Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

1986. május 30. Kelet-Magyarország 3 Tiszteli! a munkának! T udom, sok varrónő haragszik rám. Az ok: az ipar nélkül dolgozó varrónőkről, akik a butikosoknak dolgoznak Írtam, mégpedig azt, hogy igen-igen sokat keresnek. Ezt a véleményt — bár az mindig relatív mi a sok és mi a kevés — fenntartom, de éppen a levelek hatásá­ra a gondolatmenetet ki­egészítem. Azért, mert jó ötleteket sugalltak az olva­sók és a levélírók, másrészt mert magam is rájöttem arra. nem a varrónők ke­resik a legtöbbet. Azaz pon­tosabban: ha keresnek, ak­kor se túl nagy a baj, mert ők legalább megdolgoznak a forintokért. A levelekből is kicsendül a mohogás, miszerint a bu­tikosok jövedelme roppant nagy, munkájukkal nincsen arányban. Ha általánosí­tunk. akkor ez ebben az esetben sem igaz, hiszen vannak, akik maguk dol­goznak, s beérik a tisztes haszonnal. Nem volna jó az sem, ha minden kiskeres­kedői és ipari tevékenysé­get egy kalap alá vennénk. Mert egészen más a hely­zet azokkal, akik két kezük munkáját, erejét adják a fontos, mindenki számára hasznos szolgáltatáshoz, ke­reskedéshez, és megint más azok megítélése, akik új­fajta kizsákmányolás vagy ügyeskedés révén keresnek — nem túlzás! — milliókat. Az egyik levélírónk azt is tudja, előfordul olyan eset, hogy a kilósboltban vásá­rolt áru horribilis haszon­nal kerül a magánkereske­dő boltjába. Más egyenesen azt írja „sosem az gazdag­szik meg, aki dolgozik, ha­nem aki dolgoztat”. Pél­dákkal igazolják, hogy egy- egy hirdetésre 60—80 var­rónő is iparkodik maszek munkához jutni, ami vi­szont mindenképpen letöri a bért. Van levélíró, aki villák és más jószágok ere­detének kutatását javasol­ja. Tisztelet és elismerés a tisztes iparnak, kereskedés­nek. Az órásnak, fagylal- tosnak, cipésznek, varró­nőnek. kalaposnak — hogy csak néhány szakmát em­lítsek. A kis fűszeresnek a város szélén vagy éppen a falucskában. A péknek, aki ugyancsak megizzad a pén­zéért. De változatlanul há­borgók minden olyan jöve­delem ellen, amelynek ere­dete nem tiszta. Minden olyan pénz miatt, ami után nem róják le az adót. A varrónőket bántani szán­dékom nem volt. De annak nem tudok örülni, hogy az állami és szövetkezeti ipar egy nem tisztes konkurren- cia miatt küzd a munka­erőhiánnyal. Szabályozás, összhang kell, s jó hatósá­gi munka, tgy sérelem nem éri a két kezével becsüle­tesen dolgozót, nem sérti semmi a köz érdekét, de az osztó igazság nem kíméli a mások rovására gazdago­dét. Adassék tisztelet a mun­kának. de a munka helyett ügyeskedő ne sérthesse büntetlen se elveinket, se igazságérzetünket. (bürget) Kilyukadt a föld alatti tartály Olaj a vízre Május 15. óta folyamato­san tisztítják az olajszennye­ződéstől a Nyírbátor—Vasvá­ri belvízcsatornát. Harmad­fokú védelmi készültséget tart a vízügyi igazgatóság — tájékoztatta lapunkat Szlá- vik Lajos igazgató —, több mint három kilométeres sza­kaszon 11 merülőfalat he­lyeztek el az olaj megfogá­sára. A nyírbátori cipőgyárnál a föld alatti fűtőolajtartály ki­lyukadt, s ebből kerül az olaj a csapadékcsatornába, majd a nyílt vízbe. A szennyező­dést a merülőfalak mögött perlittel itatják föl, az olajos perlitet pedig a nyírbátori szeméttelepen ellenőrzött kö­rülmények között elégetik. A vizsgálatok azt állapí­tották meg, hogy a hibás