Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. május 21. önmagát ás másokat... Az a bizonyos küszöb A legsúlyosabb járvány sem szed annyi áldozatot, mint az alkohol. Közhely talán, de nem árt újra és újra hangsúlyozni, hogy az alkoholista nem csupán -Önmagát teszi tönkre, hanem a családját és a környezete légkörét is. A veszélyeztetett utódok állami nevelése, az ittasságból eredő balesetek okozta veszteségek, az elvonókúrák, a detoxikáló intézmények és a túlzott alkoholfogyasztás miatt leszázalékoltak ellátásának költségei is tetemes összegre rúgnak. Minden negyedik-ötödik közlekedési balesetnek is alkohol az oka. Hazánkban az egy lakosra jutó szeszfogyasztás nemzetközi mérőével mérve is megdöbbentő eredményt mutat: 100 százalékos szeszben számítva évi 11—12 liter. Magyarországon minden húsz ember közül egy ebben az új népbetegségben szenved. Nyíregyházán jelenleg kétezer—kétezer-négyszáz az alkoholista. Duplája ennek a veszélyeztetettek, az úgynevezett nagyivók száma, akik az alkoholizmus küszöbén állnak. Jóval kevesebben vannak azok, akiket elvonókúrára köteleznek. Tavaly ily módon 209-en kezdték el a gyógyulást városunkban, legtöbbször a család, a munkahely rábeszélésére, vagy éppen bírósági eljárás alapján. A magatartás alakítása Nyíregyházán, illetve Nagykállóban önkéntesen évente 25—30 személy szánja el magát alkoholelvonásra. Emellett igen sokan kerülnek egyéb kórházi ápolásra is, hiszen a mértéktelenül fogyasztott alkohol komplex anyagcserezavarokat okoz, leggyakrabban a májat támadja meg, de gyakoriak a pszichi- átriai szövődmények és más betegségek is. Másik igen kedvezőtlen jelenség, hogy míg a hetvenes években az elvonókezelésre kötelezettek az ötven év feletti korosztály tagjaiból kerültek ki, ma a legmunkaképesebb alkotókorban lévő 30—49 évesek vannak túlsúlyban. Valószínű, hogy e korosztály magas, évről évre emelkedő halálozási aránya is összefügg ezzel. Sajnos emelkedik az elvonókezelésre kötelezett nők száma is. Nehezen mérhető az a társadalmi-erkölcsi kár, amelyet az alkohol a családi életben okoz. Az alkoholfogyasztás sok család felbomlását okozza. A részeges, garázda férj sok feleség életét keseríti meg és a gyerekek jövőjét is tönkreteszi. Megfigyelték, hogy az alkoholista életmódot folytató családokban veszélyeztetett a gyerekek továbbtanulása, sőt az általános iskola elvégzése után sokan munkaviszonyt sem létesítenek, hanem alkalmi munkából tengedőnek, és a szülők életmódját utánozva már fiatalon alkoholizálnak. A társadalom e veszélyes betegség, a mértéktelen szeszfogyasztás ellen már igen régen próbál védekezni. Az egyik egyiptomi papirusztekercsen ez áll: „Nyomorult az, aki csak az élvezeteknek él és aki életének nagy részét részegségben tölti.” A magyar alkoholellenes küzdelem 1830 körül kezdődött. Az alkoholizmus ellen fellépők sorában a legelsők között voltunk Anglia és az Egyesült Állambk mellett. A felszabadulás után újult erővel folytatódott a küzdelem, néha radikális lépéseket is tettünk, mint például a gyakori áremelések, vagy a 9 óra előtti szeszárusítás forgalmazása. Az alkoholfogyasztás ennek ellenére emelkedett. A kormány 1983-ban hozta létre az Alkoholizmus Elleni Bizottságot, melynek feladata a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorítása. Ennek nyomán a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1985. november 21-én alakította meg a területi bizottságot, amely a vb javaslattevő, véleményező, előkészítő, ellenőrző és összehangoló szerve. A bizottság munkájában a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői vesznek részt a rendőrségtől a Vöröskeresztig. Csernussi Endrétől, a városi tanács elnökhelyettesétől, a bizottság elnökétől és Zákány Lászlónétól, a bizottság titkárától érdeklődtünk a bizottság teendőiről. Fő feladatuk a szeszesital-fogyasztás alakulását, a tendenciákat figyelemmel kísérni és levonni azokról a megfelelő következtetéseket. Négy területen különösen fontosnak tartják a tevékenységet: a megelőzést, a köz- gondolkodás és a magatartás kedvező alakíTele a gondola, s majd minden kosár ... tását, a szeszes italok keresletének és kínálatának csökkentése. (Sajnos a vendéglátás hálózatfejlesztése nem kedvez az alkoholellenes küzdelemnek. Nyíregyházán 1980 óta huszonöt -állami és szövetkezeti üzlet nyílt és 29 magánkereskedő nyitott szeszes italt mérő üzletet. Az alkoholforgalmazásból befolyt összeg öt év alatt 13 százalékkal nőtt!) A megelőzés terén a Vöröskereszt jelentős munkát végez. A középiskolákban például az elmúlt tanévben 109 előadást tartottak az alkoholizmussal kapcsolatban, d. megkeresték a főiskolát is. A bizottság nagy szerepet tulajdonít az olyan lépéseknek, amelyek megakadályozzák annak a bizonyos küszöbnek az átlépését, vagyis fel akarják kutatni azokat az alkoholfogyasztókat, akik még nem szenvednek az alkohol rabságában, de már túlzott mértékben fogyasztják. Fontos volna az ilyen emberek életvitelének kedvező irányba fordítása. Az alkoholisták gyógyítása és rehabilitációja is nehéz feladat. Sajnos komoly gondot jelent, hogy Nyíregyházán a járóbetegek szakellátása nem kielégítő. A fekvőbetegeket Nagykállóban gyógyítják, de ott is mindössze nyolcvan ágy áll rendelkezésre, pedig legalább kétszáz kellene. Ezen is szeretnének előbb-utóbb változtatni. A kisvárdai és vásárosnaményi kórházban a közelmúltban létesített alkohológiai (alkoholista betegek gyógyítására specializált) alosztály után 1990-ig Nyíregyházán is létesül hasonló szak- rendelés, méghozzá jól felszerelt, önálló épületben. Tevékenységük kiterjed még az alkoholisták utókezelésére, az alkoholellenes bizottságok szervezésére, a visszaesés megakadályozására, a munkahelyi és a családi életbe való beilleszkedés segítésére. Tudnunk kell, hogy egyetlen ilyen szervezet nem képes ennyi feladatot egyedül megoldani. A társadalom — a pedagógusok, a KISZ-szervezet, a Vöröskereszt, a közművelődési intézmények, a népfront, a kereskedelmi szervek és még ki tudja hányféle szerv — részvétele nélkül nem képzelhető el eredményes munka. Kocsmák helyett klubok Az alkoholellenes kluboknak is fontos szerepet szán a bizottság, különösen az utógondozásban. Drahos Ferenc, a nyíregyházi KPVDSZ székházában működő „NYÍR-egye- nes” nevű Alkoholellenes Bizottság titkára úgy véli, hogy a legfőbb program, amely nyomán a tagok a kocsmák helyett a klubfoglalkozásra mennek, erőt és hitet, segítséget és támaszt adni, hiszen a gyógyult alkoholistának is nagy akaraterőre van szüksége, hogy szenvedélyét meg tudja zabolázni. Életvitelének olyannak kell lenni, hogy egyetlen kupica pálinkát se fogadjon el. Aki ^erre elszánja magát,' hálás minden feléje nyújtott segítő kézért. Programjuk kétirányú. Többek között orvosok, pszichológusok tartanak előadásokat, amelyeket vita követ, de a művelődési otthon is gazdag kulturális műsort kínál. A színház- és mozilátogatások, kirándulások, sőt a szeszmentes táncmulatságok sem ritkák. Ilyenkor a családtagok is eljönnek. A klubnak körülbelül száz tagja van, közülük ötven igen aktív. A klubtagok között nagy az összetartás, a baráti szeretet. Ha valaki elmarad a foglalkozásról, meglátogatjuk és új erőt adna a megtántorodóknak is. Bár az alkoholellenes küzdelem évek óta folyik, ennek konkrét hatása sajnos a számadatokban, és a mindennapi életünkben alig tükröződik. Nélkülözhetetlen tehát a további társadalmi összefogás és a korábbi intézkedések következetes számonkérése, új — és ha kell, szigorú — rendeletek meghozatala. Bodnár István Amikor 1981-ben épült, sokan figyelték gyanakvással. Voltak olyan hangok: íme, itt egy új szociális otthon. Magyarázni kellett, s nem is keveset, ez valami más, ez valami új. A nyugdíjasház ugyanis eddig ismeretlen Volt, s az idős emberek nehezen hitték el: ez is állami lakás, ebben is korlátlanul megőrzik szuverenitásukat, ide is hozhatják kedvelt tárgyaikat, bútoraikat. A különbség csak annyi, amennyi nekik is jó: napközben felügyeletet élveznek, hiszen társbérlőjük az öregek napközije, ahol szakképzett egészség- ügyiek vannak. Itt hozzájuthat az, aki nem akar főzni az ebédhez, a reggelihez és az uzsonnához. Ide azonnal jön az orvos, ha hívják, s ami megint nem mellékes, itt állandó a lakbér. A nyugdíjasházba bejutni nem volt és nem is lesz kiváltság. Aki nagyobb lakását leadja, magát ellátni tudó nyugdíjas, vagy nagyon közel áll hozzá, az jogosult, s csupán azt kell vállalnia, hogy lakásába nem jelent be senkit. Se családtagot, se idegent. Ennek jó és okos oka van: nem akarják, hogy a ház jellege megváltozzék, s nyugdíjasok helyébe mások költözzenek. A hetven lakásba így kerültek a lakók, akik többségükben az átadás óta laknak itt. Csupán ketten költöztek el. Ez azt bizonyítja, a lakók jól érzik magukat, otthon vannak, élvezik a csendet, s közösséggé formálódtak. Amint kiderült, a nyíregyházi nyugdíjasház helyének megválasztása jó volt. Az Ószőlő utca végén, az erdő mellett építették fel. Ez azt jelenti, hogy a környezet szép. részben elkülönítve élhetnek, mégis szoros kapcsolatuk van a Jósavárossal. Minden közel van, orvos, patika, bolt, s joggal érzik úgy, hogy a lakónegyed életéhez sok közük van. Rendkívül jó ötlet volt az is, hogy az öregek napközije itt kapott helyet, mert kevésbé zárt a világ, sok más ember is jár a közös helyiségekbe, barátságok, ismeretségek szövődnek, tartós emberi kapcsolatok jönnek létre. Ez a jó elhelyezés azonban nem történt megfelelő gondossággal. Elmaradt a kerítés, vagy legalább egy magas sövény, illetve biztonságot nyújtó védősáv. így aztán a sok idős ember — több mint százan vannak — nemegyszer fél. Mert kis kertjükön, parkjukon sokszor átgázolnak a Tölgyesből, a „Fehér egérből” ittasan jövő garázdák, akik a kertekben lévő virágaikat letörik. De azt sem értik, miért nem kaphatnak rácsot a földszinti erkélyekre, ablakokra. Igaz, a városesztétikára lehet hivatkozni, de ha a körúton, a Stadion utcán mindenütt gondoskodtak a rácsokról, itt is ki lehetne harcolni. A lépésnyire a földből nyíló ablak és erkély kis biztonságot nyújt, nyáron éjszakára senki nem meri nyitva hagyni ezeket. Joggal, hiszen a környéken nem egy betörés is volt, így hát az idős, gyakran igenigen gyenge öreg ember joggal aggódik. Igaz, a rendőrök errefelé gyakrabban járnak, de mindez nem lehet megoldás. Nincs is más óhajuk, mint a kerítés, a sövény és a rács. Nem teljesíthetetlen, ugyanakkor figyelmeztető a tervezőnek, aki majd a következőt alkotja meg a nyíregyháziaknak. Az itt élők szervesen a Jósához tartozónak érzik magukat. Élénken részt vesznek a lakóterület közéletében, a tanácstagi fogadóórák, beszámolók állandó részvevői. Az épületben működik egy pártcsoport is, eleven, pezsgő a munkája. Éles szemmel veszik észre a fonákságokat, de jólesően nyugtázzák a jót is. Szívesen várják a TIT-előadó- kat, az idelátogató vendégeket, lelkesen készültek a közelmúltban a városunkban járt finn delegáció fogadására is. Otthonra találtak tehát, jól ismert alakjai a városrésznek, ahol kiváltságos megbecsülést élveznek. Az életük nagyobb része azonban a házban, annak közvetlen környékén zajlik. Érdekes módon lényeges konfliktusok nélkül. Viták, nézeteltérések alig fordulnak elő. Az idős emberek jól megértik egymást, a közös sors, oldja a feszültségeket. Kiváló dolog, hogy pszichológiailag is karbantartják őket. A gondozók, a lakóterület vöröskeresztesei rendszeresen figyelemmel kísérik őket, konfliktusaikat oldják, az időskori gondokra figyelnek. Egy-egy lakás 36 négyzetméteres. Szoba, konyha, fürdőszoba tartozik hozzá, teljes az összkomfort. A havi 441 forintos lakbér méltányos, bár van, akinek a rezsivel együtt gondot jelent. Az is igaz viszont, hogy családjaikkal jó viszonyban vannak, nem kiszolgáltatottak. Nagy segítség, hogy a nagyon alacsony nyugdíjasok ellátása kedvezményes. Erejéhez mérten ki-ki kis kertet is foghat fel, ahol a sok szép virág az itt élők szorgalmát, jó szívét bizonyítja, Szívesen vesznek részt a közösen szervezett kirándulásokon, szalonnasütéseken, aktív élettel igyekeznek tartalmassá tenni napjaikat. Az Öszőlő utcai nyugdíjasház ma még az egyetlen a városban. Pedig elkelne több is. Sokan érdeklődnek, mikor lesz tjiásik, hiszen 1988-ra már beköszönt a teljes, felemelt lakbér korszaka, amikorra sokan szeretnének kedvezőbb körülmények közé kerülni az idősek közül. Sajnos elég sokára, 1989-re tervezik a következőt, a Szamuely térre. A meglévő ház tapasztalatainak ismeretében talán érdemes lenne a hetedik ötéves tervben a sorrendiséget felülvizsgálni, hiszen ma már aligha kell agitálni valakit, hogy nagy, drága lakását felcserélje erre a biztonságot nyújtó megoldásra. Az is fontos, hogy a tervező már most el-ellátogasson a meglévő épületbe, hogy az itteni tapasztalatokat, jókat és rosszakat figyelembe tudja venni. A városi tanács igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az idős emberek szociális ellátása javuljon. A következő nyugdíjasházba költözők például a leadott állami lakások esetében éppúgy megkapják a visszatérítést, mint más, a személyi tulajdonban lévő lakások, ingatlanok ügyeit ugyanakkor az IKSZ intézi majd. Ebből az összegből vonják le a nyugdíjasház igénybevételének összegét, ami nyilván kisebb, .mint egy nagy lakás visszatérítési költsége. így aztán megnövekedett anyagi biztonsággal indulhatnak az új otthonba az idős emberek. Igaz, sokan azon panaszkodnak, hogy ezek a lakások kicsik, és sok régi dologtól meg kell szabadulni. Szó se róla, se padlás, se pince, viszont marad az idős ember szokása, ragaszkodik a tárgyaihoz. Mégis, a többség nem nagyobb lakásra vágyik, (ezt is elég rendben tartani) hanem legalább egy kis rekeszt szeretne, hogy ne a balkonra kerüljön a lakásba nem férő sok apróság. Emiatt aztán a tűzoltósággal is volt konfliktus, s hadd mondjuk meg, mindkét félnek igaza volt. Ismét egy tanulság a jövőre. Az összkomfortos nyugdíjasházaknak tehát van jövőjük. Sok szakember azonban azt is el tudná képzelni, hogy a város egy-egy területén földszintes, családias jellegű házakból alakulna ki telep, nagyobb kezecskével, földszintesen. Ezt indokolják azzal, hogy sok idős ember, aki egész életét kertes házban élte le. nehezen szánja rá magát, hogy emeletesbe költözzék. Kiegészítik ezt a véleményt azzal, hogy sok a járással küzdő, aki számára még az egy emelet is súlyos nehézséget okoz. Vitathatatlan, hogy a kis kertes ház még több aktivitásra ad módot, ami mindenképpen életet hosszabbító. Miután Nyíregyházán, éppen a lakótelepeken tapasztalható a vidékről beköllözöttek traumája, ami a kaptárházakban éri őket, elgondolkodtató ez az elképzelés is. A nyíregyházi nyugdíjasház tekinthető akár a béke szigetének is. ötesztendős tapasztalatok szerint az ilyen épületek, létesítmények sok-sok figyelmet kívánnak. A környezet, á környék figyelmét. A hatóság megkülönböztetett, biztonságot nyújtó odafigyelését. Az ingatlankezelő megértő rugalmasságát. A posta figyelmét, hogy az itteni telefon mindig működjék, hiszen az nemcsak a külvilággal teremt kapcsolatot, hanem az életet is jelentheti. Bürget Lajos Bejutni nem kiváltság Nyugdíjashóz(ak) Biztonságot nyújtó hajlék. Az öszőlő út és a Csalóköz sarkán álló nyugdíjasház társalgójában.
