Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám

1986. március 4. Kelet-Magyarország 3 Bővülő nemzetközi együttműködés eredménye Folyóink vízminősége Melegítő VARGA MIKLÓS OVH-ELNÖKHELYETTES NYILAT­KOZATA A KELET-MAGYARORSZAGNAK — Őszinte örömünkre szolgált, hogy lapjuk rész­letes és átfogó ismertetés­sel segítette a vízgazdálko­dás és a víz minőségvédel­mének rendkívül nagy, s kiemelten fontos problémá­ját. Ügy vélem, a fontosság bizonyítására elegendő em­líteni, hogy a magyarorszá­gi folyóvizek 95 százaléka a határokon kívülről érkezik hozzánk, s a két nagy fo­lyó, a Tisza és a Duna vi­szont tőlünk továbbhalad­va más országokat szel át. Ebből következik, hogy kettős a feladat Az egyik a nemzetközi kapcsolatokon alapuló közös program, a másik, saját, itthon köte­lezettségeink együttese. — Elmondhatjuk: a bő­vülő nemzetközi kapcsola­toknak hála, a folyók víz­minősége kielégítő, azt is mondhatom, javuló Eh­hez hozzájárult többek kö­zött a Duna menti orszá­gok már együttes elvek alapján megfogalmazott deklarációban rögzítették a követelményeket, az ellen­őrzést, a minőségi mutató­kat. A Tisza esetében az érintett országok ilyen egyezménye most van ki­dolgozás alatt. Megkönnyí­ti á dolgot, hogy a KGST keretében megszületett az egységes norma, a vizsgá­lat, a mérés, a minőségi pa­raméterrendszer egységes formája. A közeljövőben el­készülő egyezmény, amely kiegészíti a kétoldalú megállapodásokat, lehetősé­get teremt a még hatéko­nyabb előrejelzéshez, a vá­ratlan szennyeződések köz­léséhez, a mérések egysége­sítéséhez. Mindez a gya­korlatban azt jelenti, hogy a Tisza vízgyűjtő területé­ről pontos információkkal rendelkezünk majd, s mi hasonlókat tudunk továbbí­tani partnereinknek — Mindehhez szükséges, hogy közös szemlélet alap­ján mérjük fel a mai álla­potot. Ki kell alakítani mindenütt — ahogy mi már megtettük — azt a törzshá­lózatot, amely iaz állandó laboratóriumi vizsgálatot, a kémiai és biológiai méré­sek eredményét, ezek elemzését végzi. Megterem­tendő a szennyezések elleni védekezés fnechanizmusa, az ezzel összefüggő jelző­rendszer, figyelőszolgálat. A közös értékelések, egymás helyzetének jobb megisme­rése nemcsak regionális ér­dek, hanem a folyók egé­szének sorsát, jövőjét hatá­rozhatja meg. — Elmondhatjuk: ma ha­zánkban olyan vízminőségi rendszer birtokában va­gyunk, amely o világon egyedülálló. Mind a folyók, mind a felszín alatti vizek helyzetéről havonta bulle­tint bocsátunk ki, szöveges elemzést megfelelő térké­pekkel. Ez az itthoni teen­dőket is pontosan megszab­ja, a tendenciákat közli, s egyben a nemzetközi együttműködés alapjául is szolgál. Ez a szisztéma ala­kul ki a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon, ahol a hagyományos észlelések mellett már a mikroelekt­ronika, a radaros megfigye­lés is jelen van. — Mindezek az erőfeszí­tések azonban estik papírok maradnak akkor, ha nem társul ezekhez a hazai ipar, mezőgazdaság is a tettek­kel, a korszerű vízgazdál­kodással, a víz minőségé­nek védelmével. Komoly feladat hárul mindenkire, hogy a folyókat és a fel­szín alatti vizeket óvja; a jó közművesítéssel, a kor­szerű tisztítóberendezések­kel, a veszélyt jelentő anya­gok megsemmisítésével, egységes szellem segítségé­vel járuljon hozzá a kin­cset jelentő víz megóvásá­hoz. — A kormányzat körül­tekintően, az anyagi lehe­tőségeket figyelembe véve azon fáradozik, hogy a ha­zai vizek minősége javul­jon, a fokozódó közművesí­tés megoldja a lakossági problémákat, megteremtőd­jék a szennyvíz tisztítása. Számos szabályozó hat olyan irányba, hogy a me­zőgazdaság optimális mér­tékű vegyszerfelhasználás­sal ne szennyezze a talajt. Részben a hatósági közbe­lépés, de nagymértékben a helyzetfelismerés az ipart is rászorítja a vízgazdálko­dásra és minősége védelmé­re. Mindez — mondhatná valaki — belügy. Ha azon­ban számításba vesszük, hogy vizeink melyek tá­voznak, milyenek, akkor kiderül: nemzetközi hatá­suk nem alábecsülhető. — Mindebből talán kide­rül : szétválaszthatatlan az egyes országok saját érde­ke a nemzetközi érdekektől. Igaz örömmel mondom: szégyenkeznivalónk nincs, s ehhez az ország vízügye­sei becsületes munkával já­rulnak hozzá. B. L. Divatosak a dobi dómok Van Tiszadobon az élő és holt Tisza között egy sziget­szerű nyúlvány, ami majdnem Dadáig ér és úgy hívják, Tóth füzes. Itt telepítettek először Szabolcs-Szatmár me­gyében dámszarvast, még a két háború között az Andrássy grófok. Annak az állománynak a maradványai máig meg­vannak, de azóta történt újabb telepítés is. Es nemcsak itt, hanem a megye más részein is. Ma már, mint Plavecz Já­nos megyei fővadász elmond­ta, több mint kétszázra tehető a dámivadálloimány, ami a megyében van. A dámtelepítés és az állo­mány tervszerű fenntartása részét keipezi amnialk a tíz­éves vadgazdálkodási terv­nek, amit ebben az éviben — az időszak feléhez érkezvén — felülvizsgálnak. A csak­nem fétaáttildó hektár vadász­területnek minősülő erdő és mező töredéknyi részén van csak ebből az érdekes, lapát- szerű agancsot viselő nemes vadból. Jelentőségét inkább szemlélteti, hogy gímszarvas­ból is csak körülbelül két­százas állomány van egész Szabodcs-Szatmártaan, néhány erdőre elosztva. Elejtése nem sok helyi vadásznak jut osz­tályrészül. A 42 vadásztársa­ság 1600 tagja inkább .bele­nyugszik, hogy pénzes ven- dégvariészok zsákmánya le­gyen a dám és a trófeáért befolyt összeg a társaságot gazdagítsa. Legyen miiből fi­zetni a 88 hivatásos vadászt, a telepítéseket, a 'téli vad­etetést és a többi fenntartó beruházást. Tiszadobon most négy éve a Boraik erdőbe is hoztak húsz dámvadat és ott így már két különálló csapat van, de folytatódik a telepítés. A na­pokban jött meg az engedély .további vásárlásokra. A mán- doki Petőfi, a tuzsórt Kos­suth, a nohodi Haladás és más vadásztársaságok terüle­teit is meghódítja az egyéb­ként Kisázsdából származó againcsos. Ott alsdvaitagosodott az ősi élőhely, és új hazájá­ban, Európában jobban érzi már magát. A Nyírség aká­cos fasorain, bőséges táplá­lékot kínáló mezőin különö­sen jó otthonra italéit. Az évtized végére a jelen­legi .telepítési és szaporodási ütemmel akár ezerre is meg­növekedhet a megye állomá­nyai. Ez annál is inkább ör­vendetes, mert akikor meg­fordul az irányzat és mi fo­gunk eladni tenyészegyedeket más vidékek benépesítésé­hez. Nem kis pénzről van szó, mert jelenleg egy átla­gos dámvad ára .tizenhétezer forint körül van, de egy kü­lönösen szép bikáért ötven­ezer forint fölött is fizetnék. Üzlet máris kötődik, az erdő- gazdaság már vásárolt er­deibe a megyei vadásztársa­ságoktól. Másfél tucat tehe­net vettek a Guta erdő ré­szére. Szép agancsokat növeszte­nek megyénk tájain a Kís- ázsiából származó nemes va­dak. Divatosak a dobi dám- lapátok. Tavaly és tavaly­előtt is több ezüst- és bronz­érmes trófeát zsákmányoltak a nagyrészt NSZK-faól érke­zett vendégivadászok. Nem­csak az agancs nyújt szép látványt, de fokozza a va- dászélmenyt, hogy különbö­ző színváltozatok is előfordul­nak. Nálunk példáiul lőttek már fekete példányt is a kü­lönben vörösesbarna állat­ból, de a vadászok tudnak fehér dámszarvasokról is. Nem elképzelhetetlen, hogy az itteni borjak között is fel­tűnjek ilyen változat. Az idén 52 dámvad telepí­tésére kerül sor, amelyeket a dunántúli Gyulajról kapunk az ottani vadgazdaságiból. A már felsorolt megyei vadász­társaságokon kívül mások is érdeklődnek, ami nem csoda, mert egy nagyon jól alkal­mazkodó állatról van szó, ke­vés baj van vele és nagyon jól illeszkedik a tájiba, 'ki­válóan megvan a már itt élő közösségben. A gímnek nem vetélytársa, hanem hasznos kiegészítője. Szebb lesz viele a vadfauna, értékesebb a vad­állomány Esik Sándor E lkeseredik, ha vélet­lenül nem jelesre sikerül a vizsgá­ja valamelyik tantárgy­ból a főiskolán. De kitűnő­en tolmácsol német nyelven, aktív a szerződések kötése­kor, s példásan vezet vita­kört a KISZ-ben. ö Bereczki Ilona, a Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezet nyír­egyházi központjának egyik műszaki dolgozója. — Itt cseperedtem felnőt­té, minden lépésemről tud­nak a szövetkezetben. Ide kerültem a Kölcsey Gimná­ziumból, érettségi után, ahol német tagozaton tanultam. Sokat köszönhetek az egész kollektívának. Legújabban azt, hogy bizalommal java­soltak a párt tagjai sorába. Különösen az utóbbi egy esztendőben éreztem a na­gyobb figyelmet, gondosko­dást, ami kísért. Ügy lát­tam, örülnek a közvetlen munkatársaim Kollár Gyu- láné, Bartáné Vörös Klára, Bellus József né, Offra Gyu- láné és Kiss Jánosné amikor megtudták, hogy párttagnak „Szeretjük, mert igényes../' jelentkeztem — vall az el­határozás első pillanatairól szerzett tapasztalatáról Ilon­ka, aki jóval innen van a három ikszen Szentpéteri Editnek, a KISZ-bizottság titkárának emlitette elhatározását. Ve­le volt az első bensőséges be­szélgetés a felvétel körülmé­nyeiről, a követelményekről, örültek Bereczki Ilona jelent­kezésének. — Nem volt kevés mun­kám addig sem. Nem pa­naszkodtam, hogy nincs mit csinálnom. Amikor azonban komolyan szóba került a felvételem a pártba, tettek még rá egy „lapáttal”. Nem panaszkodott. Vé­gezte tisztességgel. Vezetett politikai vitakört, s mint műszaki, jelentős szerepe van az exportmunkák előkészí­tésében, a vámkezelésekkel, a partnerek fogadásával, a ruhamodellek műszaki le­írásával. Közvetve vesz részt a termelés előkészítésében. És kiválóan végzett munká­ja mellett most III éves a Könnyűipari Műszaki Fő­iskolán. — Igazán sokat köszönhe­tek Miaigdi néninek (Jar- kovszkiné Resán Mária párt­titkár) és Marikának (Má­tyás Sándorné). ök különö­sen sokat foglalkoztak ve­lem. Megtanultam az embe­rekkel bánni, bővítettem né­met nyelv tudásomat és ott­honos lettem a ruhaiparban — mondja Ilona. — Igazán meghatottságot éreztem, ami­kor február 12-én a taggyű­lés bizalmat szavazott ne­kem. A szövetkezethez tizenéve­sen került Bereczki Ilona valóban a kiszemeltek között volt. — Ügy ítéltük meg, hogy emberségénél, szerénységé­nél és felkészültségénél fog­va egyik jelöltünk lehet — beszél róla a párttitkárasz- szony. — Pártszervezetünk­ben működik előkészítő tan­folyam, amelyet a fiatalok részére szervezünk. Ennek a vezetője Mérnyi Béláne. ö a kijelölt ajánlókkal együtt készt! elő a fiatalokat a párttagságra. így történt ez Ilona esetében is. Ilona szerénységével, kivá­ló munkájával, szaktudásá­val, áldozatvállalásával tűnt fel. Ha későn érkezik ka­mion, őrá számíthatnak. Ha szavalóversenyre kell nevez­ni, bízhatnak Bereczki Ilo­nában. Biztos ' dobogóra ke­rül. — Sok hozzá hasonló fia­talt szeretnénk jelölni a párt­ba — fűzi a mondathoz Jar- kovszkiné. — Szeretjük, mert igényes lány, tudatosan műveli ma­gát és szerény ember. Talán már túl szigorú is magával — jellemzi egyik ajánlója, Mátyás Sándorné Bereczki Ilonát. — Szívesen ajánlanék hasonlókat a pártba. Kordán Mihály az ágazati pártbizottság titkára ezt mondja: — A vb részéről én beszél- ' gettem Bereczki Ilonával. Sok mindenről váltottunk szót legalább egy órában. Sző volt helytállásról, a szerve­zeti szabályzatról, a párt­életről. Igazán meggyőződ­tem róla: érett a párttagság­ra. Február 25-i vb-ülésün- kön meg is erősítettük a taggyűlés határozatát felvé­tele ügyében. B ereczki Ilona néhány napja tagja a pártnak. Egyik legfiatalabb az új, a szocializmusba beleszü­letett nemzedék sorából. Va­lóban gondosan készítették fel. Nem lenne helyes ez­után sem magára hagyni! Ér­demben most kell kommu­nistává nevelni-formálni. Farkas Kálmán Vágják a nádat Kislé- ta határában. Mivel jégtörő Mátyás nem végezte el a munkáját, így a nádvágók még március elején is dol­gozhattak. (Bodnár István felvétele) o Export­dzsekik A Nagykállói Textilruhá­zati Ipari Szövetkezet idei 44 millió forintos termelésé­nek már túlnyomó részét le­kötötték a külföldi megren­delők. Az elmúlt évhez ké­pest a szocialista export- szerződések értéke 5, a dol- lárelszámolásúaké pedig 10 százalékkal emelkedik eb­ben az esztendőben. A mű­szálas anyaggal bélelt dzse­kikből csaknem 25 ezer da­rabot rendeltek meg az NDK-beli partnerek, ebből 5 ezret már el is szállítottak a napokban. A libatollal bé­lelt tűzött kabátokból most Svájcból 10 ezer, Finnország­ból 1200 darabra szóló meg­rendelést kapott a szövetke­zet. KIFLI K ezem tele volt, láb­bal próbáltam ki- I nyitni az ABC len­gőajtaját. — Tessék várni, segí- ' tek! — mondta ekkor egy nagy szemű, fekete kisfiú, s az egyik szatyrot is ki­vette a kezemből. Már a kocsihoz értünk, mikor szemlesütve meg­szólalt: — Tetszik nekem adni ötven fillért? — Minek az neked, kis­fiam? — Hát... — nézte ki­tartóan a sáros, latyakos járdát — egy kiflit aka­rok venni. — Még most volt az ebéd — mondtam. És akkor a kisfiú fel­emelte tekintetét. Ártatla­nul nézett a szemembe. — Én még ma nem et­tem semmit. Zavartan kotorásztam a táskámban, egy fém hú­szas akadt a kezembe. — És apád? — kérdez­tem. — Ó ... hát ő iszik. — Van testvéred? — Van. Három ... — Hol laktoki? — Itt a Nyírfa utcában. — Tessék — adtam a kezébe a húszast, és elne­vettem magam. Te bo­lond! — csóváltam a fe­jem, hagytad magad át­vágni. Méghogy nem ebé­delt ...» Visszalopakodtam a boltba, lássam mire költi a pénzt. Kiflit vett érte. Balogh Géza Nád­aratás Díjnyertes trófeák

Next

/
Oldalképek
Tartalom