Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. június 21. EGY SZÉP HÁZi Sárospa­tak főutcáján, ajan, Aru­ház szomszéd­ságában Ma- kovecz Imre tervei alapján két, 24 lakásos háztömb épült. A hagyományos technológiával készült épüle­tek földszint­jén kereskedel­mi és szolgál­tatóüzletek kaptak helyet. Az egyik épü­letet már bir­tokba vették a lakók. Az épü­letek a város műemlék jel­legének megfe­lelően jól il­leszkednek a környezetbe. (MTI fotó) ■■■■■ Bfe-At;s> Hz árulkodó szalámivég Nyár, utazás, vendéglátás: összetartozó fogalmak. Am ez az idő nemcsak az idegenforgalom szezonja. A KÖJÁL felügyelőinél ilyenkor kezdődik a csúcsforgalom. Dr. Gilá- nyi Ibolya vezetésével korán reggel munkába állt a négy­tagú felügyelő stáb. Ezúttal olyan vendéglátóhelyeket vet­tek nagyító alá, ahol ilyenkor nyáridőben különösen sok a vendég. A Korona Szálló cukrász termelőüzemében nyolc óra­kor már javában tart a munka. Torták, sütemények sorjáznak, a habverő gépet csak pár percre engedik pi­henni. A KÖJÁL ellenőrei­nek megjelenésekor megle­petéssel vegyes izgalom ül az arcokra. Ilyen korán itt még nem gondoltak ránk. Vigyázat! Bacilus! Megkezdődik az ellenőrzés. Minden sarok, minden hűtő- szekrény nagyító alá kerül. A felügyelők szerint ma nem a szokásos rend uralkodik. Mondják is az ellenőrök: ez bizony itt másképp szokott lenni! Hamarosan szemük előtt egy feltűnő mulasztás: a torták, sütemények között az asztalon reggeli maradvá­nyok. Szalámivég, vajmara­dék, kenyérdarabok. Ez bi­zony jegyzőkönyvbe kerül. Csakúgy, mint az a törött márványlapú asztal — baci- lusok, tanyája lehet —, amelynek kijavítása már a legutóbbi ellenőrzés óta várat magára. Még mintát veszünk a fagylaltokból, s irány a szomszédos Korona-konyha! A hozzá vezető úton min­den példás rendben. Külön tárolókamrá'k a salátának, zöldségféléknek, húsoknak. A füstölt áru tárolása, mint a nagykönyvben. A továbbiak­ban is minden szabályszerű. A konyhába lépőt kelle­mes látvány fogadja. Arány­ló húsleves pVwázik a fazék­ban, egy hatalmas lábasban az előfizetéses majorannás csirke sorakozik. A szak­értő szemek nincsenek így elbűvölve — rögtön észreve­szik a hibákat. A nyers hús és a kész sült egy asztalon hever — igaz nincs belőle másik. A hároméves épületet már most kinőtték. Így az­tán nem csoda, ha a másik szabálytalanságot is gyorsan megtaláljuk. A fehér moso­gatóban nyershúsos mű­anyag tálca várakozik, a föl­dön fazekak, lábasok gar­madája. A séta a kézmosó­nál folytatódik. Építtető és kivitelező vitájának hova- fordulását penészes falak várják. Másnapos ételmaradék Az udvaron átsétálva már­is az első osztályú Szabolcs étterem bejáratánál vagyunk. A látvány nem szépségével nyűgözi le az ide érkezőt. Üres ládák, szutykos abro­szok, a kő szinte ragad a pi­szoktól. A mosogató előtt tányé­rok garmadája. Ma nincs me­leg víz. Az edények horpad­tak, ócskák, ráférne egy ala­pos festés a berendezésre is. Munka itt is bőven akad. Nemrég fejeződött be a reg­geliztetés. Háromszáz ven­dégnek szolgálták fel ma a früs tököt. Javában tart a főzés. A sietség jogos. Az örökösföldi óvodások ebéd­jét már 11 órakor viszi a ko­csi, fél tizenkettőkor jönnek az előfizetők, az étlapról ét­kezők. Az újságíróval ellen­tétben a doktornő szeme mérgesen csillan. Egy aszta­lon a tegnapi többféle étel­maradék. Mit keresnek itt még 10 órakor? Valamennyit azonnal ki kell borítani, hogy még véletlenül se kerül­hessenek a mai vendégek asztalára. Előkerül a jegyzőkönyv, Mielőbb festeni, takarítani kell. Az illetékeseket mind­ezekért nem dicsérik meg... Olasz fagylaltozó a város szívében. 11 órakor már so­rakoznak előtte a vendégek; Előkerül a fagylaltforgalmi könyv, a fagylaltkészítés technológiájáról részletes in­formációt kér az ellenőr. Nagyító alá kerül a beren­dezés, a gépek működése. A lényeges dolgokat rendben találja a szakember. A kija- vítandókat — mert ilyeneket is találtak — lajstromba ve­szi, előkerülnek a fagylalt- mintás üvegek is. Nem tudom eldönteni: tá­vozásunknak a tulajdonos, vagy a várakozó vendégek örülnek-e jobban? Csikk a tálalópulton A Tölgyes csárda árnyas fái alatt a teraszon, majd beljebb az étteremben rend, szépen terített abroszok. Kár, hogy a köjálosoknak beljebb is kell menniük. „Vált a kép” — mondanám, ha filmet néznék. Az étterem barátságos rendje után a konyhában egy teljesen más világ. Koszos abroszok, a tá­lalópulton csikkekkel tele ha- muzók. A hűtőszemle is ered­ményes. A tegnapi tartár- mártás és krumplimaradék pillanatok alatt a kukába ke­rül. A tárolók, kiszolgáló he­lyiségek kopottak, elavultak A hűtőszekrények egy része alaposan elöregedett, a ki- szuperáltak helyett sem ér­keztek újak. Naponta 150 adag ebédet főznek, ebből 90 adagot az előfizetők fogyasz­tanak. Van hát bőven tenni­valója a déli csúcsidőben az itt dolgozóknak. Már most hallunk az or­szágban előforduló tömeges ételmérgezésekről. A korai kánikulában szükség van a figyelemre. Az ellenőrzés, fi­gyelmeztetés nem hiábavaló. Remélhetőleg így gondolkod­nak — a vendégek fogadói is. Kovács Éva Lakisik nyagdíjasoknak, mozgíssérüftekuek Beépül a Malomkert 1 'l’íSé Az elkövetkező évek so­rán befejeződik a nyír­egyházi malomkerti, Kert utcai városrész építése — hivatalosan XIX. számú lakókörzet néven emle­getik ezt a területet, me­lyet a Váci Mihály, az Ady Endre, a Vöröshad­sereg és a Kert utca hatá­rol. A nyíregyházi lakásszövet­kezet szervezésében épültek és épülnek itt a lakóházak — a kivitelező az ÉPSZER és az ibrányi építőszövetkezet. Az utóbbi építi az úgyneve­zett no-fines technológiájú házakat (nem kevés gonddal­bajjal ...). Elfagyott... Délen, a Váci Mihály ut­cán a tervek szerint hat épü­lettel zárul le a lakónegyed, alagútzsalus technológiával készülnek, egyenként 16 la­kással. Az Ady Endre utcán tovább folytatják az épí­tést, egészen a benzinkútig nyúlik majd a négyemeletes házak sora. A Kert utcai részen befejezés előtt áll egy épület, az N—6 jelű, ám nagy a gond: a harmadik és a negyedik lépcsőházban a januári vakolás hibásnak bi­zonyult (valószínűleg megfa­gyott), így le kell verni, és újravakolni... náccsal megegyezve elsősor­ban úgy gondolják: nagy la­kásban élő idős ^emberek kaphatnák meg cserelakás­ként az itt épülő egy-másfél szobás lakásokat, ha igény­lik. A ház egyébként három- emeletes lenne, természete­sen lifttel. Esetleg közösen A másik szép terv: laká­sok mozgássérülteknek. A lakásszövetkezet vezetői nemrég az NDK-beli Nord- hausenben jártak, az ottani szövetkezet meghívására. Több olyan épülettel is meg­ismerkedhettek, mely kife­jezetten mozgássérültek szá­mára készült. Itt csak annyi a gondjuk, hogy földszintes épület a rendezési terv sze­rint nem készülhet a Ma­lomkertben, ezért úgy kell kialakítani majd a mozgás- sérültek lakásait, hogy azok esetleg egy másik épület földszintjén kapjanak he­lyet. Elképzelhető a már említett nyugdíjasházzal va­ló kombináció is. A lényeg: fölveszik a kapcsolatot a mozgássérültek megyei egye­sületével, és a tervezésben- kialakításban, no meg a le­endő lakók szervezésében együttműködnek. Az ilyen lakások speciális kiképzést kívánnak — szélesebb ajtó­kat, különleges feljárót, tá­gasabb szobát, hogy a toló­kocsival is jól lehessen mo­zogni a lakásban. A malomkerti negyed Vörös hadsereg utcai részén épülnek ezek a lakások — várhatóan ez évben átadják. A terület belsejében egye­lőre családi házak állnak, de sajnos, sok panaszt okoz a mély fekvés. Hamarosan megkezdődik a szanálás, a terület-előkészítés, és mint a lakásszövetkezetnél meg­tudtuk, egy új nyugdíjasház szerepel a tervekben. A lakszöv a közeljövőben fel­hívást bocsát közre, melyben az épülő nyugdíjasházhoz szerveznek lakókat. A ta­A tárgyalóteremből Gázolt a kombájnos A cím nem teljesen pon­tos, mert a harmincnégy esz­tendős vajai K. Lászlót ugyan kombájnra osztották be dolgozni munkahelyi ve­zetői, de papírja nem volt erről. Mindez persze nem jo­gosította fel arra, hogy mun­kaidő előtt felhajtson egy felest és úgy szálljon a gép nyergébe. Csillagfürtöt aratott au­gusztus 29-én a vajai határ­ban K. László. Délig szépen haladt a munka, akkor azon­ban bekövetkezett a baj, s csak a szerencsén múlott, hogy nem tragédiáról kell írnunk. Egy enyhén lejtős területen haladt a kombájn, amikor K. felfedezte, hogy előtte nem messze ott pihen egy férfi a földön. Gyorsan leállította a motort, de itas- sága, gyakorlatlansága és fi­gyelmetlensége miatt a kom­bájn haladt tovább a lejtőn. K. László ugyanis elfelejtett fékezni... Időközben a pihenő férfi is észrevette a veszélyt, de csak arra maradt ideje, hogy kézzel védje a fejét. A kezét megvágta a kombájn vágó­éle, majd, amikor megpró­bált kigurulni a gép útjából, a kerék alaposan megütötte a derekát. Csonttörésekkel, csuklósérüléssel került a kórházba. K. László bűnös­nek érezte magát a tárgya­láson, egy pillanatig sem ta­gadott, és rettenetesen saj­nálta a történteket — külö­nösen, hogy a sértett a ba­rátja volt. A Nyíregyházi Városi Bí­róság K. Lászlót súlyos testi sértést okozó ittas járműve­zetésben találta bűnösnek, ezért nyolc hónap szabad­ságvesztésre (két év próba­időre felfüggesztve), három­ezer forint pénzbüntetésre ítélte, és két évre eltiltotta a járművezetéstől. Másodfo­kon, a megyei bíróság előtt az ítélet jogerős lett. A malomkerti tömbbelső­be más nem is igen épül már, tágas, szép park, ját­szótér kaphat itt helyet. Ha­sonlóképpen szeretnék kiala­kítani hamarosan azt a te­rületet, mely a Szántó Ko­vács János utcától északra esik, és a Vöröshadsereg út­ja felőli oldalán befejeződik a második fél év során a há­zak építése. Jöhet az összefogás! Ha elvonulnak az építők, jöhet az összefogás: parkot- játszóteret lehet kialakítani. Ehhez a tanács segítségét várják szállításban, föld­munkában, s a lakásszövet­kezet szervezésében a lakók maguk is nagy részt vállal­nak a munkából. Az is fölmerült, hogy a le­endő parkot a körben lévő házak lakói gondozzák, a ta­nács megbízásából. Ennek fejében persze, némi anyagi támogatást is kapnának, pél­dául fűnyíró gépet vehetné­nek, facsemetét vagy éppen fűmagot. Az egyes házak la­kói sajátjukként gondoznák az előttük lévő területet — bizonyára szívükön viselve annak sorsát, állapotát... (tárná völgyi) Sárga lag MMe leg van. Tudom, IwM hogy ezzel nem mondok újat, de ez a meleg nem akármi­lyen. Ezt én érzem. És ez nagy különbség. Stohanek viszont ül egy kádban. Nyakig vízben, langyos, meleg vízben és azt kér­di: — Mizújs? Izzadva mondom: — Meleg van. 32 fok ár­nyékban. Tűző napon ez maga a pokol. Te! Olyan meleg van, hogy az embe­rekről szinte leolvad a ruha. Megfigyeltem. Egy hölgyet a nap úgy levet­kőztetett, hogy egy pará­nyi akármicsodán és egy átlátszó szúnyoghálósze­rűségen kívül nem volt rajta semmi. Stohanek a kádban megvonaglik. Árnyékba csúsztatja a fejét, mert a nagy diófa lombján áttűz a napsugár, egyenesen a kusza tekintetébe. Szóval Stohanek elrendezi magát és megjegyzi: — Na ne mondd! Es bent mi újság? — A főnök kézrátétellel gyógyít. — A munkahelyen a ve­rést tiltja a törvény. Ez a Stohanek vagy megjátssza néha, vagy va­lóban kihagy. Agyilag. De mit is várjunk egy olyan embertől, aki vesz egy hétvégi telket, egy ócska fürdőkádat és alig várja, hogy kánikula legyen. Ká­nikula, szabadság, hétvégi telek, fürdőkád és Stoha­nek dicsekszik. — Jobb mint a Balaton. Nem zsúfolt és tiszta! Es mi van azzal a kézráté­tellel? — Csodákat művel. A főnök jár-kel, itt-ott rá­, teszi egy-egy emberre a ' kezét, aztán felmutat egy sárga lapot és közli: ug­rott a prémési. Micsoda tempó. Meg­jegyzem, a mi főnökünk mindig felplankol valami stílust. Hogy ezt honnan vette?... Várj. Ne mondd! Kitalálom... És kitalálta. Stohanek is nézte a meccset. Látta az elfekvő csatárt, aki idő­húzásból szimulálásba vit­te át magát. Viszont a bí­ró, a Roth odatrappolt, rá­tette a kezét Zsodimákra és felmutatott egy sárga lapot. Eközben a jelbe­széd világos volt: nincs lazsálás. — Szóval játssza a fő­nök az eszét. — Méghozzá sikerrel. Sokan összeszedtek már néhány sárga lapot. Tény­leg nem kaptak prémiu­mot. r — És én? Láttad a lis­tát? Vigasztaltam Stohane- ket. Hízelgett a hiúságá­nak az a néhány jó szó, ami kitelt tőlem. Aztán hitetlenkedve megjegyez­te: — Nem fér a fejembe. A főnök eddig 'olyan jó ember volt. — Volt! ’Csakhogy ő is sárga lapot kapott. Fen­tebb. Mert jegyezd meg Stohanek, egy merő nagy meccs az egész. Itt min­denki játszik és minden­kinek beintenek, fütyül­nek, és mindenki kaphat sárga lapot. Csak eddig lazsálásért nemigen adták. Ez utóbbi bölcsességbe beleizzadtam. Ez a meleg teljesen kicsinál. És ez a Stohanek kész tapintat­lanság. Ha ő lenne az én vendégem, már régen át­adtam volna neki a für­dőkádat. És még ő akar prémiumot. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom