Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. március 4. A gazdasági fejlődés meggyorsítása az SZKP stratégiai irányvonala (Folytatás az 1. oldalról) a szükséges gyakorlati következtetéseket. A párt kritikusan elemezte a kialakult helyzetet, és intézkedéseket tett a gazdasági építés vezetésének megerősítésére, mindenekelőtt a szervezettség és a munkafegyelem növelésére. Ezek az intézkedések az egész nép támogatására találtak, és lökést adtak előrehaladásunkhoz. Ennek eredményeképpen 1983 elejétől némi előrelépés történt, bizonyos fokig megjavult a XI. ötéves terv teljesítésének menete. Az előadó kiemelte a népgazdaság néhány fontos eredményét, majd hangoztatta, hogy minden nehézség ellenére a párt maximális erőfeszítéseket tett a XXVI. kongresszuson jóváhagyott népjóléti tervek megvalósítására. Emelkedett a munkások és alkalmazottak átlagos havi keresete, a termelőszövetkezeti dolgozók bére, növekedtek a társadalmi fogyasztási alapok. Nyikolaj Rizskov rámutatott: az öt év alatt tehát nem keveset,tettünk, ugyanakkor nyíltan meg kell mondani, hogy nem sikerült teljes mértékben elérni az ötéves terv feladatait. Számos ágazat nem tudta teljesíteni a kitűzött célokat. Egészében véve az öt év alatt a termelés adós maradt 35 millió tonna kész hengerelt áruval, 145 millió tonna szénnel, több mint 50 millió tonna olajjal és 16 milliárd rubel értékű fogyasztási cikkel. Nem hozták meg a szükséges eredményeket a mező- gazdaságba befektetett jelentős ráfordítások. Rendszeresen nem hajtották végre a hatékonyság növelésének feladatait, erőtlenül valósult meg a tudományosműszaki haladás. Mindez nem maradhatott hatás nélkül az egész gazdaság fejlődésének eredményeire, arányaira, s a nemzeti jövedelem több milliárd rubeles veszteségében mutatkozott meg. Ennek következtében nem teljesítettük a népjólét emelésének számos feladatát, például a reáljövedelmek, a kiskereskedelmi áruforgalom növelését. Gyökeres és mélyreható változtatásokra volt (Szükség, és a párt kitartóan kereste az' ország előtt álló feladatok átfogó megoldásait. Erre az átalakításra ösztökélte a kommunistákat, az egész szovjet népet az SZKP Központi Bi- izottságának 1985. évi áprilisi teljes ülése, amely áttörést eredményezett társadalmunk életében. A legfontosabb most az, hogy a szocialista tervgazdaság előnyeit és növekvő lehetőségeit kihasználva következetesen valósítsuk meg az SZKP gazdasági stratégiáját. A beszámoló második fejezetét bevezetve az előadó a fő irányok tervezetét úgy jellemezte, hogy az konkrét feladatokban és számokban testesíti meg az SZKP-nak társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását szolgáló, 2000-ig érvényes programját, a szovjet társadalom új állapotának elérését, az ország termelőerőinek mélyreható átalakítását, a termelési viszonyok korszerűsítését. A fő irányok tervezete — mondotta a kormányfő — olyan jelentős problémák és nagyszabású komplex célprogramok tudományosan megalapozott kidolgozásán alapul, amelyek lényegében átfogják a 2000-ig tartó időszakot. Ilyenek: az élelmiszer- és energiaprogram, a gépipar és a kemizálás fellendítése, a közszükségleti cikkek termelésének fokozása és a szolgáltatások fejlesztése. Azokat a célokat, amelyeket a szovjet gazdaságnak a XX. század végére el kell érnie, az SZKP új szövegezésű programjának megállapításaival teljes összhangban határoztuk meg. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés megduplázását tervezzük, s lényeges mértékben növekedni fog és gyökeresen átalakul az ország termelő apparátusa. Ennek eredményeként az elkövetkező 15 év alatt olyan gazdasági potenciált hozunk létre, amely nagyjából megegyezik a szovjet hatalom évei alatt a mai napig felhalmozott potenciállal. A szocializmusban a társadalmi termelés legfőbb célja a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó növelése. A jelenlegi szakaszban a kommunista párt azt tűzi ki feladatul, hogy minőségileg új szintre emelkedjék a jólét. A gazdaság anyagi erőforrások iránti szükségleteinek kielégítésében távlatilag az a feladat, hogy a tüzelőanyag-, energia-, nyersanyag-, fém- és egyéb anyagszükségletek növekményét 75—80 százalékban megtakarításból fedezzük. Történelmi jelentőségű feladat, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányai alapján végrehajtsuk a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját. E nagyszabású célok és feladatok megvalósítása lényegesen előbbre viszi az országot a társadalmi haladás útján, jelentősen megerősíti világgazdasági helyzetét, s még jobban növeli a szocializmus vonzerejét. Nyikolaj Rizskov a beszámoló következő fejezetében hangoztatta, hogy a párt hosszú távú gazdasági stratégiájának gyakorlati megva-. lósításában az első és rendkívül felelős szakasz a XII. ötéves terv. A felgyorsítást célzó irányvonalból kiindulva az SZKP Központi Bizottsága célszerűnek minősitette, hogy a XII. ötéves tervben 25 százalékra emeljék a termelési beruházások növelésének ütemét, szemben a megelőző időszak 16 százalékával. Természetesen mindez bizonyos változásokkal jár a nemzeti jövedelem megoszlásában: növekszik benne a felhalmozási alap aránya. Az elkövetkező időszakban a felhalmozási aránynak állandó szinten kell maradnia, majd pedig valamelyest csökkennie kell. Mindez olyan körülmények közepette történik, amikor emelkedik a társadalmi termelés hatékonysága. Ez lehetővé teszi a fogyasztási alap abszolút mértékének jelentős növekedését, amely végső soron meghatározza a szovjet emberek anyagi életszínvonalát. A fogyasztási alap növekedése a XII. ötéves tervben 74 milliárd rubelt tesz ki az elmúlt időszak 55 milliárd rubeljéhez képest. Felgyorsul a lakosság reáljövedelmének növekedése. Az eredmények növelését úgy kell elérni, hogy közben lényegesen csökken a legfontosabb erőforrások fel- használása és javulnak a munka minőségi mutatói. A beszámoló IV. fejezetéről szólva elmondotta: A sokoldalú intenzifikólás pártirányvonala a tudományos-műszaki forradalom jelenlegi szakaszának óriási lehetőségeire támaszkodik. A tudományos-műszaki haladás egyik legfontosabb iránya a csúcstechnológiák széles körű bevezetése. A XII. ötéves tervidőszakban 1,5—2- szeresére kell bővíteni az egyes iparágakban a haladó bázistechnológiák alkalmazását. A másik irány a termelés automatizálása és gépesítése. Népgazdasági méretekben az automatizálás szintje átlagosan kétszeresére nő. A népgazdaság elektronizálásában a számítástechnikai eszközök termelése öt év alatt 2,3-szeresére nő, az ipari robotok állománya pedig háromszorosára. Az új technika és technológia bevezetésének az egész ötéves tervidőszakra előirányzott méretei biztosítják a társadalmi munkatermelékenység növekményének több mint kétharmadát, s 28 milliárd rubellel csökkentik az ipari termelés önköltségét. Az előadó a XII. ötéves terv beruházási politikája újdonságának nevezte, hogy az a tudományos-műszaki haladás felgyorsítására és — ezen az alapon — a termelés anyagi bázisának és szerkezetének minőségi átalakítására irányul. Lényegesen bővül a beruházások növekménye: az 1981—1985. évi 125 milliárd rubelről a mostani ötéves tervidőszakban 170 milliárd rubelre emelkedik. Az agráripari komplexumra — az élelmiszerprogramnak megfelelően — az összes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kapnak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki megújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokra irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990- ben 50 százalékra emelkedik. Áttérve a XII. ötéves terv szerkezetpolitikájának elvi jelentőségű irányaira, Nyikolaj Rizsikov mlindsnekeil'őltt kiemelte a végtermékeiknek — a gépeiknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek — az úgynevezett közbülső termékeknél — a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkész termékekénél — gyorsabb ütemű növekedéséit. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a .tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kelll, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. A viLlamosenergia- ,termelés, a vegyipar, az olaj- feldolgozó ipar és a gépgyártás hányada az iparban 1990- re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése felé. Jelentős változások figyelhetők mag a szerkezeti anyagok komplexumában. Ezen a téren a legfőbb feladat a progresszív, gazdaságos fajták arányának növelése. Fel- gyorsül a fémek és más hagyományos anyagok helyettesítése műanyagokkal, a legújabb műanyagfajták termelése mintegy hatszorosára növekszik. Jelentős mértékben fejlődik a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mező- gazdasági termék termelését. Ehhez jobíban el kéül látni a kolhozokat és a szovhozoka-t új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a .talajt, és hatókonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A szemes termények .termelését 250—255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnáira. Ezeket az eredményeket csak intenzív .technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az apráripari komplexum új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul’ összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módszerekkel és a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó iintenzifi- kálás útjára, ezeket összhangba kell hozni az új feltételekkel és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges javítgatásokra, hanem — amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette — radikális reformra van szükség. Ugyanakkor a párt továbbra is következetesen azon fog munkálkodni, hogy bővüljön az egyesülések és vállalatok önállósága, növekedjék felelősségük a végeredményért, nagyobb legyen a gazdasági növekedés. Mint ismeretes, az utóbbi években fontos lépéseket tettünk ezekben az irányokban. Soha nem látott mértékben folyik a hatékonyabb irányítási formák keresése és kísérleti kidolgozása, s a bevált új irányítási formák elterjedése a gazdasági élet jellemző vonásává vált. A XII. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kialakítsuk a gazdasági mechanizmus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit. A továbbiakban Nyikolaj Rizskov rámutatott: a gazdaság intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak — mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéinek, a tudományos-technikai haladás és a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek — szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az Állami Árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazdaságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyülemlett problémákat. A szociálpolitika feladataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. A beszámoló ezután arra tért ki, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági te- vétoenységigel /szemben. Abból indulunk ki — mondotta a szovjet kormányfő — hogy a jelenlegi világban el. engedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudományostechnikai kapcsolatok aktív fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a nép- gazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. A fő irányok tervezete a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező feladatokra kell majd összpontosítani e kapcsolatokat, a tudományos-műszaki haladást célozva meg velük, nagyobb mértékben felhasználva őket a szociális kérdések megoldása érdekében. A beszámoló utolsó fejezetéhez érve az előadó egyebek között kifejtette: a gazdaságnak és a gazdasági hatékonyságnak a XII. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy lényegesen előrelépjünk az SZKP programcéljainak megvalósításában: a szovjet emberek életszínvonalának minőségileg új szintre emelésében, a munka- és életkörülmények következetes javításában. Minden egyes dolgozó keresetének nagyságát pontosan összhangba kell hozni munkájának eredményeivel. Ebből kiindulva jelöltük ki a fő irányokban szereplő nagy jelentőségű intézkedés végrehajtásának — a bértarifák és a besorolási illetmények emelésének — irányait és rendjét. Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi termelés ágazataiban rövid idő alatt, gyakorlatilag egy ötéves tervidőszak folyamán, áttérjünk az új bérekre és fizetésekre, amelyeket átlagosan 25—30 százalékkal tervezünk emelni. Gyorsabb ütemben fog emelkedni a kereset a kol- ‘ hozókban, a munkatermelékenység tervezett növelésével összhangban el fogja érni átlagosan a havi 180 rubelt. A háztáji gazdaságokból származó jövedelmeket is figyelembe véve a kolhozokban foglalkoztatott dolgozók reáljövedelme gyakorlatilag egyenlő lesz a munkások és alkalmazottak jövedelmével. A párt szociális politikájának keretében elvi jelentőségű a lakosság növekvő fizetőképes keresletének maradéktalan kielégítése. Nem túlzás azt mondani, hogy ma ez az egyik legidőszerűbb feladat. Megoldásával közvetlenül összefügg a munka fokozottabb anyagi ösztönzése, a szabadidő ésszerű kihasználása, a szovjet emberek hangulata, a hiánycikkek okozta káros jelenségek leküzdése. Mindenekelőtt javítani kell a lakosság élelmiszer-ellátását, különösen húsból, tejtermékekből, zöldségből és gyümölcsből. Az iparcikkek fogyasztásának is progresszív változásokon kell átmennie. A lakosság iparcikkellátásának színvonala az utóbbi években észrevehetően nőtt, egyes árufajtáknál a piac telítetté vált. Most egy jóval bonyolultabb probléma kerül előtérbe: a minőség és a választék kérdése. A választókbővítéssel és a divatos termékek előállításával kapcsolatos problémák megoldása során természetesen nem szabad megalapozatlanul csökkenteni az elsősorban gyermekeknek és időseknek szánt. olcsó, de jó termékek gyártását. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy országunk dolgozói, akik szilárdan tömörülnek a lenini párt köré, tudatában vannak nagy felelősségüknek és a kor követelményeinek, s mindent megtesznek a XXVII. kongresszus történelmi határozatainak teljesítéséért. Az előadói beszéd elhangzása után vita következiett. Hétfőn este a kongresszus bizottságot alakított a gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányainak tervezetéhez benyújtott módosító és kiegészítő javaslatok /elbírálására. Ma reggel aiz ötödik /napirendi pont meigiv itatásával, azaz a miniszterelnöki gazdasági előterjesztés vitaijaival folytatja munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa. Berecz János beszéde A magyar nyelv hetének ünnepélyes megnyitója A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat magyar nyelvi választmánya az idén huszadik alkalommal rendezi meg a magyar nyelv hetének eseménysorozatát, amelyet hétfőn Miskolcon a megyei tanács székházának dísztermében nyitottak meg. Az ünnepségen Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy nemcsak az anyanyelv hetében, hanem mindennapi munkánkban, megnyilatkozásainkban is éreznünk kell azt a felelősséget, amellyel anyanyelvűnknek, anyanyelvűnkért tartozunk. Ha vannak — és vannak — a közéletben, a mindennapi nyelvhasználatban tőlünk, a nyelv nem elég figyelmes, gondos használóitól eredő hibák, akkor legyen bennünk erő, felelősség, műgond kijavításukhoz. Ezt nemcsak gondolataink, érzelmeink hatásos kifejezése követeli meg, hanem az is, hogy nyelvünk sorsáról, fejlődéséről, jövőjéről van szó. A KB titkára szólt arról is, hogy a magyar nyelv hete, már néhány éve- az anyanyelv hetévé vált; ezzel is kifejezzük: mindenkinek, bármely nyelven beszél is e hazában, joga és kötelessége anyanyelvének ápolása, hogy világosan, tisztán, hűen fejezhesse ki gondolatait és érzelmeit. Ezután a nyelvért viselt társadalmi felelősségnek egy másik vonatkozására térve, rámutatott: a nyelv gondozása, pallérozása közvetlenül hat magatartásunkra. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!
