Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

L Kelet-Magyarország 1983. április 16. Aljig TISZAVASVÁRIBflN —^>5C^Í®SS^S§SS§S$§§§SS§$$§§S§S^SSSSSSS^SS§SSS§S$§S§SS§§§$S§§S§§S§§§§§$§$$§§§$§§§§§^$$§§§$$§$$$$$$$$$S$S$$§$ Ifjú városunk főutcáján nemrég adták át ezt az impozáns épületet. (Elek Emil felvétele) SISAK K ülönleges iparengedélyért folyamodott a Tiszavas- vári Városi Tanácshoz Szentmihályi-Büdi Mi­hály helyi lakos. Az általa zse­niálisnak minősített ötlet szerint érdemes lenne a 36-os út Polgár felőli végénél, a benzinkútnál kölcsönzőt létesíteni, öt forint lenne a díj, de mivel nem igé­nyel túlságosan nagy beruházást az üzlet, bízik a sikerében. A város felőli bejáratnál elhelyez­ne egy tartót, benne két darab bukósisakot. A belterületről le­kanyarodó kismotoros fejére rakná az ominózus fejfedőt, hogy visszafelé, amikor újból rátér a 36-osra, megfeleljen a legújabb KRESZ-nek is. Ekkor ugyanis már lakott területen kívülre ka­nyarodik, s bukósisak nélkül még a száguldó Babettára sem pattanhat fel. Le sem kell száll­nia, menet közben — immár új­ból a belterületen — visszahe­lyezheti a sisakot a tartójába. A tanács illetékes előadója előbb bajsza alá rejtette moso­lyát, s feltűnés nélkül jelezte titkárnőjének: értesítse a men­tőket! Az ötletet csak akkor kezdte komolyan venni, amikor Szentmihályi-Büdi Mihály kö­zölte, a múlt héten, tankolás után őt azon a pár méteren bün­tették meg . .. (—pp) Kérdések — válaszok közögyekben Azt beszélik a városban... ... hogy az Ady utcai iskola mögött parkoló lesz, pedig job­ban kellene játszótér. — örülhetnek a gyerekek és a szülők: játszótér készül. Pere Gyula tanácstag szer­vezésében már meg is kezd­tek a tereprendezést. A lakók mellett sokat segítenek a helyi alakulat katonafiataljai is. . . . hogy bár örülnek a gáznak a Krúdy-lakótelepen élők, las­san szeretnének már jó úton is közlekedni. — Még az idén járható lesz az utca, mivel a mun­kák végeztével a kivitelező helyreállítja. Szilárd burko­lattal azonban egyelőre fele­lőtlenség volna ellátni, mert a föld' ennyi idő alatt nem tömörül össze, és beszakadás, útsüllyedés veszélye fenye­getne. 1987-ben elkészül a szilárd burkolat is. . . . hogy a városban többfelé, különösen a kenyérgyár környé­kén nem megfelelő a közvilágí­tás. — A közvilágítás korsze­rűsítése folyamatosan halad. Ahogyan a lehetőségek meg­engedik, új lámpákat is fel­szerelnek. A kenyérgyár kör­nyékének és a készülő vasúti gyalogátkelőnek a megvilá­gítása egyszerre kerül majd napirendre. Amint a tervek elkészülnek (várhatóan ha­marosan), megrendeli a ta­nács a kivitelezést. . . . hogy bajok vannak a köz- biztonsággal, több rendőrre len­ne szükség. — A város vezetői — a megyei vezetés egyetértésé­vel — kérvényezték a lét­számbővítést. Várják a vá­laszt. . . . hogy keveset rendelnek a fogorvosok délután, így a bete­gek kénytelenek hiányozni mun­kaidőben. — Ennek több oka van, de mind arra vezethető vissza, hogy egy fogorvosi státus be­töltetlen a városban. A ta­nács már korábban ösztön- díjszerződóst kötött egy most végző fogorvossal, aki augusztus elsejétől dolgozik majd Tiszavasváriban. Dgyinnk Któ IpppStL -— de következetesen «Az emberi környezet romlása, a természeti folyama­tok egyensúlyában bekövetkezett kedvezőtlen változások vi­lágszerte aggodalmat keltettek. Megkezdődött a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a települések környezetvédel­me, mely csak az egyes emberek felelősségérzetén alapuló társadalmi összefogással valósítható meg.” Abból a — környezetvéde­lem helyzetéről szóló — elő­terjesztésből idéztük a fenti sorokat, amelyet a közelmúlt­ban tárgyalt meg a városi ta­nács vb, s amelynek alapján a tanácstagok hamarosan megalkotják a középtávú környezetvédelmi intézkedési tervet. Ennek a témának Ti­szavasváriban különösen nagy jelentősége van, mert a település — főleg a lég­szennyezettség terén — a me­gye legveszélyeztetettebb körzetének számít. Ezért is örömteli az utóbbi eszten­dőkben bekövetkezett szem­léletváltozás. Az Alkaloidá­ban például külön környe­zetvédelmi csoportot alakí­tottak, és a gyár mintegy háromszázmillió forinttal járult hozzá a szennyvíztisz­tító bővítéséhez. Országos hírnév A természetvédelemben — kicsit furcsának tűnhet a fentebb leírtak után, de így van — Tiszavasvári országos hírnévre tett szert. Köszön­hető ez elsősorban a Kabay János iskola természetvédel­mi stúdiójának, a többi álta­lános iskola magas szintű környezeti nevelésének és a madártani egyesület helyi csoportjának. Az értékes ter­mészetvédelmi területek őr­zésében is lehet számítani ezekre a fiatalokra és vezető­ikre, s ez azért igen jelen­tős, mert hivatásos őr alkal­mazására nincsen anyagi fedezet. (Komoly gondot je­lentenek viszont az orvha­lászok és -vadászok, akiket még az sem riaszt, hogy egy-egy védett állat eszmei Az oldalt összeállította: Papp Dénes értéke elérheti a tízezer fo­rintot is. Vagyis ha felfede­zik tettüket, ilyen összegű károkozásért felelnek.) Nem ilyen látványos és szép feladatnak tűnik, de a környezetvédelem a saját portánkon, a kapunk előtt kezdődik. A köztisztasági sza­bályok be nem tartása miatt még mindig sok a szabálysér­tési eljárás, a bírság. Szeme­telés, guberálás, a közegész­ségügyi szabályok megsér­tése, vízszennyezés a legfőbb okok. Érvényes tanácsrende­let szerint a szilárd burko­latú utak mentén épült la­kóházakat be kell vonni a rendszeres szemétszállítás­ba . Akadtak gondok ezen a téren, de a készülő új köz- tisztasági rendelet alapján már kötelezhetők lesznek a lakók erre. A szilárd hulla­dékok elhelyezése megfele­lőnek mondható, bár nem mindenki viszi ki a szeme­tet a téglagyári gödröknél kialakított telepre. Pedig itt megoldható a talajegyengetés, a hulladék lefedése is, mert külön erre a célra tolólap áll rendelkezésre. Óvni a termőföldet Fontos területe a környe­zetvédelemnek a termőföldek megóvása. A termelőszövet­kezetek áttértek a szilárdról a folyékony műtrágyák al­kalmazására, ezzel csökkent a talajba kerülő szennyező­dés mértéke. Növényvédő szakemberek gondoskodnak az optimális védekezési idő­pontok kiválasztásáról, s a lehetőségekhez képest ügyel­nek a hasznos élő szerveze­tek védelmére. (Értesítik a méhészeket, a permetezés idejére elriasztják a terület­ről a vadakat.) A különféle vegyszerek így jobban hasz­nosulnak, kevesebb kerül a talajba. A hetedik ötéves tervidő­szak végére várható lénye­ges javulás a vízvédelemben. Ekkorra kell elkészülnie a zárt csatornarendszernek, és az ülepítő kapacitásbővítési munkáinak. Szükség is van rá, hiszen például Szorgal­matos és Józsefháza lakói még ásott és fúrott kutak­ból nyerik a vizet. Kevés a szennyvízcsatornák hossza is a településen, a vezetékes hálózattal ellátott lakások szennyvize pedig többnyi­re ellenőrizhetetlen szikkasz­tó rendszerekbe kerül. Emel­kedik ezáltal a talajvízszint, s fokozottabban szennyező­dik a terület. Az Alkaloidá­ban a gyártástechnológia változtatásával, előkezelési műveletek alkalmazásával igyekeznek csökkenteni 9 szennyvízmennyiséget, s az új módszerek alkalmazásá­val biológiai tisztításra al­kalmassá tenni. Lég­szennyezés Harminc légszennyező for­rást tartanak számon a vá­rosban. A faipari vállalatot kötelezte a tanács a porszeny- nyezés csökkentésére, s az ebből adódó feladatok szere­pelnek is az üzem intézkedé­si tervében. A másik nagy légszennyező, az Alkaloida maga is végeztet méréseket, s ezek alapján aktívszenes szűrőrendszert alakítottak ki, és megkezdték a fásítási program végrehajtását. A túlzsúfolt főút belterületi szakaszán gyakran kény­szerülnek a járművezetők fé­kezésre, felesleges motorjá­ratásra, így rengeteg füst kerül a levegőbe. Megoldás csak a 36-os út nyomvonalá­nak megváltoztatásától vár­ható. Magas a környezeti zaj­szint a gyári lakótelepen. Az előírt érték elérését még hosszabb ideig nem tudja vállalni a gyár. Első lépés­ként azonban elvégezték a zajforrások rangsorolását, s ennek alapján hamarosan megkezdik a leghangosabb üzem tetőventillátorainak zaj- szigetelését. Áz Alkaloida krónikása Egy tanyán született Bű­dön, lakott községben, nagyközségben, városi jogú nagyközségben, s min­den esélye megvan, hogy vá­rosi temetőben nyugodjék. Szelíd humorral így jellemzi élete folyását Hajdú Sándor, magára adaptálva az ismert viccet. Nem nehéz kitalálni, hogy városunk tősgyökeres lakója mondhatja ezt így el. S még hozzáteszi: benne már régen egyesült a szentmihá- lyi és a büdi rész, hiszen anyai ágon az előbbi, apain az utóbbi településről szár­mazik. Ha már itt tartunk, érdemes elidőzni az édesapa személyénél, hiszen a fiú munkájára és igen értékes hobbijára is nagy hatással volt. Hajdú Sándor édesapja ugyanis együtt járt iskolába, majd egyszerre húzott kato­nacsizmát Kabay Jánossal, később pedig az ő gépkocsi­vezetője lett. Többet tudottá gyárról, mint bárki más. So­kat mesélt, s mondta a fiá­nak, ide jöjjön dolgozni, lesz ez a cég még világhírű! A fiú pedig — bár eredetileg orvos szeretett volna lenni — hallgatott az atyai szóra. 1944. november 20-án elekt­rotechnikusként kezdett dol­Hajdú Sándort hazánk fel- szabadulásának 41. évforduló­ja alkalmából a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntették ki. gozni az Alkálidéban. 51-ben lett energetikus, (aztán szin­te folyamatos tanfolyamjárá­sok mellett-után) jó ideje már az energiagazdálkodási csoportvezető titulus illeti meg. Négy évtized alatt per­sze vele, és a gyárral is ren­geteg dolog történt. Az újjáépítés gyönyöre má­ig ható élménye Hajdú Sán­dornak, pedig bizony oda­odafagyott a keze munkás­nak, igazgatónak egyaránt a targoncához. Jöttek utána a nehéz évek, de az 56 előtt érezhető enyhülési szellemet itt nem vitték félre. Ez indította el Hajdú Sán­dort — no meg az apai tör­ténetek —, hogy hozzálásson az Alkaloida harmincéves krónikájához, Czakó Tibor segítségével. Hamarosan el­készült az emlékszoba is, amiből az ország első ipari múzeuma lett. Ettől kezdve aztán naplószerűen vezette az eseményeket. Az ötvenéves jubileumon ismét összefog­lalta a történteket, de las­sacskán átadja a stafétabo­tot. Azt mondja, mivel ő volt az első SZIT-titkár, szeretné, ha a mindenkori KISZ-titkár folytatná a munkáját. A ha­todik évtizedet még vállalja, de már a nyugdíjra készülő­dik. (Azért az Alkaloida nem marad Hajdú nélkül, hiszen a fia is itt vegyész.) Kertész­kedni fog, amit nagyon sze­ret. — „Főleg amikor szüre­telni kell!" — és „T-betűs” nagypapaként is várnak rá feladatok. Feleségével együtt (aki a múlt héten lett az Al­kaloida nyugdíjasa) alig vár­ják, hogy a nyíregyházi pe­dagógus és a gyulai vegyész lányuk megérkezzen a csa­láddal, az unokákkal... Gazdaságtörténeti füzet Fehér-szik és Zódafabrika A Fehér-szik ma természetvédelmi terület Tiszavasvári hely- történeti irodalma a közelmúltban tovább bővült. A várossá nyilvánítás alkalmá­ból a városi tanács és a Munka Terme­lőszövetkezet támo­gatásával jelentették meg Kerekes Öéla munkáját Tiszavas­vári mezőgazdaságá­nak történetéről. A település történetét tárgyaló korábbi kö­tetekkel ellentétben a szerző nem átfogo, a politika, a gazda­ság, a kultúra egé­szét tárgyaló dolgo­zattal jelentkezett, hanem az ott lakók századokon át szinte kizárólagos megélhe­tési forrását jellemzi a törté­neti tények alapján. Először a község határának kialakulásáról, a föld minősé­géről olvashatunk. Bár akadt jónak, termékenynek mondha­tó terület, a Tisza áradásai miatt sok volt a belvíz a fo­lyószabályozásig. A kiterjedt legelők kedveztek a szilaj marhatartásnak. A századfor­dulón Szentmihály és Bűd földterülete együttesen megha­ladta a 23 ezer katasztrális hol­dat. Ez a szám napjainkig alig változott. A település határá­ban szinte minden talajféleség megtalálható, ezért a növény­termesztés ma is sokarcú. A földművelésnek nem kedvezett a Keleti-főcsatorna megépíté­se, emelkedett a talajvízszint, a mély fekvésű részeken állan­dósult a belvíz. A majorok és határrészek el­nevezésének eredetét bemutató fejezete talán a kiadvány leg­érdekesebb része. Ma már ter­mészetvédelmi terület a Fehér­szik, mely nevét például a szá­razságban kivirágzó sziksóról kapta. A tó partján állt a ,.Zódafabrika”, ahol a lőpor­gyártáshoz oly fontos salétro­mot gyűjtötték. Rákóczi Fe­renc a „gyárban” dolgozó szentmihályiakat felmentette a katonáskodás alól. Kerekes Béla tömören szól a település belső szerkezetének kialakulá­sáról. a nevezetes középületek­ről. Leírja a múlt századi pa­raszti porták általános jellem­zőit, a háromosztatú lakóhazak belső elrendezését, a minden­napok rendjét meghatározó szokásokat. Külön rész foglal­kozik a feudalizmus kori gaz­dálkodással, a helyi uradal­makkal. A szerző személyes élményeit is beleszőtte a termelőszövet­kezetek szervezéséről tudósító részbe. Kilenc tsz megalakulá­sával 1960 februárjára fejező­dött be a helyi parasztság kol­lektivizálása. Az évtizedek so­rán három nagy gazdasággá olvadtak ezek a termelőszövet­kezetek. A büdi határrészen jött létre a Vasvári Pál Tsz, a többi földterületen a Munka, valamint a Zöld Mező Tsz osztozott meg. Áttekintést kap­hat az olvasó a gazdaságtörté­neti füzetből legfiatalabb váro­sunk mezőgazdasági iparáról is. A Tiszavasvári története iránt érdeklődők haszonnal forgathatják ezt a friss kiad­ványt, melyet remélhetően ha­marosan újabbak követnek. <r. g.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom