Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. május 19. Táppénzen voltak betörtek Gipszes után enyves kéz... Az egyik kisiparos — Szegedi jó ismerőse — egyszer elvitt otthonról 200 ezer forintot, de nem akarta, hogy a felesége megtudja, mire kell neki a pénz. Megkérte hát Szegedit, menjen fel hozzájuk, mutatkozzon be, hogy esztergagép-készítő kisiparos, s ő készít masinát 200 ezerért a férjnek. Szegedi megtette, sőt egy hónap múlva újból felment. A kisiparos kérésére begipszeltet- te a kezét, mert ez volt a kellék a hazugsághoz, s elmondta: eltört a karja, ezért nincs még kész az esztergagép, de a pénz jó helyen van. A szívességet Szegedi egy betöréssel ellensúlyozta, hiszen ismerősként mozoghatott hívatlan látogatóként is a lakásban. Szegediék több mint 730 ezer forint értéket — pénzt, aranyat, ezüstöt, műszaki cikkeket — vittek el és jelentős kárt okoztak a betöréssel. Ök büntetésüket, a károsultak értékeik megtérülését várják. Sajnos erre kevés a remény, mert a betörők elköltötték, amit megszereztek. (balogh) Közgazdasági Társaság árszakosztály alakult Az árképzés területén 1985. január 1-től lényeges jogszabályváltozás következett be. A megjelent jogszabályok egységes alkalmazására és értelmezésére a megyei tanács vb. ipari osztálya a Közgazdasági Társaság keretében árszakosztályt szervezett. Az országban elsőként 1986. május 15-én meg is alakult az árszakosztály, amelynek ' elnöke Palincsár Jánosné, az ipari osztály árellenőrzési csoportjának vezetője, titkára dr. Rozgonyi József, a nyíregyházi Béke Tsz főkönyvelője, akik egyben a szakosztály vezetőségének tagjai is. A vezetőség tagja lett Bállá Gábor, az élel- miszerkisker. árcsoportvezetője, Farkas Antal, a VA- GÉP norma- és árcsoportvezetője, ' Smid Zsuzsa, a SZAVICSAV árszakértője. Mit keres a varrónő? Azt hiszem, hozzám hasonlóan sok varrónő fel van háborodva az önök cikke miatt. Ugyanis a butikosok és a vásározók 50 forintot fizetnek egy ruha varrásáért és olcsó, leértékelt anyagból varratnak, ök viszont körülbelül 650 forintért adják, írok egy példát: a nyíregyházi J. butikos saját maga festi az anyagot, olcsón megvarratja és drágán adja el. Nem semmiért vett másik butikot a Piaccsarnokkal szemben. Egy másik butikos a Vasvári Pál úton volt, egy év se telt bele, a Rákóczi úton vett üzletet és jól menő forgalma van. A ruhagyárakban és tsz-varrodák- ban sajnos keveset fizetnek. Nekem is érettségim, plusz női szabó mesterlevelem van, de nem érek vele semmit. Visszatérve a cikkükre: egy varrónő csak a mesében keres napi ezer forintot... Tisztelettel: egy nyíregyházi varrónő Egy, delegátus élményei Tíz szép nap Kubában A magyar szakszervezeteket Havannában, a kubai dolgozók május elsejei központi ünnepén Tóth Géza, a Szakszervezetek Szabolcs- Szatmár Megyei Tanácsának vezető titkára képviselte. Tíznapos útjáról visz- szaérkezvén, élményeiről kérdeztük. — Április 27-én, hajnalban, tehát a nappal együtt érkezett repülőgépünk ebbe a csodálatos országba. Az ott töltött minden perc, minden óra élményeket tartogatott. Már önmagában az a tény, hogy 43 országból érkezett 85 külföldi delegátus, egyes országok és különböző földrészek szakszervezeti szövetségeinek küldöttei között ott lehettem Havannában, igen nagy élményt nyújtott. Külön örültem annak, hogy hazáját, népét Kuba történelmét, szokásait kiválóan ismerő tolmács — Magyar- országon élő kubai asszony — segített értékes ismereteket szerezni. — A május elsejei ünnepnek az idén különösen nagy rangja volt Kubában, hiszen centenáriuma volt a chicagói zászlóbontásnak. Az ünnepet megelőzte - egy másfél napos szakszervezeti szimpozion, amelyen Viega elvtárs, a kubai szakszervezeti főtitkár mondott megnyitót és egy chicagói delegátus referátumát hallgattuk: a munkásmozgalom száz esztendeje tárult fel előttünk, s egy távoli földrész forradalmi mozgalmainak története, hallgattuk a chilei, nicaraguai .forradalmárokat is. — A havannai dolgozók felvonulását szemlélve, a budapesti Dózsa György utcánál is szélesebb sugárúton hömpölygő lelkes, temperamentumos tömeg láttán azonosságokat és különbözőségeket fedezett fel az európai ember. Volt dísztribün, békét hirdető és az imperializmus elleni jelszavakat olvashattuk, láttuk Fidel Castrót jól ismert egyenruhájában, katonai távcsővel a nyakában, háromezer fős zenekar, kórus nyitotta az ünnepséget a nemzeti himnusszal. Az esti fogadáson Castro mondta el nekünk, hogy sokkal hosszabb ideig tartott volna a demonstráció, de az óriási hőség miatt három óra múltán befejeződött. Az igazi különbség az, hogy a kubaiak még nem annyira a munka .ünnepeként, inkább a forradalmi küzdelem jegyében köszöntik május elsejét. Igaz, — s ezt főként a mi megyénkhez hasonló léptékű, jellegű Pinar del Rio megyében érzékeltük — mind nagyobb hangsúlyt kap a munka értékelése is: itt immár harmadik éve vehetik át a Castro-adomá- nyozta mun ka verseny-zászlót a dolgozó kollektívák. — És még egy nagyszerű élményről: szállodai szobámban láthattam vendégül Viega elvtársat, a kubai főtitkárt, akitől — éppúgy, mint .mindenki mástól Kubában — rokonszen- vet kaptam hazánk, szak- szervezeti mozgalmunk iránt. Kubai barátainkat élénken érdekli a mi mun- kaverseny-mozgalmunk, figyelemmel kísérik a mező- gazdaságban a kisgazdaságok támogatásának módszerét és rendkívül hasznosnak tartják a kubai fiataloknak a szocialista országokban, így hazánkban is nyújtott tapasztalatokát. Sz. Sz. A nyelvtudással sajms hadilábén állunk Hogy látnak minket a finn gyerekek? Izgalommal várták a nyíregyházi 1-es gyakorló tanulói a kajaani Väinämöinen iskola 31 tagú diákkórusát. Azok voltak a legizgatot- tabbak, akik szüleikkel együtt arra vállalkoztak, hogy otthonukban négy napig vendégül látnak egy-egy finn tanulót. Nem csoda, hogy több volt a vállalkozó, mint a vendég. Némi bonyodalmat okozott, hogy az Északi-sark közeléből autóbusszal érkező vendégek késtek. A tanárok, szülők és gyerekek népes csoportja este 9 órára várta őket, de csak hajnali két órakor érkeztek meg. Sok gyerek csak reggeli álmából ébredve tudta meg, hogy a vendég megjött, és a másik szobában alszik. (A hajnalban riasztott szülők jöttek el az álmos és fáradt finn gyerekekért.) Kiderült, hogy a nyelvtudással sajnos még mindig hadilábon állunk. Míg a legtöbb finn diák hét-nyolc éve tanul angolul és svédül, vagy németül, és beszéli is már e nyelvek valamelyikét, mi magyarok épphogy csak gagyogunk. valamit németül, vagy esetleg angolul. Még szerencse, hogy néhány anyuka vagy apuka ki tudta segíteni idegen nyelvet nemigen beszélő iskolás gyermekét. A finneket