Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. március 24. Kincset keresnek Rajzik, zsong a Rózsa utca R Hatzel térből, annak öblös bugyrából hajt ki a Rózsa utca Nyíregyházán. A botanikából azért kölcsönöztem a szót, mert mint annak a növénynek közismerten tövises ágán jönnek-mennek egymás he- gy én-hátán a levéltetvek rajzáskor, olyan embertömeg tapossa egymás lábát. Az Öcskapiac megérdemli, hogy nagybetűvel írjuk a nevét. Legalábbis méretei okán. Az embernek eszébe jut az örökzöld vicc poénja: „és ki maradt az üzletben?" Úgy tűnik, mintha egész Nyíregyháza itt lenne. Pedig ezen a március végi szombaton olyan köd van és fagy, mintha nem húsvét, hanem karácsony közeledne. ★ Az utca elején az árusok arisztokráciája tárgyal méltóságteljesen a komolyabb vevőt sejtető pasasérral. A pazonyi épületasztalos úgy áll ablakai és ajtói között, mintha az épület is ott magasodna. „Jól kitoltak kérem ezekkel a bolond népekkel. Megvétetik Delük öt-hatezer forintért azokat a híres hőszigetelő ablakokat. Azok meg beveszik, hogy húsz év alatt megtérül az áruk. A marhák... ki tudja, mi lesz húsz esztendő múlva? Látja ez, az enyém csak kétezer, de ez munka __” Látom. A becsületes, szép iparosmunka valóban szép látvány, a szabó és a szűcs sátrában is azt keresik. Falusi emberek, akikre Krúdy a külsejük alapján azt mondaná: délceg magyar atyafiak. Az egyiknek a felesége még javít is a képen, kitépi nagy mérgesen az ura szkjából a cigarettát, miközben az egy vastag, fekete háromnegyedes kabátot próbál. Amolyan templombajáróst. A keresKi tudja hány par? kedö, látva az akciót, az asszonnyal tárgyal tovább. Megegyeznek. Micsoda árak?! Egy hozzá való rogyós szárú bőrcsizma két-háromezer fo- rint. Igaz, ez még nem az ócskapiac. Az egy kicsit arrébb kezdődik. Ahol egy öreg cigányasszony egy hatalmas cipőkupac közepén üldögél. Becslésem szerint lehet vagy ezer pár. A fia, jóképű legény, felhúzza a szemöldökét: „ki tudja, hány pár lehet? Sohase számoljuk meg. Jön is hozzá, meg kopik is belőle. Az a lényeg, hogy 150 forint mindegyik." Akad közötte olyan is, amelyik bízvást a többszörösét éri. ★ És ezzel már el is ér a pszichózis, ami ide hozza az embereket. Jobbnál jobb alkalmak követik egymást. Szaporodik az idegen szó is: „ezüstróka tessék” hangzik alig érthető magyarsággal. A számot mar a tenyerükbe írják. Aztán fúró-faragó szerszámok, rádiók, magnók, keleti és nyugati gyártmányúak. Vadonatújak. Kötődnek az üzletek is. A szembejövők már vettek ezt-azt, a hónuk alatt szorongatják. Arcukon látszik, hogy mindannyian olyan alkalmat csíptek el, amelyik sohasem tér vissza. Külön műfaj a szovjet „importholmi”. Csupa-csupa olcsóság, véli az ember. Megnézek egy jó négyméteres, de alig méteresre összetolható horgászbotot. Háromszáz forint? összeomlik fogadalmam, ami szerint akkor sem veszek semmit, ha ingyen adják. Már majdnem fizetek, amikor megnézem a bot végét: cena: 10 rubel. Nocsak, majdnem lépre mentem. Mutatom az asszonyságnak. „Uram! Menjen ki, vegye meg, hozza be. Ha megteszi, utána azt mondja majd, hogy ez volt az olcsó”. Ki tudja, lehet, hogy igaza van. Még egy hasznos tapasztalat. Itt minden árun rajta van, hogy hány rubel volt. A vasalón külön, a rajta levő hálózati dugaszolón még külön, hogy húsz kopejka. ★ Szellősebb az embertömeg, a hazai áruk következnek. No, ezek között már keresf--------------------------------------------------------------------------------Szalonzenekar Nyíregyházán? M a húszéveseké a világ Diszkó, diszkó, diszkó . . . minden mennyiségben. Huszonötig talán elmegy ... És mi van, mi lesz utána, ha valaki már a harmincadik életévén is túl van, de szeretne táncolni, társaságban lenni és jól érezni magát? Elmehet a presszóba, ahol főként tiniket talál és másokat, de a számára nem ideális társaságot. Rendezhet házibulit, vagy annak lehet részese, de a költségek nem kicsik és megszervezni sem könnyű ... Tehát ez sem jó, az sem jó, egyik sem jó. De valamilyen megoldást mégiscsak jó lenne találni. Tonté Lászlónak, a nyíregyházi zeneiskola tanárának van egy ötlete. — Mivel a világ nemcsak a húszéveseké, ezért a zeneiskola tanárai szeretnének egy szalonzenekart alakítani — mondja Tonté László. — Sokat jártam a szocialista és a tőkés országokban, ahol csaknem mindenütt az idősebb korosztálynak is teremtenek zenés, kulturált szórakozási, táncolási alkalmat. Legutóbb Csehszlovákiában éreztem magam jól, éppen a kellemes szórakozási, zenehallgatási lehetőség miatt. (Hazánkban is felismerte ezt az igényt a Ber- gendi szalonzenekar.) E helyeken és alkalmakkor egy- egy szalonzenekar fülbe- mászóan muzsikál és a jelenlévők népes tábora egy egész délutánt, vagy estét egy pohár bor, sör, vagy üdítő mellett, kulturált környezetben tölthet el. Ügy érzem, erre Nyíregyházán is igény lenne. A megyeszékhelyi zeneiskola tanáraiból alakuló sza> lonzenekar szombatonként, vagy vasárnaponként egy- egy nagyobb teremben játszana és a közönség, az emberek közben beszélgethetnének, táncolhatnának, bizonyosan jól éreznék magukat. Tonté László elmondta, hogy a szalonzenekar — ha hívnák — a vállalati rendezvényeken is közreműködne. Ezek után már csak azt szeretném leírni, hogy a zeneiskola 14 tanárából álló nyíregyházi szalonzenekar itt és itt, ekkoc_ és ekkor mutatkozik be, de nem tehetem. A zenekar ugyan „ugrásra kész”, de sajnos a fellépéséhez a különböző szervek ígéreteinél, óvatos tárgyalgatásainál immár több kellene. Ki kellene próbálni, hogy az alkohol mértéktelen fogyasztása nélküli, igazán emberi kikapcsolódás iránt tulajdonképpen mekkora az igény. De ahhoz el kellene kezdeni. . . A zenekaron nem múlik ... Már felhangolódtak ... Cselényi György \ ______________________________________________________________________________________ ve sem találni újat. Egy vastag, zsíros nyakú esőkabáton, amelynek kora talán az enyémmel is vetekszik, néhány kilányi anyacsavar, és szivárvány színűre égett rádiólámpák várják jobb sorsukat. A csavarokra hamar alkuszik a gazdája, két forintért adná darabját. Fogalmam sincs, hogy olcsó-e vagy sem. Inkább a lámpákat nézegetem. A kissé szeszes leheletű ember közelebb hajol és bizalmasra hallatva a hangját, közli: „ez képcsöves tévéből van, de csak harminc forint." A meglepetés villámcsapásként ér, és ezt látja rajtan). ,De lehet ebből a csapágyból is” — tántorodik egyet. Mozdulata az időközi korrekcióktól majdnem kacki- ásra sikerül. A mozdulatlanná rozsdásodott szegény sorsú alkatrészről még megtudom, hogy nemcsak stráfko- csiba jó, hanem Wartburgba is. Ahogy ott állok, lassan körülvesznek. Egy másik kapatos férfi kislavornyi rádióhangszórót nyújt felém, de úgy, hogy majd hanyatt esek vele együtt. „Csak harminc forint" közli az árat. Megkövültén látom, hogy a membránt kivágták belőle. Bátortalanul szóvá teszem. „Haha haha! De a mágnes!" rikolt diadalmasan. Azzal odaragasztja egy arra haladó kerékpár vasvázához. Tényleg jó erős mágnes lehet, mert elment a biciklivel az egész. Mindenestől. Szabadulnék már, ezért megkérdezem egy távolabb ülő borostás polgártól, mennyiért adja a pumpáit? Van előtte vagy nyolc-tíz. Pe- chemre még arra is kíváncsi vagyok, honnan szerzi be. Esküszöm, nem gondoltam rosszra. De már szaporázom is a lépteimet. „Miért? Tán megismeri? Mit gondol, olyan ember vagyok én?" ★ Mennyiféle ember? Ismert közéleti személyiségek emelgetik egymásnak a kalapjukat. Majdnem legázolom tu- lajdon unokaöcsémet. Családostól nézelődnek, még az anyós sem maradt otthon. Még egy ismerős arc, az agyamban azonosítom: Szabó Tünde, a Móricz Zsig- mond Színház művésznője. ,,Kincset keresni járok ide. A múltkor vettem egy igazi cvikker.t.” Most könyveket nézeget. „Ugye ez a színésznő volt?" — ámul a néni, aki a tucatnyi bibliát árulja. Szédítő ez a kavargás. Egy huncut szemű fiatalasszony majdnem rám próbál egy szép fehér alsógatyát. „Az uram is ilyet hord”. És tetszik? „Az tetszik, ha nincs rajta.” Égőpiros arccal vettem egy kék, egy barna és egy drapp jégzoknit. Esik Sándor Konferansi elégtelen — műsor jé Telt ház várta a népszerű müvészhizaspárt, Bodrogi Gyulát és Voith Ágit, valamint az ugyancsak közkedvelt Komár Lászlót szombaton este 8 órakor a nyíregyházi megyei és városi művelődési központ színháztermében. A „Tavaszi pódium” sorozat előadásaként került sor a vendégjátékra, melynek célja, hogy neves színészekkel, énekesekkel ismerkedhessen a közönség. így élőben is, ne csak a képernyőn. A konferanszot kivéve — amely elégtelenre vizsgázott bájolgó, üres, ötlettelen, ri- pacskodó stílusával, magyar nótázásával — a közönség úgy hiszem nem csalódott, kellemes, szórakoztató perceket tölthetett Bodrogi Gyulával, Voith Ágival és Komár Lászlóval. Nem volt viszont méltó hozzájuk a műsort bevezető konferansz. amelynek előadója valószínű összetévesztette a helyszínt egy falusi kiskocsmával. S ez még a falusi kocsmákra nézve is sértő ... (P. g.) Ide nekem a vaddisznóagyart Jól teleltek a var- sánygyürei Tisza Tsz vadasparkjának lakói. Az özek, dám- és gímszarvasok mellett egy csoport muflon és vagy száz vaddisznó birtokolja a 250 hektáros erdőt. Törzsállományként tartják tovább szaporítás céljából, igaz a vaddisznókból jópár akad puskavégre is. A dróthálós kis ketrecekben nemesszőrű sarki rókák növesztik prémjüket. A százas létszámú állomány tavasszal, kora nyárra elérheti a félezret is. (Elek Emil felv.) Kedvezett az enyhe tél a megyében élő vadaknak — tudtuk meg Tömösvári Károly vadászati-halászati felügyelőtől. Kevesebb volt a vadpusztulás, bár az őzek között februárban kisebb has- menéses betegség pusztított. A szarvasok, őzek, nyulak és vaddisznók a rendhagyó telet rendhagyó módon élték át. A korábbi évektől eltérően az Idén kevésbé vették igénybe az etetőkben elhelyezett takarmányt, inkább a természetes táplálékot keresték. Pedig a vadásztársaságok nem fukarkodtak az állatok etetésével. A megye több- ezer etetőhelyén kétezer tonna takarmányt helyeztek el, ami most lassabban fogyott. Pedig az állatok téli vitamin- dús táplálkozása rendkívül fontos, azért is, mert a sutavad méhében ott a szaporulat, és nem mindegy, hogy az utódok milyen súllyal és egészséggel születnek. Másrészt a szarvasok, őzek elhul- lajtott agancsa helyett is növekszik az új, a régitől remélhetőleg díszesebb. És a trófeák súlyát bizony már- már arannyal mérik. Jó híre van a nyírségi vadászterületeknek, a vadászok között. Külföldről is egyre többen látogatnak el a jó zsákmány reményében, ami a valutaszerzés miatt sem közömbös. Tavaly közel húszmillió forint" értékű devizát hozott a vadászat. Leg- szívesebben olasz és nyugatnémet vadászok keresnek fel a vadászidényben bennünket, és egyre több dán és spanyol is bóklássza vadászfegyverrel a szabolcsi erdőket, cserjéseket. Az idén két olajsejk vadásznaplójába is piros betűs bejegyzéssel került be megyénk. Különleges kívánsággal jöttek hozzánk. Hortobágyi vadkacsázás után vaddisznót szerettek volna lórii, de erre csak két óra szabadidejük volt. A varsánygyürei- el siettek segítségükre, akik a vaddisznóállomány növelésére különösen nagy gondot fordítanak. Olyan helyre vitték az arabusokat, amelyről tudták, hogy ott sikerrel vadászhatnak. A sebtében tervezett vadászatnak trófeás eredménye lett. A két kilőtt vadkan agyara közül az egyik arany-, a másik bronzérmes lett. Februártól viszont már az állatok is fellélegezhettek. A vadásztársaságok elvégezték a vadállomány becslését, és az eredménnyel elégedettek. Megyénkben mintegy 360 vaddisznó, 300 szarvas, 45 ezer mezei nyúl, 80 ezer fácán és 6 ezer fogoly örül most egyebek mellett a tavaszi szép időnek. Újdonság viszont áz, hogy az egyik Tarpa környéki erdőben megtelepedett egy kisebb jávorszarvascsapat. Egy bikát és tehenet és egy borjút tartanak számön a vadászok. Természetesen vigyázzák őket, mint a szemük fényét. (bodnár) 3aj de jó a habos sütemény... Tirtahegyek húsvétin Krémek, tortalapok töménytelen mennyiségben. Mennyezetig feltornyozott süteményestálcák, tele ínycsiklandozó falatokkal. Bizony igen óvatosan kell lépni az ott tartózkodónak a Szálloda- és Vendéglátó Vállalat 603-as számú Pazonyi úti cukrászati üzemében: köny- nyen összekrémezheti magát. Ilyenkor, húsvét előtt nem találni egy tenyérnyi szabad helyet sem sütemény, vagy alapanyag nélkül. A tavaszi ünnep a karácsonynál is nagyobb feladatot ró az üzemre és dolgozóira. Torta, finom sütemény nélkül elképzelhetetlen a vendégváró ünnep. És bizony a háziasszonyok válláról nagy terhet vesz le a cukrászdában, élelmiszerboltban megvásárolt, készen kapott sütemény. Görömbei Sándor üzemvezető megerősít abban, amit látok. Rendkívül nehéz a feladatuk a húsvét előtti héten. A szokásos megrendelésnek (ami egyébként sem kevés) a háromszorosát kell teljesíteni. Ilyenkor, húsvét táján 2500 tojást, 150 kiló vajat, és vagy 200 kiló cukrot használnak fel naponta. 40—50 ezer süteményt és legalább kétezer tortát készítenek el a három műszakban. Két hete nincs szabadnap, pihenőnap, és bizony túlóráznia is kell a 38 dolgozónak. Még a cukrásztanulók is serényebben keverik a krémet, mint máskor. Meg is értem Pétervári Lászióné cukrász óhaját: jó lenne már, ha húsvéthétfő lenne, és egy picit kipihenhetnék magukat. Az üzemből 170—180 üzletnek szállítanak ki mintegy nyolcvan féle süteményt. Ök látják el a legtöbb nyíregyházi üzletet is, de több vidéki üzletbe is szállítanak. Tavaly több mint 10 millió forint volt a forgalmuk, ami havonta félmillió sütemény elkészítését jelenti. (b)
