Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

1986. április 24. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Városatyák *Q© Közügyben soron kívül Az elnöknő „tényfüzete“ Viharos lépték helyett Érdemes elmenni: egy nagyra nőtt város jelenével, elkövetkező fél évtizedes fejlesz­tési törekvéseivel ismerkedhet meg tegnap óta a nyíregyházi Lenin téri kiállítóterem- ben a látogató, aki egyúttal arról is képet kap, miben gyarapodott a nyírségi megye­székhely 1970 óta. Aki előtt zajlanak a nagyívű változások, az is csodálkozva látja így együtt az ered­ményeket. Méltán foglalja össze a látottakat Csabai Lászlódé, a városi tanács közelmúlt­ban megválasztott elnöke úgy, hogy ezek az esztendők az igazi város születésének évei. Ami a lélekszám növekedését illeti, abban Nyíregyháza minden korábbi jóslatot felül­múló tempót diktált. Ki hitte volna 1960-ban (a várostervező-demográfusok semmikép­pen!), hogy Szabolcs-Szatmár székvárosa az évezred végére tervezett százezer lakos he­lyett már 1985 szilveszterének napján eléri a 118 500-at? Nem sok példa van az ilyen méretű (pontosan 36,8 százalékos) lakosság- szám-növekedésre Magyarországon, az egye­düli versenytárs e tekintetben Székesfehér­vár. A viharos léptékben gyarapodó lakosságú Nyíregyháza így Budapest és öt régióköz­pont szerepkör betöltésére szánt megyei vá­ros után tartja hetedik helyét. Csakhogy a lakosság számának mégoly rohamos emel­kedése sem jelent automatikusan fejlett vá­rost. Ahhoz ipar, kereskedelem, megfelelő egészségügyi hálózat, kommunális létesít­mény, fejlett szolgáltató hálózat és még sok minden más szükséges. A tanácselnök füzetének főbb adataiból megtudjuk, hogy a város ipara 44,6 száza­lékkal foglalkoztat több embert, mint 1970- ben, az építőipari létszám a duplájára nőtt. Húszezer halszázról 36 400-ra emelkedett a lakások száma, s egy családi otthonban ma kevesebben élnek. Régi és nagy gond oldó­dik szépen: ebben a bokortanyás, nagy kül­területi! településen már a lakások hetvenöt százalékában van egészséges vezetékes ivó­víz. (Mellesleg ez is kétszerese az 1970-es- nek.) Tulajdonképpen minden óvodába je­lentkező nyíregyházi gyermek helyet kap, s 204 tanteremmel bővült általános iskoláink helyzete. A kereskedelem hálózata nyolc­vanötezer négyzetméterrel lett nagyobb, s ebben két új nagyáruház, egy piaccsannok, néhány vendéglátó létesítmény (köztük a rendkívüli gondossággal felújított Korona) is szerepel. Megújult a patinás színházépü­let és önálló társulattal kezdett új életet." működik a nem is akármilyen külsejű-bel- sejű (sivatag hajójára—Duna-hídna emlé­keztető) megyei-városi művelődési központ. Teljes körűvé vált a körzeti orvosi ellátás a gyermek-, a fog-, s az üzemorvosi szakmák­nál. Két kórházunkban ágyszám, s nem utolsósorban felszereltség tekintetében vál­tozott rendkívül pozitívan a helyzet, amely — mondani sem kell — minőségi javulást hozott a gyógyításban. Bölcsődei helyünk megsokszorozódott, százhetvennel több rá­szoruló időskorút gondozhatnak a szociális otthonban. A sokszor bírált közlekedés esetében sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a város min­den pontját összeköti már az autóbuszjárat, hogy ez idő során az almaTároló előtti kis szakasz kivételével elkészült a városi nagy­körút és elkezdődött a kiskörút kiépítése is. Átalakult a városközpont: a Lenin tér kiala­kult, a Zrínyi Ilona utca sétálóutca lett, új terünk, az Október 31. tér'máris szép szín­foltja a városnak. A város jónéhány arra ér­demesült házát is visszaállították eredeti ál­lapotába. Egyáltalán nem apróság: ez időszakban közös erővel elültettünk százezer facsemetéi elsősorban az új lakónegyedek, az új házak előtt, a parkokban, s mintegy hatvanezer csemete megfogant és szépen növekszik - zöldell, tisztítván-védvén a lakosság tüdejét, egészségét a portól. Nálunk különösen nagy érték lehet a következő adat is: a lakások mái" több mint kétharmada komfort-fokoza­tú az 1970-es mindössze 30,8 százalékos aránnyal szemben. S nem utolsósorban: ez idő alatt nőtt hatezerötszázra a bekapcsolt telefonállomások száma, s a fejlesztésnek még nincs vége. Sok minden van még a „tényfüzetben”, amit így, együttesen nem láthat-tudhat a városlakó. A krónikás hozzáfűzi, hogy ez idő alatt nőtt ki a földből a húszezres nagy­ságú (egy egész Mátészalka elférne benne!) Jósaváros, a jelentős népességű Szamuely- lakótelep, s bontakozik a város életét ugyan- csák meghatározó örökösföldi negyed. Hoz* „A városfejlesztés minőségi jegyeit céloztuk meg” — Csabai Lászlón« tanácselnök. zájuk csatlakozik még a családias városne­gyed-óriás, a Ságvári-telep, és ide sorolhat­juk a város minden sarkán gombamód sza­porodó házegyütteseket. Mindezek ellenére (vagy épp a fentiekből következően) még ma is 4 ezer körüli a la­kásigénylő, a város úthálózatának felén sincs szilárd burkolat (ez az, amiben más váro­sokhoz képest leginkább el vagyunk marad­va), jónéhány tanyabokorhoz nem vezet be­kötőút. Az általános iskolákban itt jut a legtöbb gyermek egy tanteremre, még a me­gyén beiül is. A betegségek megelőzésére, s az utókezelésre nincs hely és természetesen pénz. És többet kellene tenni az idősekért. Az öregek napközi otthona, a házi szociális gondozás, a nyugdíjasházak kiterjesztése komoly gondja még a városnak. A fiatalok szabad időjének hasznos eltöltése sem ki­sebb feladat, hiszen más híján sok gyerek őgyeleg a bérházak lépcsőházában, az utcá­kon, tereken. Ennek a megoldása már átvezet a jövőbe, ezeket céloztuk meg elsősorban — folytatja Csabai Lászlóné és hozzáteszi, hogy az esz­közök legnagyobb részét továbbra is a lakás­sal összefüggő feladatok viszik el. Az öt év alatt tervezett 5 ezer lakásból az államiak aránya erőteljesen lecsökken. A fő állami és OTP-s lakásépítési területek az Örökös­föld, a Dohány utca, Erdősor térsége és 1989 körül a Kiskörút—Hunyadi—Selyem és Dó­zsa György utcák határolta része. A sor-, társas-, a családi házak az Orosi úton, a Borbányán, a Korányi Frigyes út térségében és a Tiszavasvári út északi oldalán kapnak helyet. Az építkezési front jelentős újdon­sága, hogy év végén jóváhagyásra kerül az új általános rendezési terv, amely sok, rég­óta tilalom alatt lévő területet felszabadít, megindulhat ezzel a telekforgalom, az épít­kezés. Két új általános iskolát (egyiket a Körte utcán, a másikat Borbányán) építenek és többet bővítenék, különösen a Ságváriban. Harminc új középiskolai tanteremmel is szá­molhat a város. Űj gimnázium épül a Buj- tos szélén, egészségügyi szakközépiskolát és 200 fős pénzügyi kollégiumot is átadnak. A város vezetőinek fő törekvése a viharos lépték helyett a minőségi jegyek növelése, hogy a kevesebb fejlesztési pénzből is job­ban érezhesse magát a városlakó. Az okta­tásban ez a napközis ellátás, a tehetséggon­dozás, a nyelvoktatás, a számítógépes prog­ram fejlesztését jeleníti. Az ősszel induló ze­neművészeti osztályt később szakközépisko­lává formálják. Könnyűipari műszaki főis­kola tagozata indul, s más felsőfokú intéz­mény fiókjának idetelepítését is várja a város. A minőségi jegyek új köztéri alko­tásokat, városbútorokat, utcatáblákat, cé­géreket, képtár-kisgalériát is_. jelentenek. En­nél jóval nagyobb horderejű a bujtosi sza­badidő központ, s a városi KISZ-küldöttek múlt heti javaslatára akció indul műjégpá­lya létesítésére is nagyarányú társadalmi munkával. A város szeretné, ha Sóstón gyógyszálló épülne. Közel van a megvalósu­láshoz a Kossuth utca sarkán a Domus Áru­ház, kis ábc-k létesítése Sóstóhegyen, a Hi- mesben és a Ságváriban. A városbelsőhoz tartozik a Kossuth tér új arcának formálá­sa. Amire a város vezetői 'vállalkoznak — hangzik el — nem kevés, de bíznak abban, hogy a lakosság hozzájárulása még nagyobb mértékű lesz. Az új értékek létrehozásán