Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
1986. május 21. 2662 ismert bűneset Biztonság és közérzet Ki ne látott volna az utcán, vendéglátó- helyen verekedést? Sajnos elkövettek már néhányszor fényes nappal rablást is, s a megyeszékhely főterén, központjában, jó világítás mellett sem ritka, hogy kirakatokat törnek be. De azok a családok sem mondják egyharmar jónak közbiztonságunkat, akik elszaladtak a boltba, netán kutyát sétáltatni, vagy éppen dolgozni, s mire hazaértek, hűlt helye volt értékeiknek. Mi hát az igazság? Pontos választ a számok adnak, s még akkor is ezt kell elfogadnunk, ha akit egyszer kizsebeltek, vagy leütöttek, nyilvánvalóan rosszabb a véleménye. A számok pedig azt mondják: Nyíregyházán 2662 bűncselekmény vált ismertté tavaly, s ez — ha nem is sokkal — kevesebb, mint amennyiről egy évvel hamarabb tudomást szerezhettünk. Sajnos nem minden téren javult a helyzet. Míg 1980-ban a bűn- cselekmények 61, addig 1985-ben már 68 százalékát tették ki a vagyon elleni bűncselekmények. Nem kis problémát okozott a rendőrségnek, hogy a vagyon elleni bűnelkövetők közel 80 százaléka ismeretlen a feljelentés megtételekor. Igen gyakori a lakótelepi tömblakások pincerekeszeinek fosztogatása, a parkírozó gépkocsik feltörése, az őrizetlenül hagyott kerékpárok, segédmotoros kerékpárok eltulajdonítása. Sok bosszúságot okoznak a betörő tolvajok az óvodák, bölcsődék, a víkendhá- zak, áruházak elleni támadásokkal. Az erőszakos, garázda jellegű bűnelkövetés ugyancsak emelkedő tendenciájú volt. Egyre több útonállásszerű támadás fordult elő a megyeszékhelyen, emelkedett a szándékos testi sértések, rablások száma. Többször minden ok nélkül, olykor néhány forint megszerzéséért igen durva erőszakot fejtettek ki az elkövetők. Az erőszakos, garázda jellegű cselekmények az összes ismertté vált bűnügy 10 százalékát sem érik el. Nem is a nagyságrenddel van baj, hanem az egyes cselekmény konkrét megjelenésével, ami a közhangulatot, köznyugalmat károsan befolyásolja. Mindig nagy a visszhangja a lakosság körében annak, ha valaki az intézkedő rendőrre, hivatalos személyre kezet emel. Rendőr elleni támadás Nyíregyházán és a környező községekben az elmúlt évben 27 esetben fordult elő! A vagyon elleni körben a társadalmi tulajdon elleni támadásokat kell kiemelni, mivel azokkal a bűnelkövetők legalapvetőbb érdekeinket, a szocialista termelőmunka bázisát veszélyeztetik. Jól bizonyítja ezt, hogy tavaly közel 800 társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt követtek el, s ezekkel sok millió forint kárt okoztak. Nagy gond volt, hogy az ilyen károkból a büntetőeljárások során alig harmada-ne- gyede térül meg. (Az elkövetők amilyen gyorsan a pénzhez jutottak, olyan gyorsan el is költötték, többségüknek vagyona sincs, így nem könnyű a milliókat visszaszerezni.) Az utóbbi években az okozott kár összege jelentősen emelkedett, ami azzal is magyarázható, hogy egyre értékesebbek termékeink, egyre nagyobb a rongálásukkal, eltulajdonításukkal okozható kár. Igen sok bűn- cselekmény fordult elő a gumigyárban, a SZÁÉV-nél, az ÉPSZER-nél, a VAGÉP-nél, a TIGÁZ-nál, a főiskolai tangazdaság üzemegységeiben. Sok helyen az anyagőrzés és a portai ellenőrzés lazaságai tették lehetővé a bűnelkövetéseket. Elég példaként említeni a gumigyári készáruraktárban sorozatban történt lopásokat. Hónapokon át szinte minden héten úgy kezdődtek a hétfői ügyeleti beszámolók a rendőrségen, hogy a vészkijáraton behatoltak a gumigyári készáruraktárba és 20—30 ezer forint értékben gumit, vagy gumírozott árut eltulajdonítottak. Gyakran okoztak gondot a városközponti áruházi kirakatbetörések. Sok szabad időt áldoztak rá a rendőrök, hogy az újabb és újabb tetteseket elfogják. Az OFOTÉRT, a HIREX, az óra-ékszer, valamint a BÁV- áruház kirakatai voltak a célpontok. Nagyban elősegítette a bűnelkövetést, hogy nagy értékű műszaki cikkeket hagytak éjszakára a kirakatokban. A különböző építkezési területekről is folyamatosak a szerszám- és szerelvénylopások. Ezek zömét nem idegenek követik el, hanem — sajnos — maguk a dolgozók, s Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Igazoltatás egy Wartburg körül. emiatt a felderítés is rendkívül nehéz. Szinte kivétel nélkül hét végére esnek ezek a bűncselekmények, amelyeket valószínűleg még az utolsó munkanapon, hazamenetel előtt követnek el a dolgozók, de mert munkakezdéskor a következő héten „észlelik”, úgy tüntetik fel, mintha külső behatolásról lenne szó. Csoda-e, ha ilyen események után egyre többször hangzik el kérés, felszólítás a munkahelyi vezetőkhöz: tegyenek többet a biztonságos vagyonőrzésért, szigorítsák a belső ellenőrzést, a bizonylatolási fegyelmet és — természetesen — a portai ellenőrzést. A veszélyeztetett létesítményeket szereltessék fel biztonsági berendezésekkel. Ami a személyi javakat károsító, fosztogató jellegű bűncselekményeket illeti, arányuk rendkívül magas. Sajnos igen sokat vétünk magunk is saját értékeink ellen azzal, hogy nem tanúsítunk kellő gondosságot azok kezelésében, őrzésében. Amíg továbbra is közterületeken kell parkolniuk a járműveknek, legalább ne hagyjunk azokban jól látható helyen nagyobb értékeket. A vikend- házak elszaporodása, azokban egyre nagyobb értékek felhalmozása is bővíti a bűnelkövetési lehetőségeket, ennek ellenére nem megoldott a víkendtelepek őrzése. Hasonló a helyzet a bérházak, tömblakási pincerekeszek, pincefolyosók és közös tárolókkal is. A kapuk és bejárati ajtók éjjel-nappal őrizetlenül csábítják az elkövetőket. Szólnunk kell az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények esetén az italozásról, amikor a pénzét mutogató, idegenekkel le- ittasodó sértett maga teremti meg az elkövetési alkalmat. Ugyanez mondható a teljesen ismeretlennel erdei sétára induló, s később erőszakos közösülés áldozatává váló nőkről is. És nem szóltunk még a bűncselekmények jelentős részének színteréről, a családról. Igen sokan okoznak gondot a lakóközösségeknek, de a hatóságoknak is a válás utáni családi perpatvarokkal. Testi sértések, magánlaksértések, kiskorúak veszélyeztetése jelzi egy-egy brutális ember ilyen irányú ténykedését. A közbiztonság, a közrend szerves része a közúti közlekedés. Sajnos itt is fegyelmezetlenek vagyunk. Tavaly 420 ilyen bűncselekmény történt útjainkon, s változatlanul sok az ittas vezetés, sokkal több, mint ahány igazoltatáskor a rendőrség tudomására jut, pedig minden ittas vezető nagy veszélyt jelent autósokra, gyalogosokra. Az utóbbi években emelkedik a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények aránya. Közismert, hogy ők jelentik a bűnözői utánpótlást. A rossz baráti kör, bűnöző baráti, vagy szülői környezet, az alkoholizálás, a narkotizálás, a pénz hajszolása, a munka nélküli, felelőtlen életre vágyás a legjellemzőbb a kiváltó okok között. Nyíregyházán néhány gyermekkorú csoport évek óta megkeseríti sokunk életét. Rendszeresen csavarognak, közben pincéket, gépkocsikat posztogatnak. Sok embert tévesztettek meg már úgy, hogy újságpapírgyűjtés, vagy más ok miatt bekéredzkedtek a lakásba, s_ezt az alkalmat lopásra használták ki. Autóbuszon, áruházakban sok nőt szabadítottak már meg pénztárcáiktól. Az eddigi hatósági intézkedések csak átmeneti, vagy részeredményt hoztak, mivel bármilyen intézetben helyezik is el őket, gyorsan megszöknek. Tehetik, mert nincs következmény, 14 éves korukig ugyanis ezek a gyermekek nem büntethetők. Sajnos egyre több csoportos elkövetés tapasztalható a fiatalok körében és egyre gyakoribb a durva erőszak alkalmazása. A bűnözés, s annak okai sokkal szélesebb körűek, mint amennyi bemutatására e helyen vállalkozhatunk. Épp ez jelzi valamennyiünknek, hogy a megelőzés is szélesebb kört kíván. Balogh József Acéltól a Zsuzsannáig Utcanév születik Két nyíregyházi utcanév — Szarvas utca, Sipkay Barna utca — ha úgy tetszik, jelképesen településtörténetünk alfája s ómegája lehet: az első elnevezés a városalapító telepesekre, a Szarvasról ideérkezett szlovákokra, a második — József Attila- és SZOT- díjas írónk, lapunk egykori olvasószerkesztője nevét viselő — utcánk a legújabbkori, alig fél esztendeje történt névadás tényére utal. A két utca — micsoda véletlen! — töb- bé-kevésbé még topográfiai szempontból is a város végpontjain helyezkedik el: a régi a város legdélebbi csücske felé tart, az új pedig az észak felé terjeszkedő Jósaváros peremén fészket rakó nyíregyháziaké, a mostanában beköltözők utcája. Hogy ki adhatta a Szarvas utca nevét, csak sejteni, alaposan feltételezni lehet: a Szarvasról idetelepült városatyák. Sipkay utcáját pedig a pályatársak, nyíregyházi újságírók javasolták a névadások előkészítésére hivatott tanácsi bizottságnak. Persze a két elnevezés között jó kétszáz esztendő alatt megszületett városunkban (csak a hagyományos városhatáron belül) 544 utcanév, mégpedig az ABC sorrendjében az Acél utcától a Zsuzsanna utcáig tart ez a sor. Az alfabetikus felsorolás érdekességei: „Ty” és „Ü” betűvel kezdődő utcája, tere egyáltalán nincs, „C”- vel mindössze a Cifra sor, „W"-vel csak a Westsik Vilmos utca kezdődik, s a leggazdagabb a „K” betűs utcák sora: a Kacagó utcától a Kürt utcáig 64 van belőlük. A félezernél több utca még igen sokféle vizsgálódásra adhat alkalmat akár a hely- történeti kutató, akár a nyelvész számára. Tették is ezt olyan kiváló könyvek, tanulmányok szerzői, mint Urbán Teréz (Nyíregyháza utcanevei, Budapest, 1978.) és Margó- csy József (Utcák, terek, emléktáblák — Nyíregyháza Városi Tanács V. B. 1984.). Ez utóbbi könyvet olvasva több régi utca színes története bontakozik ki előttünk, olyan érdekességek is felfedezhetők benne, mint egyes utcáink nevének bonyolult, olykor történelmi vetületű metamorfózisa. Egyszerű példája ennek a Kótaji utcából lett Vasvári Pál utca vagy a Kállai utcából lett Vöröshadsereg útja, a Zöldség térből Szabadság térré átkeresztelt terület. Persze a legkifejezőbb névcseresornak a Nyírvíz palota környéke lehetett tanúja egy évszázad során: Szénapiac, Szarvas tér, Fazekas tér, Széchenyi tér, Horthy Miklós tér, Szabadság tér,, s 1980 óta Lenin tér. Utcáink, tereink át- és visszakeresztelése nálunk is éppúgy, mint más városokban, s nem csupán hazánkban (lásd Katowice lengyel város Stalinogród vagyis Sztálin-kert elnevezését az ötvenes években) híven követte a történelmi lépésváltásokat. Ennek példája lehet a már említett Horthy Miklós tér, vagy egy másik korszakból: a nyíregyházi főposta utcája, a Zsdánov utca (ma újra Bethlen Gábor nevet viseli). De tudunk olyan érthetetlen módon eltűnt, majd teljesen érthető módon visszatért nevekről is, mint például Vay Ádámé, a vajai kuruc vezéré. Ha mélyebb elemzésekbe fognánk, összeszámolhatnánk a megye, a város történetének jeles személyiségeiről elnevezett utcákat (Benczúr Gyula, Krúdy Gyula, Esze Tamás, Gádor Béla, Inczédy, Bessenyei...) s kiderülne, hogy itt még van némi tartozásunk. Számba vehetnénk a régi nyíregyházi foglalkozásokat, céheket, szakmákat jelző utcákat: Bognár, Csősz, Erdész, Harangozó, Huszár, Kalapos, Katona, Kéményseprő, Serház ... Érdekes tény, hogy a legtöbb nyíregyházi utca a természetből (madarakról, állatokról, növényekről) kapta a nevét: Akácfa, Akácos, Aranykalász, Bodza, Bogyó, Bokréta, Csemete, Cserje, Delicsesz, Fácán, Farkas, Fecske, Fürj, Gém, Gólya, Gyík, Hársfa, Hattyú ... és még hosszan sorolhatnánk őket. Van egészen fúrcsa név is, például a Kállói útból balra nyíló Házhelyosztás utca neve, ami ugyan egy hatósági cselekedetre utal, de az újkisteleki Matróz utcából korántsem szabad régi nyíregyházi tengerészhagyományokra következtetni... Igen sok jó és egy kevés rossz tapasztalat birtokában születnek városunk új utcanevei. A „keresztelő” a városi tanács nagytermében zajlik valamely tanácsülés napirendjeként, de ezt a tanácstagi szavazatok össze- számlálása után szentesített névadást rendkívül sokoldalú előzetes konzultáció, vita előzi meg. Lássuk hát, mi történik, mielőtt egy új nyíregyházi utca házaira kikerül a névtábla. A városi tanács vb műszaki osztálya úgyszólván már a tervezés időszakában hivatalosan értesíti a tanács művelődési bizottságát: itt és itt új utcát nyitnak. (Jobbára nem egyetlen utcáról, térről van szó, hiszen szaporodó lakónegyedeinkben egyszerre több keletkezik.) A művelődési bizottság — széles körű társadalmi kapcsolatai, mindenekelőtt a tanácstagok útján — javaslatokat, kívánságokat, elképzeléseket gyűjt a lakosságtól, a leendő utca, tér majdani lakóitól. Az így beérkező névjavaslatok elbírálásába nyelvész-történészt is bevonva alakítja ki véleményét a művelődési bizottság (legutóbbi, őszi ülésén szenvedélyes, parázs vitában formálódott tucatnyi új nyíregyházi utcanév). Érdemes megemlíteni azt az esetet is, amikor a bizottság többségének véleményével szemben a lakosság, a közvélemény kívánsága került ki győztesen: a Sóstóhegyen így kapta a Posta nevet az az utca, amelyen már nincs ugyan postahivatal, de a helybéliek ragaszkodtak ehhez a számukra kedves elnevezéshez. A névadás soron következő eseménye már a tanácsi végrehajtó bizottság üléstermében zajlik, ahol ugyancsak élénk vitában kell a művelődési bizottság javaslatait elfogadtatnia a névadási napirendre meghívott bizottsági elnöknek. S hogy ez nem mindig sikerül — és ez így természetes! —» arra ugyancsak jó példával szolgál a legutóbbi névadási vita: a Kállói utca környékére szánt „Pitypang” névjavaslatával a művelődési bizottság maradt alul a vb „Kamilla” utcanevével szemben. A soron következő tanácsülésen azután napirendre kerül, immár a vb javaslataként az új utcanevek sora, ahol is a tanácstagok még tovább módosíthatják a javaslatokat, újabbat, más neveket ajánlhatnak, s e testület szavazatai döntik el a végleges elnevezést, hogy azután elkészülhessenek a táblák, mire az új utca vagy tér lakói beköltöznek. Ezzel le is zárul a névadás körültekintő folyamata, ha csak nem csúszik apró hiba egy utcanév „utóéletébe”. Mert bizony erre is akad egy igencsak friss példa: városunk már említett vadonatúj utcájára kikerültek a névtáblák, a házszámok, de sajnos a táblákat készítő vagy készíttető nem nézett utána — például a megyei könyvtárban vagy a szerkesztőségünk előterében elhelyezett emléktáblán — annak, hogy Sipkay Barna vezetéknevét y-nal, s nem i-vel kell írni... Házakkal, utcákkal is gyarapodó városunk a jövőben is gazdagodik majd új utcanevekkel, s a névadás folyamatában az erre hivatottak — lakosságunkkal együtt — tudatosan törekszenek őrizni a jó hagyományokat, ezzel az eszközzel is tisztelegni kívánnak a város, a megye legkiválóbb egykori polgárainak. Szilágyi Szabolcs A város első utcája. Vastábla a Szarvas „utczán”.
