Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. május 21. Amit csak itt kaphat Forog az idegen Kebel-show Sóstón: toplessben is lehet strandolni: most már nemcsak nevében gyógyfürdő Sóstó, hivatalosan is azzá nyilvánították a három kútjából fakadó vizet; cápauszonvlevest, lótuszgyökeret, rákot és házisárkánykoktélt egyaránt fogyaszthatott márciusban Nyíregyházán az, akinek kedve támadt ilyen ínyencségekre. önkényesen idézem az idei tavaszon megjelent hírekből annak illusztrálására, hogy idegenforgalmi értékeink sora felívelőben van. Csalóka lenne azonban, ha csupán az ilyen látványos eseményekben keresnénk a lehetőségeket. Vonzás és feltétel — ez jelenti az alfát és ómegát Nyíregyháza idegenforgalmában is. Két kulcsfontosságú szervezeten áll vagy bukik sok minden, az idegenforgalmi hivatalon és a vendéglátó vállalaton. — Nyáron körülbelül 600 vendéget tudunk elhelyezni Nyíregyházán, illetve Sóstón — mondja Borbély István, a Nyírtourist me- gvei idegenforgalmi hivatal vezetője. — Az igrice négyszemélyes bungalói, a motel szobai. a kemping kiépített helyei, a Fenyves turistahuz szobái különböző igényű utasoknak adnak jó lehetőségeket — de, sajnos mindez kevés. Annak ellenére, hogy például az idei szezonra öt újabb faházat építtettünk az Igricében. Szezonra másfélszeresére emelkedik a fizetővendég-szolgálat szobáinak száma is, a nyári hónapok alatt száz százalékos a kihasználás. — Tizenötmillió forintos szállodai forgalmunk 70 százaléka származik a turizmusból — mondja Gaál Ferenc, a megyei vendéglátó vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Jelentős részben szervezett csoportokról van szó, naponta egy, esetenként két au- tóbusznyi vendéget fogadunk Nyíregyházán. Állandó partnereink vannak, főként az IBUSZ, de a többi utazási iroda is nálunk helyezi el az igényesebb vendégeket. Többnyire egy éjszakai szállást, vacsorát rendelnek nálunk, tehát nem nyíregyházi úticéllal utaznak, de például a szolnoki Pelikán Tour 3 éjszakás csoportokat hoz, s számukra kirándulást, folklórprogramokat is szervezünk. A vendéglátó vállalat a három nyíregyházi szállodai épületben 350 vendéget tud egy időben elhelyezni — nagyon sokszor van telt ház. Az idei változásokat jelzi, hogy a téli holtszezont kihasználva a Szabolcs és a Krú- dy-szálló 52 szobájában alakítottak ki zuhanyozófülkét. Többnyire e vállalaton múlik, hogy milyen az ide érkezők ellátása. Erről az igazgatóhelyettes így beszél: — A szervezett csoportok többsége a szomszédos országokból érkezik. Szerény ellátást kérnek, különösen extra igényekről nem is értesültünk. A hivatalos úton, tárgyalásokon vagy tapasztalatcserén járók között előfordult mohamedán vendég, aki nem fogyaszthat disznóhúsból készült ételeket, vagy indiai vegetáriánus, aki speciális menüt kért, ám ezek szakácsainkat nem állították megoldhatatlan feladatok elé. A jellemző a külföldiek esetében is az, hogy a magyaros, tájjellegű ízeket keresik. Korábban nyugati vadászcsoportoknak erdei piknikeket szerveztünk, a helyszínen készített ételekkel — ezek az utóbbi időben elmaradtak. A nagy kérdés persze az, hogy egyáltalán mit tudnak rólunk külföldön és belföldön, és ismereteiket honnan szerzik be az érdeklődők. A Magyarország útikönyv nyíregyházi fejezete már elég régi, jócskán felfrissítésre szorulna. A Kossuth Könyvkiadó Sza- bolcs-Szatmár című kötete jó alap, bár nem elsősorban idegenforgalmi célzattal készült. A megyei idegenforgalmi hivatal húszéves fennállása alatt két nagy akcióba kezdett, először egy évtizede, amikor az első igazán igényes színes prospektusokat nyomatta (ezek már régen elfogytak), másodszor az idén, amikor több nyelvű megyei prospektust készíttetett. A kérdés az, hogy eljutnak, eljuthatnak-e ezek a kiadványok a megye iránt érdeklődőkhöz. Mert érdeklődök vannak, bizonyítja ezt az idegenforgalmi hivatal egy tavalyi kampánya is, amely a külföldet, mégpedig az igényesebb NSZK-beli turistákat vette célba, Hirdettek a müncheni Urlaubstip című szabadidő-szaklapban, 115 nyugati utazási irodának küldtek új prospektusukból és személyes kapcsolatokat is alakítottak. Az eredmény: csak a 400 jelentkező felének küldhették kedvező választ — kicsinek bizonyultak a létesítmények. — Szerintem is nagy az érdeklődés Nyíregyháza-Sóstó iránt — mondja Kiss Gyula, a Cooptourist irodavezetője. — Éppen ma adtunk ajánlatot az egyik minisztérium 50 fős csoportja számára, de mindennapos az érdeklődés. Jellemző az is, hogy sokan csoporttal átutaznak Nyíregyházán, aztán egyénileg vagy az általuk szervezett vállalati csoporttal több időre jönnek vissza. Ilyenkor már gazdagabb programot kérnek. A program legtöbbször városnézés, különösen nagy vonzerőt képvisel a múzeumfalu, valamint a megyei művelődési központ érdekes épületegyüttese. Minden érdekeltnél visszatér az igény: több és jólképzett, több nyelvet beszélő idegenvezetőre volna szükr ség — ma ilyenek csak kis létszámban, alkalmankénti munkára vannak. Figyelemre méltó, hogy a vendéglátó vállalat folklór- programra bevonja a Nyírség táncegyüttest, s nagy sikere van. A Korona bár műsora a vidéki átlagnak felel meg, a Szabolcs cigányzenekara, a bár zenekara viszont magas szinten állja meg a helyét. A hagyományos idegenforgalom mellett új dolgokkal is meg kell ismerkednünk, a konferenciákkal összefüggő turizmussal. A tudományos egyesületek, társulatok egyre- másra nagy rendezvényekkel tisztelik meg Nyíregyházát. A Tudomány és Technika Háza kongresszusi terme ehhez kitűnő lehetőséget is nyújt. A szervezési és vezetéstudományi nyári egyetem, a filmnapok, a hazánk új- és legújabb kori történelmével német nyelven foglalkozó nyíregyházi nyári egyetem, a karikatúra biennálé — mind- mind olyan rendezvény, amely nagy létszámot vonz Nyíregyházára. Ilyenkor a hivatalos programok mellett az idegenforgalomnak, vendéglátásnak is színvonalas kínálattal kell helytállni. Más jellegű ugyan, de előbb-utóbb mai súlyánál nagyobb mértékben kell bekalkulálni a város idegenforgalmába a tanárképző főiskolán nyaranta szervezett SZOT-üdültetést is. Szikora Andrásné a városi tanács osztály- vezetője kezében az idegenforgalommal kapcsolódó sok szál fut össze, ö így látja a helyzetet: — Akarat van, de a feltételek megteremtéséhez sok pénz kellene. Megpróbáljuk egységes keretbe foglalni a fejlesztéseket, s erre módot is ad a város 1984-ben elfogadott, az ezredfordulóig szóló idegenforgalmi fejlesztési koncepciója. A terv ma is aktuális, de nagyon kis lépésekkel tudunk haladni. Gondoljunk csak a Krúdy-szálló előtti pavilonsorra! Több mint három évbe telt, mire „fazont” lehetett adni a környéknek. Sóstónál maradva most is inkább szervezéssel szeretnénk javítani a helyzeten. Mert egy taxiállomás, egy kölcsönző fiók, egy sétako- csiprogram nem kíván nagy befektetést, mégis sokat lendítene, s talán a vállalkozóknak is megérné. Kísérletezünk az emléktárgyak kínálatának javításával is, hiszen ez is gyenge pontja a mi idegenforgalmunknak. Arra törekszünk, hogy ezek művésziek legyenek, semmiképpen se giccsel vigyék hírünket. Nagy téma az ellátás — az érdeklődés rendkívül hullámzó, így a vállalkozók ajáralkozása is. Egy biztos: több ötlet kellene és jó volna kihasználni a csak itt jellemző adottságokat. Kirándulásszervezés almavirágzáskor, almaszüret idején, nyílt tűzön sütött lapcsánka, — egyenként is olyan ötlet, amelyet legalább ki kellene próbálni. Jó, hogy újra foglalkozhatunk a gyümölcskarnevál megrendezésével — ez szintén ránk irányíthatja az idegenforgalom reflektorfényét. Szándékosan apró, nem sok pénzbe kerülő dolgokat említettem — terveinkben nagyobbak is vannak. Reméljük egyszer pénzesebb helyzetbe is kerülünk, addig kis lépésekkel közelítünk egy igényesebb vendég- fogadáshoz. Marik Sándor Sóstó, Igrlcefslu, faházak Más távé a VTV Lakótelepi képernyő Kéthetente, hétfőként este fél nyolckor Nyíregyházán 7—8 ezer lakásban jelenik meg a képernyőn a városi televízió emblémája. Harmincezer ember számára nyílik lehetőség, hogy a város életével, örömeivel, gondjaival ismerkedjék. A még kiválasztottaknak számítók a Jósa városban és a Sza- muely-negyedben lakók. Itt van ugyanis nagyközösségi antenna, amelyen továbbíthatók a videojelek. Ebből máris kiderül: a városi televízió műsorát nem sugározzák, hanem kábelen továbbítják, mégpedig egyre bővülő körnek. A jövő évben a tervek szerint a Szemuelyt is közvetlen kábel köti össze a stúdióval, majd 88-ban az Örökösföldre is eljut az adás. Tegyük hozzá: és mindenüvé, ami e láncolatra felfűzhető. Más szóval: ha a beruházás megvalósul, a megyeszékhely lakóinak 80 százaléka láthatja a VTV (városi televízió) adásait. Fórum és párbeszéd Nem tagadható, nem volt könnyű eljutni 85 márciusáig, amikor az első műsor adásba ment. A város jó hat-hét évvel ezelőtt már ajánlatot kapott: építsék ki ezt a fontos, a kor követelményének nagyon megfelelő tömegtájékoztatási eszközt. Akkor a túlzott óvatosság, a pontos helyzet fel nem ismerése tartózkodó választ szült. Így aztán sok más várost és nagyközséget követően döntöttek úgy: legyen kábeltelevízió, legyen a városnak önálló stúdiója, stábja, műsora. Ebben az időben a pénz már korántsem volt olyan bőven, mint régebben, így aztán szerény anyagiakkal, még szerényebb felszereléssel llátott munkához az első időben még önkéntes kis csapat. Csak ahogy az idő múlt, úgy javult a helyzet, s bár még ma is két kamerával, egy operatőrrel, néhány Sony- monitorral, egy vágószettel, szerény hang- technikával dolgoznak, a nézők zöme ebből alig vesz észre valamit. A stúdióvezetőn, operatőrön, gyártásvezetőn, aki szervező is, a műszaki szakértőn kívül egy tiszteletdíjas felelős szerkesztő az a stáb, amely hihetetlen nehéz munkával készíti el a már országosan is elismert műsorokat. ' — De vajon műsorról van-e szó? Ha a nagy tévével hasonlítjuk össze: nem. És ez a jó, hiszen ia városi televíziók nem egyféle konkurrensek, nem pótlói, nem kiegészítői a központi televíziónak. Más funkció, más igény hozta létre őket. Világszerte az a kábeltelevízió célja, hogy megoldja azt, amit a nagy televíziók nem tudnak. A helyi tájékoztatást, a helyi sajátosságoknak megfelelő ismeretterjesztő, tanító, politizáló programokat. A magyar kábeltévék ugyanakkor felvállalnak egy olyan funkciót, ami fokozódó demokratizálódásunk idején semmivel nem pótolható: rendszeres fórumot adnak a vitáknak, a városlakó és tanács párbeszédének, a helyi politizálásnak, a szűkebb pátriához kötődésnek. Minden ellenkező, és téves felfogás, vélemény ellenére a városi televízió nem egyszerű kulturális újféleség, hanem része a tömegtájékoztatásnak, amely szervesen kapcsolódik a helyi újsághoz, rádióhoz. A mai, még talán kevésnek ítélt programja hihetetlen tágulást ígér. Műsora lehet hetente is rendszeres. Sugározható a nap bármely szakában. Alkalmas arra, hogy képújságot adjon, kis riportokkal vegyesen reggeltől estig. Helyet adhat nyelvtanfolyamoknak, iskolapótló lehet olyanoknak, akik nem tudnak járni oktatási intézménybe. A technika fejlődése során egyre több élő adással jelentkezhetnek, ami még több párbeszédet eredményezhet állampolgár és vezető, választó és választott között, s az egész várost átfogó, gyors, képi információkkal tájékoztathatnak. A városi televízió ugyanakkor jó alkalom arra, hogy bekapcsoljon egy területet az ország vérkeringésébe. Hogy hírt adjon egy tájról, itteni életről, gondról, örömről. A Magyar Televízió ugyanis számít arra, hogy a VTV-k többet nyújtsanak, mint a mai tudósítók. Ebből már kaptunk ízelítőt május elsején, amikor az országos ünnepségek nyíregyházi eseményei éppen az itteni stáb munkája eredményeképpen váltak láthatóvá, hallhatóvá. Egyébként ez a stáb sikert aratott az országos videofesztiválon, és napjainkban a miskolci fesztiválon is. Kialakulhat egy olyan műsorcsere is, amely színessé teszi a városi adásokat, megpihentető, szórakoztató blokkokkal lepi meg a nézőt. A városi televízió fő feladata minden mással szemben azért az marad, hogy NyírMunkában a városi tv stábja egyháza várospolitikájának demokratikus, folyamatosan jól funkcionáló fóruma legyen. Mindez természetesen kényszeríti a politikusokat, hivatali embereket, hogy felkészüljenek az eddiginél is jobban arra: miként válaszolnak, ha „élesben” megy a vita. De a lakosságot is megtanítja arra, hogy mit jelent a képernyő nyilvánossága előtt felelősséggel politizálni. A „visszabeszélés”, mint a gyors eszmecsere legjobb módja, éppen a kamerák előtt válik igazán életszerűvé, igazzá, s bizony a magyarázkodó mellébeszélés hamar lelepleződik. Eddig húsz adást láthattak a nyíregyháziak. Az első, próbálkozó, kísérletitől a már érett műsorig sokfélét. Társadalmi gondot fes2egetőt, TEHO-vitát, lakóközösségi vetélkedőt, szép, lírai riportot, nőnapi köszöntést — hogy csak néhányat soroljak. Megismer- kedhedtünk a hivatásosokkal, a külsős segítőkkel, a próbálkozó amatőrökkel a képernyőn. Egy biztos: a város lakói túlnyomó többségben igazi szeretettel fogadták a műsorokat, amit sok száz levél, telefon, személyes közlés is bizonyít, ötletet is adnak jócskán, s ma már a VTV válogathat a tippek, meghívások, javaslatok között. Mindez azt mutatja: nem minden nyíregyházi élvezheti műsorukat, de a rokonszenv városi méretű. A jó technikai kivitelezésű adások olcsók. A VTV Nyíregyházán évi 360 ezer forintból gazdálkodik. A múlt évben ez még kevesebb volt, s csupán összehasonlításként: az egyévi költségvetésük kevesebb, mint egy (!) profik által készített reklámfilm ára. önálló arculat A városi televízió nagy felelősséggel dolgozik azon, hogy a VTV-nek kialakuljon-a sajátos profilja. Jó előre készülnek arra, hogy a két lakótelepet követően az egész városra ható műsorokat készítsenek. Szívügyük, hogy a MODUL által kiadott programok továbbítási feltételei javuljanak, hiszen az elkészült filmek, riportok sokszor lényegesen jobb minőségűek, mint ami a néző képernyőjén megjelenik. Keresik a tévézést hivatásnak választó tehetségeket. Joggal remélik, hogy anyagilag és más tekintetben is több önállósághoz jutnak, úgy, ahogy az egy szerkesztőséghez méltó. Igaz, ma a megyei-városi művelődési központban nyertek elhelyezést, de hát ez nem jelent és nem jelenthet szervezeti kapcsolódást, mindenképpen szükséges egy önálló stúdió, szerkesztőség, amely a technikai feltételeknek méltóképpen megfelel. Amit a nyíregyházi tévések minduntalan ismételnek az az: nem adják fel eredeti programjukat, szeretnének mint családtagok Ibekéredzkedni a lakókhoz. Nem másolják a nagy tévét, nem követik stílusát. Hangsúlyozottan politikai, várospolitikai, közéleti, információs feladatukat tekintik elsődlegesnek. Még ha bővül is az adásidő, az adásnapok száma, akkor is úgy vélik, hogy helyi rétegműsorok, ajánló programok, város- és megyebemutató filmek, oktatást segítő adások jelentik a fejlesztés irányát. Szerepelhet műsoraikban a házi betegápolás tanításától a gyermeknevelésig, a helyes életforma és életmód megmutatásától a lakás- kultúráig minden, ami szolgálja a város lakóinak érdeklődését. A közelmúltban egy megbeszélésen az volt a téma: a város közművelődési intézményei mivel jelentkezhetnének a VTV programjában? Mert a városi kábeltévé jelenlétével lehet közönségszervező, közösségformáló, és a passzív, csak befogadásra épülő közművelődési műsorok olyan irányba mozgatója, hogy mind több szereplő, tevékeny ember kapcsolódjék be azokba. A nyíregyházi városi televízió alig több mint egy év alatt bebizonyította életképességét. Ha valakik vitatják, azok többnyire azok, akik sosem látták, akik sosem érezték hasznát. Ha lemondanánk róla, egy igazi demokratikus fórummal, egy friss, jó helyi tömegtájékoztatási eszközzel lennénk szegényebbek. Bürget Lajos