kí­vül a meglévők megőrzéséhez. Ami legalább olyan fontos, és amit a tanács újabb pénzek­kel segít. Ehhez a lakossággal mindennapos kapcsolatot kell tartani. Véleményeiket figye­lembe venni a terveinknél, munkájukat igé­nyelni a megvalósításnál a városépítés nél­külözhetetlen feltétele. Ügy gondoljuk — mondja Csabai Lászlóné —, hogy a most új­raindult és a Kelet-Magyarországban ha­vonta négy oldalon megjelenő Nyíregyházi Élet is ezt a célt, az alkotó párbeszédet szol­gálja majd. Egy híján hetven nyíregyházi lakost illet meg a kissé régiesnek ható titulus: város­atya. Ma így mondjuk — tanácstag. És már csak amiatt is ez utóbbit kell használnunk, mert nem csak nyelvi formájában, tartalmá­ban is hamis a kifejezés. A tanácsteremben, a mai testület padsoraiban nők is ülnek, és­pedig minden negyedik tanácstagunk asz- szony vagy leány. (Amikor pedig még vá­rosatyáknak nevezték őket — például 1890- ben —, akkor valóban csak az erősebb nem tagjai ültek be Nyíregyháza ügyes-bajos dol­gait intézni a tanácsba. A képviseleti tagok száma ebben az akkortájt éppen 27 ezres lélekszámú városban pontosan 50 volt.) De, akárcsak az utóbbi nem egészen egy évtized is érdekes számszerű formálódását mutatja tanácsunknak. Amikor 1979-ben Orost a megyeszékhelyhez csatolták, bizony másfél éven át 166 tagú tanácsa volt váro­sunknak. Ez azt is eredményezte ebben a rövid időszakban, hogy a tanácsüléseket nem lehetett megtartani az e célt szolgáló tanácsteremben, hanem a színház és az ak­kori szakszervezeti székház adott otthont a tanácskozásnak. A megelőző ciklusban az­után már 92-es, a múlt évi választások óta pedig 69-es létszámú a Nyíregyházi Városi Tanács. Mit mutat még ennek a testületnek a statisztikája? Mindenekelőtt megállapít­ható, hogy a negyvenesek, tehát a középkor- osztály évei jelentik az átlagéletkort, de te­kintélyes az ennél fiatalabbak aránya is. A legifjabb, vagyis a 30 éves kor alatti tanács­tagok száma 4. Ugyanakkor képviselete van itt az idősebb korosztálynak is. Ami a tes­tület megújulását illeti, a tanácstagság mintegy háromnegyedében megújult a 85-ös választás idején. Az új választójogi törvény alapján 58 pót­tanácstagja van városunknak, sőt közülük ketten már tanácstagok lettek: elhalálozás és lemondás miatt megüresedett helyekre lép­tek be. A városi tanács vezetése és a lakos­ság a póttanácstagok közéleti tevékenységé­re nagy mértékben számít. Közülük, vala­mint a korábban tanácstagi munkát végzők közül többen ma is aktívan tevékenyked­nek a tanácsi bizottságokban, segítenek a ta­nácstag munkájában — egyszóval egyáltalán nem érzik magukat vesztesnek. A tanács összetétele többé-kevésbé tükrözi városunk foglalkozási összetételét is. Igaz, némiképp a pedagógus végzettségűek (nem csak foglalkozásúak!) túlzott aránya domi­nál, ugyanakkor kereskedő ma nincs a ta­nácsban jogászt pedig csak a póttanácsta­gok között találunk. A testületben helyet foglal az állami és szövetkezeti, valamint a magánszektor képviselete, súlyához, gazda­ságszerkezetünkhöz mérten, arányosan. Ter­mészetesen szó sem lehet itt patikamérle­gen kimért pontos viszonylatokról, hiszen a választások előtt a jelölés szempontjai ko­rántsem a korosztályok, foglalkozások, szek­torok arányos képviseleti elve, hanem a la­kosság bizalmát élvező polgártársaink kivá­lasztásának követelménye állt a Hazafias Népfront aktivistái előtt. Ezek hát új tanácsunk formai, statisztikai jegyei. A tartalmi munkában is megújulás folyamata ment, illetve megy végbe. Azok. akik összehasonlítást tesznek korábbi ciklu­sok testületi tevékenysége és a mostani kö­zött, mindenképpen érzékelik a munka élén­külését. Amint egy már idézett adatból kiderül, mai tanácstagjaink mindössze negyede mondható e munkában tapasztalatokkal ren­delkező embernek, hiszen ők azok, akik már korábban is tanácstagok voltak. A dön­tő többség most először végzi választói bi­zalmából ezt a tevékenységet. Fiatal tanács­tagoknak megyei szervezésben már '85 szep­temberében tartottak felkészítő tanfolyamot, később a városi tanácson is szerveztek elő­adássorozatot az első ízben megválasztottak elméleti és gyakorlati képzésére. AKi­Milyen legyen a nagyvárosi tanácstagi munkamódszer modellje? Miként tartsa a személyes kapcsolatot a tanácstag választói­val? — Ezekre a kérdésekre nem is olyan könnyű válaszolni egy közel 120 ezres lélek­számú városban. Természetesen könnyebb a helyzete egy községi tanács, vagy akárcsak egy hagyományos külterület tanácstagjának is, mint a sűrűnlakott lakónegyedet képvise­lő társának. Marad hát számára szűkebb kö­rű személyes kontaktus lehetőségein túl a fogadóóra és a választói gyűlés fóruma. Ugyanakkor jó perspektívákat ígérhet a la­kónegyedekben fokozatosan tért hódító vá­rosi televízió, amely későbbi élő-egyenes adásaival sajátos eszmecsere fórumát kínál­hatja választó és képviselője között. A Nyíregyházi Városi Tanács új működé­si szabályzata előírja: meg kell teremteni a tanácstagok klubját. Nos ez a hangzatos ne­vű „intézmény” nem a tanácstagok szabad idejének eltöltését, szórakozását kínálja majd — ha az év derekán berendezik a ta­nács épületének első emeletén —, hanem olyan helyiséget, ahol a tanácstagok közéle­ti munkáját segítendő rendelkezésükre áll a város általános rendezési terve, a közép- és hosszútávú tervek, egyéb tájékoztató anya­gok gyűjteménye, kézikönyvtár, telefon, gépírói szolgálat. Természetesen ez csak a szervezeti keret. A lényeget tekintve: majd akkor veszik hasznát a „városatyák"’ ennek a klubnak, ha konkrét ismereteket szerez­hetnek itt konkrét témákhoz. Az októberre tervezett tanácsülési napirend például — a kereskedelmi ellátás helyzete, és a további feladatok meghatározása — alapos ismeret­gyűjtést igényel a tanács tagjai részéről, ha ebben a rendkívül fontos kérdésben felelő­sen kívánnak állást foglalni, dönteni. A tanácstagi munka egyik nem éppen új­keletű dilemmája így szól: a választói kép­viselet jellege, vagy inkább a tanácsi testü­letben való alkotó részvétel domináljon-e? A választ megadni egyszerűbb, mint alkal­mazni a jó elvet: az arany középút lenne kí­vánatos. A tanácstagnak ezt úgy kell ér­vényre juttatnia, hogy őrá egyidejűleg nehe­zedik a nyomás (elvárás) a választópolgár és a város egészének érdekei felől. Egy bi­zonyos: a tanácstagnak mindig kisebb-na- gyobb terület, közösség ügyes-bajos dolgait, gondjait kell képviselnie, s csak rész­ben és rendkívül indokolt egyéni prob­lémák felkarolása esetén vállalkozhat min­den egyes választója egyéni gondjai­nak intézésére. A tanácstag feladata ugyanis a közösség ügyének képviselete, a város egészének javát, előrelépését se­gítő szolgálat. Mindezért a mai városatya semmiféle juttatásban nem részesül. Ügy is mondhatjuk: egyetlen „privilégiuma” az az összvonalas autóbuszbérlet térítésmentes igénybevétele, aminek segítségével a nyír­egyházi autóbuszokat is igénybevéve intéz­heti ügyeit, pontosabban választókörzetének dolgait. Két tanácsülés között — s az ülések száma is megszaporodott — úgyszólván valameny- nyi tanácstag megfordul, többen közülük nem is egyszer a tanács épületében. S íme még egy privilégium: őket közügyben soron kívül fogadják a tanács valamennyi irodájá­ban. A tanácsülésen pedig vitáznak, közér­dekű bejelentéseket tesznek, kérdéseket fo­galmaznak meg. A legutóbbi nyíregyházi tanácsülésen, március utolsó napjaiban is élénk vita zajlott a napirendi témák felett, és a késő délutáni órákig rendkívül széles skálájú tematikát kínáltak a közérdekű be­jelentéseket tevő, interpelláló „városatyák": a nagyobb üzletek gyorspénztári rendszeré­nek bevezetésétől egyes utcák szennyvíz- elvezetési problémájáig sok-sok felvetés fo­galmazódott meg megyeszékhelyünk „par­lamentjében". Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom