Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. április 26. 0 SZABOLCS-POP, SZATMÁR-ROCK Zenélni és/vagy megélni FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Nem olyad el a Hógolyó Volt nekünk egy Szemafo­runk, egy Napunk, egy Zeni­tünk, aztán az Apolló, a Del­ta, a Femina és még sorol­hatnánk tovább a hajdani legnépszerűbb zenekarokat. Záhonytól Mátészalkáig számtalan együttes alakult a beatnemzedékből, majd a kö­vetőikből. A jobbak egy-két rádiófelvétellel is büszkél­kedhettek, de igazi, átütő si­kert nem tudtak elérni. Kicsit később újabb nevek tűntek fel. A Pókháló meg­nyerte a győri amatőrver­senyt, gitárosát, Bari Lajost nem kisebb tekintély, mint Gonda János nevezte nagy ígéretnek. (Az ő életének ala­kulása jól jellemzi, milyen nehéz kitörni az ismeretlen­ségből: most egy paródiaduó tagja, amelyik lehet bármi­lyen jó, nem alkalmas arra. hogy megmutassa, mit is tud(na) valójában a húro­kon. ..) A — jobb híján mi is így nevezzük — mai dalos Dongó együttes még úgy- ahogy befutott, egyik számuk lemezre is került. A Re- Show pár éve táborok, diák- blubok kedvencévé nőtte ki magát, de ma már ilyen ne­vű zenekar nincsen. Egy-két újabb csapat még meg tudta maigát mutatni egv-egy seregszemlén az or­szágnak — gondolunk itt pél­dául a Monoxra, a Hógolyó­ra, a Cipőfűzőre —, tetszet* is a zenéjük, de ötről a hat­ra ők sem jutottak. Mened- zselésrőil nem is beszélhe­tünk, hiszen ez még a legme- nőbbekinél is gond. Aztán a szerelések is egyre drágáb­bak, márpedig profi cucc nélkül profi módon szólni ma már nem lehet. És akkor még nem említettük az okok között a személyi torzsalkodá­sokat, a zenekarokat felosz­lató behívókat, a fiatalab­baknál a pályaválasztás okozta szétválásokat. . . Azért most is vannak, akik csinálják tovább. A szeren­csésebb műfajt választók még pénzt is keresnek vele, a többieknél pedig a lelke­sedés, a zene szeretete még elegendőnek bizonyul a fenn­maradáshoz. Három, külön­böző stílusú együttesről szó­lunk ezen az oldalon, de előbb hallgassuk meg az amatőr zenekarokkal, illetve a szórakoztató zenészekkel hivatalból foglalkozók véle­ményét ! Gere János, a beatnemze- dók tagja valamikor dobolt egy sulizenekarban, de igazi kapcsolatba népművelőként került a popzenével. Elindí­tója, szervezője volt a város­majori művelődési házban rendezett bemutatóknak, majd a megyei seregszemlék­nek, ahol fellépési lehetőség­hez jutottak a megyebeli együttesek. Most a Váci Mi­hály művelődési központ cso­portvezetője, éppen a május elsejei megyei döntőt szerve­zi, amelyről eggyel feljebb juthatnak a legjobb amatőr zenészek. — Ezeket a zenekarokat általában egy-egy művelődési ház támogatja, de a technikai feltételek biztosítósát ezek az intézmények már nem tudják felvállalni, tíz-tizen­öt éves szerelésekkel játsza­nak. Egyébként én nem ta­lálkoztam kiugró tehetséggel. Pár együttes volt, akik hiva­tásos szinten megtanultak zenélni, de ez nem elég a kiugráshoz. . . Az amatőr zenekarok jelen­tős része egy idő után meg­szerzi az Országos Szórakoz­tatózenei Központ engedélyét, s ezzel bálokat, lakodalmakat vállalnak; nem hagyják ab­ba a muzsikálást, ugyanak­kor pénzhez is jutnak. (A kevésbé népszerű irányzato­kat művelő amatőrök is be­betársulnak alkalmi csapa­tokba, ezzel teremtve meg a tőkét igazi elképzeléseik megvalósításához.) Az OSZK-nak azonban másféle szerepe is van, az ő stúdiói képezik a fiatalo­kat. Olyan elismert zenészek tanítanak itt, mint Marssó A Neon pénzért is világít A kisvárdai várszínpadon fellépett 1981-ben, a megyei pop-rock seregszemlén egy együttes. Nem csináltak ők semmi eredetit, ráadásul azt az irányzatot művelték, a diszkózenét, amit magam ke­véssé szeretek, mégis oda kel­lett figyelni rájuk. Olyan profiszinten adták vissza az éppen futó külföldi slágere­ket, hogy csak ámultam. Két év múlva nyertek is ezen a versenyen. Felüdülés volt hallani őket a sok gyengén képzett zenész után, akik a szó pejoratív értelmében is igen-igen amatőrök voltak. Egy olyan községből jöt­tek, ahol talán az egész me­gyében leginkább élnek még a hagyományok, még előfor­dul az utcán népviselet... Igaz, ugyanebben a faluban János, Kazár Pál, Újvári Jó­zsef vagy Zahár Attila. Nél­külük nívótlanabbak lenné­nek a pop-rock együtesek. Az OSZK megyei kirendeltségé­nek vezetője, Juhász Imrénél — A képzésben tudunk se­gíteni, csak rajtunk nem se­gít senki. Eddig magánházat béreltünk az oktatásra, de megszűnt az utolsó is. Azóta próbálkozunk helyet találni, de sehogyan sem sikerül. A tanárok általában lakásukon fogadják a fiatalokat, de ez nem megoldás, hiszen zajos tevékenységről van szó. A hangszeres zene presztízse amúgy is csökkent. A szóra­koztató zenét ma inkább csak a diszkó jelenti. A ven­déglátó helyekre most is ke­resnek főállású zenészeket, de például míg öt évvel ez­előtt egy helyen sem volt olyan, hogy szólózenész lép fel estéről estére egy dob­géppel, addig most tizenegy ilyen van.,. És a jobb zené­szek is kénytelenek alkal­mazkodni a vendégek Igényé­hez, még ha annál sokkal többre képesek is. — ellentmondásnak tűnik, de így van — az újra is na­gyon fogékonyak az emberek (Másfél évtizeddel ezelőtt még csak hallottunk például beaitmiséről, mint valami fővárosi különlegességről, amikor itt már rendszeres volt.) Ajakról, erről a Kisvárda melletti nagyközségről van szó, a zenekart pedig Neon­nak hívják. Az egyik őstag, Kovács Zoltán, a dobos me­sélte el történetüket. — Takács Jánossal már 1972-től játszom együtt, az­tán ’77-ben alakítottuk meg a Neont. Ő basszusozott. Ha- sulyó Péter volt a billentyűs, Dobrai Tibor a szólógitáros. Rockzenével kezdtük, aztán fokozatosan eljutottunk eh­hez a stíliushoz. Amikor be­Egy nyári bulin hallottam őket először Nyíregyházán, a .szabadtéri színpadon. Tízegy­néhány együttes közül há­romra kellett odafigyelni. A Monox és a Cipőfűző mellett ők, vagyis a tiszavasvári, bo- hókás nevű Hógolyó zenekar jelentette a színvonalat. Igen kitűnő fúziós zenét játszot­tak, biztos hangszertudás, eredetiség jellemezte a mu­zsikájukat. A dob mögött Makkal László népművelő dolgozott, aki korábban a Napban és a Pókhálóban is zenélt, egyébként pedig egyi­ke Szabolcs-Szatmár tehet­séges képzőművészeinek: — Tulajdonképpen Hógo- lyó-színpadként alakultunk 1981-ben. Irodalmi összeállí­tásokat készítettünk, s ehhez szereztünk zenét. Aztán a Ki miit tud?-on csúfosan elbuk­tunk. Levontuk a következ­tetést: ez a műfaj nem ne­künk való. A gimnazista De- meter testvérekkel, László­val és Ivánnal, Hollóst Bélá­val és Nagy Sándor Gábor vonultam katonának, akkor öt-hat zenész is megfordult a zenekarban, közülük Rubócz- ki János (billentyűs) maradi meg. 1981-ben jött létre tu- lajdonképpen a mostani Ne­on, amikor csatlakozott hoz­zánk Molnár László gitáros. (Tavaly februárban vissza- tért Hasulyó Péter, mert Ru- bóczki János bevonult.) Ek­kor kezdtünk slágereket ját­szani, vettünk szintetizátort is. Összejött rá a pénz, mind­annyian dolgoztunk már évek óta, hétvégeken pedig bálok­ba, lakodalomba jártunk ze­nélni. — A rockzene már nem nagyon kell a közönségnek, a virtuóz muzsikát meghagy­juk az igazi dzsesszzené- szeknek, a kísérletező zenét az újaknak, a fiataloknak. Nekünk az lett a célunk, hogy szépen szólaljunk meg. Nekem mindig a sokhang­szeres zene tetszett, a szinti­pop mellett például a Chicha- go és a Queen a kedvencem. A Neon szerelése — hosz- szú évek munkája után — több százezret érő, de ehhez a hangzáshoz kell is. Igaz, mostanában stílusról, zenei felfogásról viták vannak a tagok között. Kovács Zoltán azt mondja, most már inkább magáért a muzsikáért szeret­ne zenélni. Ősztől valószínű­leg új csapat alakul. A mos­tani cuccot eladják, s végre egy igazán komoly szerelést — szintetizátort, erősítőket, hangszereket — vesznek. Akkortól másképp világít majd a Neon. müszeresztanuiloval elkezd­tünk dzsessz-Fockot játszani. Laci hegedült, Iván fuvolá- zott, Béla gitározott és furu­lyázott, Nagy Sándor Gábor pedig szintén gitáron ját­szott. Nyíregyházán léptünk fel, ott, ahol szerelést is ad­tak, aztán 1984-ben benevez­tünk az országos pályázatra. Szolnokon, a területi ver­senyen arany fokozatta! ju­talmazták a Hógolyó produk­cióját, a rádió is felvett tő­lük két számot. (A Petőfin sugározták is egyszer-,két­szer, kár, hogy a nyíregyházi stúdiónak nincsen meg ez a felvétel...) Igen jó szakvéle­ményt kapott a két nyíregy­házi vendégzenésszel, Laka­tos Zoltánnal (billentyűs) és Kovács Attilával (konga) fel­lépő tiszavasvári csapat. Pe­dig olyan nevek alkották a zsűrit, mint Molnár Ákos. Berki Tamás, Balázs Fécó, Komjáthy György és Csiba Lajos. Az országoson már kiütkö­zött a gond, hogy együtt ér­tékelték őket a popzenészek­kel, de így is ezüst fokozattal ismerték el őket. A rádió me­gint felvett két számot, sot a dán televízió filmjére kivá­lasztott három együttes közül is az egyik a Hógolyó volt! A nagy siker után viszont kezdtek szétszéledni a tagok. Nagy Sándor Gábor és Holló- sí Béla Debrecenbe került a konziba, Demeter Iván pedig Budapestre, ahol gyógysze­résznek tanul. Azért csak- esak felléptek néha, mikor milyen felállásban, attól füg­gően, hogyan sikerült össze­szedni a tagokat. —- Most új felállással kí­sérletezünk, Nagy Sanyi he­gedűi. Hoüósi Béla basszuso- zik. én maradok a dobnál. Egy saját szerzeménnyel ké­szülünk a május elsejei ver­senyre. A Hógolyó zenéje rétegze­ne, ezzel keresni nem lehet, Meg is látszik a szerelésü­kön. A tiszavasvári művelő­dési ház támogatja őket. amennyire telik a költségve­tésből, de fellépni még min­dig csak kölcsönszereléssei tudnak. Különösebben nem bánkódnak emiatt, zenélnek, mert szeretik csinálni... Az oldalt írta: PAPP DÉNES Négy gimnazista és egy ba­rátjuk hat évvel ezelőtt dön­töttek úgy, hogy zenekart alapítanak. A kisvárdai fiúk­nak aztán hamarosan a Bes­senyei gimnáziumon kívül is szép hírük lett. A Cipőfűző, vagy CPF ,a következő felál­lásban kezdett: Bódi László (billentyűs), Kovács Gábor (gitár), Lippai Zsolt (basszus- gitár), Nagy László (dob) és Szilágyi László (ének). A — saját meghatározásuk szerint — szolíd-rockot játszó együt­tes a következő évben már nyert a megyei seregszemlén, aztán fellépési lehetőséghez jutott a Városmajorban, Ti- szavasváriban, Záhonyban es még néhány helyen a megyé­ben. Közben, 1983-ban Lippai Zsolt kivált a csapatból, he­lyére Faragó Ferenc állít. Az Országos Diáknapok megyei döntőjén aranydiplo­mát k-aptak, Bódi László — szólóban — eljutott Sárospa­takra 'is. A Ki mit tud? volt még sikeres állomás: egészen az országos válogatóig tar­tott a lendületük, ezután már a tévészereplés következett volna. . . Érettségi után azon­ban kezdett szétszóródni a csapat. — Nagy Laci már a konzi- előkészítőre járt Pesten, Bó­di Laci és Kova szintén ezzel próbálkozott. Egyedül Fara­gó öcsi maradt Kisvárdán. mert én meg előfelvételis- kémt bevonultam katonának — mondja Szilágyi László, aki másodéves orosz—testne­velés szakos tanárjelölt a fő­iskolán. — Amiig katona vol­tam, addig még viszonylag rendszeresen felléptünk együtt Pesten, kis klubokban, a Poptojás rendezvényeken. Ekkor csatlakozott hozzánk Zajácz D. Zoltán, aki gitáro­zott, zenét szerzett, szövegel írt nekünk. Láttak fantáziát az isme­retlen Cipőfűzőben a szak­emberek, másképp például nemigen ígért voina állandó fellépési lehetőséget nekik Felkai Miklós. (A Su/Color tagját mostanában ismét sű­rűn emlegeti a sajtó, ő a ter­vezett Gitárpárbaj főszerve­zője.) Mire azonban esetleg befuthattak volna, addigra szép csendben elváltak útja­ik. Bódi László az irodalom, a szólókarrier fele fordult, Bró- dy János előtt Lépett fel több­ször és nemregen mutatta be öt (s dalait) a Hangsúly rádió? irodalmi folyóirat. (Akárcsak Zaj :z D. Zolitánt, akinek ve úre. prózájára egyre in­kább felfigyelnek az irodal­márok.) Kovács Gábor jár az el jzítőre, közben egy folk- ro együttesben játszik. Nagy László egy dzsesszze- nekar dobosaként lép fel fő­városi klubokban. Faragó Ferenc pedig megélhetésre hí maija zenei tudását: ,Kis- vr. án vendégiátózik. Szilá- g' .ászló sem hagyta abba a lélést, a faiskola Vasár- nc. elnevezésű csapatában ér, kel és dobol. Jól érzi ma­ga ott. de azt mondja: lágy Laci. Öcsi meg én m ábrándozunk azon. h< együtt összehozunk még VI út... Szétszakadt a Cipőfűző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom