Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-24 / 96. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. április 24. A város kasszája Garasok és milliók A város financiális szakembereitől — a pénzügyi osztály dolgozóitól — a készséges tájékoztatás mellett is reménytelen vállalkozás arra választ kapni: hány száz-, vágy ezerféle kiadás nehezedik egy esztendőben a tanács vállára, hiszen mindig adódnak előre nem látható tételek. Itt is érvényes, ami a családoknál: a bevételnek és a kiadásnak egyeznie kell. A helyi bevételek, továbbá az érdekeltségi bevételek, aztán a céltámogatások és a klasszikus állami támogatás jelentik a forrást, ahonnan táplálkozik a város kasszája. Igaz, a nagyobb tételt a bevételi oldalon az adók, a vállalatok, a termelőszövetkezetek hozzájárulásai, az intézmények befizetései, továbbá a különböző ár- és díjbevételek, a megyei tanács útján juttatott állami támogatások jelentik, de gyarapítja a kasszába gyűlő forintokat példáuL közvetlenül a helypénz a piacon éppúgy, mint közvetve az autóparkírozásért fizetett pénz, vagy a közterület-felügyelők által kiszabott büntetés. Summa summárum 1986-ban Nyíregyháza 1 milliárd 487 millió 535 ezer forintból gazdálkodik. Ha két rekeszre osztjuk a kasszát, akkor az egyikbe az úgynevezett költségvetés 892 millió 358 ezer forintos összege kerül, ami az egész tétel 60 százaléka. A többi 40 százalék fejlesztési célokat szolgál. — önmagában tetemes összegnek tűnik ez — mondja Mezősi Tiborné, a városi tanács vb pénzügyi osztályának vezetője —, ám ha azt is szemügyre vesszük, hányfelé kell szét- pordóznii egy év alatt ezt a pénzt, akkor bizony már nem is olyan temérdek. Nálunk is, akárcsak minden családnál, takarékosan, körültekintően kell gazdálkodni, hogy elláthassuk mindazokat a funkciókat, amelyek a tanácsra várnak a város kiegyensúlyozott működ tetősében. Készséggel fedik fel „titkukat”: a városi tanács szinte minden fillérjének elköltéséhez testületi döntésre van szükség. Tehát a tanács, vagy a „városatyáknak” beszámolási kötelezettséggel tartozó végrehajtó bizottság előzetes egyetértése nélkül a városházán senki sem költekezhet a saját kénye-kedve szerint. A társadalmi kontroll, a szigorú elszámoltatás tehát itt alapvető. Tudni kell azt is, hogy az éves terveket egy jól kialakult mechanizmus alapján — a szakosztályok igényeit egybegyűjtve, sürgősségi sorrendet felállítva — végül a tanács szentesíti, amihez a pénzügyi osztálynak és mindenkinek, aki összegek fölött dönt, tartania kell magát. Ilyen előzmények után nézünk a kassza mélyére: mire költ hát a város egyetlen esztendő alatt? Ki hinné, hogy a város óvodás gyermekeinek 6,7, a bölcsődések javára pedig 3,5 millió forintot nyújt havonta a város. Ez összesen 6 és fél ezer gyermeket érint. S bár fizetnek a szülők is a gyerekek után, köztudott, hogy ez a kisebbik része a költségeknek. Hiszen egy óvodában például főzni kell, fűteni, világítani, fizetni az óvónők, a kisegítők bérét, a közterheket és így tovább. A bölcsődéseknél még nagyabbak a költségek. A város költségvetésének közel 35 százalékát a különböző intézményeknél dolgozók bérére fizetik ki. S akkor még nem beszéltünk az általános és a középiskolákról, a kollégiumokról, az itt adódó jelentős dologi kiadásról: ez mindmind százezreket, milliókat igényel. Fontos feladata a városnak, hogy segítsen a rászorulókon: a magukra maradt idős embereken, vagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkön, a hátrányos helyzetűeken. Az elmúlt évben Nyíregyházán 450 főnek rendszeres szociális támogatásra csaknem 8 millió forintot postáztak, de jóval meghaladta a 4 milliót az 1800 esetben juttatott rendkívüli szociális segély. Ha már a kiadásoknál tartunk, jó ha tudjuk, hogy évente 16 millióért seprik a várost', hogy Nyíregyháza kollektív villanyszámlája egy esztendőben 37,8 millió