Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
1986. május 21. Kelet-Magyarország 3 Szigorral is P anaszkodnak az Erdőháton: nem érdemes már a Túr bukójához járni a nyáron. A kirándulók olyan koszt hagynak, hogy az ember nem érzi jól magát. Mondják Kisarban, szörnyű az usztorai partrész nyáron, a vadkempingezők olyan szennyet hagynak maguk után, hogy egy kuka is megtelne vele. Gulács környékén is aggódnak, a kirándulók felfedeztek egy „palajt”, s már az elmúlt évben is fenyegetően gyűlt a piszok a sok odajáró miatt. Gondban van nem egy gátőr. Leverik a gátat őrző sorompó lakatját, kocsi- káznak a gátkoronán, ami pedig szigorúan tilos. Sorolható lenne a megannyi gond, amit az ember hall megyeszerte. Hozzátehetnénk még ehhez a vízpartra kiborított falusi háziszeméthegyeket is. De jelzésnek talán ennyi is elég. Komoly, nagyon komoly figyelmeztetés ez a tanácsoknak. De jelzés a gátőröknek, a természet- védőknek egyaránt. Jön a nyár, s miután kirándulási kultúránk se mondható éppen fejlettnek, veszélybe kerül a természet, annak kiváltképp értékes része. Most, még időben kell foganatosítani a szigorú rendszabályokat. Talán a vízi rendőrség megerősítése is elképzelhető. Sajnos, amíg az emberi nemtörődömség, felelőtlenség ilyen mértékű, nem elég az öntudatra hivatkozni. A Felső-Tisza még ma is Európa egyik megőrzött, megvédett, legszebb területe. Ne herdáljuk el, újra teremteni sose tudjuk! A természet értéke és része nemzeti kincsünknek. (bürget) PÓTKOCSIKHOZ GYÁRTANAK 700 garnitúra alvázat a baktai Vertikál Ipari Szövetkezet vasüzemében. Képünkön: színrefestéshez készítik elő az oldalfalakat, (cs) Népművelő, másodállásban Osszuk meg a tudást! Nem mindenki népművelő, aki annak látszik. Félreértés ne essék, nem a hivatásos népművelők szakmai képességét, hozzáértését kívánjuk most nagyítóval nézegetni, tehát nem minősítésről van szó. Hanem arról, hogy időnként a pályán lévő „civilek” is megérdemlik a figyelmet: mindazok az önkéntesek, akik másfajta képzettséggel vállalnak munkát a művelődési házakban. Találkozhatunk a művelődési házak szakköri szobáiban, próbatermeiben a legkülönfélébb foglalkozások képviselőivel. Mi vezeti őket arra, hogy alkalomszerűen a közművelődés szolgálatába álljanak? ff VETŐK S űrűbbre! Ne csald meg a Ibidet! — förmedt rá a feleségére az öreg. — Zegernyés egy vénember — gondolta az asz- szony, de szólni nem szólt, csak magában zo- horált. Ügy tesz. mint aki nem tudja, ha sűrűbbre rakom a tövek közé apa- szulyt, elöli a tengerit. Meg van ez háborodva. Micsoda dolog az is:vén- ségére bújik a rádióba, pedig valamikor hazug katulyának hívta. Egymás mellett, hang nélkül haladtak előre. Vetettek. Rádőltek a kapára, a hátukat mutatták az égnek. Ma reggel, ha lett volna hangulata az öregnek, úgyis elvesztette volna, mikor meglátta, hogy hiábavaló volt a tegnapi permetezés. Pedig meglocsolta tisztességgel a krumplit, mégis maradt rajta bogár rendesen. „Ezeknek a csíkoshátúak- nak már mindegy, eső vagy szer, rajta maradnak a levelen, ragadnak, mint a csepű.” Végképp kedveszegett lett aztán, amikor a kert hátulján a tengerit vette szemügyre: — Még mindig pocsékolja n fácán — mérgelődött — pedig már szép kis szára Van. Nem számít a madárnak, hogy csávázott tengerit vetettünk, kikaparja a gyenge tövét, lecsípi róla a szemet. Ez a fácánügy sehogyse ment a vénember fejébe. — Hogy lehet az — morfondírozott bosszankodva —, hogy a mérgezett tengeriből begyet rak a madár, mégsem döglik hete. Mert csak nem fordul fel, ha másnap megint kapar. Pedig valahol úgy bepirosítják ezeket a szemeket, hogy ha az ember bevet belőle egy darab földet, olyan veres lesz tőle a keze, mim húsvéti tojásfestéskor a pulyáké. Meg aztán mar is veszettül ez a pirosság. ha eleven húsra talál. Nem létezik, hogy szeresse a madár. Az isten se érti ezt... Hiába! Ilyen világot értünk. Az emberek is hozzászoknak a nem szeretem dolgokhoz, mint a fácán, meg a krumplibogár. — Siessünk — mondta hosszú hallgatás után a feleség —, mordul az idő. Ni, micsoda felleg jön fel... — Rádióaktív — recsegte rá az öreg gonoszkodva és kissé elharapta a szót, mint aki megijedt az először használt kifejezéstől. A vénasszony, mintha illetlen beszédre, felkapta a fejét és nem lehetett tudni, a mozdulat inkább értetlenségének, vagy megrökönyödésének jele volt. D L e nem kellett volna semmilyen jel. az ura anélkül is tudta, körülbelül mit gondol a felesége. Am az asz- szony feleslegesen nyomatékos érzelemnyilvánítása külön felhergelte, ezért az előbbinél sokkal határozottabban — mintegy a megszidást helyettesítve — vágta ki: rádióaktív! S engesztelésül hozzátette: vagy mi a rosseb. Sztancs János Á környezet elvárja Egy részüktől a környezet ezt szinte szükségszerűen el is várja, főként a falvakban élő értelmiségiektől. Az általános iskolai tanítók, tanárok működéséhez, „szerepköréhez" a közvélemény automatikusan hozzákapcsolja a népművelői teendőket is. Sokan vannak olyan szakemberek, akik saját szakterületükön nem tudnak mindent -felhasználni abból a tudásból, amit az egyetemen, főiskolán, illetve a szakmai gyakorlat során „összeszedtek”; és igényük van arra, hogy a fölösleget másokkal megosszák. Gyakran találkozhatunk a „megszállott” típushoz tartozókkal, akik valamiféle belső kényszert éreznek arra, hogy a népművelői munka rögös útjain érkezzenek el, az ezen a területen kivételes élményt nyújtó sikerekhez. És vannak persze, akik ..hivatalból” lesznek „népművelők”, azért, mert a fő- foglalkozásukból adódó témakörben meghívják őket előadásokat tartani, vitát vezetni stb. A pedagógus szerepe Másodállásos, mellékfoglalkozású, vagy tiszteletdíjas népművelő a leggyakrabban a már említett pedagógusokból lesz. ök vezetik a különféle szakköröket, klubo-. kát, az énekkart, ök készítik fel az ünnepekre a szava lókat, vetélkedőkre a versenyzőket. Az utóbbi esztendőkben két fontos területen sikerül előrelépniük, a tanítás után a művelődési házakban dolgozó népművelőknek. Az egyik a honismereti-helytörténeti kutatás, a másik pedig a fotószakkörök megalakítása és működtetése. Mindkettő az adott település fejlődését szolgálja. A honismereti munka a történelmi szemlélet elmélyítését és a szülőföld szeretetét is elplántálja az ifjú emberkékben. Hasonló megerősödésről lehet beszélni a falusi népdalkörökkel és zenekarokkal kapcsolatban is. Az érdem a tagságon kívül a csoportok vezetőié is — akik között pedagógusoktól kezdve a tsz juhászáig valóban egy sereg foglalkozás megtalálható. Üjabban a műszakiak és az agrárértelmiségiek közül is egyre többen vállalnak „népművelői” feladatokat, főleg ismeretterjesztő előadások megtartásával, szakkörvezetéssel, kiállítások, bemutatók, ankétok szervezésével. Napjaink slágere, a számítógép mellett a világmindenség titkai adják a témát a tudományos rendezvényeken. Az agrármérnökök közül kerülnek ki a falusi agrárklubok vezetői, tőlük várják a korszerű művelési módokhoz és a növényvédelemhez a praktikus tanácsokat. Ma már megyénkben is több példa igazolja, hogy azokban az agrárkörökben, ahol közösen termelnek, valódi, új típusú közösségek alakulnak ki. Már nem feltűnő Az embereket mindig foglalkoztatta, hogyan élünk, milyen lehetne az optimálisan egészséges életmód, mit tehetünk egészségünk védelméért? Ezért népszerűek a művelődési házakban azok az ismeretterjesztő sorozatok, amelyeken a nagyközönség az orvostól hallgathat meg előadásokat ezekről a kérdésekről. Az a tapasztalat: az egészségkárosító szokásokkal, a kismamák és az idős emberek életmódjával összefüggő témák a legvonzóbbak. örvendetes, hogy az eléggé leterhelt községi körzeti orvosok, gyógyszerészek a „népművelői munkára” is beosztják az idejüket — de ma még kevesebben vállalnák ilyen ismeretterjesztő munkát annál, mint ameny- nyire szükség volna. Napjainkban a nagyobb művelődési házak a korábbiakhoz képest újszerű, esetenként különleges szolgáltatásokat is bevezetnek. Ezek közé sorolhatók a tanácsadó szolgálatok. Ami azelőtt feltűnő lett volna, ma természetes: pszichológus, építész- mérnök, vagy jogász várja a művelődési házban a tanácstalanokat. A legnépszerűbb a pszichológiai tanácsadás — talán azért, mert jogászhoz, építészhez a hivatalba is el lehet menni, viszont, akinek pszichológusra van szüksége, nem biztos, hogy a munkahelyén fel meri keresni, tartva esetleg a közvéleménytől, az ismerősök tekintetétől. A művelődési házban pedig senki nem kérdezi, miért megy a 32-es terembe? Sokan önzetlenül vállalj koznak erre a munkára. Időnként, ha a hivatalos szerveknek, a művelődési házakat fenntartó helyi tanácsoknak alkalmuk adódik, kapjanak egy jó szót, elismerést a „másodállásos népművelők” is. Megérdemlik! Baraksó Erzsébet Szanálások után Menesztendő elnökökI ELÉG NÉHÁNY IDÉZET a megállapításokból: az egyik azt taglalja, hogy a gazdálkodás egészére a rövid távú gondolkodás jellemző. A másik kifejti, hogy a kialakult vezetési színvonal nem teszi lehetővé a gazdasági stabilizálódást. A harmadik kijelenti, hogy az eredménytelenség kialakulásában a gyenge vezetési színvonal nagy szerepet játszott. Mindez annak a 12 termelőszövetkezetnek a jellemzéséből származik, amelyiknél veszteségrendezési eljárást — közismertebben szanálást — kellett a közelmúltban lefolytatni. Akkor, amikor a megyei tanács mezőgazdasági és pénzügyi osztálya más szakemberek bevonásával a vizsgálatok végén a fent említett következtetésekre jutott, egyben azt is javasolhatta a döntésre illetékes végrehajtó bizottságnak, milyen feltételeket szabjon a pénzügyi rendezésnek. így történhetett meg, hogy valamennyi külső ok figyelembevétele mellett hat .szövetkezetnél a fő vezetők cseréjét is javasolták. Azóta ezt a gazdaságokban közgyűléseken ismertették a tagsággal. Ugyancsak a számok közé tartozik, hogy összesen 27 szövetkezeti vezetőnél négy- százezer forintnál több bér visszatartását kérték, tucatnyi vezetőnél mondták ki a személyi felelősség megállapítása mellett azt is, hogy alkalmatlan az adott poszt betöltésére. ség ellenére megtartani. Sőt, | gondoljuk tovább: nem biz- j tos, hogy minden vesztesé- | ges gazdaságnál egyedül a vezetőkön múlott az eredménytelenség. Ám az is figyelmeztető, hogy néhány helyen — mint Hodászon, a nyíregyházi Béke Termelő- szövetkezetnél — a korábbi pénzügyi nehézségek csúcsosodtak most ki. A SZÉP ELKÉPZELÉS az lenne, hogy a gyengének bizonyult elnökök helyett helyből lehetne sokkal alkalmasabbakat találni. Azonban sokszor nemcsak az első számú poszton, de a második vonalban sincs megfelelő ember. Megesik, hogy aki volt, az is menekült a süllyedő hajóról, ezért a bérvisszatartási javaslatnál már a név és beosztás mellé a „volt” szócska került. így bizony az irányító, érdekképviseleti szerveknek fő sokszor a fejük, hogy legalább megfelelő embert találjanak, akit meggyőznek a nagy feladat vállalására. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden menesztett termelőszövetkezeti elnök egyben bukott ember is. Annyi biztos, hogy az adott poszton nem tudott annyit produkálni, mint amennyi szükséges lett volna. Pedig már lezajlott a termelőszövetkezeteknél az őrségváltás, a régi, tapasztalt, ám kisebb iskolai végzettségű gazdák helyett az irányítóknak diplomája van, ami nem biztos, hogy a rátermettséget is igazolja — ELNÖK JÖN, ELNÖK ah°gy ezt a szanálási pél- MEGY — A TAGSÁG MA- dák igazolják. RÁD. Valahogy így lehe' összefoglalni a régi bölcses- A MEGYÉBEN LÉVŐ séget, amely többnyire arra TERMELÖSZÖVETKEZE- ís rávilágított, hogy a me- TEK jelentős hányada so- nesztendő vezetők helyett káig még a nyereség és inkább az ottmaradók azok, veszteség határán egyensú- akik leginkább vesztesek, lyoz, nehezen tudja a ko- Persze lehetne sorolni — rábbi rossz esztendők terhe- teljes joggal — hogy a ta- it, visszahúzó hatásait fel- valyi nagy veszteséghez hoz- számolni. Azonban éppen a zájárult a szélsőséges időjá- szanált gazdaságok között rás, hiszen év közben még találni olyanokat, mint a 57 gazdaságnál jeleztek csaholci vagy az ököritófül- pénzügyi hiányt, végül csak pösi, ahol az új elnök sok- 25 zárta veszteséggel az sok energiájával legalább a 1985-ös évet, s közülük csak romló folyamatot leheteti 12-nél kellett veszteségren- meggátolni. Ám ahogy a dezési eljárást lefolytatni, közmondás is úgy tartja, Ám a sok „csak” mellé tar- egy fecske nem csinál nya- tozik, hogy általában ott, rat, náluk is a vezetés to- ahol az irányítás, a belső vábbi erősítése, megfelelő szervezés megfelelő szintű szakemberek beállítása volt, nem kellett a végső szükséges, hogy végleg el- eszközökhöz nyúlni. kerüljenek a képzeletbeli Az is igaz, hogy éppen a szégyenpadról. Ehhez szük- gyenge termelőszövetkeze- séges a nemcsak szóban tekben nagyon nehéz meg- megnyilvánuló külső támo- felelö szakembert találni, gatás. nehéz őket a sok sikertelen- Lányi Botond SZOVJET EXPORTRA VARRNAK 1700 női, alkalmi ruhát a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet ruhaüzemében. Képünkön: Fazekas Jőzsefné és Emődi Sándorné az alkalmi ruhákat minősíti.
