Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
1986. június 14. Kelet-Magyarorsxág 3 Viták holnapunkról Rangsor hetekbe minden tanácsC nál napirendre kerül a település hetedik ötéves tervi és hosszú távú fejlesztési programja. Viták előzték és előzik meg a tervek jóváhagyását — mindenki elmondhatja vélemé" nyét. javaslatait. A t.zal(.szervezetek sem maradnak ki a sorból — sőt, jelentős szerepet kapnak. Mindez két évvel ezelőtti időre nyúlik vissza: 1984-ben készített a szakszervezetek megyei tanácsa (egyeztetve a megyei bizottságokkal, az azokhoz érkezett javaslatokkal) egy ajánlást a megyei tanácsnak. Ebben olyan megoldásra váró gondokat soroltak föl, melyek a megyebeli települések lakóit érintik, és mielőbbi megoldásra várnak. Akkoriban kezdett körvonalazódni az a koncepció, melyre aztán a megye új ötéves terve és a hosszú távú fejlesztés épült. Természetesen figyelembe vették a szak- szervezetek javaslatait is, és a szervezett dolgozók képviselői a tervkoncepciót, majd magát a tervjavaslatot is górcső alá vették. Mielőtt a megyei tanácsülés elé került volna a terv, az SZMT is megvitatta — és a javasolt változatok közül (nyilván nem véletlenül) pontosan azt találták helyesnek, melyet később a megye tanácsa is elfogadott. Az eddiginél nagyobb szerepet, jelentősebb beleszólást kapott a szakszervezet a terv- készítésbe — hangsúlyozta egy beszélgetésben Halinda Tibor, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára. — Nem véletlen ez, hiszen megváltoztak a helyi tanácsok gazdálkodási feltételei is, lényegesen több függ tőlük, megnőtt a felelősségük. A tanácsok gazdálkodási önállósága nagymértékben kiszélesedett — azt költhetik el, ami a rendelkezésükre áll a központi támogatásként, illetve helyi pénzként a gazdálkodó szervektől, az üzemektől, szövetkezetektől. És arra költhetik, amifii tanács tagjai a legfontosabbnak találnak. Nem véletlen hát. hogy a megyében működő több, mint harminc szakszervezeti szakmaközi bizottság mindegyike megvitatta a terveket, javasolt, rangsorolt. A területen élők — dolgozók érdekeit képviselik — még ha nem is mindenütt egyformán vitázó kedvvel és felkészültséggel. Ma már jobban egymásra van utalva a település vezetése és a lakosság — csakis összefogással léphetnek hát előre. A szakszervezetek vezetése több olyan fontos gondot is előtérbe helyezett javaslataiban, melyek beavatkozást sürgetnek. Ilyen a foglalkoztatás kérdés•— a megye több területén égető probléma. A megyei terv foglalkozik is a megoldás lehetőségével, de sajnos, nincs kilátás arra, hogy a tervidőszak során felszámolhatnának minden gondot e téren. Hasonló a helyzet az infrastruktúra fejlesztésében is — az országos lemaradásunk ugyan előreláthatólag nem fog nőni, de sajnos, nem is nagyon csökken. E két terület az, ahol nem csitultak el a viták a szakszervezet, a dolgozók képviselője és a tanácsi vezetés között. Már- csak azért sem, mert úgy tűnik: még az sem valósul meg teljesen, ami a megyei tervben megfogalmazódott. A helyi tanácsi tervek ugyanis több helyen másképp rangsoroltak, mint a szak- szervezet. vagy akár a megyei terv. Ehhez természetesen joguk van — csak félő: később megbosszulja magát az az álláspont, hogy nem gondolkodtak kellő távlatban. Tarnavölgyi György PERCEK, ÓRÁK, NAPOK Futballvita munkaidőben? x Á fejlődét alapja Feltétel és „vándorbot” Reggel 9 óra. Csaknem egy teljes órája rójuk a kisvár- dai Hunniacoop Vállalat üzemének útjait, látogatjuk a munkatermeket. Még a zeg- zugokba is bepillantunk Fazekas Tibor igazgató és Huszár István párttitkár társaságában. Élő csirkékkel érkezik egy gépkocsi. Pakolnak. Benyitunk egy öltözőbe. Senki. Belátogatunk a feldolgozóba, onnan a csomagolóba megyünk. Ütemes a munka. Fel- keressük a hűtőraktárt, majd a gépház következik. Rend. tisztaság mindenütt. Nincs csellengés. Vagy mégis? „Rosszkor érkeztünk..." — Nézzünk be ide — vezet egy folyosóra az igazgató. Ráhibázotf. Vita. szóváltás szűrődik ki az ajtón. — Rosszkor érkeztünk — jegyzi meg a párttitkár. Vagy éppen jókor. Rajtakapták a csapatot. R. S., a brigádvezető igyekszik a mundért védeni. — Kicsit ráfejeltünk a íreggelizési időre. Nyolc ember. Kőművesek, ácsok, burkolok. Ha nem érkezünk, ki tudja, meddig tétlenkednek, kezdik később a falbontást, s ezzel késik a rekonstrukció is. Percek, órák, napok. Pénz-, idő-, energia- pocsékolás. — ön szerint ki a lógós? — szegezem a kérdést R. S.- nek. — Az, aki a munkahelyén tekereg, nem dolgozik — — válaszolja határozottan. V. J., a burkoló őszintébb, árnyaltan fogalmaz. — Most olyasmi történt: 02 elveszített VB-meccsről vitáztunk. Ezért csúsztunk ki a reggelizési időből — keres felmentést. R. S. kiváló dolgozó, V. J. munkája ellen sem volt eddig kifogás. Kissé meg vannak szeppenve. Tétlenségen kapta őket az igazgató és a párttitkár, fejmosás nélkül bizonyára nem ússzák meg. Többen a szükségesnél? — Februárban múlt egy esztendeje, hogy megszüntettük az őrabérrendszert a gyár feldolgozóüzemében. Ez csaknem 300 dolgozót érintett — tájékoztat az igazgató. — Új, tt/ljesítménybérezési tormát vezettünk be itt — fűzi hozzá a párttitkár. — Kéthónapos kísérlet után némi korrekcióval véglegesítettük is. Ügy tűnik. bevált. Azóta feszesebb a munkarend, általában nincs csellengés. Ez azonban néhány huszár- vágásos intézkedést követelt. Az egyik: 825-ről 670-re csökkentették a létszámot. Ennek arányában most jobban meg tudják fizetni a kiváló teljesítőket. Növekedett a bérszínvonal, javultak a teljesítmények. Szinte hihetetlen, mekkora arányban. Egy példát a bizonyításra. Tavaly januárban a már említett magasabb létszámmal 1330 tonna élő baromfit dolgoztak fel. Az idén januárban kevesebbel 1667 tonnányit! — Egy esztendeje valóban nem jellemző a lógás — jegyzi meg az igazgató. — Gyakorlatban tapasztaltuk: mindig fegyelmezetlenA szalagok mellett ütemes a munka — naponta 45 ezer szárnyast dolgoznak fel Kisvárdán, ahonnan belföldre és exportra egyaránt szállítanak, (f. z.) séghez vezet, ha valamelyik munkahelyen többen vannak a szükségesnél — magyarázza a párttitkár. „Hígul" a munkaerő — Pedig hamarosan ismét hígításra kényszerülünk. Olcsóbb munkaerőt kell felvennünk azért, hogy a 8 százalékos bérszínvonal-emelést biztosítani tudjuk — bosz- szankodik az igazgató. — Csak azt nem tudom, hogy kinek jó ez? Sem nekünk, sem az államnak. Ismét magyarázkodhatunk. Mit mondunk az embereknek? Miért csináljuk „vissza" azt, amit jól végeztünk? A bérszínvonalat még ilyen áron (!) is tartani, védeni kell. Különben nem fizethetők meg tisztességesen a kiválók. Az is rontja a közmorált, ha valaki sűrűn szaladgál ki a szalagról. — A legtetemesebb vállalati kárt a2 irányítói, a vezetői poszton történő lógások okozzák. Ez a tapasztalat. Itt minden lezserség, gondatlanság, figyelmetlenség súlyos ezrekbe kerülhet — magyarázza az igazgató. Előfordult, de olykor még manapság is megtörténik, hogy egy-két órai késéssel intézkedik a csoportvezető a gépkocsik indításáról. Ilyenkor leáll az egész szalag, több száz ember, önhibáján kívül. Kevesebb a teljesítmény. csökken a bér, növekednek a költségek. Igaz, nem marad el a felelősségre vonás, csakhogy a kár pótolhatatlan ! Ejnye-ejnye? — Felszámoljuk a kár egy részét ilyenkor a hibát végzett programozó szállításvezetőnek — vigasztal Huszár István. — Ez azonban elenyésző százaléka — jár közel az igazsághoz az igazgató. Bizony, olykor beérik egy ejnye-ejnye „büntetéssel'’, vagy jóval alacsonyabb szankcióval, mint amilyent érdemeltek volna a vétkesek. Farkas Kálmán ÍME EGY DOROGNAK A SZÍNE ÉS FONÁKJA; a megyében sikeresek voltak az erőfeszítések a foglalkoztatás bővítésére. Ehhez százmillió forintot kapott a megye. mintegy négyszázmillió értékű munkahelyteremtő beruházás valósulhat meg általa, s eddig két új üzem épült, 1500 munkahely létesült. A másik oldal: az erőfeszítések ellenére csökkent a megyében a keresők száma 2200zal. s ezzel együtt a lakosság száma is fogyott, különösen a középfokú végzettséggel rendelkezők vándoroltak el a megyéből. Az előbb említett számok azt a valóságot tükrözik, amely ma megtalálható szűkebb hazánkban. Erről esett szó azon a megbeszélésen is. ahol az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a megye vezetőivel találkozott. Érdemes volt számba venni az eredményeket, de sokkal fontosabb volt azokról a feszítő gondokról beszélni, amelyek nemcsak az érintetteket, hanem a vezetőket is aggasztják, s amihez feltétlenül szükséges külső segítség. örülünk neki. hogy területünkön fiatal üzemek vannak, többségükben fiatal munkásokkal, akik igyekeznek bizonyítani. Azonban éppen ebből adódik, hogy évente jóval kevesebben mennek nyugdíjba, mint ahányan munkáért kopogtatnak. A következő ötéves időszakban ez a különbség 7—8 ezer fiatal sorsát érinti, ha minden marad a jelenlegi állapotban, akkor nekik fogniuk kell a vándorbotot, s az ország más részein kell munkát keresniük. (S bizony van néhány iparvidék, ahol tárt karokkal fogadják őket.) Csakhogy a fiatalok többsége — különösen a lányok — nem szívesen hagyják el lakóhelyüket, a napi ingázást még csak-csak vállalják, de igazuk van, ha nem a munkásszállók felé kacsingatnak. AZ EDDIGI TÁRGYAiLÄSOK, különböző intézkedések mintegy két és fél ezer új munkahelyet ígérnek — ha minden sikerül. Új vonás, hogy az elmaradott területek fejlesztésére pályázatot írt ki a megye, azokat az üzemeket fogadják. amelyek a legjobb ajánlatokkal jelentkeznek. A foglalkoztatási gondok megoldásában részt vállalnak a központi szervek is, a megye és az ÁBMH jó partner volt többek közölt az átképzési támogatás megindításában Záhonyban és Vásárosnaménybah. Ugyanígy lépni kívánnak a szükséges továbbképzésben is. Kedvezőek azok a tapasztalatok is, amelyeket a munkaerő-szolgálati iroda létrehozásával, annak megyei hálózatával eddig elértek. Mindez összefügg azzal a kormányzati elképzeléssel, hogy a vállalatok, szövetkezetek a hatékony foglalkoztatást tartsák legfontosabb feladatuknak, míg az állami szerveknek kötelessége, hogy a teljes foglalkoztatottság elvét a gyakorlatban érvényesítsék. (Azonban itt az eszközök korántsem állnak annyira rendelkezésre, hogy egy csapásra rendezni lehetne mindent. Ráadásul ez nem is városi, vagy megyei kategória, hanem országos intézkedéseket követel meg.) Ám a munkaközvetítéssel, az állást keresőknek, változtatóknak nyújtott szolgáltatásokkal sokat lehet javítani a közérzeten, s ebben a munkaerő-szolgálati iroda új elhelyezése, javuló feltételei sokat segítenek. S persze szükségeltetik a partner: a vállalat, szövetkezet is, amelyik pontos információkat közöl, reális igényeket nyújt be. BÄR LÁTSZÓLAG csak egy szűk réteget érint, azonban minden bizonnyal kihatással van a megye jövőjére, hogy az eddigitől jóval többet tesznek a szakemberek letelepítésére. Ismertele a riasztó számok, néhány területen, üzemben milyen kevés a jól képzelt műszaki és közgazdász. Márpedig csakis okos ötletekkel rendelkező szakemberektől várható el, hogy magasabb szintre emeljék a termelést, vegyék észre, hogy megfelelő tartalék van megyén belül a termelés egyik legfőbb tényezőjéből, az emberből, akinek a foglalkoztatása a fejlődés alapja lehet. Lányi Botond O lyan volt a doktor krumplija, mint a ribizli. Apró, rózsaszín kolorádóbogarak tömege rágta a leveleket. Kifejlett, csíkos hátú példány csak imitt-amott volt látható. — Van mangalicája rendesen — szólította meg a doktort a kerítésen ál az öregember. — Hogyhogy? — Mert olyan kis gömbölyű a bogár . .. Több mint két éve vette meg a csinos parasztházat, a vele járó kerttel a doktor. Azóta — ha az idő engedi — hétvégeken mindig kint tartózkodik a feleségével a „birtokon". A porta korábbi gazdái kihaltak. — Jó kis föld ez ... ho- hó ... kenyér! — Biztatta még annak idején vásárlásra őket az öregember. Neki se volt mindegy, ki kerül a szomszédba. Készebb lett volna panaszra menni a tanácsra, ha valami ,.senkiházi pereputty" költözik mellé. De ezekkel a városiakkal jól járt. Már csak azért is. mert a hátsó kertben most már nyugodtan magának szánthatott egy azelőtt sűrűn vitatott barázdát. Meg aztán büszke volt az idősebb falubeliek előtt, hogy kozások egyszersmind keresetlen alkalmat adtak eredeti, mondhatni forrásértékű sztorik felszedésére. Az öreg gyakran fájlalta a derekát, többször panaszkodott is emiatt, olyanformán, mint aki taIBIIIIBI ő „bármikor" szót válthat egy ilyen úriemberrel. A doktor pedig kifejezetten üdítőnek találta az öreggel való társalgást. Városon nőtt. törzsökös értelmiségi lévén egy ismeretlen világ nyílt számára. A vén parasztember egy ..más minőségű élet gondolatait közvetítette" felé. mely gondolatok mérsékelt izgalmakat tartogattak és szórakoztattak is. A beszélgetések, találnácsot vár, hogyan lehelne segíteni a baján. — Nem orvos vagyok, hartem sejtbiológus — szögezte le még az elején a doktor. — Olyasmi az... — mondta bizonytalan ráhagyással a vénember. Most is ott állt az öreg a kerítésnél, onnan szemlélte a szomszéd krumpliját. A túloldalról erős. szagos csalánok bújtak át a drótlyukakon. Az egyikhez hozzáért. — Tán gyógyászati célra termelik a csilánt? — kérdezte huncut éllel és tetszett neki, hogy a doktor — miközben a permetezéshez készülődik — csendesen mulat a kérdésén. — Na amúgy takaros a kertük, de hát maguk még fiatalok, könnyen hajolnak a dudváért. Nekem reggelente megmered a nyakam, kezem. Az se sokat használ, ha éhnyállal kenem. — Mivel keni? — Éhgyomorról való. reggeli nyállal. De mondom. nem sokat ér. A derekamon meg már csak az anyaföld fog segíteni. Muszáj megdőlve járni, úgy nézek ki, mint a bugylibicska. Pedig valamikor olyan egyenes gerincem volt. vízmértékkel lehetett volna mérni. — Valamikor a legtöbbünknek egyenes gerince volt — szólt kis keserűséggel a doktor és érezte, hogy ez nem tartozik ide Sztancs János