gazdag program várta. Bebarangolták az egész megyét, az iskolában pedig részt vettek egy német- és egy énekórán is, Sinimarja Halmát és Cari- ta Marilainet kérdeztük meg: hogy tetszett a magyar iskola? — Ügy látszik, a magyar tanárok szigorúbbak, mint a finnek. A magyar iskolában nagyobb a fegyelem. De úgy látjuk, hogy ennek van is eredménye. A magyar iskolások vállalkozó szelleműbbek, mint mi, sokkal többen jelentkeztek, sőt még egyéni éneklésre is vállalkoztak. — És hogyan értettétek meg egymást? — Sajnos nehezen, azok a társaim boldogultak a legjobban, akiknek a házigazdái (szülők) beszélnek valamilyen nyelven. De azért legtöbbször megértettük egymást. Sok mindent például lerajzoltunk. Ha a városba akartunk menni, akkor házakat rajzoltunk. Vilié Timonentől és Mari Kemppainentől azt kérdeztük, mit tudtak eddig Magyarországról és milyennek találták a magyar embereket, gyerekeket? — Ez a kéthetes út, amelynek során Európa több országát bejártuk, tanulmányi út, úgynevezett táborozó iskola. Útközben is tanultunk. A buszon videoberendezés, kazetták és írásvetítő is van. Felkészültünk Magyarországból. Történelméről, zenekultúrájáról, földrajzáról már előre sok mindent megtudtunk. Tetszenek a magyarok, mert nem olyan zárkózottak, mint a finnek. És vidámabbak is. Jó dolog, hogy kölcsönösen jó kép alakult ki egymásról. Az ilyen látogatás jól szolgálja a népek közötti barátságot is. Más szempontból is hasznos volt a találkozás. Sok tanuló saját bőrén tapasztalta, milyen rossz, ha valaki nem tud valamilyen idegen nyelvet. Bizonyára sokan az eddigieknél lelkesebben tanulnak majd oroszul, németül, vagy esetleg angolul. (bodnár) A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1970-től minden évben meghirdeti a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel" című pályázatát. Ezúttal a szokásostól is jóval több pályamű készült, összesen 3319. A pályamunkák elbírálása megtörtént. A díjazottak között kilenc szabolcs-szatmá- ri általános- illetve középiskolás diák van. Lakatos István tízéves tanuló (Berkesz, nevelőotthon) rajzáért kapott pályadíjat. A „Kertészeti növények termesztésének kialakulása, története” kategóriában Koncz Mariann (Fehérgyarmat, Zalka Máté gimnázium) első díjat nyert. Második díjas Endrédi Andrea (Mátészalka, Baross László Mező- gazdasági Szakközépiskola). Harmadik díjjal jutalmazták Király Károly pályázatát (Nyíregyháza, Szamuely Mezőgazdasági Szakközépiskola) „Gabonatárolási módok a régi időkben” — ez volt a pályamunka címe, amelyért Turterebesi István és Petrő János (Mátészalka, Baross L. Mezőgazdasági Szakközépiskola) jutalomban részesült. A vásárosnaményi 1-es számú általános iskola három tanulója szintén sikerrel pályázott. Tóth Éva harmadik díjat nyert azzal a pályaművel, amelyet a lakóhelye környezetében lévő mezőgazda- sági üzemről készített. Baly Attila azért részesült jutalomban, mert az erdei kiránduláson látottakat példásan írta meg. Túrái Emese a környezetvédelmet választotta témájának, az elismerés szintén jutalom. A pályázatok képzőművészeti anyagából a mezőgazda- sági múzeum kiállítást rendez a Vajdahunyad-várban. A kiállítás anyagában ott van Bódi Inez és Varró László rajza is, akik a nyíregyházi Báthori u. általános iskola tanulói. Tavaly szeptember végeidé történt, hogy egy nyíregyházi család bejelentette a rendőrségen: mire* hazaértek a munkából, az ajtót felfeszítette valaki, szétdúlta a lakást és elvitte a pénzt. Két nap is alig telt el, megérkezett a második bejelentés is, ami szinte azonos volt az előzővel. Felfeszítették az ajtót, elvitték a pénzt és néhány ezüst tárgyat. A nyomozás már az első bejelentés után megkezdődött, ám gyors eredményre nem számíthattak, hiszen a lakásbetörők útját nem lehet előre kiszámítani. Gyanúsított tulajdonképpen már az elején volt: egy Ócskái János nevű, most 30 éves nyíregyházi lakos régi betörő, ismerőse volt a rendőrségnek, ám csodák csodájára ebben az időben dolgozott. (Legalábbis ekkor még azt hitték róla, hiszen a gumigyár szerepelt munkahelyként személyi igazolványában.) „Idegalapon11 kiírva... Mint később kiderült, csak .belépett, aztán kiírták táppénzre idegkimerültség miatt. És Ócskái nem egyedül volt „kimerülve”. Barátja — mert a rendőrség körbejárta ismerősei, baráti körét is — Szegedi László most 36 éves alkoholista is „idegalapon” volt táppénzen (!), így ő is bekerült abba a körbe, akit szemmel tartott a rendőrség. Pláne azután, hogy még tavaly októberben tudomásukra jutott: Ócskáinak sok pénze van, s előtte néhány nappal betörők jártak egy Leningrad utcai családnál, ahonnan 200 ezer forint hiányzik. Bizonyíték még nem volt, így aztán Ocskaiék, illetve az akkor még ismeretlen lakásbetörök szabadon maradtak. És ezt alaposan ki is használták. Naponta szaporodtak a város legkülönbözőbb pontján a betörések, s mire elegendő adatot sikerült összegyűjtenie a rendőrségnek, már 23-ra emelkedett az ismeretlen tettesek máltai elkövetett ilyen bűn- cselekmények száma. Áz árulkodó zálogjegy A lassan gyűlő bizonyítékok egyik része a szemályle- írásokból „jött” össze. Szinté minden helyen volt valaki, aki látta a betörőket, csak akkor még nem tudta, hogy ők azok, mindenki mondott valami használható adalékot, így aztán ez év februárjában, 17-én, ellátogattak Szegedi László lakására. Szegedi épp nem volt otthon. Vártak rá egy ideig, aztán épp hozzáláttak, hogy bejussanak hozzá, (nem várhatták, hogy a házigazda szívélyesen nyit ajtót a nem kívánt vendégek előtt), amikor megérkezett barátjával, a 30 éves Nagyváthi Józseffel. Nem voltak éppen mutogatós kedvükben, de azért előkerült a zsebükből az a zálogjegy, amire épp aznap kaptak pénzt a debreceni zálogházitól néhány aranytárgyért. Volt még náluk lopott gyűrű, amit nem sikerült eladni, a lakásban pedig összeszedtek olyan holmikat, amelyek öt lakásbetöréskor tűntek el. Szegedi és Nagyváthi őrizetbe került, s rövid idő múlva követte őket Ócskái és Balogh Csaba 30 éves nyíregyházi lakos is, aki hamar ki is szabadult, mert át kellett adni a börtönnek, hogy korábbi, a bűncselekményért kiszabott büntetésének letöltését megkezdhesse. A vizsgálat során egy sor érdekes dolog is kiderült. Például, hogy egymást is becsapták a jó barátok. Egyik alkalommal Ócskái 200 ezer forintot lopott, de a falazó Szegedinek csak százezer körüli összeget mondott, s nem is adott, csak 46 ezret. Aztán kiderült, hogy ahová betörtek, mindenütt jártak már, sőt volt néhány ismerős is az áldozataik között. A finn gyerekek lovas hintón a nyíregyházi tangazdaságban. Diákok a mezőgazdaságról Kilenc szabolos-szatmárl díjazott