tar­tály körül mintegy 1600 köb­méternyi föld itatódott át olajjal, így ennek kiemelésé­ről és ártalmatlanításáról is gondoskodni kell. A cipőgyár megrendelésére ezt a máté­szalkai vízügyi szakaszmér­nökség végzi, és az olajos föl­det Debrecenbe szállítják. Ez az eset is igazolja — állapították meg a szakem­berek —, hogy a föld alatti acéltartályok elöregedése igen komoly környezetszennye­zést okozhat. Ezek karban­tartására nagy gondot kell fordítani, mert hiba esetén lényegesen nagyobb költsé­get jelent a károk helyreho­zatala. r Chesterßeld Dávid épzeletemben gyak­ran előjön mint egy hátsó gondolat. Ha tudom, kerülöm is öt, ám a minap összeakadtam ve­le a presszóban, önimáda­ta, kisebb-nagyobb hazug­ságai, a félművelt válasz­tékossághoz, illendőséghez, valamint a pénzhez való ingathatatlanul pökhendi igazodása mindig is bosszan­tott. Bosszantott, amióta mindketten felnőttnek te­kinthetjük magunkat, úgy hat-nyolc éve. — Szervusz, kérlek. Le­ülhetek? — szólított meg olymódon, mint akinek kedve támadt kitüntetni társaságával. — Jól vagy? — kérdezte, hogy visszakér­dezhessek, és úri bagóval kinált. — Tudod, én es­küszöm a Chesterfield ci­garettára — kommentálta ízlését — és egyébként is csak a finom dolgokat sze­retem ... Kijelentését nem hagy­hattam gúny nélkül. — Szép is az, ha valaki az életét egy végnélküli ün­nepnek tekinti. Sokan van­nak, akik alkalmatlanok rá, hogy a finom dolgokat fo­gyasszák és valahogy ez olyan snassz. Olyan, mint­ha hatósági húsból csinál­nának lakodalmat — mond­tam — és rágyújtottam a magam Symphóniájára. De hiába volt tele a hangom ideges hamissággal, asz­taltársam ezt aligha vette észre. El volt ugyanis fog­lalva. Energiáinak nagy ré­szét saját szépségének leve­zetésére fordította. — Nézz körül — szólított fel az ismerősöm — milyen ízléstelenül öltözködnek az emberek. Én eleve csak a jobb darabokat veszem meg, és nem is húzok fel egy új nadrágot addig, K Kitüntetés nevelőmunkáért II tanítás ad mindennapi örömet Nincs könnyű dolga a krónikásnak, ha kitüntetett em­berekről kell írnia. Mindegyik kUlön életút — olykor külön regény, még ha legtöbbször az ünnepeltek ezt nem is érzik, sőt úgy „védekeznek”, ők nem csináltak semmi különöset, csak dolgoztak. De a nagy titok éppen az, hogyan nö fel a mindennapos apró munkában egy valóságos életfa, amely­ről ezúttal csak néhány epizód következik. Három, az idén kiváló címmel kitüntetett pedagógusról, akik állítják, az ö titkuk annyi, hogy szenvedélyesen szeretik a munkájukat, a gyerekeket, a tanítást, a nevelést... Fodor Lajos: Egész nap az iskolában, este a sportkörben vagyok. Sipos Gyuláné nyíregyházi óvodai szakfelügyelő harminc- éve van a pályán. Kisvárdán végezte az óvónőképzőt, ti­zenhárom évig volt gyakorló óvónő, hét évig óvodavezető, az utóbbi tiz évben szakfel­ügyelő. Egy kis szójátékkal az óvónők óvónőjének is nevez­hetnénk. ami ellen ő termé­szetesen - szaporán tiltakoz­na ... — Ezt a munkát is csak együttesen lehet jól végezni. Sokat köszönhetek a kolléga­nőknek, akikkel sok éve együtt dolgozom. Tudom, hogy az óvodák megítélése sem egyforma, a szülő, nagy­szülő, aki ismeri az óvodák életét, bizonyosan értékeli is a nagy türelmét, hozzáértést Sipos Gyuláné: Csak együtt lehet jól dolgozni. igénylő munkát. Akinek vi­szont nincs kapcsolata az