sa egyszerűen katasztrofális, örülnek, ha a napi árut tárolni tudják. Ugyanakkor mért tapasztalat, hogy ezekben a kis, mellékut­cai, külterületi boltokban nem is a drága, különleges áruk iránt van érdeklődés, főleg az olcsóbbat keresik. Igaz, ebből sincs min­dig elég. a választék is szegényes. Ez viszont összefügg azzal, hogy sok esetben a boltos sem tudja, mi rejlik egy-egy fantázianév mögött, s megmarad inkább az ismert pari- zer, olasz, Zala felvágott, virsli és krinolin bűvkörében. Kétségtelenül elfogadható érv­nek tűnik az is, hogy ha szándék lenne is Csillag csemege Nyíregyházán: a nádudvari tsz boltjában majd minden megtalálható. arra, hogy a kis boltokba jusson a speciali­tásokból. azok kiszállítása nem egyszerű. A más területről érkező termék túrával jön, öt-tízkilós tételeket aligha visz házhoz mondjuk a Borbányán. Mondják a szakem­berek azt is: az ilyen elaprózottság egyálta­lán nem lenne jó. így legalább a vevő tud­ja, hogy ha a város belterületére jön, mire számíthat a nagyobb boltokban. Az érvek logikusnak tűnnek, viszont egy­általán nem vigasztalóak a vásárlónak. Mert aligha mondható kivételes élvezetnek, hogy a belvárosból kell mondjuk az Örökösföldre vinni munka után szatyorban az árut. Az bizonyos, hogy a keretgazdálkodásba vont áruk mennyiségét növelni nem lehet. Ez vi­szont nem jelenti azt, hogy jobb elosztás nincsen. Elképzelhető lenne mondjuk, egy célfuvaros miniteherautó, amelyet a keres­kedelem üzemeltet, s a kisebb boltokba is juttat árut. Sokkal jobb árubemutató propa­ganda is elkelne, hogy a boltos tudja, mit fed a rendelőlapon szereplő név, s akkor is kapjon, ha először csak pár kilóval kísérle­tezik. Egy normális versenyhelyzet ugyanis feltételezi azt is, hogy a gyártó keresse a kereskedő kegyét, hogy annak viszont mód­ja legyen a vevő kegyeit megcélozni. Van olyan tapasztalat, hogy az ipari gyártók el­sősorban a drágábbat akarják eladni, majd azt. ami egy szezonban nekik nem megy, s csak a végén jönnek a többi áruval. Márpe­dig realitás, hogy ma a vásárlóerő nem vég­telen, hogy a vevői szokások átrendeződnek, s egyáltalán nem igaz, hogy a nagyobb pénzt csak a belterületen lehet lefölözni a drá­gább áruval. És hol van a vevő érdeke? Gond az is, hogy láthatóan se az ipar, se a kereskedelem nem törekszik a szebb, tet­szetősebb, korszerűbb kínálatra. Sehol nem találni olyan útbaigazítást, mely a korszerű táplálkozásra hívná fel a figyelmet. Ellent­mondásokat tapasztal a vevő a tévében su­gárzott reklámok decens külleme és a bolt­ban tapasztaltak között, nem is beszélve a választékról. Az sem utolsó szempont, hogy Nyíregyháza boltjaiban olyan eladók dolgoz­nak, akik a tanboltban a korszerű mérőesz­közöket, szeletelőket tanulták, a gyakorlat­ban viszont ennek semmi haszna, képtele­nek a késsel tisztességesen szeletelni, s pon­tosan mérni, számolni. (Tisztelet a kivétel­nek.) A legízesebb falat is előre meg tud ke­seredni. ha a jó nem tetszetősen kerül a ko­sárba. Persze igazságtalan lenne a port a keres­kedelmen elverni. Évtizedekig szoktak le a kereskedésről, s bizony az igazi boltosmes­terséget elsajátítani nem könnyű. Mindezt bonyolítja, hogy a gyártó és a forgalmazó ál­landó vitában van, s a nyereségérdekeltség mítosza igen sok esetben tudomást sem vesz a vevőérdekeltségről. Ha keményen akar­nánk fogalmazni, azt mondanánk: állam- polgári jogon mindenki jogosult a nagyobb választékból való részesülésre, a közelében lévő bolt nagyságától, a városközponttól va­ló távolságtól függetlenül. Rá kell ébredni, hogy abban a pillanatban, amikor az ipar kínál, a kereskedelem van előnyösebb hely­zetben, s miután ő a vevő érdekét is képvi­seli, neki kell lépnie. Meglehetősen kemény rendelkezés írja elő, hogy egy-egy település ellátásáért a ta­nács a felelős. Ma már ez sem egyszerű, hi­szen a vállalati tanácsi rendszer, a vállalat nyereségérdekeltsége lényegesen kevesebb beavatkozási lehetőséget kínál. De talán nem is az operatív intézkedés lenne a lényeg, hanem az okos menedzselés. A kereskedelmi vállalatok bátorítása, hogy merjenek sokkal vállalkozóbbak, kockáztatóbbak lenni. Mert hiába jön finom falat Vésztőről, Varsány- gyüréből. Nádudvarról, a Ságváriból, hiába korszerűsít és kínál a húsipar akkor, ha a boltok rendszere tétova. Bürget Lajos Nem cél, csak eszköz... Értünk büntetnek Egy 1982-ben született rendelet bővítette a tanácsi szervek hatáskörét. Lehetővé tette, hogy magasabb bírságokat szabhasson ki a hatóság, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy na­gyobb lesz a visszatartó hatás. Az elmúlt öt évben Nyíregyháza tanácsa rendeletet alko­tott a vásárok, piacok rendjéről, a köztiszta­ságról, a lakóházak rendjéről és az állatok tartásáról. Ezekben konkrétan megfogalmaz­hatták az egyes szabálysértési cselekménye- kst) 1980-ban 1921, 1985-ben már 2156 feljelen­tés alapján indult szabálysértési eljárás. 1980-ban 1601. 1,985-ben pedig 1858 személy- lyel szemben járt el a szabálysértési hatóság. A jélentősnek minősíthető növekedés első­sorban az állampolgári fegyelem romlására vezethető vissza. A szabálysértési hatóság gyakorlata külö­nösen szigorú a társadalomra fokozottan ve­szélyes jogtalan haszonszerzési, nyerészke­dési célzatú cselekmények esetében. A ki­szabott bírságok átlaga 1980-ban 964, 1985- ben már 1670 forint, öt éve a Nyíregyházán kiszabott bírság összege 764 060 forint, 1985- ben már meghaladta a kétmilliót; Voltak természetesen olyan ügyek, ame­lyek nem büntetéssel, hanem megszüntetés­sel zárultak. Ez öt év alatt átlagosan körül­belül 13 százalék volt. Az eljárás megszün­tetésére az ügyek körülbelül .50 százaléká­ban azért kerül sor, mert az elkövető tar­tózkodási helyét a rendőrség aktív közremű­ködésével sem sikerült tisztázni. Néhányan „sportot” űznek abból, hogy lakhelyüket ál­landóan változtatják, állandó munkaviszony­nyal nem rendelkeznek, gyakran a bírságoló határozat kézbesítéséig sem tud a hatóság eljutni. A megszüntetéssel lezárt ügyek szá­mát növelik az egyre nagyobb számban gyer­mekkorúnk által elkövetett szabálysértések. Ezekben az esetekben a felelősséget kizáró ok miatt kellett az eljárást megszüntetni és védő-óvó intézkedést kezdeményezni a gyám­hatóságnál. Az olyan fiatalkorúakkal szem­ben, akik rendszeresen nem járnak iskolába és munkaviszonnyal, jövedelemmel sem ren­delkeznek a védő-óvó intézkedésen túlme­nően a figyelmeztetés az egyetlen törvényes szankcionálási lehetőség. Különösen negatív fejlemény, hogy a fia­talkorú elkövetők aránya számottevően nőtt a tulajdon elleni szabálysértést elkövetők között. 1980-ban a fiatalkorúak aránya 9,6 százalék, 1985-ben mintegy 20 százalék volt a szabálysértések elkövetői között. Azokban az esetekben, amelyekben a tör­vény lehetővé teszi a fiatalkorúakkal szem­beni szabálysértési eljárás lefolytatását, min­den esetben — a különös eljárási szabályok szerint — tárgyalást tart a szabálysértési hatóság, amelyre a fiatalkorút törvényes képviselőjével együtt idézik és hallgatják meg. A tárgyalás folyamán megpróbálják felderíteni azokat az okokat, amelyek a fia­talkorút a szabálysértés elkövetésére moti­válták. Az egyre szigorúbb felelősségre vonás mel­lett is évről évre növekszik a feljelentések száma. A tulajdon elleni szabálysértések kö­rülbelül 90 százalékát a társadalmi tulajdon sérelmére követik el. Ez is jelzi, mennyire fontos feladat lenne a gazdálkodó szerveze­teknél hagyobb figyelmet fordítani a társa­dalmi tulajdon védelmére. Az' ügyek 10—12 százalékát a tankötele­zettség megszegése szabálysértési ügyek al­kotják. E cselekmények körében a kiszab­ható bírság felső határa ezer forint, így cse­kély a lehetőség az egyéniesített bírság ki­szabására. Az elkövetők nagy része sokgyer­mekes, alacsony jövedelemmel rendelkezik. Nem kevés lelkiismereti gondot jelent ezért a hatóságnak a bírságolás, hiszen elsősorban a gyermek az, akit — közvetetten — a bír­ság kiszabása sújt. E szabálysértések elkö­vetői között sok a visszatérő ügyfél, akikkel szemben évente több ízben kell eljárást le­folytatni. Szigorú bírságolási gyakorlatot alakított ki a hatóság a jogtalan haszonszerzési, nye­részkedési célzatú szabálysértések — a vá­sárlók megkárosítása, jogosulatlan kereske­dés, árdrágítás, kisipari szabálysértések — területén. A vásárlók megkárosítóival'és az árdrágítókkal szemben a feljelentéseket túl­nyomórészt a városi tanács vb termelés-el- látásfélügyeleti osztálya tette meg. A bír­ságoló határozatok egy-egy példányát a fel­jelentőn kívül a kereskedelmi vállalat, il­letve a KISOSZ és KIOSZ szervezetei ré­szére is megküldik. Jogosulatlan kereskedés miatt a városi rendőrkapitányság, illetve a vám- és pénz­ügyőri szakasz tett feljelentést. Sajnos, az elmúlt években egyre több esetben kellett eljárni olyan személyekkel szemben, akik a város piacain külföldi eredetű, új árucik­kekkel. elsősorban kvarcórákkal keresked­tek. Azokat az árucikkeket, amelyeket a fel­jelentő szervek lefoglaltak, a tetten ért el­követőktől kivétel nélkül elkobozták. A kisipari szabálysértéseken belül a tár­sadalomra a legnagyobb veszélyt a jogosu­latlan ipari tevékenységet folytatók, a kon­tárok cselekményei tették' ki. A szigorúbb, hatékonyabb bírságpolitika kialakítását se­gítette elő, hogy 1983. szeptember 1-től a bírságmaximum 5000 forintról 10 000 fo­rintra emelkedett. Elenyésző a kontártevé­kenység folytatása miatt tett feljelentések száma, mert az állampolgárok általában csak akkor fordulnak a hatósághoz, akkor tesz­nek feljelentést, ha a nekik végzett „illegá­lis munka” nem felel meg a minőségi köve­telményeknek, vagy a kontár becsapta őket. A környezetvédelem és a köztisztaság biz­tosítása egyre fontosabb feladat a megye- székhelyen, kiemelt jelentőségét a város nagyívű fejlődése és idegenforgalmi szerepé­nek növekedése is indokolja. A köztisztasá­gi szabálysértések miatt tett feljelentések az összes feljelentések körülbelül 10 százalékát teszik ki. Az ilyen szabálysértések elkövetése miatt felelősségre, vontak száma évről évre emelkedett, a felelősségre vonás állandóan szigorodott. Ennek ellenére is alig csökken például a közterületen szeszes italt fogyasz­tók száma. A város fásított, parkosított, cserjésí- tett területei védelméről szóló tanácsrende­let megalkotása óta szigorodott a parkron­gálások elbírálása is. Egyre több feljelentés alapján indult eljárás a zöldterületen gépko­csival várakozókkal szemben, növekszik a bírság átlaga is. Sajnálatos tapasztalat, hogy az állampolgárok egy része még ma sem te­kinti közügynek a város zöldterületeinek vé­delmét. Élénk példa erre az új, Október 31. tér is, ahol lépten-nyomon átgázolnak a frissen füvesített, bokrosított parkon, teszik tönkre a mindannyiunk gyönyörűségére ki­alakított teret. A szabálysértési csoport tevékenységének legkevésbé eredményes része a helyszíni bír­ságolási tevékenység volt. Az 1983. szeptem­ber 1-i jogszabálymódosításig 21 tanácsi, il­letve tanácsi vállalati dolgozó, mezőőrök és állatorvosok rendelkeztek helyszíni bírságo­lási felhatalmazással. A csoport a helyszíni bírságolók részére rendszeres oktatást szer­vezett és rendszeresek voltak a városi rend­őrkapitányság közreműködésével megtartott környezetvédelmi őrjáratok is. A nem kevés szervező munka ellenére az anyagilag „legeredményesebb” 1983-as évben is mindössze 7000 forint helyszíni bírságot szabtak ki. A sikertelenség oka az volt. hogy a felhatalmazással rendelkező dolgozók nem szívesen vállalták az állampolgárokkal szem­beni fellépést. A két esztendeje a Nyíregyházi Városi Ta­nács V. B. műszaki és fenntartási irodája keretén belül megalakult környezetfelügyelői csoport már működésének első évében je­lentős — 171 000 forintos, tavaly pedig 190 ezer forintos helyszíni bírságot szabott ki. Ám a szabálysértési hatóság szerint is nem a bírság, a felelősségre vonás a cél. Az esz­köz a tanács kezében, hogy minél keveseb­ben kövessenek el olyan cselekményt, amely veszélyes a társadalomra. Jó volna legkö­zelebb olyan adatokról beszámolni, amelyek szerint csökkent a büntetés alá vontak szá­ma, a bírság összege. Ez azonban már nem a tanács szabálysértési hatóságán, illetve a környezetfelügyelőkön, hanem rajtunk, ál­lampolgárokon múlik. Balogh József Mindennapos kép: gázolunk a parkon — amíg nem büntetnek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom