Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Szombati galéria BEZZEG JANOS: Képeslap helyett Sz. J.-nek K.-t féldeci vegyes lepárolt álom itt a korsók közt valami lebeg csak úgy vagyok ha magam kitalálom s eljátszom szépen valami helyett mintha lennék akár a szó az üzenet olykor ha bennem keresi magát a sörhabot nézem lassan este lesz. elfogyunk ki fizessen nem marad barát mondd: fehér-e még a versíró kabát? A magyar építészet századaiból Rend, mérték, egyensúly Tárlatok a művészeti heti A művész tizenöt éve az A debreceni Református Kollégium (19. század) (Folytatjuk) C sokonai Vitéz Mihály 1805-ben hal meg, s ebben az esztendőben kezdik építeni a debreceni Nagytemplomot. 1802- ben leég a debreceni régi Kollégium, s 1804-ben megindul az új, a mai Református Kollégium építkezése. Mintha átköltözne architektúrájába a régi felvilágosodott elmék szelleme, Hatvani, Maróthy, Sárváry professzoroké, a Csokonaiaké, s valami egészen különös, az építőművészetben páratlan esemény történik. A kollégiummal megszületik az első monumentális magyar klasz- szicista épület, valóban a klasszikus rend, mérték, egyensúly tiszta formájú, áttekinthető szerkesztés, a nyugodt tagoltság jegyében. Jóformán előzmények nélkül, s olyan közegben, melyben a művészi igénynek addig nem sok nyomát találjuk. Mondhatnánk azt is, hogy a Kollégium és a Nagytemplom éppen a kor művészeti értékeinek fel nem ismerése következtében, az igénytelenség következtében lett a magyar klasszicizmus két első, monumentális, városképet meghatározó alkotása. Ráadásul egy olyan építész képzeletéből és kitartásából, aki végül is hiába küzdött, hogy eredeti klasszikus pél- dájú kupolás tervét megvalósítsa, az egyház művészeti tájékozatlanságán, anyagi képességein, az új feladatokat vállalni nem tudó mesterek felkészületlenségén nem volt képes úrrá lenni. És erről az építészről Péchy Mi- hályról egyebet sem tudunk abban a korban, amikor már építész nemzedékek (Hild, a Pollack család) történetét ismerjük, hogy mérnök, építész, tábornak: s a Kollégiumon és Nagytemplomon kívül más terve fenn sem maradt. Péchy első tervei merészek voltak építészeti hagyományainkhoz képest. De ha kupolás elképzelése valósul meg, a hangsúly a római Szt. Péter bazilikából és a londoni Szt. Pál katedrális- ból ismert megoldásra tolódik el. Mai formájában viszont a homlokzati kiterjedés, a háromszögű oromzat alatti féloszlopok harmonikus ritmusa a nagyság, egyszerűség és közvetlenség varázsával feloldja azt a hűvös és tartózkodó ünnepélyességet, amely az európai klasszicizmus jellemzője. A z antik eszményekhez forduló művészet józan mértéktartását, nyugalmát, egyszerűségét szívesen fogadta az önállóságáért küzdő rendi Magyar- ország, de a polgárság, vidéki nemesség és parasztság is. Főleg alföldi és tiszántúli^ mezővárosaink felgyorsult’ fejlődése, Pest fokozott szerepe, és Hild János .klasszi- cizáló városrendezési terve Pest város számára (1805) új városképek kialakulását tette lehetővé. Az antik görögrómai építészeti kultúra ismeretére alig támaszkodhattunk, építtetőink sem ragaszkodtak ezért a részietkikép- zesek antikhoz hű újjászületéséhez. A reformkor szellemében inkább valami máshoz, az uralkodótól elütő nemzeti stílus kialakításához, melynek azonban a hazai népi építészetben elődjére nem találtak példát olyanformán, mint az irodalomban, zenében. Puritán egyszerűségével a nyugodt tagolású, sima felületű, nagyvonalúságával tekintélyt sugárzó ókori építészet kínálkozott követendőnek — szerény anyagi eszközeinket, az olcsóbb és meglévő építőanyagot, építőink készségét figyelembe véve. Azonban nem csupán az egyház s a rendi társadalom vezető rétegei építkeztek (Deák téri evangélikus templom, 1799—1811; egri Székesegyház, 1830—37; esztergomi Székesegyház 1839—56; pannonhalmai Könyvtár, 1824—32; hegyfalui Széche- nyi-kastély, 1815; József nádor alcsuiti kastélya, 1819— 27; az abonyi Vigyázó kastély, 1830; a bajnai Sándor Móric—Metternich-kastély — hogy csak a fontosabbakat említsük), de az önállósághoz jutott vármegyék, középületek,, gazdasági érdekeltségek (szekszárdi megyeháza, 1828—35; budapesti vármegyeháza 1829—32; régi Nemzeti Színház, 1835—37; Valero textilgyár, 1839—40), s főleg a középbirtokos nemesség (Dabas: Halász kúria; Abony: TalLián kúria; vagy akár Hild József építész háza a Budakeszi úton, 1844- ből), nem említve az alföldi és tiszántúli kúriák gazdag sorát. Számunkra fontos, hogy a klasszicizmust a magyar vidék is magáénak tudta, s azok az utcák, terek, melyeket a barokk illúzióitól mentesen a célszerű egyszerűség és harmónia jellemzett, vonzó jellemzői településeinknek. Gondoljunk a debreceni Bethlen utcára, Kecskemét néhány volt meghitt árnyas utcájára, vagy Hajdú- böszörményre. A kisnemesi kúriák és tehetősebb parasztházak között aligha tudnánk különbséget tenni, s egy-egy tarpai, gacsályi, penyigei oszlopos tornácú parasztház épp oly építészeti érték, a maga nemében tökéletes remekmű, mint Kunmadaras, Kunhegyes, Tiszaderzs, Tiszafüred, Abádszalók, Kenderes vagy Karcag polgárosodó gazdáinak kicsi vályog vagy módosabb tégla házai. K ésőn s még mindig nem eléggé ismertük fel hazánk építészeti arculatában a klasszicizmus döntő szerepét. Nem véletlenül vált a múlt század elején a nemzeti öntudat, a polgárság és intézményed erősödésével éppen a klasszicizmus otthonossá náilunk, szinte ellenkezőjére formálva át az európai előzményeket. Ami a francia, német építészetben (Louvre, berlini Altes Múseum) merev, zárt, sokszor riasztóan tartózkodó, az nálunk oldottabb és közvetlen. Van valami természetes tisztaság klasszicizmusunkban, s ez Pollaok Mihály Nemzeti Múzeumának ünnepélyességét csakúgy nem csorbítja, mint ahogy ugyanúgy ott van az Yibl Miklós tervezte Kazinczy-mauzóle- umban, Széphalmon. Nem véletlen, hogy a 19. század elejének érdeklődése az antikvitás iránt a görög humanitás-eszményben, a minőség, érték, tökéletesség klasszici- tásában találta meg célját. Tarpai lakóház (19. század) Három kiállítás jelzi a nyíregyházi művészeti hetek nyitányát, melynek megnyitóját tegnap tartották a megye- székhelyen. Talán a legnagyobb érdeklődésre Szász Endre művelődési központbeli tárlata tarthat igényt, még akkor is, ha munkásságának csupán egy kis szeletét érzékelteti a Nyíregyházán bemutatott anyag. Szász Endre a magyar — és nemzetközi — művészeti élet sajátos egyénisége. Az idén hatvanéves művész Csíkszeredán született, tizenöt éves korában rendezték első kiállítását, Marosvásárhelyen érettségizett, majd művészeti tanulmányait Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán végezte Szőnyi István osztályában. Az egyik kritikusa ezt írja róla: „Illusztrációi alapján eredeti tehetségű, nagy biztonsággal dolgozó, kulturált művésznek ismertük meg Szász Endrét... Fölényes biztonság és műgond, a technika, az anyag lehetőségeinek teljes és kulturált felhasználása jellemzi ezeket a -lapokat, olyan csiszolt művesség, amely a középkori mesterek szakmai alaposságát juttatja eszünkbe .. Mások úgy vélekednek művészetéről, hogy rajzokban gondolkodik, munkássága egyesíti a gótikus és középkori vonásokat, felfigyel az emberi életet irányító törvényekre. ömaga többek között ezt mondja: „Arra törekszem, hogy a mai szükségletek szerint univerzális nyelven fessek a mának és remélhetőleg a holnapnak.” E sorok "írója nemrég járt Hollóházán a világhírű -— ám nem gondtalanul dolgozó — porcelángyár múzeumában, ahol a Szász-stúdió legjobb alkotásai is láthatók. Szász Endre sokáig színházak, filmek részére díszleteket és jelmezeket is tervezett. Az elmúlt nyolc év alatt főként porcelánmunkái váltak világszerte ismertté. A hollóházi Szász-stúdióban számos alkotás ölt művészi formát, indul el útjára a világ minden tájára. B. Müller Magda kiállításáról USA-ban élő magyar állampolgár, aki a munkásságát ismertető katalógus szerint hosszabb időközöket tölt Magyarországon. Gyűjteményes kiállításait a következő országokban mutatták be: Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Svájc, Finnország, Brazília, Kuwait, Szovjetunió, Bulgária, Románia. Nyíregyházán látható tárlata főként grafikai munkáinak egy részét tartalmazza, március 25-ig látható a művelődési központ szabadidős terében. A nyíregyházi művészeti hetek alkalmából ugyancsak március 7-én nyílt meg a Lenin téri kiállítóteremben B. Müller Magda fotóművész „Relációk” című tárlata, amely a hónap végéig látható. A harmadik tárlat a művelődési központ galériájában válogatást tár az érdeklődők elé a 13. miskolci grafikai biennálé anyagából, amely április 8-ig tekinthető meg. Mindhárom tárlathoz ízléses meghívók készültek, amelyek egyúttal jelzik, hogy a művészeti hetek rendezői erre is figyelmet fordítottak. Nem Szász Ei mindegy, milyen igényes tervezett, kulturált meghívó kai, katalógusokkal hívják Elégia. Csikvári Péter szobra. KM