forint (ebben természetesen benne van a karbantartásra, a felújításra fordított összeg is). Csupán a gyalogátkelő helyek nátriumos megvilágítása legutóbb 4,1 milliójába kerül a városnak. Aztán tovább: a városban lévő 21 (!) híd fenntartása évenként több mint négyszázezerbe kerül, az utak télen keletkezett kátyúit 5 millióért tömik be, a zebrák felfestése egymillióba kerül. Belvízmentesítésre (csatornák tisztítása stb.) egy esztendőben 7 millió forintot fordít a város, de ugyancsak a városi tanácsnak kell gondoskodnia évi félmillióért a megrongált közúti jelzőtáblák pótlásáról éppúgy, mint azokról, akiket rokonok hiányában közköltségen kell eltemetni. Akik jól szórakoznak olykor-olykor a városi stadionban, aligha gondolják, hogy 300 ezer forintos bevétellel szemben e létesítmény fenntartására 6 és fél milliót fordít Nyíregyháza. Vagy a sóstói vidám- és vadaspark felújítására például az idén 2 millió forintot költenek (tehát nem is olyan olcsó mulatság az óriáskerék!), de érdemes arra is néhány pillantást vetni, hogy mennyibe kerül a vadasparkban lévő özek, medvék menüje: erre évenként 210 ezer forintot költ a város. Sorolhatjuk a számottevő kiadások között a parkfenntartást (évi közel 20 millió), a temetőfenntartást (4 millió), a földes utak járhatóvá tételét éppúgy, mint az autóbuszleállók kialakítását, fenntartását. Aat is kevesen gondolják, hogy a város birtokában lévő épületek, gépek, jármüvek fenntartására, felújítására az idén több mint 70 millió forintot költ a megyeszékhely tanácsa. Természetesen számolnia kell az államigazgatási szervezetnek váratlan kiadásokra is. A költségvetés egy bizonyos összegét (évi 0,9 százalékát) úgynevezett gazdálkodási tartalékként teszik félre, ez a város aranytartaléka (ehhez nyúltak például, amikor életveszélyessé vált nemrég a Bessenyei kollégium épülete). A város „megélhetési" keretén túl természetesen a kiadásokban is jelentős tétel a gyarapodás összege. Mint bevezetőben említettük: erre céltámogatás és másmilyen állami támogatás révén túlnyomórészt a megyei tanács útján jut a város (például az idén 103 milliós céltámogatás a lakások megépítését szolgálja Nyíregyházán. Mi van akkor, ha a költségvetési, illetve a fejlesztési pénz kevesebb annál, mint amire feltétlenül, múlhatatlanul szüksége van a városnak? Ilyenkor hitelt vehet fel azOTP- nél a tanács — hangzik a válasz —, tehát akárcsak a család, ha megszorul. Ehhez persze a város is csak végső esetben folyamodik, főként akkor, ha fontos társadalmi feszültséget kell feloldani. Ilyen például a fiatalok, vagy a többgyermekesek lakáshoz jutásának támogatása. Mint köztudott, a felvett hitelből vissza nem térítendő, illetőleg kamatmentes kölcsönt nyújt a város azoknak, akik az előírt feltételeknek megfelelnek. (Sajnálatos, hogy a hiányos propaganda miatt erről kevesen tudnak, és a lehetségesnél lényegesen kisebb az érdeklődés.) Gyakorta halljuk, olvassuk azt is, hogy pénzmaradványok szétosztásáról dönt a tanács, vagy a végrehajtó bizottság. Valamikor ez rossz pont volt és ezért fordult elő, hogy az esztendő végefelé igyekeztek elkölteni minden fillért. Ma már erre nincs szükség, hiszen az ilyen pénzmaradvány mindig valamilyen elmaradt célhoz tapad, ezért átülhető a következő évre is. Tehát nem feltétlenül rossz pont az, ha egy összeg megmarad (például egy tartósabb influenzajárvány esetén természetszerűleg kevesebb gyerek jár óvodába, bölcsődébe, és így a kiadás is kisebb), de ezek a pénzek sem vesznek el, megfontolt átcsoportosítással más fontos közérdeket szolgálnak. Jóllehet nem kell a „fogához vernie a garast” a városnak, azért az elmondottakból kitűnik: csakis takarékos gazdálkodással, indokolt sürgősségi sorrenddel és széles körű társadalmi kontrollal lehet valóban a legégetőbb célokat elérni az immár 120 ezer lelkes Nyíregyházán is. Angyal Sándor ügyfelek és ügyintézők az „adóhivatalban’* — a tanács vb pénzügyi osztályán. Erdősor, Vasvári Pál utca sarok: a századelőn idáig terjedt a nyíregyházi nagyerdő. Menteni, amit még lehet Nagyerdőből kis erdő „Nyíregyházán — földrajzi adottsága, homokos, löszös, futóhomokos talaja miatt — elsősorban a természetes, talajeredetű por- szennyezés számottevő..„A Jósaváros kivételével Nyíregyházán az 1979-es mérések szerint mindenütt meghaladta a szálló por mennyisége a megengedett értéket.. „A Kossuth téren — eső, kimosódás után — mért szálló por nyolcszorosa, a kiemelten védett területen, a Sóstói úti kórháznál pedig négyszerese volt a higiénés határértéknek. .„A szénmanoxid-szennyezés közlekedési eredetű, a benzinüzemű motorok kipufogógázának 80 százaléka szénmonoxid. A város legforgalmasabb csomópontjain a megengedett érték 4—5-szörösét mérik, a szennyezés mértéke a gépjárműforgalommal együtt emelkedik. Az 1980-ban vizsgált minták 58 százaléka meghaladt^ a megengedett értéket.” (Tegyük hozzá,. azóta még több öreg, rosszul karbantartott jármű fut utcáinkon.) Az iménti idézetek egy tanulmányból vétettek, melynek szerzője Csokonai Jó- zsefné. Egy másik tanulmány, készítője Jenzer György, más, az iméntitől független, s azzal mégis szervesen összefüggő adatokat közöl, íme néhány: „A fák lombtömege szűrőként viselkedve a levegő szennyeződésének kb. 70 százalékát megköti. Radó vizsgálatai szerint egy 20 éves mezei juhar 40 ezer levele a vegetációs időszakban 100 kilogramm port köt meg. ..” „Elgondolkodtató, hogy a porszeny- nyezés megkötésére csak a 20 évesnél idősebb fa alkalmas, tehát egy városnak legalább 15 évet kell várnia a telepítéstől számítva a pormentes környezetre”. „A közösség érdekeit védő emberek mindig is óvták a fákat az indokolatlan pusztítástól. Lenin 1920-ban egyhavi elzárással sújtotta annak a szanatóriumnak a vezetőjét, akinek utasítására kivágtak egy teljesen egészséges lucfenyőt. . .” Mindez a bevezető azért volt fontos, hogy eleve ráirányítsa a figyelmet arra, miért kerül központi helyre a nyíregyházi sóstói erdő ügye. Ez az erdő, Fényes Elek 1853-as adatait átszámítva akkor még 7—800 hektárnyi volt. A mai; legfrissebb felmérések 375 hektárnyinak mondják a sóstói erdőt. Azért hangsúlyozandó a sóstói erdő, mert a város más területein volt, és ma is lévő, foltokban található területek ebben nem foglaltatnak. Nos, ha valaki jól odafigyel az utcanevekre, az az Erdősornál járva bizonyára elgondolkodik, miért e név. Oka egy. mégpedig logikus: a „nyíregyházi nagyerdő” itt kezdődött. A századfordulón még buján, de még 30 évvel ezelőtt is szépen nőttek itt a fák. Egészen a Kótaj határában húzódó Hknhegy csúcsáig húzódott. Még a legrégebbi területeket járva is feltűnik az emberi beavatkozás. A szabályos vágásfordulókkal szakszerűen kezelt erdők tulajdonosaik jóvoltából máig megőrizték a Nyírség ősi tájképét. Ma már aligha érdemes vitázni azon, hogy telepített volt-e (ezt az erdészek mondják), vagy őshonos, minit azt Soó Rezső botanikus professzor állítja. Egy tény: csodálatos aljnövényzet terül el a fák alatt. Kocsányos, vöröstölgy, mezei szil, akác, óriásnyár és egyéb fáik népesítik be. Többségük hatvan évnél fiatalabb, de az Ószőlő utca végén, ahol a legidősebb tölgyek találhatók, 150 éves példány is akad. Fagyai, bodza, galagonya, som, papsipka, mogyoró és kutya- benge nő az erdőben, több mint 350 féle virággal együtt. Ritkasága, az aggófű, a legismertebb virágja a gyöngyvirág. Sajnos nyomtalanul eltűnt a kardvirág, melyről az 1940-es évek elején még így irt a botanikus: „benne sok a kardvirág.” Más, gazdagabb állatvilág is volt itt. A megváltozott élet, a közlekedés nem kedvezett a vadaknak. 1813-ban és 1828-ban még komoly farkascsordákról szól a fáma. Az utolsó nagy csapatot 1870-ben látták. Száz évvel ezelőtt még szó esik vaddisznóról, vadmacskáról, vidráról, hódról, gímszarvasról. Az utolsó vadmacskáit 1936-ban lőtték ki. Ezek a vadállatokról szóló híradások is azt tanúsítják: valamikor jóval nagyobb volt a nyíregyházi, pontosabban a sóstói erdő. Mára legfeljebb a madarak maradtak, igaz a hetven faj szép példányai igazi örömöt akoznak a sétáló, kiránduló embereknek. A mai erdő, ami a nyíregyháziaknak kínálkozik, alig a fele az egykorinak. Igaz, minden városiasodás! folyamat követel áldozatokat, bár azt is vitatni lehet, hogy egy olyan településen, ahol bőséges a nem erdős határ, föltétlenül ez az irány voltáé a legjobb. Mert mára az erdő kezdete kitolódott a tanárképző főiskola kerítéséig. A Kótaj i út mentén a különböző intézmények telepítése miatt is sok területet vettek el — indokolatlanul. A beépítések sem használtak, de volt más, komoly érvágás is. Jóllehet a szakemberek a Sóstó felé vezető új út nyomvonalát a Korányi utca—Kemecsei útban jelölték meg, a végső megoldás mégse az lett. A Sóstói út így a város egyik legszennyezettebb utcája lett, s a folytatás miatt is tekintélyes erdőrészt kellett kivágni. Sajnos . ma sem megnyugtató még a helyzet, hiszen szolgálati lakások építésének terveiről jött hír a nagyvasát sóstói állomásával szembeni területről, s a városrendezés távlati tervei is cótbavettek egy kanyarítást — szerencsére sikertelenül. Időszerű tehát a sóstói erdő sorsának emlegetése, hiszen aligha vitatható: a város tüdejéről van szó, ráadásul olyan területről, mely a kikapcsolódásra tízezreknek ad lehetőséget. Az Erdőfelügyelőség biztatóan nyilatkozik a jövőről. A városi tanáccsal és a környék gazdaságaival közösen komoly akció indult meg annak érdekében, hogy a sóstói erdő és a város más területein található területek erdősüljenek. Komoly stratégiát dolgoztak ki, ami azt jelenti, hogy a megyében 12 ezer hektárral nő a mostani 71 ezer hektáros terület. Nyíregyháza nem mostoha, hiszen itt a pazonyi tsz, a Vörös Csillag, az állami tangazdaság, Nyírszőlős, Oros, Kálmánháza, de még Nagycserkesz is partner. Nincs olyan faigény, amit ki ne tudnának elégíteni, s nem is akármilyen fajtákból. Szerencsére szívesen telepítenek tölgyet és más nemes fajtákat olyan homokterületekre, melyek mezőgazdálkodásra alkalmatlanok. A kis, 10 hektárnyi erdők kapcsolódnak majd egymáshoz, újabb jóléti erdőterületet jelentve, de idővel ezek közül néhány gazdasági hasznot is hoz. Az erdőtelepítés, ami egyben környezetvédelem és embervédelem is, ha kicsit megkésve, de indul. Az biztos, hogy a sóstói erdő sosem lesz olyan, mint amilyen volt, de a megmaradt részek megóvása cél. Ebben partner az erdészet is, amely gyenge, rossz sarjakácosokat pótol vissza, mégpedig nemesebb fajokkal. Sajnos az nem lesz elkerülhető, hogy jó pár tölgy is áldozatul essék, főleg az öreg, beteg állományból. Az átgondolt tervek szerint erről időben tájékoztatják a közvéleményt. Hadd tegyük hozzá: az sem lernne rossz, ha meghívnák a lakosság képviselőit is, mégpedig a kivágások előtt, hogy pontos információkkal segítsék megértetni a kivágások szükségességét, a pótlás, telepítés terveit, r mellett az is jó lenne, ha a városi tanács komolyan vizsgálná a magánházak környéki fairtásokat is, melyek sok esetben, például éppen a Sóstói úton indokolatlanok volt-' Érvényt kell szerezni annak a hatályé anácsi rendeletnek is, amely megtiltja a. erdőben a beruházásokat, magyarán az építést. A messziről idelátogató ma is csodálja erdőnket. Az itt élő is szereti, ezért is sajnálja a visszahozhatatlant. És várja a megterem- tődőt, azt a sóstói erdőt, amely megfiatalodva okoz örömet ma, s ad hírt arról utódainknak, hogy nem voltunk tétlenek, se tékozlók. Mert az erdő mindig üzenet. S mai aggodalmunk egyben figyelmeztetés is: ne ismétlődjék meg az, hogy az ember maga ellen cselekszik, mikor maga körül zsugorítja áz életet jelentő csodát. Bürget Lajos
