Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
1986. március 24. Kelet-Magyarország 3 Q KÉRDÉSEIRE FTil 11WÜ1 a meivei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa, Orosz József Szűcs Andrásné Nyíregyháza, öz közi lakos kérdezi, hogy miért nem lehet 42-es, vagy ennél nagyobb méretű lánykacipőt, szandált, csizmát kapni? Számíthat-e rá, hogy a jövőben tesz valamit ennek érdekében a kereskedelem? — Az említett extra méretű lánykacipők hiányát elsősorban az érvényben lévő szabványelőírások okozzák. Eszerint a lánykacipőket 31- től 38-as méretig, a nőit pedig 35-től 41-ig gyártják. Az ettől nagyobb, 42-es számú, extra méretű cipők egyedi gyártásként, egészen kis mennyiségben készülnek. Csupán annyit tanácsolhatok az édesanyának, hogy próbáljon a nagyméretű női cipők közül választani megfelelőt a gyermeke számára. Végső esetben pedig csináltatott cipővel segíthetnek a gondon. Bodolai Zoltán, szakolyi levélíró hiányolja a lúdtalpbetétes, magas szárú gyermekcipőket, s a nagyméret!? női lábbeliket. — Az elmúlt években az ipar lépéseket tett azért, hogy termékei megfeleljenek az egészségügyi követelményeknek. Egyre több lábbeli készül betéttel. A lúdtalpbetétes cipőt orvosi javaslatra és rendelvényre is elkészítik. Ha erre nincs lehetőség, úgy a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet méretes szalonjában rendelhetik meg. — Bodolai Zoltán mellett többen szóvá tették a nagyméretű női lábbelik hiányos kínálatát — méghozzá joggal. Az extra méretekhez valóban nehéz hozzájutni. Ám annál gazdagabb választékot, mint amit az ipar gyárt, a kereskedelem sem tud kínálni. Kiemelt településeinken — így a megyeszékhelyen, s a városokban — bár kis mennyiségben, de jelenleg is árulnak nagyméretű női cipőket. Miért nincs elég gyermekcipő? Mit tesznek a megyei gyárak, szövetkezetek, s a tanács a hiány enyhítésére — tette fel a kérdést Tóth Józsefné háromgyermekes anyuka. — A gyermekcipő-vásárlás gondjai nemcsak megyénket, hanem az egész országot sújtják. A hazai ipar sajnos nem tud folyamatosan elegendőt gyártani ezekből a termékekből. Megyénk cipő ipari vállalatai és szövetkezetei — más kötelezettségeik miatt — csak szerényen veszik ki a részüket a gyermekcipők * előállításából. A Szabolcs-Szatmárban készülő évi 5 és fél millió pár lábbelinek alig több, mint 5 százalékát ajánlják kifejezetten a lányok, illetve a fiuk részére. Ezekből — például a nyírbátori — s a Szabolcs Cipőgyár, vagy a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet termékeiből — jut a helyi boltokba is. Sajnos nemhogy a megyei, hanem az egész hazai cipőipar sem tud folyamatosan elegendőt adni a gyermekeknek készülő modellekből. Ezért rendszeresen pultra kerülnek külföldi termékek is. A megyei vásárlók ellátásának javítására osztályunk felkérte a határ menti árucserével foglalkozó kereskedelmi vállalatokat, hogy külföldi beszerzésekkel járuljanak hozzá a hiány enyhítéséhez. Az iparcikk-kiskereskedelmi, valamint a Kelet- Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat közvetítésével rendszeresen kaphatók a megyei üzletekben importáruk: például NDK sport- vagy cseh gyermekcipők. Megyénkben miért nincs cipőbutik, vagy magán cipőbolt? Mi indokolja a női és férfilábbelik magas árait? — fogalmazott Bálint Lajos nyíregyházi érdeklődő. — A magánkereskedés állampolgári jog. Aki ezzel akar foglalkozni, s rendelkezik a jogszabályban előír! feltételekkel, megkapja a magánkereskedői igazolványt. Jelenleg megyénkben 12 magánkereskedő árusít cipőt. Közülük hárman községekben, a többiek városokban nyitottak üzletet. — Ami a magas árakat illeti : tény, hogy az elmúlt két évben átlagosan 20 százalékkal nőtt a lábbelik ára. Ezt elsősorban az indokolja, hogy megdrágultak a gyártáshoz szükséges alapanyagok, kellékek. A kereskedelemben az ár és a minőség összhangjának megteremtésére törekszünk. Ennek megfelelően a termékekre a használati értéknek megfelelően képzett, arányos ár a jellemző. Miért nem akarják megérteni az illetékesek, hogy mi 50—GO évesek is szeretnénk csinos, kényelmes cipőkben járni. A félmagas sarkú, széles fazonú modellekre gondolok. Sajnos az én korosztályom az egyébként bőséges választékból is csak nagyon nehezen tud megfelelő cipőt venni — írta levelében Sári Gá- borné Tiszavasváriból. — Sajnos, ez a hiány sem csak megyei, hanem országos gond. Megszüntetésére a múlt évben központi intézkedés történt. A Belkereskedelmi Minisztérium felkérte a gyártókat, hogy fordítsanak nagyobb gondot az idősebb korosztály igényeinek megfelelő lábbelik tervezésére és készítésére. Ennek megvalósítása olyan előkészületeket igényel a termelésben — például speciális szerszámok, felszerelések beszerzése — hogy várhatóan az év második felében, illetve a következő esztendő elején érezhetjük majd a választék javulását. Kunyhó helyett lakókocsi Megjöttek a dinnyések Itt a megyében éves átlagban 500—600 hektáron termesztik a görög- és sárgadinnyét. Holik Tibor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa az ez évre tervezett területtel kapcsolatban mondta: — Görögdinnye most 500 hektáron felül lesz, sárgadinnyéből is 200 hektárnál többet terveztek a gazdaságok. A dinnye, ha jó az évjárat, jövedelmező, export piaca is megfelelő. Tavaly a dinnyésekre nem a legjobb idő járt. Késve érett a gyümölcs, szezon végén és azon túl volt a dömping, ez kihatott az árakra, az értékesítésre. Arról is szó volt a rövid beszélgetésben, hogy a jó dinnyét jobbára a Csányról és- a község környékéről érkező szakemberek családi vállalkozásban termesztik. Harminc, harmincöt család érkezik február végén, március elején a megyébe, szerződést kötnek a nagyüzemekkel, és hozzálátnak a munkához. Valamikor — 10-15 éve — a dinnyések legelső feladata a kunyhó építése volt. Mesterei voltak annak, hogy akácfából, szalmából és földből, pitvaros, konyhás, hálóhelyes ideiglenes földházat építsenek. Ma gyakoribb a lakókocsi, vagy a szerződő gazdaság ad közel a dinnyeföldhöz emberibb szálláshelyet. Tímáron a Béke Termelőszövetkezetben egy régi dohánysimító a dinnyések hét hónapra tervezett otthona. A timáriak dinnyése Nagy László, a lakáskérdést azzal intézi el: — Aludni jó ott, különben a dinnyés, amíg munka van a földeken, nem tartózkodik fedél alatt. Munka meg mindig akad, virradattól éjszakáig. A dinnyetermesztés tehát elkezdődött, első fázisa a gyepkockahántás, amit a családfő és fia Nagy Zoltán a tiszanagyfalui réten végez. De miért a nagyfalusi rétet metszik? — Mert itt nincs tarack, olyan pernyefű, amely elfertőzné a dinnyeföldet. Nekünk ügyelni kell, mit viszünk be a területre, hiszen jövőre és azután is dinnyét szeretnénk termeszteni ott. — Ezek szerint Timárra szinte hazajárnak? — Ügy valahogy, már több mint egy évtizede vagyunk a tsz dinnyései, jól kijövünk egymással. Most 15 hektár lesz a terület. Tizenöt hektár dinnyéhez 140 ezer gyepkockára és 140 ezer dinnyemagra van szükség. A helyszínre szállított kockákba szemenként dugják a magot, a kockákat gyepes felületükkel lefelé trágyatalpra, vagy hollandiágyba egymás mellé rakják. Három, négy nap alatt kikel a mag. — Mire számítanak? — Jó időre, jó termésre. Ha nem így gondolnánk, nem csinálnánk. Persze, hogy milyen lesz az idő, nem tudhatjuk. Legyen jó idő. Legyen olyan tavasz és nyár, hogy bőven teremjen a dinnye. Mi is ezt kívánjuk. Seres Ernő A kockát gyepes felületével lefelé helyezzük a hollandi- ágyba, és minden kockára egy magot dugunk — magyarázza Nagy László, akinek hivatása: dinnyés. Hódít a josta Néhány év alatt olyan különleges zöldségféléket "kedveltünk meg, mint a brokkoli, vagy a patisszon. Hasonló sikerre számíthat a feketeribiszke és az egres keresztezésével létrejött újfajta gyümölcs, melyről egyelőre a vállalkozó szellemű termelők tudnak. Kedvet kapott a josta termesztéséhez a nyírbélteki fogyasztási szövetkezet gyümölcstermesztő szakcsoportjának néhány tagja is. A nagymúltú szakcsoportban eddig főleg málnával, egressel és ribiszkével foglalkoztak. A sorba jól illik a josta is, mely szintén bogyós gyümölcsöt érlel. Még Ősszel megkezdték a telepítést, elsősorban Nyirlu- goson, s Nyírbélteken: ösz- szesen 10 ezer sarjat ültettek el. Tavasszal ugyaneny- nyit vásárolt a szövetkezet a Debreceni Áfész pallagi oltványtermesztő szakcsoportjától, így összesen 4 hektáron került földbe a josta. Várhatóan már az idén megérik az első kóstoló, ám komolyabb termésre két-három év múlva számíthatnak a termelők. em olyan volt ez az . országgyűlés, mint a * ™ többi. Nem csak azért, mert más témák voltak napirenden, még csak azért sem, mert két olyan képviselő is szólásra jelentkezett, aki nem készült rá, csak ott kapott indíttatást, m Egyik, egy borsodi orvos I ákkor, amikor meghallotta, hogy Kállai Ferenc színművész azt mondta: az is I felelős a jövőért, aki el- I hallgatja mondanivalóját, I Mezei Károly kisvárdai fő- I orvost pedig az „ingerelte”, I hogy az utóbbi években harn nyatlott az építőipar tevé- S kenysége. Ha szokatlan is I volt e két spontán szólásra ■ jelentkezés, a különös elté- I rést az okozta, hogy az ülés- I szak első napján leszavaz- I ták a pénzügyminisztert, a I második napon pedig sem I az interpelláló, sem a képit viselők nem fogadták el az I Országos Anyag- és Árhi- 1 vatal elnökének válaszát, m Mikről is volt szó? Az 9 illetékről szőlő törvényter- I vezethez dr. Tallóssy Fri- I gyes budapesti képviselő I két módosító javaslatot térti jesztett elő. Azt indítvá- I nyozta, hogy ne kelljen ille- I téket fizetni a kétkezi mun- I kával kialakított hétvégi m telkek, zártkertek haszonig élvezetéért, amit parlagon Éj hagyott, műveletlen terüle- ■ teken alakítottak ki, s hogy ■ a gyermektelen házaspárok I esetében a túlélő illeték- I mentesen örökölhesse a köPaÉinnM történetet zös munkával szerzett lakást, hiszen amikor egy házaspár otthont teremt magának, nem úgy gondolkodik, hogy fele az enyém, fele a tied, hanem úgy, hogy a mienk, fejezze hát ki ezt a törvény is. 193 képviselő állt a javaslat mellé, s kilencven kéz emelkedett a pénzügyminiszter eredeti javaslata mellett. Hasonló volt az arány akkor is, amikor Szálai Istvánná azért interpellált Szikszai Bélához, hogy olyan árrendszert alakítsanak ki, amelyik nem az importból származó textilfélék, hanem a hazai termékek forgalmazására ösztönzi a kereskedelmet. Az ülésterem melletti kupolacsarnok ezúttal nem a szokásos arcát mutatta: díszes tablók formálták szű- kebbre a máskor hatalmas teret. A tablók illusztrációnak kerültek oda, hogy ne csak hallják a képviselők Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter beszámolóját az ágazat helyzetéről, hanem meg is tekinthessék azt. Mi, szabolcs-szatmáriak jóleső érzéssel állhattunk a tablók elé, mert a szűkebb hazánkat reprezentáló létesítmények bőséges helyet kaptak a kupolacsarnokban. Néztük, s velünk együtt nézhette az ország másik végében élő képviselő a kállósemjéni iskolát, a csengeri cipőgyárat, a megyei művelődési központot, a mátészalkai tanácsházát, a nyíregyházi Vasvári gimnázium új szárnyát, a kiskörúti pirosházat, a nyíregyházi tejüzemet, a záhonyi átrakócsarnokot és a számítógépes üzemirányító központot, a TITASZ-szék- ház új részét, a gumigyárat, a tiszavasvári szennyvíztelepet, a fogtechnikai labort, a Vasvári Pál utcai garzonházakat, az SZMT- székházat, s külön öröm volt, hogy láthatták, olvashatták ez utóbbi létesítmény alkotóinak nevét. Bán Ferencét, Gere Józsefét, Nagylucskay Lászlóét, és a főépítésvezetőét, Molnár Lászlóét is. A miniszter beszámolója már nem teremtett ilyen jó hangulatot, hiszen nem titok, milyen kritikus helyzetben van az építőipar, hogy sok a gond az épületek — különösen a lakások — minőségével, hogy van (ahogy a miniszter mondta) „félig-meddig hétfő és félig- meddig péntek” is, de épp szavaiból derült ki, hogy a gondokat nemcsak a kívülállók ismerik, hanem a tárca vezetői is. Éppen ezért remélhetjük, hogy előbb- utóbb megtalálják a kivezető utat, a megoldást is. Es végül saját házunk tá- I járói is valamit, hiszen I most alkotta meg a parla- I ment a sajtótörvényt. Nem I ezt szeretném itt ismertet- I ni, ennek egy részét, fon- I tosságát megismerhették I már az olvasók az igazság- ■ ügyi miniszter expozéjából, I Berecz János KB-titkár me- j gyénk képviselője és Bá- 1 nyász Rezső államtitkár m hozzászólásaiból. Inkább M azt, ami egy szabolcsi új- I ságírónak erről a törvény- I ről eszébe juthat. Azt, hogy M a törvény önmagában nem I old meg semmit. Ahhoz, j* hogy valamennyiünk érdé- ■ keit szolgálja, hogy céljai m valósággá váljanak, a ben- I nünket tájékoztatóknak I őszintének és nyíltnak, ne- I künk, a sajtó dolgozóinak ■ pedig pontosnak és gyors- lg nak kell lennünk, csak így 11 szolgálhatjuk a megye, az jjf ország lakosságát. Mert az M új törvény nem elsősorban 1 jogaink tárháza, hanem kő- m telességeink gyűjteménye. Jj Balogh József Mához egy hétre . . . locsolkodunk, mármint ki-ki egyéni, családi szokása, kedve szerint. Mert ugye sokan, egyre többen választják a kirándulást, sőt olyanokról is tudok, akik egyenesen elmenekülnek a locsolkó- dók, a hívatlan vendégek elől ... Mondom: ki-ki szokása szerint — s ez magánügy! Nem magánügy azonban a fiatal korúak, gyermekek részvétele ebben — az egyébként szép és tisztelni való — népszokásban, a locsolkodás- ban. A kis legénykék ilyenkor új ruhájukban, új cipőjükben, zsebükben a kölnisüveggel falun is, városon is elindulnak apjukkal, testvérükkel vagy kis barátaik társaságában, s felkeresik a rokonokat, barátokat, ismerősöket, osztálytársakat. Ott azután a kis mondóka („Én kis kertész legény vagyok . . . stb.) után következik az, ami nem magánügy, NEM LEHET MAGÁNÜGY. Mi történik tehát? Ott, ahol a vendégváró család, a lányos ház kulturált körülményei, ízléses szokásai vannak divatban, nincs semmi kivetnivaló a soron következő eseményben : süteménnyel, szendviccsel, hímes tojással és üdítő itallal (bőséges választékot kínál kereskedelmünk, s a jó háziasszony ilyenkorra még tartalékol a maga főzte szamóca- vagy málnaszörpből is). De sajnos, nem mindenütt ilyen a trakta. Talán primitív népektől, korokból származó az a szokás, hogy Ilyenkor úgymond férfiszámba veszik a tizenéves legénykét is ... és kínálják borral, pálinkával, sörrel, likőrrel a „jópofa” gyermeket... Felnőttek! Gondolkodjunk: a húsvét sem lehet az életet mérgező alkohollal szembeni engedékenység napja. Nem engedhetjük meg, hogy cseperedő, fejlődő korban lévő gyermekeink ilyenkor szerezzék meg életüknek azt az első „élményét” — amit nemsokára szívesörömest megismételnek majd egy névnapon, házibulin, s ami egyenes úton vezethet el az iszákos, alkohollal terhes felnőttkorba. Gondoljunk bele: gyermekeink' minden jóra, szépre és értelmes ismeretre még nyitott, tiszta fejében egyetlen húsvéti kínálgatás nyomán sok-sok ezer agysejt pusztul el, s az orvosok szerint nem is regenerálódik ... Mához egy hétre ünnepelünk. A tavasz szép ünnepnapját ne rontsuk el az ifjúság elleni cselekménnyel (kimondom: bűntettel!). Legyen ' gyermekeink számára az élmény a melég hangulatú családi otthon szeszmentes vidámsága, s ne a mentőautó, ne a detexi- káló. Szilágyi Szabolcs SZERKESZTŐI oooooooo n\
