Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

1986. április 16. Kelet-Magyarország 3 önállóan, kezdeményezőin A pártvezetőség megtárgyalta A PÁRT XIII. KONG­RESSZUSÁNAK HATÁRO­ZATA az alapszervezetek feladatait a következőkben jelölte meg: „A párt politiká­jának kidolgozásában, vég­rehajtásában és ellenőrzésé­ben lényeges szerepe van az alapszervezetek és a taggyű­lések önálló, kezdeményező munkájának.” Ahhoz, hogy a pártalapszervezetek, a tag­gyűlések maradéktalanul tel­jesítsék feladataikat, a párt­munka egészét tekintve ki­emelt szerepük van az alap­szervezeti vezetőségeknek. Közvetlenül irányítói, segí­tői és ellenőrzői a párttagok politikai tevékenységének, helyzetüknél fogva a végre­hajtás első vonalában dol­goznak. Tapasztaljuk, hogy sok ve­zetőség nincs teljesen tisztá­ban saját hatáskörével. A rendező elv az, hogy a veze­tőség az alapszervezet leg­felsőbb fóruma, a taggyűlés megbízásából végzi két tag­gyűlés között az állásfoglalá­sok és határozatok megvaló­sításának operatív szervezé­sét. Ezzel együtt járó kötele­zettsége, hogy döntéseiről, állásfoglalásairól rendszere­sen tájékoztassa a taggyű­lést, az utólagos jóváhagyást kérve. Ezt sok helyen elha­nyagolják, lényegtelennek tartják, vagy formálisan ke­zelik. Ezzel a magatartással nemcsak a döntéshozatali te­vékenységből rekesztik ki a párttagokat, hanem ezzel együtt fel is mentik a kom­munista közösséget a politi­kai felelősség alól, emellett a vezetőség elveszíti a kollektív bölcsesség semmivel sem pó­tolható erejét. A PARTVEZETÖSÉGEK Által tárgyalt napi­rendekkel ÖSSZEFÜG­GÉSBEN sokszor felmerül, hogy a hozott döntésekről, a vitáikról milyen körben ke­rüljön sor a tájékoztatásra. A tapasztalatok szerint a személyi kérdésekről hozott döntések — a dolog bizalmas természeténél fogva — csak az arra illetékesekre tartoz­nak, a vezetőségre, az érintett személyre, tájékoztatásul vagy a döntés megerősítésé­re az alapszervezeti taggyű­lésre. Más kérdésekben, gaz­daságpolitikai, az adott mun­kahely sorsával, a társadalmi és tömegszervezetekben dol­gozó kommunistákra vonat­kozó döntéseknél érdemes végiggondolni a tájékoztatás menetét. Először azt kell figyelembe venni, hogy az adott területen a párt poli­tikájának helyi megvalósí­tásában a pártvezetőség, a taggyűlés állásfoglalása, ha­tározata képviseli a politi­kai célokat. Ezek természe­tesen, nemcsak a párttagok­nak mutatnak irányt, hanem a pártonkívülieknek is. Ezért célszerű nagyobb nyitottsá­got tanúsítani az egész kol­lektívát érintő kérdésekben a tájékoztatásban. A pártvezetőségek tevé­kenységében fontos helyet tölt be az ellenőrzés, a be­számoltatás. A vezetőségek kötelessége a területen fo­lyó munka, a felsőbb párt­szervek, a taggyűlés és sa­ját- határozatai végrehajtá­sának ellenőrzése. Ezt a vezetőségek döntő többsé­ge rendszeresen végzi. Ugyanakkor tapasztalható, hogy nem mindenütt elég­gé körültekintő a beszámol­tatás témaválasztása. Sok­szor fordul elő, hogy nem a kívánt célt éri el. Elsősor­ban azért, mert nem pontos a téma megjelölése, és így lehetőség nyílik arra, hogy a beszámoló készítői egyolda­lúan, esetleg csak a számuk­ra kedvező eredményekről számoljanak be, a gondokat, nehézségeket pedig kikerül­jék. Ezért célszerű, már a munka tervezésekor tisztázni, mi a napirend célja, milyen kérdésekre terjedjen ki a be­számoltatás. A VEZETŐSÉGI ÜLÉSEN tárgyalt napirendek, a ho­zott döntések és állásfoglalá­sok a munka kezdetét jelen­tik a végrehajtásban. A veze­tőségi ülést követően szük­séges a párcsoportbizalmia- ka,t tájékoztatni a napiren­den szereplő kérdésekről, a döntésekről. A munkamód­szer fejlesztését szolgálja, hogy sok helyen a feladatokat megfelelően elhatárolva, a tömegszervezetekben, — moz­galmakban dolgozó kommu­nistáknak differenciáltan ha­tározzák meg. Ennek során nagy figyelmet kell fordítani a párttagok rendszeres és időszakos pártmegbízatásá­ra, és arra, hogy azok elvég­zéséhez megfelelő segítsé­get kapjanak a vezetőségtől és a pártcsoportoktól egy­aránt. A párttagokat a veze­tőség minnél gyakrabban vonja be a vezetőségi ülések, illetve a taggyűlések előké­szítésébe. Ha például meg akarják vizsgálni egy adott területen a munkafegyelem helyzetét, vagy a vezetők és a beosztottak viszonyát, ak­kor helyes, ha a területen dolgozó párttagok egy cso­portját megbízzák a tapasz­talatok gyűjtésével, össze­gezésével, a javaslatok ki- dolgezásával. A HATÁROZATOK, ÄL- LÄSFOGLALÄSOK ELŐ­KÉSZÍTÉSÉÉRT az egyes vezetőségi tagok személyileg felelősek, a határozatot kol­lektíván hozzák. A határoza­tok végrehajtásában az eredményes munka feltéte­le, az egyéni felelősség csak akkor valósulhat meg, ha a vezetőség tagjai megosztják egymás között a munkát, s az egyes vezetőségi tagok a reszortjukban teljes felelős­séggel, önállóan, kezdemé- nyezően dolgoznak. Czank János MSZMP KB munkatársa NADRÁGOK VALLAJRÖL. A vállaji II. Rákóczi Ferenc Tsz melléküzemága a budapesti Elegancia Ipari Szövet­kezettel kooperációban készít különböző fazonú nadrágo­kat. Jelenleg ötvenhét dolgozó két műszakban naponta 260 férfinadrágot készít. A melléküzemág jó kereseti lehetősé­get teremt a környék aszonyainak, hiszen a helybelieken kívül bátorligetiek, és teremlek is dolgoznak a varrodában. (Baján Erzsébet felvétele) Megnézik, kit alkalmaznak... Hátrány a sok bejegyzés Hétfő reggel negyed 8. Nyílik az ablak, kezdődik a munkafelvétel a Sza­bolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat nyíregy­házi központjának munka­erő-gazdálkodási csoport­jánál. Egy középkorú, kissé gyű­rött arcú, viseltes öltözetű férfi adja be az ablakon a munkakönyvét és a felvétel­hez szükséges iratokat. Elő­kerül a zsebéből egy kopot­tas, a köztársasági címerrel díszített szakmunkás-bizo­nyítvány is. Ez látható légin-, kább. — Elég régi már — jegyzi meg kissé szégyellősen a férfi. — Hát bizony az. Alig ol­vasható. Elmosódott rajta még a vizsga eredménye is — fűzi hozzá egyáltalán nem bántóan, de nevelő szándék­kal a fiatal, udvarias Tóth Gábor, a csoport előadója. Pestről haza Á. Gy. Budapestről jött ha­za Szabolcsba. Szakmunkás. Csak egy a bökkenő: „kilé­pett” bejegyzéssel érkezett. Víz- és gázszerelő. — Nagyon nagy szüksé­günk van a jó víz- és gázsze­relőkre — tájékoztat az elő­adó. — Legalább még 10—15 kellene. — Válogatás nélkül felve­szik a munkára jelentkező­ket? — kérdem Racskó Ti­bort, a vállalat munkaügyi osztályvezetőjét. — Szó sincs róla. — Milyen szempontok alap­ján válogatnak? — Akinek sok munkahelyi bejegyzése van, az már eleve hátránnyal indul. Az pedig kizárja a felvételt, ha vala­kin észrevesszük, hogy ivott. Jobb, ha nem is áll a felvé­teli ablak elé. Mi a munka- fegyelmet javítani szeret­nénk. S bizony van min ja­vítani — magyarázza az osz­tályvezető. — Megfontoljuk annak a dolgozónak a felvételét is, aki „kilépett” bejegyzéssel érkezik — egészíti ki az iméntieket Tóth Gábor. — Ezek szerint az imént jelentkezett A. Gy. felvételét is?! — Igen. Bár a hiányszak­mákban ettől kénytelenek va­gyunk eltekinteni. Ám az sem biztos az ilyen esetben, hogy kizárólag a dolgozó hi­bájából következett be a ki­lépett bejegyzés — magya­rázza a tapasztalt osztályve­zető. — Ugyanis szociális kö­rülmény, családi gond, mun­kahelyi légkör és más ténye­zők is befolyásolhatják a cjol- gozó munkaviszonyának meg­szüntetését — fűzi hozzá. Másnapos, borvirágos Sokat nyom a latban az is, hogy milyen a felvételre je­lentkezőről az első benyomás. Ez tapasztalat, rutin dolga is. — Van olyan, aki alig lát ki a szemén, másnapos, bor­virágos az orra, gyűrött, ren­detlen. Szóval alaposan „meg­szőrözzük” a felvételre jelent­kezőt. Néhány kényes kérdést is felteszünk az ilyen jelent­kezőnek. Alaposan megnéz­zük a munkakönyvi bejegy­zéseket is. Ha látom a be­írást: „Pártfogói felügyelet”, ez már jelzi, nem lehet vala­mi törvénytisztelő, volt már összeütközése a közrenddel. No és ha sok helyről és még gyorsan is tovább állt, akkor végképpen nincs sok esélye nálunk — magyarázza Tóth Gábor. Tovább épül Nyíregyházán az Örökösföld — a SZAEV egyik nagy munkája. Májusban itt 180 új családi otthont adnak át. (Farkas Zoltán felvétele) A fiatal előadó ötödik esz­tendeje foglalkozik munka­erő-gazdálkodási ügyekkel. Faggatom az idei mérlegről: — Hozom a „kisokost” — mondja, s közli, hogy idén március végéig 189 munkást vettek fel, s 123 távozott a SZÁÉV-től. — A létszámnövekedés 66. Ez egyértelműen pozitív — veti közbe Racskó Tibor. Már tavaly érezhető volt a javulás. Ezt bizonyítja, hogy az 1984. évi 250 fős létszám- csökkenéssel szemben 1985- ben csak 39 volt. Enyhülő létszám­gondok — Ebben a legjelentősebb szerepet az játszott, hogy be­vezettük a keresetszint-sza- ,bályozási rendszert. Csaknem 13 százalékos keresetnövek­ményt ért el a vállalat az elő­ző évihez képest. Tovább ja­vult a dolgozókról a gondos­kodás is— indokolja a ked­vező tendenciát az osztályve­zető. B. J.-t, aki felvételét kéri, faggatják. Végül az üzembe küldik. Véleményt kérnek ró­la az üzemvezetőtől. — Ö asztalos szakmunkás, s azért küldtem ki az üzem­be, mert már a második munkakönywel rendelkezik — indokol az előadó. — B. J. is megszüntette a munkavi­szonyát. Ez volt a másik in­dokom. Viszont nagy szüksé­günk van asztalosokra. Felvették őt is. A vállalat asztalosüzeme vezetőjének véleményezése alapján. — Meggyőződésem, hogy az a létszámigény, amely éve­ken keresztül nyomasztó te­herként nehezedett vállala­tunkra, most jelentős mér­tékben enyhül. S ez még ak­kor is így van, ha a megkí­vánt szakmai összetételt még nem sikerült teljes mérték­ben biztosítani — összegzi a tanulságokat Racskó Tibor. Farkas Kálmán öreg nádas L ecsöszög az öregember a kertbe. Talán a de­rült tavaszi nap adott neki nem várt erőt, mert esztendeje is elmúlt, hogy leesett a lábáról, és azóta az udvaron is alig volt. — ő szegény már nagyon a gyalogösvényen jár. Nem sok lehet hátra — mondta a felesége a szomszédasz- szonynak. Egyedül áll az öreg a kert végében. Nézi a lapos szélé­ről a lábon maradt náda­sát, amely rozsdabarna, akár a görbeboton nyugvó kézfeje. Híresen jó nád ez. Valamikor a harmadik fa­luból is eljöttek érte. Sok jó pénzt kapott belőle a család. Hozott annyit, mintha gabonaföld lett volna a helyén. Ezen a télen nem vágta le senki. Kinek is szólhat­tak volna? A szomszédék se vágták le a magukét, a mellettük lévők se — pe­dig ott fiatalember gazdál­kodik. Télről megmaradt, áll az egész Fő utcai ná­das. Nincs ma már szeme a nádnak, nem kell senki­nek. Nem kell a kéve ház­tetőnek, pajtát se fednek vele, pedig nádfedél alatt szárad legszebben a do­hány. összébb is húzódott a víz, csapoltak belőle. Ügy mondják, új utcát nyitnak a kerteken, örül­nek az emberek, házhelyet szabnak majd a hosszú par­celláikból, nagy pénz áll­hat a házhoz. A nádast senki sem sajnálja, tán csak ez a vénember. „Sekély a víz, — gondol­ta az öreg. Ebbe nem fúl­na bele a kisbíró.” Nagy szó volt az annak idején. Rossz év járta akkor. A pézsmapatkány kirágta a nádat. A ritka szálaknak kaszával ment neki a sze­rencsétlenül járt ember. Magában aratott. Hogy, hogy nem, berogyott alatta a jég, nem tudott kimász­ni, odamaradt. Ügy beszél­ték akkor a faluban: a pézsmapatkány alulról ki­nyalta a jeget. Ki tudja, tán bűne volt a kisbírónak? L assan már azokat is learatta a halál, akik emlékezhetnek az esetre — dörcögte magá­ban az öreg. — A halál sose jár úgy, mint a kisbí­ró. Arat, de ő maga sose vész oda. EZ az élet sora. Minden elmúlik, minden más lesz. Nincs olyan hosz- szú, aminek vége ne len­ne. Kiabál a vénember fele­sége a kert elejéből: — Mit csinálsz ott? Miért nem jősz már fel? Az öreg úgy fordít hátat a nádasának, hogy észre sem vette a tövében az új hajtásokat. Sztancs János Összhangban a realitással SZABOLCS-SZATMÄR TERMELŐSZÖVETKEZE­TEIBEN ma 50 ezer ember dolgozik. Ez a megye lakos­ságának nyolc százaléka. Vagyis mondhatjuk bátran: ez a szám magas. Főleg, ha a többi, fejlett mezőgazda­sággal rendelkező országgal vetjük egybe. Nem is tagad­ható, sok foglalkoztatási gond adódik ebből a tsz-ekben.Az előrejelzések azonban azt is sejtetik: ez a félszáz ezres szám a jövőben csökkenni fog. Először is viszonylag gyorsan növekszik a nyugdí­jasok szárny, a tsz-ek csak indokolt esetben vesznek fel új tagokat. A technikai fej­lődés is beleszól a létszám- gazdálkodásba: a korszerű, modern gépek, berendezések nem kívánnak annyi mun­kaerőt, minit a régebbiek. A dolog mégsem ennyire egyszerű. Először is számíta­ni kell azzal, hogy sok, ugyancsak munkaigényes kultúránk van, ahol az élő­munka még nem kiváltható. A másik: a szövetkezeti tag­nak preferált jogai vannak ahhoz, hogy gazdaságában munkát kapjon. A technoló­giai váltás nem jelent egy­ben horribilis létszámcsökke­nést, elsősorban átcsoporto­sításokat tételez fel, igényte­lenebb tevékenységi körökből magasabb ismeretet követe­lőkbe. Az előrejelzések sze­rint a középtávú tervezés legfeljebb tízezer fős mér­séklődéssel számít, vagyis a jelenlegi nyolc hat, hat és fél százalékra csökken. MINDEBBŐL KÖVETKE­ZIK az, hogy a falusi kör­nyezetben is felül kell vizs­gálni a várható tevékenységi területeket, s keresni az új, korszerű formákat. Ha ugyanis sürgetjük, márpedig sürgetjük a községek népes­séget megtartó képességének erősítését, akkor ez a jelen egyik fontos feladata. Itt már vannak jó elképzelések, részben megvalósultak is. Vegyük talán a még kínál­kozó, a realitásokkal össz­hangban lévő, a megye, a község sajátosságát figye­lembe vevő kisegítő ágazatok létesítését. A limit szűkült, s ma főleg a mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységek­nek van jövője. De megjele­nik a magasabb szintű szol­gáltatás igénye. Újként be­szélünk a falusi turizmusról, az ehhez kapcsolódó infra­struktúra működtetéséről, amihez a kulturális szolgál­tatás is kapcsolódik. Mindez nagyon jól elképzelhető tsz- kezelésben, mégpedig hasz­not hajtó tevékenységként. Feltétlenül elgondolkodtató a tsz-közi társulásokon ala­puló, tájjellegű termelési kezdeményezés is. ÖSSZESSÉGÉBEN ezek, s még feltehetően sok más, ezeknél talán jobb megoldá­sok egyszerre szolgálhatják a munkaerő megtartását, a foglalkoztatást, a fizikai ter­melőmunkából felszabadulok újszerű ágazatba történő át­irányítását. Miután a techni­kai váltás aligha lesz forra­dalmi gyorsaságú, van idő erre felkészülni. A sok vagy kevés ez esetben nem egy­szerűen számszerűség kérdé­se. Nem vitás: a termeléshez optimalizált létszám kell. Vi­szont a közösség hasznos fog­lalkoztatása, legyen szó akár­hány emberről, csak attól függ, mennyire hasznos a végzett munka a társadalom­nak, s milyen mérhető ered­ményt biztosít az egyén­nek. A kevés is lehet tehát sok, siker esetén a sok is bi­zonyulhat kevésnek. (bnrget) Kizáró ok az ittasság

Next

/
Oldalképek
Tartalom