óvodákkal, az keveset tud az ott zajló munkáról... Melyek voltak a legnehe­zebb időszakok? — A hetvenes évek eleje — amit az óvodai élet hőskorá­nak is szoktunk mondani. Ekkor kellett az óvodák so­kaságát megépíteni, hogy el­férjenek a demográfiai hul­lám időszakában született gyermekek. Ezzel együtt kel­lett az igényesebb nevelést is megoldani, az új óvodai ne­velési program szellemében. De ma sincs kevesebb dol­gunk. Már készítjük elő a amíg ingben a hozzá illő színárnyalatot meg nem találom. Ebből nem enge­dek. Ha nem pontosan olyan az a szín, ami a leg­jobban passzol, akkor nem kell. — Igazad van. Ha az el- képzelttől kissé elütő ár­nyalatú inget vennél fel, annak legalább olyan gusz­tustalan hatása volna, mintha a konyharuhát egy­szerre mosnák a fehérne­művel. Megtudtam Chester- fieldtől, milyen kellemes és eredményes munkája van. Mert ugye sokan úgy vannak, akár egy nyitva fe­lejtett hűtőszekrény, haj­tanak esztelenül, dolgoz­nak eredménytelenül. Ezzel szemben ő — ahogy elme­sélte — lazán, nagy pénze­ket keres, sikert sikerre halmoz. A feleségét — bár már két tündéri gyereket szült, most hívták fotómo- dellnek, de nem ment el, hiszen nincs szükségük a forintra. Ezek után csoda-e, hogy ilyen nagyszerű fér­fiért hajbakapnak a nők és érte vívott csatájuk szü­neteit is arra használják, hogy bálványozzák őt. — Te az a típus vagy — közöltem —, aki a parafa­dugóval is el akarja hitet­ni, hogy ő mászott fel a du­góhúzó spiráljára, ameny- nyiben a dugóhúzó te vagy. A barátom — ahogy azt előre sejtettem — ér­zéketlen maradt min­den tüskére, amivel a felfú- valkodottságát akartam lohasztani. De mert még­is meg kellett valahogy szúrnom, a sznob intelli­genciáját vettem célba, ő ugyanis azt hiszi: a művelt­ség abból áll, ha kerüli az erős kifejezéseket, sőt un­dorral viselkedik iránta. Mindemellett szabadulni akartam tőle. — Miért nézed az órát? — kérdezte.. — Büdös helyzetben ne­hezebben telik az idő, mint lakatlan háznál a derítő — válaszoltam. És nem ér­dekelt, hogy elképed-e. Sztancs János Oláh Tamás Benjáminná: A napi örömet. jövőre, a kis csoportban be­vezetendő továbbfejlesztett óvodai programot, aminek lényege a játékosság, az élet­kori sajátosságok szerinti foglalkozás. Családjáról is mondana va­lamit? — A férjem az egyik nyír­egyházi üzemben diszpécser. Három nagy gyermekünk van, az idősebb fiunk Pesten, a másik Debrecenben él, van egy ötéves unokánk is. A leg­kisebb gyerekünk, a kislá­nyunk negyedéves joghallga­tó. így csütörtökön a kitün­tetési ünnepség előtt meglá­togatjuk a fiunkat és meg­nézzük a BNV-t is. Oláh Tamás Benjáminná középiskolai tanár kedves epizóddal egészítette ki a ró­la szóló rövid híradást. A be­szélgetésünk után telefonon még elmondta: lelkiismerete nem lenne nyugodt, ha nem említené meg, hogy szülei, nagyszülei, sőt az ükszülei is pedagógusok voltak. Talán valami érdem az övék is, hogy-ő is teljes szívvel a ne­velésnek szentelte az életét. Ezzel az epizóddal is színe­sebb, gazdagabb lett rövid pályaképe, amely ötvenhá­romban kezdődött... — Ekkor szereztem ké­mia—biológia szakos közép­iskolai tanári oklevelet a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen. Három évig Hajdúnánáson tanítot­tam. de szerettem volna ha­zajönni. Először a Rozgonyi Piroska kollégiumban voltam nevelőtanár és tanítottam a Kölcsey gimnáziumban. Ami­kor alakulni kezdett a mos­tani iskolánk, a kereskedel­mi és vendéglátóipari szak- középiskola és szakmunkás- képző iskola, ötvenkilencben idejöttem. Ennek huszonhat éve. Hogyan boldogult a ké­mia—biológia szakkal egy kereskedelmi szakközépisko­lában? — Tulajdonképpen vala­miről mindig lemond az em­ber. Én a biológiáról voltam kénytelen lemondani, de a ké­mia sokféle kapcsolatban van az iskolánkban tanított jó néhány tárggyal. De az is igaz, hogy az áruismeretet már itt, a tanítás közben sa­játítottam el, sokat segítet­tek a kollégáim. Az áruis­meret az egyik szak, amit tanítok, egyébként pedig az iskola gyakorlati oktatásának vezetője vagyok, amiből per­sze az is látható: az igazi, gyakorlati munkát a külön­böző osztályokban tanító ta­nárok végzik. — Vannak pillanatok, ami­kor elkeseredik, elfárad az ember, de folytatja. A mi kollektívánk nagyon jó. így nemcsak a munka, a tanítás ad mindennapi örömet, ha­nem az együttlét is ... munka, a tanítás ad minden­Fodor Lajos a baktalóránt- házi Vári Emil Általános Is­kola biológia—testnevelés szakos tanára. A nyíregyhá­zi tanítóképzőben kapott gaz­dag, sokoldalú útravalót, em­líti, Kiss Lajos bácsi — egy­kori igazgatója — intelmét idézi, miközben az eltelt év­tizedekről kérdezzük. Talál­kozásunk előtt az iskola ve­zetői éppen a sokoldalúságát említették, amely egyik jel­lemzője Fodor Lajosnak. Va­lósággal szíve-lelke az isko­lai testnevelésnek, a sport- versenyeknek, sőt a helyi sportkörnek is egyik leglel­kesebb segítője. Bármilyen tantárgyat rá lehet bízni, ha beteg a kolléga. A kisegítő iskolában például számtant tanít és igen szeretik a gye­rekek, mert barátjuk, bizal­masuk is tud lenni. Reggel­től estig talpon van, soha sincs szabad szombatja, ek­kor vannak az iskolai sport- versenyek . .. — ötvenhétben végeztem a tanítóképzőt Nyíregyhá­zán, Laskodon kezdtem a pályát, 62-ben Egerben elvé­geztem a tanárképző főisko­la biológia—testnevelés sza­kát. Egy kis Tisza menti fa­luban, Tiszamogyoróson szü­lettem, Baktán telepedtem le, nagyon jól érzem magam. A testnevelés tárgyi feltételei elég mostohák. Volt idő, ami­kor a szántásra vittem ki a gyerekeket, ott gyakoroltat­tam a szaltót, nem voltak szőnyegek se ... Jegyzetfüzeten kívül mond­ja, volt olyan diákja, akit az orvos eltanácsolt a sportolás­tól, ő pedig egyéni bánás­móddal. nagy körültekintés­sel mégis folytatta a csiszol­gatását, mert tehetségesnek tartotta. Azóta „menő" spor­toló lett. Most azon fáradozik, hogy felmérje egyénenként az is­kola minden diákjának tes­ti jellemzőit, a legkisebb rendellenességet is. Ennek megfelelően egyénekre sza­bott programokkal akarja fejleszteni a testi erőt. ami a szellemi, lelki erővel is összefügg. Nagyon felkavar­ta ugyanis egy országos elem­zés, amely arra figyelmeztet: sok fiatal nem felel meg a sorozásnál, gyenge fizikumú, holott ezen igenis lehet és kell is változtatni. Magánélet? — Egyedül élek. Nem há­zasodtam meg. Az évek men­nek ... Jövőre leszek ötven­éves. Egész nap az iskolában, este a sportkörben vagyok. Otthon pedig egy kicsit pihe­nek. Sok még a dolog. Re­méljük nemsokára elkezdik építeni az új iskolát, ahol már szép nagy tornatermünk is lesz. Csak addig ne fogyjon az erőm ... V. Páll Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom