Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. június 14. A budapesti békeüzenet Új megközelítés a leszereléshez Nagykövetségek és vezérkarok csendes dolgozószobáiban, kormányok és minisztériumok tágas tanácstermeiben megkezdődött Budapest békeüzenetének tanulmányozása. A sajtó ellőtte puskaporát, a hivatásos propagandisták megtették előre gyártott nyilatkozataikat, s aki csak ezekből próbálna ítélni, aligha tudna mit kezdeni az ellentmondásos értékelésekkel. Rendkívül merész, vonzó elemeket tartalmazó, érdekes javaslat — hangzik egyfelől. Nehezen megvalósítható, hosszú tárgyalást igénylő indítvány, amely elmaradt a várakozástól — állítja a másik oldal. „Keletről az enyhülés irányába mutató jelek érkeznek” — állapítják meg egyesek, míg mások szerint a Varsói Szerződés meg akarja tartani hagyományos erőfölényét. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé fontos javaslatokat dolgozott ki az elmúlt napokban a Duna partján, de a kétnapos júniusi ülés ezen túlmenően még valami mással alkotott igazán maradandót. „A népeknek tudniuk kell, hogy bízhatnak a szocialista országokban” — mondta Budapesten Erich Ho- necker, és szavai elsősorban egy új politikai filozófiára, egy új katonai szemléletmódra, egy új magatartásra utaltak, amely valahol nagyon rokon az SZKP XXVII. kongresszusának szellemével. Hangsúlyozva, hogy a katonai-politikai csoportosulások és az egyes államok tényleges szándékainak megítélése szempontjából lényegesek a katonai doktrínák, a második budapesti felhívás állást foglalt amellett, hogy mindenekelőtt el kell oszlatni az éveken keresztül felhalmozódott kölcsönös gyanakvást és bizalmatlanságot. Leszögezve, hogy az európai és a világbiztonság érdekében a katonai szövetségek koncepcióinak és doktrínáinak a védelem elvére kell épülniük, az 1986- os budapesti felhívásban a VSZ-tagállamok teljes felelősséggel ismét rögzítik: soha, semmilyen körülmények között, sem Európában, sem a világ bármely más részén nem kezdenek harccselekményeket más államok ellen, ha ők maguk nem válnak agresszió célpontjaivá. Védelmi indíttatású katonai doktrínájuk nem fölényt feltételez, hanem a katonai erők egyensúlyának fenntartását, mégpedig az erők és az eszközök lehetőleg legalacsonyabb szintjén, a katonai potenciálok olyan szintre csökkentését irányozza elő, amely még éppen elégséges a védelemhez. Ebből a katonapolitikai mentalitásból szinte automatikusan adódott az a szovjet program, amelyet a Varsói Szerződés Budapesten magáévá tett, s amely szerint a világnak atomfegyverek nélkül, tömegpusztító fegyverek nélkül kell átlépnie időszámításunk harmadik évezredébe. Az atlanti tömb nyilván nem fog lelkesedni az európai szárazföldi erők. a csapásmárő harcászati légierő és a harcászati-hadműveleti nukleáris fegyverek egyöntetű csökkentésének gondolatáért. Ha eddig Bécs- ben nem járult hozzá a katonai alakulatok rendszeresített fegyverzetének leszereléséhez, ezután sem fog sietni ezzel. Aligha rajong maid azért az elgondolásért, hogy a csökkentés térségén kívül eső területeken nem növelheti szárazföldi erőit és harcászati csapásmérő légierejét. A „budapesti sokk” után a NATO valószínűleg hamar magához tér és igyekszik maid olyan részletekbe belekapaszkodni, amelyekben lehetőséget sejt a keleti javaslatok kockázatmentes visszautasítására. Ez azonban a jelenlegi világban egyre nehezebb dolog. Washington és Brüsszel számára egyre gyötrőbb lesz a dilemma, éljenek-e az alkalommal, hogy a szocialista országok most éppen azt javasolták, amit Nyugat mindig hiányolt, vagy ismét lesöpörjenek a tárgyalóasztalról reális javaslatokat csak azért, mert azok a Varsói Szerződés javaslatai. A hét szocialista ország bátran elébe ment azoknak az érveknek, ha tetszik kifogásoknak, amelyekre hivatkozva az atlanti vezetők számos korábbi kezdeményezésünket elvetették. Nem kötötték előfeltételekhez javaslataik megvitatását, késznek nyilatkoztak bármely más, ilyen vonatkozású elgondolás tekintetbe vételére. Nehéz lesz megcáfolni javaslataiknak azt a logikáját, hogy ha a NATO-országok szövetségük védelmi jellegéről beszélnek, nem lehet akadálya az európai hagyományos erők kölcsönös, lényeges csökkentésének. Befejeződött a székesfehérvári konferencia fl műszaki fejlesztés motorja a gazdasági előrelépésnek Pénteken plenáris üléssel befejeződött a Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás címmel Székesfehérvárott rendezett országos elméleti konferencia. A kétnapos eszmecserén öt szekcióban, negyvennél több előadás hangzott el a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdésekről, a műszaki fejlesztés fő irányairól és feladatairól, társadalmi, gazdasági feltételeiről, s az innovatív emberi tevékenységgel való kapcsolatáról. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a műszaki fejlesztés a fejlődés motorja, s ennek felgyorsítása társadalmi, gazdasági előrelépésünk elengedhetetlen feltétele. Radios Katalin, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője a konferencia zárszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy a műszaki fejlesztés nem technológiai, technikai probléma, hanem a társadalmi haladás komplex kérdése. Felgyorsítása érdekében hatékonyabb és fokozottabb együttműködésre van szükség a témában érdekeltek, a kutatóbázisok, a különböző intézmények, vállalatok között, s a jövőben nagyobb mértékben kell kihasználni a nemzetközi együttműködésben, elsősorban a KGST-or- szágokhoz fűződő kapcsolataikban rejlő lehetőségeket. Az elméleti tanácskozás egyik szekciójában a műszaki fejlesztés és az emberi tényezők kapcsolatával foglalkoztak. A pénteki ülésen itt hangzott el Gyuricsku Kálmán kandidátus, a megyei pártbizottság titkára korreferátuma, aki a káderpolitika feladatairól beszélt a műszaki fejlesztés elősegítésében. Megyei tapasztalatokat, megoldásra váró gondokat említett, vázolta azokat a tényezőket, amelyek segítségével a jelenleginél nagyobb mérvű fejlődést lehet elérni. Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás címmel kétnapos országos tanácskozás volt Székesfehérvárott. (Kelet-Magyarország telefotó) A Szaijut—7 fadéizetén Három hónap a világűrben Három hónapja dolgozik Föld körüli pályán Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolov- j ov. A Szaljut—7—Szojuz T—15 —Kozmosz—1686 űrkomplexum fedélzetén asztrofizikai és geofizikai kutatásokat, biológiai és műszaki kísérleteket végeztek, sor került az űrhajósok egészségi állapotának ellenőrzésére. Tizenegyezer írásmintát elemeztek Letartóztatták a gyanúsítottat A Föld természeti kincseinek vizsgálata során az űrhajósok rögzített kamerával és spektrométerrel többször is végigfényképezték a szárazföld és a világtengerek kijelölt térségeit. Pénteken legnagyobbrészt geofizikai kísérletekkel töltötték munkaidejüket a Szaljut—7 lakói. Ukrajna, a krasznojarszki és a sztavro- poli határterület, továbbá a Kaukázoson túli köztársaságok területének, a Fekete- és a Kaszpi-tenger vízfelületének vizsgálata szerepelt a programban. Kétórás test- gyakorlást is végeztek. A Felhívás Rendőrkézen a szendrői gyilkos 7 Pénteken a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság sajtótájékoztatóján bejelentették, hogy június 10-én letartóztatták a Szendrő községben 1986. február 6-án elkövetett emberölés gyanúsítottját: Tömöri József 35 éves büntetett előéletű szendrői ' lakost. Csacsovszky László alezredes, a Borsod megyei Rendőr- főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője elmondotta: ez év február 8-án kapták az értesítést, hogy özvegy dr. Márkus Istvánná 60 éves. Szendrő, Lenin út 19. szám alatti Lakost két napja nem .Látják és lakása ajtajára egy ,,elutaztam szanatóriumba 3 hónapra” szövegű írás van kitéve. A környezetében lakók jelezték: Márkusné senkivel nem közölte elutazási szándékát. Ezért hozzátartozók és tanúk jelenlétében a Lakás ajtaját feltörték, amelynek szoíbájábain megtalálták Márkus Istvánná holttestét, s megállapították, hogy halálát több késszúrás okozta. Arra is fény derült, hogy a tettes — aki igen kevés nyomot hagyott hátra — a helyszínről pénzt és különböző tárgyakat is elvitt. Kézrekerítésére szerteágazó nyomozás kezdődött. A rendőrség kérte a lakosság segítségét a ..Kék fény” adásában is. A nyomozók több tényező alapján arra következtettek, hogy a gyilkosságot olyan egyén követhette el. aki ismerte az áldozatot. Megtalálták a lakásban azt a naplót, amelynek kitépett Lapjára a lakás bejáratára elhelyezett szöveget írták. A kapitányság írásszakértői úgy vélték: az írás olyan egyedi vonásokkal rendelkezik, amelyek alapján beszerzett írásminták összehasonlítása révén nyomra vezethetnek. Ezt az utat követve, Szendrő lakosságával egyetértésben megkezdték az írásominták begyűjtését. Ugyanakkor megvizsgáltak minden, a lakosságtól érkező bejelentést is. Az írásszakértők több mint tizenegyezer írásmintát elemeztek, sith^lyoket házról házra járva gyűjtöttek. Ilyen nagy tömegű írásminta gyűjtésére hazánkban még nem került sor. Végül is az írásazonosítás során a szakértők Tömöri József büntetett előéletű szendrői lakos próbaírását választották ki. Ezt követően — az időközben beszerzett más tárgyi és személyi bizonyítékokat, szakértői véleményeket is figyelembe véve — a rendőrség Tömöri Józsefet a gyilkosság elkövetésének alapos gyanújával június 10- én előzetes 1 etartózta básíba helyezte. Tomorü József beismerte a bűncselekmény elkövetését. A Borsod megyei Rendőr-főkapitányság szakemberei az ügy részletes felderítésén tovább dolgoznak. az NSZEP KB előtt Pénteken Berlinben ülést tartott a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága. Meghallgatta azt a beszámolót, amelyet Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitkára tartott a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti üléséről, az azon elért eredményekről. Az ülésen megvitatták továbbá azokat a javaslatokat, amelyeket Erich Honecker az irányító állami szervek ösz- szetételére tett a június 8-i nemzetgyűlési és helyhatósági választások eredményei alapján. Megnyílt a sástái tárlat (Folytatás az 1. oldalról) szét egésze képvisel és kifejez, s mindezeket megfogható közelségbe hozzák a befogadó közönséghez. A művésztelep minden évben megrendezett zárókiállítása most egy visszatekintő, összegző bemutatkozássá bővült. Az 1977 óta itt készült valamennyi munka kiállítása lehetetlen lenne, hiszen a 11 országból eddig itt járt 91 szobrászművész alkotásait már visszajuttatták hazájukba. Arra lehetett vállalkozni, hogy az itt lévő gyűjtemény lehetőség szerint kiegészüljön a kiállítás időtartamára. Ezért az eddig részt vevő magyar művészeket megkérték, hogy a Sóstón készült műveikből biztosítsanak 5—5 darabot a bemutatásra. Ügy gondolom, hogy az így létrejövő — megközelítőleg teljes — anyag jól reprezentálja tíz év együttes munkájának eredményét. A kiállítás is dokumentálja, hogy a rendező szervek erőfeszítései nyomán fokozatosan javuló feltételek között sikerült Sóstón egy olyan szakmai műhely létrehozása, amely a külföldi és magyar éremművészek és szobrászok közös alkotó tevékenységére alapozva megteremtette a közép- és keleteurópai művészeti törekvések választott szakterületen belüli magyarországi fórumát. Ez a művészeti kohó feltöltődési, megújulási és fejlődési lehetőséget nyújt az inter- szimpozion valamennyi résztvevője, mind a stúdiókorosztály, mind a kiemelkedő művészegyéniségek számára. A közvetlen tapasztalatcserén túl a hazai és külföldi művészek személyes kapcsolatba kerülése, barátságok szö- vődése jelenti az egyik biztosítékát a művésztelep jövőjének. Ennek is köszönhető, hogy Sóstó nemcsak a szocialista országokban, hanem pl. Angliában is mintája lett az ott létrehozott éremművészeti alkotótelepnek, s az NSZK-ból is érdeklődnek utána. A legfőbb eredmény azonban mégis az — s ez jogos büszkeséggel tölthet el bennünket —, hogy a Sóstón készült érmekkel díjakat nyernek a művészeink idehaza és külföldön egyaránt, s alkotásaikat Európa-szerte megismerheti a szélesebb közönség. Az útkeresés, a kísérletező kedv bronzba öntött eredményei a jubileumi kiállításon részben eredetiben, részben fotókon láthatók. Külön figyelmet érdemelnek ezek a fotókról visszaköszönő utcatáblák, amelyeket a városi tanács Nyíregyháza főterén már elhelyeztetett, s a sort még folytatni szeretné. Bízunk benne, hogy további művészi kezdeményezések gazdagítják majd a város köztereit. A kisplasztika nem monumentális méreteivel, nagyszabású formáival hat ránk, hanem — talán megbocsátják a kifejezést — hétköznapi tárgyainkként válnak, válhatnak életünk részévé. Esztéták és kritikusok dolga, hogy megállapítsák: ez az A Központi Bizottság titkára gratulálósorokat ír a Nyíregyházi 4-es számú Általános Iskola kórusának emlékalbumába. (Császár Csaba (elvételei) idei kiállítás művészeti színvonalát tekintve mennyire fogja egységbe és reprezentálja a tíz évet. De önmagában az a tény, hogy tíz éven keresztül hazai és külföldi alkotók békés egyetértésben, teremtő feszültségben és egymást serkentve dolgoztak itt néhány hetet, s műveikkel megbecsülést szereztek az alkotótelepnek hazánkban és határainkon kívül, már gazdagon honorálta a megye, a város, a telepet létrehozó lelkes művészetbarátok és szervezők erőfeszítéseit. Azzal a jóleső érzéssel nyitom meg a kiállítást és a díjátadási ünnepséget, hogy ma itt újabb kaput nyitottunk, amelyen át egyre többen léphetnek be a művészet csarnokába. Köszönöm az alkotóknak, az alkotótelepi tanácsnak, a telep összes támogatójának, hogy mindez létrejött és gazdagít bennünket: nyírségieket, magyarokat — a szépre, jóra vágyó embereket. Ezt követően díjakat adtak át az idei művésztelep legeredményesebben dolgozó alkotóinak. A Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja díját Domonkos Istvánná csoportvezető adta át Csikai Mártának. A Szabolcs-Szat- már megyei Tanács díját Bá- nóczi Gyula tanácselnöktől Georgij Frangulján (Szovjetunió) vette át. A Nyíregyházi Városi Tanács díját Csabai Lászlóné tanácselnök adta át Balogh Géza Nyíregyházán élő művésznek. A képzőművészek szövetsége területi szervezetének díját Bálványos Huba, a szövetség al- elnöke nyújtotta át Gáti Gábornak. A kultúrpark is ajánlott fel díjat: ezt Hargitai Lajos igazgatótól vette át Bakos Ildikó. A megnyitó hivatalos része után a vendégek megtekintették a művésztelep tíz- esztendős történetét bemutató kiállítást. Ez idő alatt hazánkon kívül tíz ország szobrászművészei vettek részt a tábor munkájában, és szép hagyományként, a vendégeskedés fejében városunknak ajándékoztak itt készült alkotásaikból. Így gyűlt össze ennek a tárlatnak mintegy hétszáz darabos anyaga, amelyet a közönség augusztus végéig tekinthet meg. A nap folyamán Berecz János más kulturális programok keretében is tanulmányozta megyénk kulturális és művészeti életét. Megismerkedett Berecz András festőművész munkásságával a borbányai templomban, a 4. számú általános iskolában — ahol a művész freskókat készített —, illetve műtermében. Ellátogatott Nagykálló- ba, találkozott és beszélgetést folytatott Ratkó József József Attila-díjas költővel, akit köszöntött 50. születésnapja alkalmából és gratulált a közelmúltban kapott magas kitüntetéséhez.
