Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

Bz MNB elnöke Nyíregyházán Nyíregyházán tárgyalt pén­teken Tímár Mátyás állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A vendéget Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titkára tájékoz­tatta Szabolcs-Szatmár gaz­daságpolitikai helyzetéről. Tímár Mátyás ezután az MNB Nyíregyházi Igazgató­ságán a magyar bankrend­szer átszervezéséről és az ez­zel összefüggő megyei felada­tokról tárgyalt Farkas Fe­renc igazgatóval és vezető munkatársaival. Elismerés a jó munkáért Elmúlt évi munkájának el­ismeréseképpen az Ipari Mi­nisztérium és az OKISZ El­ismerő Oklevelét kapta meg a nyíregyházi Nyírfa Kisszö­vetkezet kollektívája. Az alig félszáz szakembert foglalkoz­tató szövetkezet az elmúlt esztendőben harminchatmil­lió forintos árbevételt és csaknem hat és fél milliós nyereséget produkált. Tevé­kenységük roppant szerteága­zó, a műemlék épületek res­taurálásától egészen a mű­szaki kutatásfejlesztésig ter­jed. A múlt évben például kifejlesztettek egy olyan ter- movíziós mérőrendszert, mely a BNV-n is nagy sikert ara­tott, s külföldön is mind na­gyobb iránta az érdeklődés. Az elismerő dicséretet pén­teken vehette át Szunai Mik­lós, a kisszövetkezet elnöke. A dolgozók közül Marján Fe­renc, Magyar Pálné és Szu­nai Antal Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Vita a „Magyarország története” kötetről Tudományos ülés A Magyarország története (1526—1686) III. kötetének vitáját rendeztték meg má­jus 9-én Nyíregyházán, a a- nárképző főiskolán. A Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei szervezete, a tanárképző főiskola történet* tudományi tanszéke, a DAB történelmi szakosztálya, a Magyar Történettutdományi Társaság megyei tagozata, a megyei levéltár, a múzeu­mok igazgatósága és a me­gyei pedagógiai intézet kö­zös vitaülését Cservenyák László főigazgató nyitotta meg, a vitát Rácz István egyetemi tanár vezette. A vitában felszólalt: Ta­kács Péter, Szabó Géza, Bar- ta Gábor, Orosz István. Gyi- mesi Sándor, Kováts Zoltán, Benda Kálmán, Perjés Géza, Rázsó Gyula, Fenyvesi Lász­ló, Bánkuti Imre, ifj. Barta János. A vita és a szerzők válaszai után a megbeszélé­sen elhangzottakat Rácz Ist­ván, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nára foglalta össze. Mátészalka: Ifjúmunkás­találkozó A közeljövőben rendezik meg az országos szakmun­kástanuló-napokat Szolno­kon. E nagyszabású összejö­vetel megelőző megyei ren­dezvénye a Mátészalkán pén­tek délután megkezdődött szakmunkástanuló-találko­zó, amelyen mintegy kétszá­zan vesznek részt. A fiatalok előadást hall­gathatnak meg a mozgal­mi munka korszerűsítéséről, a szakszervezet helyéről és szerepéről a szakmunkáskép­ző intézetekben. A témákat szekcióüléseken vitatják meg a fiúk-lányok. Felvetik a bázisvállalatok KlSZ-szer- vezetei és g szakmunkáskép­zők között fennálló kapcso­lat szorosabbra fűzésének 'kérdését. Berecz János megyénkben Kisvárdán, a győzelem napja évfordulóján Megnyílt a béke- és barátsági hónap Koszorúzás a szovjet hősi emlékműnél. (Folytatás a 4. oldalon) A Központi Bizottság titkára átadja Stomp Lászlónak, a RACITA elnökének a Kiváló Szövetkezet kitüntető címet. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára Szabolcs-Szatmárba lá­togatott. Csütörtökön az es­ti órákban találkozott me­gyénk párt- és tanácsi veze­tőivel, akik a terület helyze­téről, időszerű tennivalóiról tájékoztatták. Pénteken kép­viselői választókerületébe ve­zetett Berecz János útja. Rakamazon, az 5600 lakosú nagyközségben a párt-, taná­csi és gazdasági vezetőkkel találkozott. Pózer József pártbizottsági titkár a nagy­község, Stomp László a RA­CITA, Rudi László a RA FA­FÉM elnöke munkahelyeik fejlesztési terveiről, Németh Pál, a Rakamaz és Vidéke Áfész elnöke az áruellátás­ról, Petró Gyula, a takarék- szövetkezet elnöke a hálózat- fejlesztésről számoltak be. Héri László, p Győzelem Tsz elnöke a terméskilátásokról tájékoztatta a vendéget. Ezt követően- került sor az ezer dolgozóval termelő RA­CITA nagycsarnokában az ünnepi közgyűlésre, amelyen részt vett Berecz János, Varga Gyula, a megyei párt- bizottság első titkára, Né­meth Ferenc, az OKISZ el­nöke és Gyúró Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese. A szövetkezet — mint az el­múlt tervidőszak minden esztendejében — most is megkapta a Kiváló Szövetke­zet címet, és másodszor nyerte el a Nemzetközi Szo­cialista Munkaverseny Élen­járó Szövetkezete kitüntetést. A RACITA a fél évtized so­rán közel megháromszorozta tőkés exportját. Tavalyi ter­melésük női cipőből, csizmá­ból és szandálból meghalad­ta az egymillió párat, amely­nek több mint 92 százaléka volt első osztályú. Jelentő­sen — 60 százalékkal — nö­vekedett a különleges, im­portot helyettesítő lábbelik gyártása és belföldi értéke­sítése. Huszonkét szocialista brigádjuk nagyban hozzájá­rult a tervek túlteljesítésé­hez, segített abban, hogy ki­sebb létszámmal teljesítették főbb mutatóikat, s majd kétszeresére nőtt az egy munkásra jutó termelési ér­ték. Az idei kapacitás is le­kötött, s a Puma cég szemé­lyében új megrendelő is je­lentkezett. A Kiváló Szövet­kezet és a Nemzetközi Mun­kaverseny Élenjáró Szövet­kezete kitüntetést a Közpon­ti Bizottság titkára a követ­kező szavakkal adta át Stomp László elnöknek: — Amikor 1947-ben né­hány rakamazi cipész össze­fogott, nemigen gondolta, hogy ilyen szép, gépesített nagycsarnok, ennyi jól dol­gozó asszony és lány évente egymillió lábbelit termel majd olyan minőségben, hogy azt a rendkívül igényes svájci, osztrák, angol és NSZK-piac is szívesen vá­sárolja. Természetesen itt is van gond — folytatta. — Több korszerű gép is elkelne, ám az a fejlődés, ami itt is végbement nem kevés és hű tükre az országénak. Helyes, hogy nem akarunk megállni, de higgyük el: nem kis do­log, hogy Rakamaz nevét, a magyar cipőipar becsületét ma már a világ is megisme­ri. Termékeik révén tudják, hogy van egy kis nép itt a Duna—Tisza—Bodrog partján, amely képes szépet és jót alkotni — és ez nem közömbös. Konfliktusokkal terhes világunkban különö­sen nagy szerepe van a te­(Folytatás a 4. oldalon) Berecz János méltatja a rakamazi Győzelem Tsz Ady Endre szocialista brigádjának munkáját. A fasizmus felett aratott győzelem 4L évfordulója, va­lamint a májusi béke- és ba­rátsági hónap országos nyi­tányaként •— a hagyományok­nak megfelelően — ünnep­séget rendeztek pénteken dél­után Kisvárdán. A szovjet hősi emlékműnél három óra­kor koszorúzással kezdődött az eseménysorozat. A kegye­let és a hála virágait a me­gyei és a városi pártbizott­ság, a tanács vezetői, az ün­nepségre Kisvárdára érkezett kárpátontúli delegáció tagjai, az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront, a szak- szervezet, a KISZ, a fegyve­res testületek, a MÁV záho­nyi csomópontja, valamint az MSZBT-tagcsoportok képvi­selői helyezték el. Ezt követően a művelődési központban béke- és barát­sági nagygyűlésre került sor. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzását követően Soltészáé Pádár Ilona, a Ha­Az ünnepség résztvevői: Barabás Miklós beszédét mondja. (Jávor László felvétele) zafras Népfront megyei tit­kára köszöntötte az egybe­gyűlteket, akik között ott voltak: Diczkó László, a me­gyei pártbizottság titkára, a magyar politikai delegáció vezetője, Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke, dr. Tóth Lajos, a Központi Bi­zottság munkatársa, Tóth Géza, az SZMT vezető titká­ra, Kerekréti Mihály, a KISZ-mb titkára, Kisvárda város párt- és állami vezetői. Az elnökségben foglaltak he­lyet a Szovjetunió Kárpáton­túli területéről érkezett po­litikai delegáció tagjai, Alek- *zej Joszipovics Csulej, a területi pártbizottság titkára vezetésével. Az üdvözlő szavak után Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára mondott ünnepi beszédet. — Több mint négy évtize­de már, hogy Európa és ben­ne Magyarország békéjéről beszélhetünk. A földkerek­ség legpusztítóbb öldöklése ért véget Európában 1945. május 9-én, s e pusztítás em­léke még ma is minden ma­gyar családban elevenen él — kezdte a szónok, majd ar­ról beszélt, hogy százezrek vesztették életüket az értel­metlen célokért hadba szállt fasiszta erők elleni harcok­ban, s milliókban hagytak nyomot, veszteségérzetet. Sem okunk, sem jogunk nincs a feledékenységre — hangsúlyozta —, hiszen ha kontinensünkön nem is, más földrészeken újra és újra megszólalnak a fegyverek, népek jogait és céljait sem­mibe véve. A továbbiakban arra a kérdésre válaszolt: miért akarunk békét itt, Magyar- országon és valójában mi­lyen békét is akarunk ma­gunknak, utódainknak; s ha akarjuk, mit tehetünk érte külön-külön és közösen itt Európa szívében? — Az el­múlt évtizedekben volt erőnk arra, hogy a második világ­háború romjain ne csak új országot, hanem új nemzetet is alkossunk. Ennek gyara­podása és egyéni boldogulá­sunk lehetősége történelmi értékű eredményünk. A szo­cializmus világát otthonosan megélhető valósággá alakí­tottuk Itt, a Kárpát-medencé­ben — mondta a kérdésre adott válaszok során. Beszélt a Szovjetunió, a szocialista tábor országainak békeakaratáról, kezdeménye­zéseiről, majd azt hangsú­lyozta: gazdasági eredménye­ink mai hullámzása idején is van erőnk ahhoz, hogy a XIII. kongresszus határoza­tait, amit nemzeti progra­munkká választottunk, tel­jesítsük. Boldogulásunknak ez a programja válasz a kér­désre, hogy miért is akarunk mi békét hazánkban. Akár­csak más országok, saját bel­XLIII. évfolyam, 109. szám ÄRA: 2,20 FORINT 1986. május 10., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom