Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. április 26. £ Osak egy új bizottság? Munkában a művészeti kollégium LÁTOGATÓBAN Á biológusnál Amikor a meghívottak összejöttek, hogy közösséggé alakuljanak, az első dolguk az volt, ihogy a tervezett nevüket megváltoztassák. Eredetileg úgy volt, hogy a testület a tanács nevet kapja, de a tagok úgy vélték: ez kicsit túl hivatalos, túl nagy léptékű, s fura is, hiszen a tanács egy osztálya mellett minek működjön egy tanács. A közmegegyezés a kollégium mellett döntött. Kifejezéseként annak, hogy a részvevők a szó szerint „együtthivata- loskodnak”, mégpedig nem hivatalnokoskodva. Így alakult meg Nyíregyházán a megyei művészeti kollégium, az a társadalmi tanácsadó testület, amelyre — mint mondani szokás — szép feladatok várnak a jövőben. Európai kitekintés Üjra egy bizottság — sóhajthat valaki. Nos, magam sem vagyok a bizottságok, kollégiumok, tanácsok és bizottmányok lelkes híve, ez esetben őszintén meg kell mondani: nem egyszerűen egy új alakult, hanem megalakult az az egy, amire nagyon szükség volt már régen. A tagok sorában helyet foglalnak a művészeti szövetségek képviselői, művészek, a hivatalos állami mecenatúrát kifejező hivatalok, a művészetpolitika értői. Nem elhanyagolható szempont, hogy a bizottság valóban társadalmi. Igaz, döntési hatásköre nincsen, csupán tanácsot ad, javasol, koordinál, de éppen e folyamatban jó tudni azok majoritását, akik a közt, s nem a hivatalt képviselik. Mielőtt bárki hivatalelle- nességgel vádol, meg is magyarázom vélekedésem okát. Szükségszerű, hogy egy tanácsi osztály, az ott dolgozó az életet azon az optikán át nézze, amely egy bizonyos szervezettségnek felel meg. Kialakult reflexek, munkamódszerek, az információs csatornák viszonylag szűk szakmai átmérői mind azt eredményezik, hogy egy sor nem részletkérdés számukra vagy inem jelentkezik, vagy sok áttételen keresztül gyűrűzik be. Ezt eleve megváltoztatja egy olyan kollégium léte, melynek tagjai saját területük mindennapi ismeretein túl a nagyobb, országos, ha úgy tetszik európai kitekintést is magukkal hozzák. Ez föltétlenül az értékrendek helyes behatárolását teszi lehetővé, legyen szó akár színházról, képző- vagy zeneművészetről, vagy éppen a folklórról. Értéket menedzselni Ebből a rövid jelzésből is kitetszik: a megyei művészeti kollégium nem az apró, részletkérdések fölött vitázó testület, hanem az a magas, megyei koordináló szerv, amely koncepciót tud sugallni, és ami ennél is több: menedzselni. Mert ez hiányzik, nem csak Sza- bolcs-Szatmárban. Nem kisebb feladat az sem, hogy a kollégium segítsen abban: a megye alakítsa ki az itteni terület karakterének legmegfelelőbb művészeti munkát, mégpedig úgy, hogy a párt művészetpolitik ________________ kai irányelvei egyrészt érvényre jussanak, másrészt e terület sajátosságainak megfelelően kapjanak hangsúlyt. Mindenképpen a kollégium feladata lesz az is, hogy a megye művészetének megfelelő megismertetésére is ösztönözzön, s a mai némileg álszemérmes tartózkodás helyett igenis ösztönözzön arra, hogy jó hírünk e téren is kellő érvényre jusson. Egy gondolat erejéig vissza kell térni talán a legfontosabbra. Arra, hogy a művészeti életben az értékek menedzselése álljon a középpontban. Sok zavar van e téren. A kommersz, a túlburjánzó amatőr, a körülményekre hivatkozó szint alatti bátorítása nyilván nem lehet feladat, hiszen ha művészetről van szó, akkor minden téren csak a legjobb, a profi kaphat zöld utat. Éppen ezért talán nem árt itt sem leszögezni: nem megyei művészetről lesz szó összejöveteleiken, hanem a magyar művészetről, melynek képviselői, alkotói, mesterei és művészei közül vannak, akik itt élnek a megyében. De nem megyeiek, hanem a megyében élő magyar művészek, s az itt élés egyetlen esetben sem lehet az engedmények forrása. Száz kérdés után Nagyon biztatónak ígérkezik, hogy a kollégium munkamódszere nem egyszerűen helyeslő vagy megkérdőjelező eszmecsere lesz. Nem altern,atívák közül választanak, hanem a mindenkori téma feltett kérdéseit vitatják meg, s ha kell, száz kérdés után összegzik azt a legjobbnak tűnő javaslatot, amit megvalósításra ajánlanak. A kollégium tehát műhely lesz. Remélhetően szenvedélyes, keményen vitázó, mozgalmas műhely. Ha nem, úgy értelmetlenné válik, de ha igen, akkor hatása vélhetően hamar érezhető lesz. Az előterjesztés, a már eleve sugallt koncepció nem tenne jót a munkának, hiszen ezzel éppen a testület kreatív elméinek gondolatait kötnék gúzsba. És ezt nem akarják a megye művelődésügyének irányítói! Hogy mindez kifejeződjék az ülések színhelyével is, a kollégium szívesen fogadta a színház igazgatójának ajánlatát, hogy az ő klubjuk legyen a találkozások állandó színtere. Valaki most azt gondolhatja : vajon miért kell ilyen sok oldalról támogatva lelkesedni egy kollégiumért? Van, működjék és kész. Jómagam azért vállalkozom mégis az előzetes remények, távlatok biztató felvonultatására, mert ez a testület ismét bizonyítéka lehet demokratizmusunk szélesedésének. Vállalni meri a merőben új munka- módszert; vallja, hogy feladata a menedzselés: nagy távlatokban tud és akar gondolkodni; éppen tagjainak tekintélyével vállalja azt a nem könnyű feladatot, hogy értékének megfelelően biztasson minden jót, tehetségest, kezdeményezést. Nem a hivatal ellenében, hanem éppen annak munkáját könnyítendő, s végeredményben a megyei tanácsi testületek döntéseit is orientálva. Publikum nélkül: öncélú És itt érkeztünk el a nagyon fontos kérdések legfontosabbikához. A felelősséghez. Mert a kollégium — s ez már az alakuláskor is megfogalmazódott — nem a parttalan viták színhelye kell, hogy legyen; nem a más bőrére menő javaslatok ajánlója; nem a lehetetlent serkentő gyűlés. A megyei művészeti kollégium csak akkor töltheti be méltóan feladatát, ha mélységesen komolyan veszi számba a művészek és művészetek szerepét megyénk társadalmának alakításában. Ugyanilyen komolysággal veszi górcső alá a művészek helyzetét, az ő hangulatukat, érzésüket, működésüket. De nem mondhat le arról sem, hogy mindezzel egy időben a közönség oldalát is figyelje, hiszen a befogadó, de még jobb lenne, ha az aktív közreműködő publikum nélküi minden csak öncélú játék lenne. Magas követelmény és realitás, közösségi felelősség és közösségi igény, engedmények nélküli színvonal és alkotáshoz szükséges légkör — nos mindezek alaposan elemzett korrelációja nélkül nem funkcionálhat e testület. A megyei művészeti kollégium munkája elé tehát várakozással tekint alkotó, előadó, és nem utolsósorban a befogadó. Reméljük, az idő igazolja: nem egyszerűen egy bizottsággal lettünk gazdagabbak. Bürget Lajos Imre György: Anyám. J A kárpáti sáfrányhoz bátran igazíthatjuk a naptárt, akár a karórát a déli hairangszó- hoz. Mert búcsúzkodhat hosszan a tél, az ajtóból viasza-visszafordulva, vagy átadhatja helyét egyik pillanatról a másikra a rügycsalogató fuvallatnak, a sáfrány Szatmár- ban, Beregben ezzel mit sem törődik. Csak a bensőjében ketyegő biológiai órára figyel, és mire beköszönt a csillagászati tavasz kezdete, kibontja színes szirmait. így történt ez az idén is. A Szatmár-bere- gi Tájvédelmi Körzetbe érkező nyíregyházi főiskolások nem csalódtak. A kárpáti sáfrányt teljes pompájában csodálhatták meg. Ez a márciusi természetjárás Nagy Sándoi főiskolai tanár vezetésével mindig több egyszerű kirándulásnál. A leendő biológiatanárok elméleti ismereteiket erősíthetik meg az ébredő természetet figyelve. A készülő gyepszőnyeg zöld szálait láthatatlan kezek sodorják, a frissen taposott ösvényeiken szorgos hangyák gyalogolnak. A fák csupasz ágai között könnyebb felfedezni a repülés közben megpihenő, esetleg a kiadó fészket kereső madarakat. A megújuló élővilág hétköznapi csodái lépten-nyomon. A védelemre szoruló természet öntörvényű szívóssága. Az állattan tanszék folyosóin a színes tablók is arra figyelmeztetnek, hogy a természet rendjét nem lehet büntetlenül felrúgni. A környezetszennyezés, a durva beavatkozás növény- és állatfajokat pusztít el. Megbomlik a hiológlai egyensúly, aminek végzetes következményei lehetnek. A természet értékeinek védelméért sokat tehetnek » főiskolán végző általános iskolai biológiatanárok, éppen ezért az állatrendszertan oktatása során Nagy Sándor évek óta nagy hangsúlyt helyez a környezet iránti tisztelet erősítésére. Találkozásunkkor megyejárásról érkezett vissza. Országos konferencia vendégeit kalauzolta Szaboles-Szatmár természeti, történeti nevezetességeit érintő körúton. Szívesen vállalkozik évente többször is hasonló feladatra, örömmel irányítja a szemlélődök tekintetét a festői tájak rejtőzködő nemes részleteire. A jó házigazda kötelességének érzi mindezt. Pedig nem szülötte, hanem fogadott fia a Nyírségnek, Rétköznek, a Szatmár-beregi síkságnak. Hajdúdorogon született, öt esztendeig Hajdúnánáson középiskolában tanított. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola megalapítása után pályázta meg a biológia tanszék tanársegédi állását. 1963 óta dolgozik Nyíregyházán. Itt alapított családot. Lányuk elsőéves biológia—testnevelés szakos főiskolai hallgató, fiuk a Kossuth gimnáziumban harmadikos. Felesége a 2 számú gyakorló általános iskolában földrajz szakvezető tanár. A hatvanas évek elején szinte a semmiből kellett megteremteni a felsőoktatás korszerű, minden igényt kielégítő feltételeit. A biológia is azon tudományok közé tartozik, melyeknél a szemléltetés, a gyakorlati, laboratóriumi munka hiányában nem remélhető igazi eredmény, mély és rendszerezett tudás. A lebilincselő szónoki, előadói képesség a tanári fegyvertárban önmagában kevés. — Ha lehet azt mondani, a nulláról indultunk, és ma már a tanszék komoly gyűjteményekkel rendelkezik — magyarázta Nagy Sándor. — A rovartani gyűjtemény mintegy huszonötezer darabos, igen szépek a lepkéink. Gyűjtéssel, vásárlással bővült az évek során az állattár. A hatvanas években pre- parátorunk is volt, a tanszéki igényeknek megfelelően készítette a szemléltetőeszközöket. A kitömött állatok, a rendszerezett rovarok száma megközelíti a negyvenezret. A továbbiakban már nem célunk a gyűjtemények fejlesztése, inkább az audiovizuális technika segítségével színesítjük, korszerűsítjük a tananyag szemléltetését. Megjelent tanszékünkön a képmagnó, húszórás videofelvétellel illusztrálhatjuk az állatrendszertant. A szertár üvegkalitkáiban örök mozdulatlanságban tarka madársereg. Vízi szárnyasok, erdők és mezők madarai békés szomszédok immár. Fiókokra szeletelt világban katonás rendben sorakoznak az ezerszínű, változatos szárnyformájú lepkék, pillangók. Képmagnóról monitorra vetítve azonban megelevenednek. A természet örök megújulásáról szóló filmben eredeti életterükben láthatják viszont a hallgatók az erdei hangyát, az imádkozó sáskát vagy a természet- védelmi területen, tájvédelmi körzetben háborítatlanul nyüzsgő élővilág számos más lakóját. — Az állatrendszertant eddig három féléven át oktattuk, az új tanterv két félével ír elő. Változást jelent az is, hogy a védett állatokkal és egyáltalán a környezet- és természetvédelem fontosságával kiemeltebben foglalkozhatunk. Lehetőséget teremtenek erre más tantárgyak is. A környezet- és természetvédelmi szemlélet formálására jó alkalmat jelentenek a diákikörök, a tanulmányi kirándulások, valamint a terepgyakorlatok. Hogy mennyire eredményes ez a munkánk? A volt tanítványok közül néhányan általános iskolában természetvédelmi köröket vezetnek, mint amilyen a tornyospálcai is. Az általános iskolásaknak hirdetett környezetvédelmi vetélkedők visszhangja, eredménye is azt mutatja, erősödik egy egészséges, a környezet értékeire vigyázó szemlélet és magatartás. Hogy ne pusztán a biológia szakos hallgatók belügye legyen a környezetvédelem, közel esztendeje klubot alakítottak a főiskolán. Előzményeként egy évtizeden át környezet- védelmi módszertani szakkollégium mfikii- döitt, de a klubot eredményesebbnek vélik a természeti értékeket őrző. ápoló mozgalom szélesítésére. A nyíregyházi főiskola környezetvédelmi klubja három szekciót fog össze a módszertani szakkollégisták mellett tájkutatók a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet élővilágát tanulmányozzák, propagandisták pedig nagyobb rendezvényekre mozgósítanak. — Ügy határoztunk, hogy évente kétszer az egész főiskolát megmozgató tanácskozást, fórumot szervezünk. Ősszel azt vitatták meg az érdeklődő hallgatók, mit tehetnek ma Magyarországon az egyetemisták, főiskolások a környezetvédelemért. Most tavasszal az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettesét hívjuk meg, válaszoljon kérdéseinkre, problémáinkra. A szemléletformálást szolgálta a pár éve megjelentetett Szaboles-Szatmár megyei környezet- és természetvédelmi olvasókönyv, melynek Nagy Sándoir egyik szerkesztője, szerzője volt. Soraiból kitűnik, hogy aszat- már-beregi táj ejtette igazán rabul. A belépő Tisza vízminősége kifogástalan. Vizeinkben előforduló halak közül tizennyolc védett. Többségük megtalálható a Tiszában Szamosban, a tájat behálózó csatornákban, a morotvákban, holtágakban. A vágócsíkra, iréticsíkra, a lápi pócra vagy a selymes dur- bincsra nem vetnek hálót. Védelmet élveznek a kétéltűek és a hüllők. Háborítatlanul élhet a mocsári béka, az erdei béka, a kecskebéka, és nincs mitől tartania a tarajos meg a pettyesgőtének sem. Csodálatos színekben pompázhatnak a kis színjátszó lepkék és a-gyöngyházlepkék. A lányai, bocke- reki, kömörői erdőket a védett állatok barátságos otthonává változtatta az emberi akarat. — A Szatmár-beregi síkság erdői valóban gazdag állatvilággal rendelkeznek — Nagy Sándor szavait jó évtizednyi szívós kutatómunka igazolja. Kandidátusi disszertációját e táj lepkefaunájának vizsgálatából írta. — Az évek során fénycsapdával,' lámpázással 60 ezer példányt gyűjtöttem be Szatmár- Beregben, ami 580 fajt jelentett. Közöttük hét olyan volt, mely az Alföldön csak itt található. Akadnak közöttük olyanok is, melyek a hegyvidéki hűvösebb klímát igénylik, de ott a Kárpátok közelsége miatt előfordulnak. A továbbiakban más fajokra is kiterjesztjük a vizsgálatot. Kél szakdolgozat is készül a tájvédelmi körzetről. Az egyik hallgató a védett halakat írja le, a másik a szitakötők világát kíséri figyelemmel. Sorra kerülnek majd a bogarak éppen úgy, mint a hártyás szárnyba k. — A terepgyakorlatokon látható dolgokat nem lehet előre megszervezni, ám ennek ellenére jól sikerülnek ezek a szakmai séták. Nem szabad csak kizárólag egy-két dologra koncentrálni. Ha mindenáron elevenszülő gyíkot keresünk, elmarad a „találkozó". De ha mellénk szegődik a szerencse, megfigyelhetjük a madarak nászrepülését, a hollófész- kelést, rábukkanhatunk bagolytelepre, és szinte kivétel nélkül mindig találunk viperát. Amikor minden bejön, akkor szoktam a hallgatók megtévesztésére tréfálkozni Le- gány András természetvédelmi felügyelővel, aki elkísér bennünket. Még szerencse, hogy előre mindent megbeszéltünk az erdésszel, és az kedvünkre „berendezte” az erdőt. > Az igazi rendezőt, dramaturgot, magát a természetet nem szabad száműzni. Ahol a következményekkel nem számoló emberi szándék mégis megtette, ott az addig elő. lüktető előadás egy csapásra félbeszakadt Szennyeződik a föld, a levegő, a viz. pusztul az élővilág. Veszélybe kerül a tájon díszlő emberi kultúra. A természet barátai erre is figyelmeztetnek. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy megőrizzük az utókornak szű- kebb hazánk szépséges tájait. Reszler Gábor KM
